A köztársasági elnökre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok a rendszerváltoztatáskor - az államfői intézmény kialakításával összefüggésben - kerültek az Alkotmányba.1 Az alkotmánymódosítás ennek indokoltságát az államhatalmi ágak elválasztásának elvében jelölte meg.2 Erre az elvre tekintettel az alaptörvény különböző tisztségek esetében számos helyen állapított meg összeférhetetlenségi szabályokat,3 illetőleg az egyes állami szervek tisztségviselőinek jogállását szabályozó törvények rendelkeznek e kérdésről. Az összeférhetetlenség intézményének jelentőségét mutatja az is, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában - eltérő problémákra reagálva - foglalkozott ezzel a kérdéssel.4 A testület már 1991-ben elvi éllel mondta ki, hogy "Az összeférhetetlenség intézményének egyik alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása."5 Az összeférhetetlenséggel az alkotmányjogi szakirodalom is behatóan foglalkozott, de elsősorban az országgyűlési képviselők vonatkozásában.6
Az alábbi elemzés arra tesz kísérletet, hogy egyrészt megvizsgálja a köztársasági elnök összeférhetetlenségére vonatkozó alkotmányi rendelkezéseket, másrészt értelmezze az alaptörvényi előírásokat abból a szempontból, hogy a hatályos szabályozás kapcsán milyen problémák merülhetnek fel, illetőleg ezek hogyan oldhatók meg. Ennek érdekében elsőként az összeférhetetlenség fogalmának meghatározását indokolt elvégezni, majd ezt követően a hatályos szabályozás részletes elemzése szükséges.
Az összeférhetetlenség - jogi fogalomként7 - két vagy több funkció (tisztség, helyzet, tevékenység stb.) ugyanazon személy általi egyidejű gyakorlásának tilalmát (összeegyeztethetetlenségét) jelöli, aminek megsértését a jog - különböző módon - szankcionálja. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos tilalmak célja az, hogy az egyes tisztségeket, hivatalokat betöltő személyek vonatkozásában biztosítva legyen az elfogulatlan - a személyi érdekeltségtől mentes - tevékenység, a betöltött tisztség méltóságának megőrzése, a tisztségből adódó pozícióval való visszaélés megelőzése, illetőleg megakadályozása.9
Az összeférhetetlenséget el kell választani a választhatóság vagy kinevezhetőség jogi kizárásának (ineligibialitás) fogalmától, aminek célja szintén valamely tisztség más megbízatással való egybeesésének megakadályozása. Eszerint meghatározott tisztséget viselőket, bizonyos munkakörök betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhatnak a valamely funkcióra választhatók vagy kinevezhetők köréből.10 Ez tehát nem a létrejött összeférhetetlenségi helyzet megszüntetésére, hanem az összeférhetetlenség kialakulásának megakadályozására irányul, vagyis nem összeférhetetlenségi szabály, hanem negatív választási vagy kinevezési feltételként fogható fel.11 Az elhatárolás alapja az, hogy ebben az esetben az érintettnek nincs lehetősége arra, hogy a későbbi megbízatás elfogadásáról dönthessen, mivel e megbízatáshoz nem is juthat, míg az összeférhetetlenség esetében ez a lehetősége fennáll.12 Az összeférhetetlenség esetében ugyanis az érintett maga határozhat arról, hogy az egymást kizáró funkciók közül melyiket akarja gyakorolni, vagyis a korábbi, illetőleg az új pozíciója közül választhat: új pozíciójában viszont csak akkor maradhat, ha az összeférhetetlennek minősülő korábbi tisztségéről (foglalkozásáról, tevékenységéről stb.) lemond, vagy azt szünetelteti.13
Az összeférhetetlenségi okok meghatározása egyszerre több célt és funkciót szolgál. A köztisztségek és -funkciók esetében az inkompatibilitást a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának elvéből vezetik le, aminek az összeférhetetlenség a perszonális dimenzióját jelenti: meghatározott személy esetében a hatalmi pozíciók és funkciók halmozásának korlátozásáról, a hatalmi tevékenységek összefonódásának megakadályozásáról, illetőleg az állami szervek egymás közötti hatékony kontrolljának garantálásáról van szó.14 Ezt általában az állami, társadalmi és politikai pozíciók, illetőleg hatáskörök koncentrálásának megakadályozásával érik el. A hatalommegosztás szempontjából elsősorban a vertikális szint - a központi és helyi hatalmi tisztségek ugyanazon személy általi gyakorlásának összeegyeztethetetlensége - illetőleg a temporális szint -, vagyis különböző hatalmi tisztségek adott időszakban ugyanazon személy általi egyidejű gyakorlásának tilalma - játszik szerepet. Az államhatalmi ágak elválasztása pedig azt teszi szükségessé, hogy elsősorban a klasszikus "triász" - a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ág - tisztségviselői különüljenek el perszonális értelemben is egymástól. Természetesen az összeférhetetlenség a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztása elvén túlmenő követelményeket is szolgálhat. Ilyen lehet a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyásolás megakadályozása, illetőleg kizárása, továbbá a közfunkciót betöltő személy vagyoni és jövedelmi viszonyainak átláthatósága és ellenőrizhetősége, valamint adott közfunkciót betöltő személy méltatlan magatartásának megakadályozása, aminek szankciója általában a közfunkciótól való meg-fosztás.15 Hogy ezt mennyiben és hogyan teszik meg, az az adott állam alkotmányos berendezkedésének - és a vonatkozó jogi szabályozásnak - a függvénye, aminek konkrét megvalósítására számos megoldás ismert.
A hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztása elvének a magyar államszervezetben érvényesülő intézményi és garanciarendszerét az Alkotmány tartalmazza. Ennek a garanciarendszernek a részét képezi - többek között - az államfői összeférhetetlenség alkotmányi szabályozása is. Az Alkotmány nem alapelv kimondásával, illetőleg nem programtétel formájában ad keretet az összeférhetetlenség jogi regulációjának, hanem maga tételesen szabályozza a köztársasági elnök összeférhetetlenségét: megállapítja azoknak a tisztségeknek és tevékenységi területeknek a tárgyi korlátozását, amelyek egyúttal funkcionális elválasztást is jelentenek. Mivel ezt az Alkotmány állapítja meg, az összeférhetetlenség tilalma a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztása alkotmányi garanciarendszeréhez tartozik. Az Alkotmány 30. § (1) bekezdése határozza meg az államfői összeférhetetlenségnek azokat az eseteit, amelyek a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztása elvének érvényre juttatása szempontjából alapvető jelentőségűek, és amelyeket az Alkotmány fontosnak tartott szabályozni. Az Alkotmány nem adott felhatalmazást a törvényhozónak arra, hogy az államfői összeférhetetlenségnek további eseteit megállapítsa. E felhatalmazás hiányában a törvényhozónak nincs döntési önállósága az államfői összeférhetetlenség szabályozásában: az Alkotmányban szabályozott összeférhetetlenségi okot nem szüntethet meg, nem korlátozhat, és további összeférhetetlenségi okokat sem állapíthat meg. Ezért a köztársasági elnökkel kapcsolatos inkompatibilitás szabályozásának áttekintését elég az Alkotmány rendelkezéseire koncentrálni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
