A közigazgatás fogalma szinte már értelmezhetetlen az "e-" előtag nélkül, hiszen a digitális írástudás, az IKT napi használata nélkül lassan a közigazgatás mind front, mind back office oldalon már működésképtelen. A jogszabályi háttér is ezt az utat támogatja. A tényleges e-közigazgatás fogalmának megalapozása már évek óta napirenden van, viszont tényleges bevezetésének számos akadályozó tényezője van. Jelen cikk pénzügyi oldalról tárgyalja a témát. Arra kíván választ találni, hogy milyen pénzügyi erőforrások állnak rendelkezésre a terület fejlesztésére.
Az e-közigazgatás - vagy ha leszűkítjük a fogalmat az ügyfél és hivatal, vagy hivatal és hivatal között zajló e-kapcsolattartásra, tehát elsősorban - az e-ügyintézés ösztönzése önmagában is problémás terület, hiszen egy olyan újfajta ügyintézési módról beszélünk, amely szakít az eddig bevált személyes kommunikációval és bizalmatlanságot szül sokakban személytelen volta, esetleges bonyolultsága miatt. Emellett egy terület fellendítésére, új technológia elterjesztésének ösztönzésére is használható a pénzügyi támogatás.
Az erőforrás célja, hogy a megfelelő időben, megfelelő helyen, mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljon. Az erőforrások természetük és alapvető sajátosságaik alapján a következő módon csoportosíthatók:
- emberi,
- tárgyi,
- természeti,
- pénzügyi.
Az emberi erőforrás tulajdonképpen az emberi munkaerőt jelenti, a termelés nélkülözhetetlen tényezője[1], melynek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak[2], és melynek elemzésével a humánerőforrás-gazdálkodás foglalkozik.[3] Az emberi erőforrás lényege, hogy munkavégzés során nem használódik el, de nem is raktározható, innovatív, értéke nem része a saját tőkének.[4] Az 1990-es évek fordulóján vált igazán központi tényezővé.[5] Az emberi erőforrás "a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége."[6] Emberi erőforrás a tulajdonos (a közigazgatásban az állam, önkormányzat), az alkalmazottak és az egyéb munkavállalók, egyéb jogviszonyban állók. Mindenkinek más a szerepe. A tulajdonos feladata a tőke biztosítása, az irányítás, míg az alkalmazottak hajtják végre a konkrét feladatokat, működtetik a szervet, emellett munkavállalók és egyéb, szerződéssel foglalkoztatottak is részét képezhetik a közigazgatási feladatellátásnak.
Az emberi erőforrás-gazdálkodás, a magatartás-kutatás[7], a munkateljesítménynek és az elégedettségnek a szervezet működésére gyakorolt hatása[8] önmagában is speciális terület, azonban a közigazgatásban még speciálisabb, 90%-ban közszolgálati tisztviselők (kormánytisztviselők, köztisztviselők) és állami tisztviselők alkotják. Az ezekkel való gazdálkodás szabályai is speciálisak, a Kttv.-ben és Áttv.-ben rögzített feltételek szerinti, zárt, differenciált közszolgálati rendszer jellemző. Bővebben erre a tanulmány keretein belül nem térünk ki.
A téma szempontjából annyiban van jelentősége az emberi erőforrás említésének (a rendszerezés mellett), hogy az e-ügyintézés megvalósításához, a back office oldal elektronizálásához megfelelő szintű digitális írástudásra van szükség, amelyet már a toborzásnál be kell építeni és a jogviszony tartalma alatt fejleszteni, szinten tartani kell.
A tárgyi erőforrások a kézzel fogható tárgyi eszközöket, a székhelyet, telephelyeket, ingatlanokat, eszközöket, berendezéseket jelentik. A beszerzés, szállítás, értékesítés, karbantartás az ezekkel való gazdálkodás részei. Az e-közigazgatás szempontjából az IKT eszközök fejlesztése és a megfelelő szakrendszerek, szoftverek biztosítása fontos, amelyhez szintén valamilyen pénzügyi erőforrásra van szükségünk.
A természeti erőforrások valamilyen természeti kincset, energiahordozót takarnak, ez a téma szempontjából kevésbé releváns.
A pénzügyi erőforrások saját és idegen "eszközöket" jelentenek. Saját a bankszámlán, pénztárban levő pénzeszközök, a bevételek, míg idegen a hitel, pályázati források, ideiglenesen átvett egyéb pénzügyi eszközök. Minket a témát illetően elsősorban az idegen pénzügyi források, azon belül is a pályázati keretek érdekelnek.
Mivel a közigazgatás IKT fejlesztésének pénzügyi hátterét vizsgáljuk, ezért itt nem beszélhetünk profit-orientáltságról, tehát a saját pénzügyi erőforrások köre behatárolt. Az önkormányzati szférában a Mötv. határozza meg ezeket[9], illetve mind itt, mind az államigazgatási alrendszerben a költségvetési törvény adja meg a kereteket.
A csak hazai kiírások nem hemzsegnek az e-közigazgatás fejlesztésére vonatkozó célkitűzésektől. Általában nemzetközi forrás (is) kell a megvalósításhoz. Emellett külön kell tárgyalni az önkormányzati és államigazgatási alrendszerre vonatkozó pályázatokat is, hiszen más-más irányt követnek. Míg az önkormányzati szférát az utóbbi években behatárolja az ASP projekt, az ezen kívüli forrásokat pedig sokáig szinte vadászni kellett, addig az államigazgatásban az egységesítés jellemző, kiemelt projektek formájában.
A hazai (és nem csak belföldi) támogatások szempontjából a 314/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet 2017-es módosítása és az ezekhez kapcsolt támogatások említhetők meg. A Korm. rendelet létrehozta az okos város és módszertan fogalmát. "Okos város: olyan település, amelyik az integrált településfejlesztési stratégiáját okos város módszertan alapján készíti és végzi." Az okos városok stratégiájukat a Lechner Tudásközpont által biztosított okos város módszertan alapján készítik el.
Ha pedig valamilyen nemzetközi forrásra szeretnénk pályázni, a következő lehetőségek közül választhatunk:
1. nemzeti fejlesztési terv alapján kiírt, uniós források
2. EGT és Norvég Alap
3. Svájci Hozzájárulás
- 32/33 -
Maga a kormányzat sokáig nem merte felvállalni a szabályozást, a kötelező jellegű bevezetést, ezért a haladni akaróknak, az innovációt kereső (elsősorban) önkormányzatoknak más forrásokat kellett keresniük. Ezt az informatika és közigazgatás terén elsősorban az Európai Unió pénzügyi alapjai (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) finanszírozzák.
Ha az uniós pénzügyi forrásokból megvalósult projekteket nézzük, akkor két tendencia különíthető el. Az államigazgatásban a centralizáció a pályáztatásban is érezteti hatását, elsősorban kiemelt projektek jellemzők az e-közigazgatás területén, ahol konkrét, kijelölt fejlesztők számára írják ki a pályázatokat, és tipikus, hogy a létrehozott rendszerek bevezetése kötelező lesz. Míg az önkormányzati szférában sokkal kevesebb a pályázati lehetőség, csak ritkán jelenik meg koncentrált, az e-közigazgatás fejlesztésére kiírt pályázat, amelyek megvalósítása szigetszerű alkalmazásokat eredményez. Ezek közül néhány jelentősebb kiírást és projektet ismertetnék a következőkben.
Az uniós források felhasználása hét évre, előretervezéssel valósítható meg. A 2000-2006-os ciklusba Magyarország 2004-ben kapcsolódott be és elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet[10] (továbbiakban: NFT). Az NFT legfőbb céljaként az életminőség javítását, illetve a jövedelem-növelést jelölte meg, emellett kijelölte a fejlesztések fő irányait, és bemutatta, hogy hazánk mely fejlesztési programok mentén képzelte el az EU-s források igénybevételét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
