Az élet minden területére behatoló szervezett bűnözés elterjedése, - kábítószer-, fegyverkereskedelem, mások prostitúciójának kihasználása és más üzletszerűen elkövetett bűncselekmények elszaporodása - miatt a büntetőjogi érdeklődés napjainkban fokozott mértékben a szankciórendszer és annak problémái felé fordult.
A bűnözés elleni küzdelem egyik meghatározó tényezőjévé vált olyan szabadságelvonással nem járó jogkövetkezmények megalkotása, illetve a már meglévők továbbfejlesztése, amelyek célja a bűncselekményből származó illegális javak elvonásával a bűnözés kevésbé kifizetődővé tétele, valamint visszaszorítása.
A szabadságelvonással nem járó szankciók között megtalálható hatályos jogunkban a mellékbüntetések között szereplő vagyonelkobzás, valamint az intézkedések között elhelyezett elkobzás is, melyek jelentősége a nemzetközi tendenciát figyelembe vevő Btk. módosítások tükrében növekedhet és így fokozottabban tölthetik be céljukat, prevenciós szerepüket. Mindkét szankció érinti a tulajdoni, vagyoni viszonyokat, de míg a vagyonelkobzás az érintett személy vagyonának elkobzását célozza meg, addig az elkobzás tárgya a dolog. E két jogkövetkezmény szankciórendszerben történő megjelenése több kérdést is felvetett, melyet részben a bírói gyakorlat, részben a törvényi szabályozás próbált megoldani. Ennek megfelelően az elkobzás és a vagyonelkobzás alkalmazásának feltételei, terjedelme, tárgya az idők folyamán többször módosult.
Az elkobzás jogi természetét tekintve társadalomvédelmi célokat szolgáló intézkedés, hiszen a társadalom védelmének érdeke megkívánja e szankció alkalmazását akkor is, ha az elkövető nem büntethető. Ennek ellenére a hatályos Btk. megalkotásakor felmerültek olyan állásfoglalások is, amelyek az elkobzás joghátrány jellegére hivatkozva az elkobzás - akár önállóan is alkalmazható - büntetésként való szabályozását szorgalmazták. Az 1978. évi Btk.-ban az elkobzás alkalmazási köre nem módosult lényegében, habár ezzel kapcsolatban is voltak módosítási javaslatok: mint például az, hogy a bűncselekmény elkövetése által az elkövetőhöz került előny is elkobozható legyen. (Dr. Györgyi Kálmán: Büntetések és intézkedések KJK, Bp., 1984. 378-379.). Az 1978-as Btk. az általános szabályok közé helyezte az adott vagyoni előny tárgyának - törvényben meghatározott esetekben történő - elkobzását, mely az 1961-es Btk.-ban a korrupciós bűncselekmények elkövetőivel szemben volt alkalmazható és a törvényben meghatározott esetekben kötelezővé tette azon dolgok elkobzását is, amelyre a bűncselekményt elkövették.
Az 1978. évi IV. törvény szabályozásában figyelmet érdemel az, hogy lehetővé tette az elkobzás méltányossági alapon történő mellőzését az elkövetés eszközére tekintettel, ha az a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene. E méltányosság gyakorolható a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben azon tulajdonukban lévő dolgok vonatkozásában, amelyre a bűncselekményt elkövették. A közbiztonságot veszélyeztető dolog elkobzása viszont nem mellőzhető.
A törvény konkrétan meghatározta a tárgyi elkobzás eseteit is. Az elkobzás előfeltétele továbbra is a bűncselekmény megvalósulása maradt, de az ezzel kapcsolatos vitát lezárva a törvény kimondta, hogy a büntethetőséget kizáró okok közül a gyermekkor, a kóros elmeállapot, illetve a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethető elkövető esetében is el kell rendelni az elkobzást.
1978-at követően az elkobzás szabályozásában nem történt érdemi változás; jelentősebb módosulást csak az 1998. évi Büntetőnovella hozott, amely az eddigi szabályokat egészítette ki, kisebb pontosításokat hajtott végre, továbbá a Btk. elkobzásra vonatkozó különös részi rendelkezéseit hozta összhangba az elkobzás általános szabályaival. Ennek keretében az elkobzás általános részben szereplő tárgyi körét kibővítette azzal, hogy általánossá tette annak a dolognak az elkobzását, amelyre a bűncselekményt elkövették, illetve, amely az adott vagyoni előny tárgya volt, és egyúttal az ezzel kapcsolatos különös részi rendelkezéseket (258. §, 273/A. §, 314. §) hatályon kívül helyezte.
Az elkobzás alkalmazása a Btk. 77. §-ában meghatározott esetekben a Novella hatályba lépését követően is kötelező maradt, azonban alkalmazásának korlátját képezi a tulajdon sérthetetlenségének alapelvén és az elévülésen kívül a vagyonelkobzás elrendelése és a 77/A. §-ban újra szabályozott méltányosság.
Az elkobzás alkalmazásának leggyakoribb esete a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt vagy arra szánt dolog, amely tulajdonképpen az a dolog, amellyel a bűncselekmény tényállási elemét megvalósították. Az eszköz elkobzásának feltétele, hogy e dolog az elkövető tulajdona legyen, vagy - az új szabály szerint - ha nem az elkövető tulajdona, akkor az érintett személy a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudjon.
Az elkövetés eszközétől meg kell különböztetni a Novella által bevezetett anyagi eszköz fogalmát, (pénz, pénzben kifejezhető dolog), mely elkobzását el kell rendelni, ha azt a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltatták vagy a bűncselekmény elkövetéséhez használták, vagy arra szánták. Az előbbi eset tulajdonképpen a részesekkel, különösen a fizikai bűnsegéddel és azon személyekkel szemben alkalmazható, akik a bűncselekmény elkövetőjét anyagilag támogatják (elkövető lakbérét fizetik, eltartásáról gondoskodnak). E rendelkezés akkor is alkalmazható, ha előkészületi stádiumban rekedt az elkövetési magatartás, feltéve, ha a törvény az előkészületet is büntetni rendeli. Fontos változást hozott az utóbbi eset, ahol az elkobzás elrendeléséhez - eltérően a Btk. 77. § (1) bek. a) pontjától - a dolog (az anyagi eszköz) és a bűncselekmény között a közvetett kapcsolat megállapítása is elegendő. Ebből kifolyólag a Btk. 77. § (1) bek. a) pontja alapján továbbra sem lehet elkobozni a lopás helyszínének megközelítésére használt gépjárművet (BH 1985/338.) vagy a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás végrehajtásához használt eszköz tárolására alkalmilag használt táskát (BH 1994/466.) azonban a Btk. 77. § (2) bek. alapján, ha a feltételek fennállnak, lehetőség nyílik azon anyagi eszközök elkobzására, amelyeket a bűncselekmény elkövetése céljából azért nyújtanak, mert szükségesek a bűncselekmény elkövetéséhez, vagy könnyítik, elősegítik azt. E (2) bek. alapján tehát kötelező elkobozni a bűncselekményhez használt járműveken kívül olyan ingatlanokat is a hozzá tartozó berendezéssel együtt, amelyeket pl. lopott járművek átalakításához használtak vagy ahol kábítószert állítottak elő.
A Büntetőnovella ezen kívül önálló elkövetői magatartásként büntetni rendelte a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetéséhez, illetve a bűnszervezet tevékenységéhez történő anyagi eszközök szolgáltatását [263/C. § (4) bek., 282. § (6) bek.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
