A tanácskozás résztvevői dr. Wellmann Györgynek, a Kúria Polgári Kollégiumvezetőjének előadásában megvitatták a Kúria által az országos vizsgálat tapasztalatairól készített összefoglaló értékelést. A tanácskozás résztvevői a vita során az anyag alábbi megállapításaival értettek egyet:
1. Az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 1. pontjának helyes értelmezéséből nem következik, hogy a jogosultat a szerződéskötéskor megvizsgálási kötelezettség terhelné, csak az, hogy nem hibás a teljesítés olyan okból, amelynek teljesítéskori fennállta már a szerződéskötéskor felismerhető volt a jogosult számára.
2. A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás bármely okból nem alkalmas a jogosult által a szerződéssel elérni kívánt és a kötelezett tudomására hozott célnak megfelelő felhasználásra. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem felel meg a rá vonatkozó minőségi követelmény (szabvány) előírásainak, valamint ha a kötelezett nem tesz eleget a szolgáltatáshoz kapcsolódó ún. járulékos kötelezettségeknek.
3. Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének helyes értelme szerint nem szükségképpeni előfeltétele az, hogy a jogosult előzetesen eredménytelenül felhívja a kötelezettet a dolog kijavítására vagy kicserélésére. A jogosult ugyanis ilyen előzetes felhívás hiányában is bizonyíthatja, hogy a kötelezett a kijavítási vagy kicserélési kötelezettségének a Ptk. 306. § (2) bekezdésében írt feltételekkel nem tudna eleget tenni.
4. A Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjában írt az arányossági feltételnek a teljesülését a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében említett szavatossági jogok közötti választás során is vizsgálni kell.
5. A Ptk. 308/C. § szerinti szavatossági kifogás csak a kereseti követelés elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Ebből következően a felperes pénzkövetelésével szemben beszámításra nem alkalmas kijavítás, kicserélés szavatossági jogok kifogásként nem érvényesíthetők, hanem helyettük az e szavatossági jogokhoz kapcsolódó, a Ptk. 306. § (4) bekezdése szerinti visszatartási jog érvényesíthető.
6. A jogosult a kijavítás mellett árleszállításra is igényt tarthat, ha a hibás szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly csak így állítható helyre.
7. A kijavítási költség ún. "második lépcsőbe" tartozó szavatossági jog, amely a kijavítás helyett, az árleszállítás illetve az elállás alternatívájaként választható a Ptk. 306. § (3) bekezdés szerinti feltételek megléte esetén. A jogosult jogszerűen érvényesíthet kijavítási költség megtérítése iránti igényt akkor is, ha a hibás teljesítés körülményei illetve a kötelezett magatartása miatt okkal rendül meg a bizalma abban, hogy a kötelezett a javítást az ő méltányos érdekeinek sérelme nélkül, megfelelő határidőn belül el tudja végezni. A kijavításhoz fűződő érdekmúlás bekövetkezhet akkor is, ha a kötelezett a hibát többször eredménytelenül javította.
8. A jogosult jogszerű elállása esetén a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítésére főszabályként egységesen, kétoldalúan kell, hogy sor kerüljön. Nem gyakorolhatja az elállást szavatossági jogként a jogosult, ha a szolgáltatást nem hajlandó visszatéríteni. Ha azonban a jogosult a dolgot a hibás teljesítés miatt vagy a kötelezett érdekkörébe tartozó bármely más okból csak lényegesen értékcsökkent állapotban vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni, ez nem akadálya az elállási jog gyakorlásának. Az alperesnek visszajáró szolgáltatásról a bíróságnak az alperes erre irányuló ellenkérelme vagy viszontkeresete hiányában is, hivatalból kell döntenie. Az ítélet rendelkező részében az elállás jogszerűségét nem kell megállapítani, ez az indokolásra tartozó kérdés.
9. Ha a kötelezett pénzkövetelés teljesítése iránti keresetével szemben a jogosult ellenkérelmében alappal hivatkozik a Ptk. 306. §-ának (4) bekezdése szerinti visszatartási jogára, akkor ez - az érintett körben - alaptalanná teszi a keresetet, ezért nem a per - a követelés időelőttiségre alapított - megszüntetésének [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont], hanem ítélettel történő, érdemi döntésnek van helye.
10. Az elévülés nyugvása megszűntét eredményező hiba felismerését az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. Az ugyanakkor, hogy konkrétan mely tények ismerete tartozik ebbe a körbe, kizárólag esetenként, az adott tényállás függvényében ítélhető meg.
11. Azon kívül, hogy a hiba nem volt felismerhető, más körülmények is előidézhetik az elévülés nyugvását. Ha egyidejűleg, de legalábbis tartalmilag és időben szorosan összekapcsolódva több igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig az igényérvényesítés utolsó akadálya is el nem hárul. Ha azonban az elévülés nyugvását korábban előidéző okoktól elkülönülten, önállóan jelentkezik a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti határidőkön belül olyan körülmény, amely egyébként jellegénél fogva alkalmas lenne arra, hogy az igényérvényesítés akadályát képezze, ez - e határidők jogvesztő jellege folytán - már nem eredményezheti az elévülés újabb nyugvását.
A tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Kiss Gábornak, a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezetőjének vitaanyagát. A tanácskozás résztvevői között egyetértés alakult ki az alábbi kérdésekben:
1. A társasházi közös tulajdonnal kapcsolatos jogok gyakorlása illetve kötelezettségek teljesítése révén - különösen a karbantartási kötelezettség elmulasztása miatt vagy az üzemeltetés körében - harmadik személynek okozott károk megtérítése iránti igényeket közvetlenül a társasházközösséggel szemben lehet érvényesíteni. A kár megtérítése iránti kötelezettség ugyanis a 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 3. § (3) bekezdése szerint a közösség egészét terhelő kötelezettség, amelynek teljesítéséért a tulajdonostársak az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint felelnek. A társasházi közös tulajdonban okozott kár megtérítése iránti igényt a Tht. 3. § (1) bekezdése alapján közvetlenül a társasházközösség érvényesítheti.
2. Ha az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok elvégzése tárgyában a társasház közgyűlése a tulajdonostárs kezdeményezésére sem dönt vagy elutasító határozatot hoz, akkor a tulajdonostárs a Ptk. 142. §-a alapján jogosult e munkálatok elvégzésére, és a társasházzal szemben érvényesítheti annak költségeit.
3. A társasházi külön tulajdon haszonélvezője a közös költség megfizetéséért - a szervezeti és működési szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a társasházzal szemben nem felel, a helytállásra köteles tulajdonos azonban a Ptk. 159. §-ának (1) bekezdése alapján megtérítési igényt érvényesíthet a haszonélvezővel szemben az általa megfizetett közös költség tekintetében.
4. Ha a Tht. 42. §-ának (1) bekezdése alapján indított, a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti per folyamatban léte alatt a felperes külön tulajdoni illetősége másra száll át, az új tulajdonos a Pp. 61. §-ának (1) bekezdése alapján a perbe felperesként beléphet.
5. A társasházi közös képviselő (intézőbizottság elnöke) a társasházközösség törvényes képviselőjének minősül, ezért harmadik személyekkel szemben külön meghatalmazás vagy felhatalmazás hiányában is jogosult a társasházközösség nevében eljárni. A társasházi közös képviselő (intézőbizottság elnöke) képviseleti joga a szervezeti és működési szabályzatban a Tht. 13. § (2) bekezdésének e) pontja alapján korlátozható, illetve adott nyilatkozatának megtétele közgyűlési határozattal meghatározott feltételhez köthető, e korlátozás azonban a Tht. 50. §-ának (1) bekezdése értelmében harmadik személyekkel szemben hatálytalan.
A tanácskozás résztvevőinek meghatározó többsége egyetértett az alábbi megállapításokkal is:
1. A társasházi külön tulajdon átruházása esetén - a Tht. 46. §-ában szabályozott nyilatkozat hiányában - az új tulajdonos a társasházzal szemben felel a korábbi tulajdonos közösköltség-tartozásáért; a Tht. 46. §-ában szabályozott nyilatkozat megtétele esetén valamint a régi és új tulajdonos közötti jogviszonyban a közös költség az új tulajdonost a tulajdonszerzés időpontjától kezdve terheli.
2. A társasházközösség - az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése körében - a tulajdonostársak terhére közgyűlési határozattal a törvényben kifejezetten nem szabályozott kötelezettséget is megállapíthat.
A közös költség megfizetését biztosító mellékkötelezettségeket a Tht. 13. § (2) bekezdés b) pontja alapján a szervezeti és működési szabályzatban ki lehet kötni.
3. Ha a társasházi külön tulajdonnak több tulajdonosa van, a tulajdonostársak jogait a társasházközösséggel szemben - így különösen a társasházi közgyűlésen a külön tulajdonra eső szavazati jogot [Tht. 38. § (1) bekezdés] - tulajdoni hányaduk arányában jogosultak gyakorolni. Ha a tulajdonostársak egyben házastársak is, akkor a szavazati jog gyakorlása körében a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése megfelelően alkalmazandó.
4. A társasházi közgyűlési határozat a Ptk. alkalmazása körében nem minősül szerződéses megállapodásnak, hanem a tulajdonostársak határozata, ezért arra a Ptk. XXI. fejezetébe foglalt érvénytelenségi szabályok nem alkalmazhatók.
A tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Török Juditnak, a Kúria kollégiumvezetőjének vitaanyagát.
1. A tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, hogy a hitelező által a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kezdeményezett felszámolási eljárás esetén a hitelezői kérelemben a Cstv. 24. §-ának (1) bekezdése alapján egyértelműen meg kell jelölni, hogy mikor létrejött, milyen szerződésből eredő követelést érvényesít a hitelező, mi az esedékesség időpontja, s annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek (itt elegendő arra hivatkozni, hogy az adós a számlában, fizetési felszólításban szereplő követelést nem fizette meg).
A Cstv. 24. § (1) bekezdésében írt, a kérelemben foglaltak bizonyítására szükséges iratok csatolására vonatkozó rendelkezés nem feltétlenül a szerződés vagy a sok esetben terjedelmes szerződéses dokumentáció csatolására vonatkozik, hanem a kérelem elbírálása körében vizsgálandó iratokra, így különösen az előzetes fizetési felszólításra, az adós esetleges elismerő nyilatkozatára, a Cstv. 27. § (2) bekezdésében írt, a teljesítési határidő lejártát követő fizetési felszólításra és a felszólítások Cstv. 27. §-ának (3) bekezdése szerinti megérkezésének időpontját igazoló okiratokra. A Cstv. 27. § (2) bekezdése alapján ugyanis az adós részére megküldött számlának vagy fizetési felszólításnak kell a szerződésre vonatkozó legfontosabb adatokat - így azt, hogy mikor, milyen körülmények között megkötött szerződésből eredő, milyen összegű és lejáratú követelésről van szó - tartalmaznia. Figyelemmel arra, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a fizetésképtelenség megállapítása körében nem vizsgálható a követelés jogszerűsége vagy a vitatás megalapozottsága, az ehhez kapcsolódó iratok csatolása is szükségtelen. Az adós felszámolása ugyanis - kellő időben történt vitatás hiányában - alaptalan követelés esetén is elrendelhető, és nem rendelhető el a követelésnek még oly alaptalan vitatása esetén sem.
A felszámolás elrendelésére irányuló kérelem tartalmát és a kérelemhez csatolandó bizonyítékok körét tehát nem a keresetlevél tartalmára és kellékeire vonatkozó Pp. 121. § alapján, hanem a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - azt egybevetve a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakkal - kell vizsgálni, és e szabályok alapján kell megállapítani, hogy a kérelem és annak mellékletei megfelelnek-e a jogszabályban írtaknak. Tekintettel arra, hogy a Cstv. 24. és 27. §-ainak hivatkozott rendelkezéseiből egyértelmű következtetés vonható le a kérelem tartalmára és a csatolandó mellékletek meghatározására, a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése alapján a Pp. 121. §-ának alkalmazására már csak abban a körben kerülhet sor, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell az eljáró bíróság megnevezését és azokat az adatokat, amelyek alapján hatásköre és illetékessége megállapítható, a felek, valamint a képviselőik nevét, lakóhelyét, székhelyét és az adós felszámolására irányuló határozott kérelmet.
2. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, a Cstv. 65-67. §-aiban, illetve a Cstv. 68-70. §-aiban foglalt különös eljárási szabályok csak a gazdálkodó szervezet stratégiailag kiemelt jelentőségűvé minősítéséről szóló Kormányrendelet kihirdetését és hatályba lépését követően alkalmazandók. Erre is tekintettel célszerű lenne, ha a gazdálkodó szervezet stratégiai jelentőségűvé minősítéséről, illetve a Cstv. 68-70. §-ainak alkalmazásáról rendelkező Kormányrendelet meghozatalakor a Kormány közvetlenül is értesítené arról az illetékes bíróságot.
3. A tanácskozás résztvevőinek túlnyomó többsége szerint egyesbíró hatáskörében a bírósági titkár - az Alaptörvény 27. cikkének (3) bekezdése, valamint a hatályos Bszi. 15. § (2) bekezdése értelmében - csak akkor járhat el, ha erre külön törvény kifejezetten felhatalmazza, és csak abban a körben, amilyen körben a törvény lehetővé teszi.
A Pp. 12/A. § (1)-(3) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazás azonban nem értelmezhető úgy, hogy az minden olyan nemperes eljárásban, amelyben a Pp. szabályai - eltérő rendelkezés hiányában - megfelelően alkalmazandók, feljogosítja a bírósági titkárokat - az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés kivételével - bármely tárgyaláson kívül hozott elsőfokú végzés meghozatalára. A Pp. 12/A. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása a nemperes eljárásban azt jelenti, hogy a bírósági titkár - erre vonatkozó külön törvényi felhatalmazás hiányában - az ügy érdemében [vö. Pp. 212. § (1) bekezdés] nem hozhat határozatot. Sem a Pp., sem a Cstv. nem ad lehetőséget arra, hogy csőd- vagy felszámolási ügyben az érdemi határozatok (fizetésképtelenség megállapítása, hitelezői igény vagy kifogás elbírálása, közbenső- vagy zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat, csőd- vagy felszámolási egyezség jóváhagyása, stb.) bármelyikét bírósági titkár hozza meg.
Többen felvetették ugyanakkor, hogy a bírósági titkárok által meghozható határozatok körét - az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében valamint az 1/2008. (I. 11.) AB határozatban és 21/2010. (II. 25.) AB határozatban foglaltakra tekintettel - indokolt lenne a jogalkotónak áttekinteni és ésszerűen bővíteni.
4. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a Cstv. 29. § i) pontja alapján az alapítási illetve tevékenységi engedélyt kiadó hatóságot a bíróság akkor értesíti, ha az alapítási illetve tevékenységi engedély kiadására vonatkozó adatokat a hitelező illetve az adós közli; hivatalból akkor tudna eljárni, ha az engedélyhez kötött tevékenységre vonatkozó adatokat a cégnyilvántartás tartalmazná.
5. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy bár a Cstv. 27/A. §-ának (1) bekezdése 2012. március 1-je után már nem zárja ki a felszámoló kijelöléséből a felszámolást lefolytató bírót, de nincs törvényes akadálya annak, hogy a 2012. március 1-je előtt indult ügyben a felszámoló kijelöléséről továbbra is más bíró döntsön.
A tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Kiss Gábor, a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezetőjének vitaanyagát. E körben egységes álláspont kialakítására nem került sor, tekintettel a Kúria e tárgyban alakult joggyakorlat-elemző csoportjának folyamatban lévő vizsgálatára.
1. A tanácskozás résztvevői megvitatták a pervesztes felet képviselő pártfogó ügyvédi munkadíjának viselésével kapcsolatos rendelkezés kérdését. Egyetértettek azzal, hogy a bíróságnak határozatában csak a perköltségviselés egyes felekre eső arányát kell meghatároznia, és ezt az arányt kell közölnie a jogi segítségnyújtó szolgálattal a Pp. 87. § (2) bekezdés d) és e) pontja alapján. Tekintettel arra, hogy a pártfogó ügyvéd által képviselt félre eső pártfogó ügyvédi munkadíjat a részére biztosított költségkedvezmény tartalmától függően fogja a fél vagy az állam viselni, a rendelkező részben - a terminológiai zavarból eredő félreértések elkerülése végett - azt kell megjelölni, hogy a pártfogó ügyvédi munkadíj megfizetése a meghatározott arányban kinek a "terhére esik". A bíróság tehát nem jogosult arról rendelkezni, hogy a költségmentességben részesült pervesztes fél pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli. A félreértések elkerülése végett a határozat indokolásában kell utalni arra, hogy a pártfogó ügyvédi díj összegéről és annak viseléséről a jogi segítségnyújtó szolgálat fog rendelkezni.
2. A tanácskozás résztvevői megvitatták még a kiemelt jelentőségű perek egyes kérdéseit, valamint a civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos kérdéseket. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wellmann György kollégiumvezető Dr. Török Judit kollégiumvezető-helyettes
Visszaugrás
