Jeges Sára[1] - Varga Károly[2]: A szalutogenetikus életstratégia értéktényezői (JURA, 2008/1., 43-51. o.)

I. Mi a szalutogenezis és mit, miért kutatunk benne?

Kutatási beszámolónkban szó szerint "egy titok mélyére" hatolunk, sőt kifejezetten "egy titok titkát" próbáljuk megfejteni. A tanulmány címében jelölt "szalutogenezis" fogalma[1] ugyanis olyan pszichológiai konstruktum, amelynek megalkotója, Aaron Antonovsky, " Unraveling the Mystery of Health" (1987) című utolsó nagy könyvében úgy foglalja össze életműve tudományos újdonságát, hogy neki magának lényegre törő kérdésfeltevéseivel,[2] majd e kérdések általa és nyomában munkatársai és követői által történt-történő empirikus megválaszolásával sikerült megfejteniük " az egészség genezisének titkát". A szalutogenezis iskola ezt a titkot tudományos szabatossággal hipotetizálta és több országban gyűjtött empirikus evidencia matematikai-statisztikai elemzésével szignifikánsan valószínűsítette. Azt találták tehát, hogy az egészségnek ez a bizonyos "misztériuma" az életstratégiában érvényesülő koherencia-érzet (sense of coherence, SOC), amely három "hatóanyag" szervesüléséből áll. Ezek a személy korai és későbbi szocializációjában, illetve már ehhez igazodóan feldolgozott élettapasztalataiban kialakított attitűdök (habitusok, életstratégiák), miszerint

1) az emberben és emberrel, illetve a közvetlen belátásával elért életvilágban történtek illetve történendők érthetőek (sense of comprehensibility),

2) ezekbe a maga részéről képes beavatkozni, vagyis a "mit húzok: mi mozdul" látása abban folytatódik, hogy hozzá is férek a mozgató szálakhoz (sense of manageability), és

3) van is értelme számomra beszállni ebbe a küzdelembe, mert érzelmileg el vagyok köteleződve a pozitív kimenetel iránt, mivel ez egyfelől valóban fontos, másfelől tényleg remélhető is számomra (meaningfulness).

A három egyformán funkcionális elem közül mégis kitüntetett szerep jut a harmadiknak, mert például ha az elsővel magas szinten rendelkezünk, de a másodikban gyengék vagyunk, az dönti el a fel- vagy lefelé nivellálódást, hogy milyen erősek vagyunk a harmadikban. Ha látjuk értelmét az egésznek, előbb-utóbb képesek leszünk a megvalósíthatóság érzetét is az érthetőség szintje felé emelni, míg ha nem, lassan az érthetőség hanyatlása is követi a bénultságot.

Nos, az eme nemzetközi szalutogenetikus kutatási mozgalomba[3] jelen OTKA-projektünk keretében bekapcsolódott teamünknek - saját két irányból jövő kutatási előzményeinkből kifolyólag[4] - az lett az "értelmet adó" vezérmotívuma, hogy kiderítsük: "mi is lappanghat a csoda mélyén?". Ehhez először magunknak kellett meggyőződnünk a "csoda" valódiságáról. Vagyis saját empíriánk matematikai-statisztikai megvallatásával találunk valós összefüggést a szalutogenezis-teszttel nyert eredmények és az egészségi állapot között. Erre a teamnek a Pécsi Egyetemről toborzódott tagjai (Jeges Sára projektvezető és Tahin Tamás) eddigi kutatási kompetenciája biztosított lehetőséget.

Ám ez még csak előzménye volt a tudományos újdonság irányába való előretörésnek. Ha nincs kétség afelől, hogy "a csoda tényleg megtörtént",[5] nézhetünk mögé: "mi is a misztérium titka". Ezt valahol az értékrendszerben hipotetizáltuk (teamünk harmadik tagja, Varga Károly koncepciója szerint, aki osztja a jelentős értékkutató, Herbert Klages (1992) felfogását az "értékfogalom sikertörténetéről", hogy tudniillik ez a modern szociológiában " Universalschlüssel" ("tolvajkulcs") lett számos terület[6] mélyebb dinamikájára való "rányitásban".

Ebben a feltételezésben tehát a konvergens validálás módszerével (lásd alább) azt vizsgáltuk meg, hogy azok, akik az Antonovsky-teszten magas pontszámokat értek el (és csendes bámulatunkra tényleg egészségesebbeknek mutatkoztak!) a többieknél, vajon milyen értékeket vallanak magukénak. Természetesen e pszichológiai konstrukció magvában hipotetizált értékek azonosításánál is hasonlóan egzakt módon kellett eljárnunk, mint akár a szalutogenezis, akár az egészségi állapot bemérésénél. Idevágó műveleteink leírása következő, metodikai fejezetünkben olvasható.[7]

II. Módszer, minta, műszerek, design

A kutatás célcsoportja Baranya megye különböző településtípusain élő, 20-75 éves korú, különböző iskolázottságú és foglalkozású férfiak és nők voltak. A minta a főbb demográfiai, társadalmi ismérvek tekintetében különböző településtípusokat rep-

- 43/44 -

rezentál, úgymint: egy magyarországi viszonylatban nagyvárost, Pécset, Baranya megyei kisvárosokat (Komló, Mohács, Siklós), székhelyközségeket és társközségeiket. A mohácsi és a siklósi térségben eltérő társadalmi-gazdasági adottságú községek találhatók. A siklósi terület társközségei jórészt az Ormánság legelmaradottabb, alacsony lélekszámú, kevert etnikumú (magyar, cigány) falvaiból tevődnek össze. Ezzel szemben a mohácsi régió társközségei tradicionálisan magasabb fejlettségi szintűek. Mohácsra a magyar, a német és a délszláv kultúrák a jellemzők. Pécs minden szempontból a leghetero-génebb. Itt már jelentős a szegregáció. Az egyes városrészek jól elkülöníthetők az elit lakta területektől a többszörösen hátrányos helyzetűek lakta városrészekig húzódó skálán.

A mintaelemszám 1400 fő, különböző okok miatt 32 fő kérdőíve nem volt értékelhető (a visszautasítás oka nem szisztematikus). A válaszolók közül a férfiak aránya 47,8%. A minta összetétele a település típusa szerint: 43,3% pécsi, 27,8% kisvárosi és 28,9% falusi lakos. Életkor szerinti megoszlásuk: 28,1%-uk 30 év alatti, 54,6%-uk 30-55 év közötti, 17,3%-uk 55 év feletti. Az iskolai végzettséget illetően 7,2% legfeljebb 8 általánost végzett, 27,9%-uk szakmunkásképzőt vagy szakiskolát (nem érettségizett), 46,3%-uk érettségizett, míg 18,6%-uk az érettségit követően valamilyen felsőfokú végzettséget is szerzett.

A kutatás interjúkészítők segítségével, kérdőíves módszerrel történt. A kérdezőbiztosok a PTE Egészségtudományi Karának hallgatói voltak, akiket tanulmányaik során készítettünk fel az interjúkészítés technikájára. A többlépcsős rétegzett véletlen mintavételi technikának megfelelően kiválasztott személyeket az interjúkészítők lakóhelyükön keresték fel, az interjú átlagos időtartama egy óra volt.

A kérdőív egyfelől operacionalizálta a Koherenciaérzet (SOC) fentebb vázolt konstruktumát a benne működő három hatóanyaggal (érthetőség, megvalósíthatóság, értelem),[8] másfelől a hazai validálásához összeállított kritérium-battériát (az egészségi állapot és az SWB mutatói), harmad felől az értékrendszeri kérdéseket.

A kérdőívvel felvett SOC-29 skála fő pszicho-metrikus adata, a három kérdéscsoport, illetve az egész teszt konzisztenciáját mutató Chronbach Alpha: ,774; ,766; ,812, illetve ,902, ami nemzetközi viszonylatban (pl. az izraeli felvételek adataival) összehasonlítva kiváló.[9]

Áttérve a regressziós modelljeinkben független változóként használt SOC-ról az általa predikált függőkre, itt a battériánk négy irányban mérő eszközöket tartalmaz:

1. az egészségi állapot megítélésére négy mutató szolgált: a) az általános egészségi állapot önmegítélésére vonatkozó négyfokozatú skála, b) a Tahin-féle Idült betegségek 23 tételes listája, c) a Hennenhofer-Heil (1978) féle Vegetatív labilitást mérő műszer, d) az általános egészségi állapot multi-facet jellemzésére, vagyis az egyénnek az EDEC (Ease/Dis-Ease Continuum)-on meghatározott helyére a fenti három egészségmutató összegzésével egyetlen komplex egészségmutatót is képeztünk.

2. A well-being jellemzésére a Warr-Cook-Wall (1979) skálából a kognitív elégedettség és affektív boldogság kérdéseit vettük.

3. Az egyén domináns conceived value-i mérésére Morris (1956)-féle "ways to live" kérdőív egy rövidített változatát.[10]

Kutatásunk metodikája az Antonovsky által is alkalmazott concurrent validity[11] design-t követte. Adatainkhoz különböző többszörös lineáris és nemlineáris (logisztikus regressziós) modelleket illesztettünk, melyek a matematikai statisztika eszközeivel állapítottak meg összefüggéseket változók, illetve változócsoportok között, melyek a SOC validálása céljából ("concurrently", vagyis azonos időben felvéve). Végső modelljeinkben a függő változók az egészségi állapot, a well-being, illetve a Morris-féle értékadatok voltak, független (prediktor) változók pedig a Sense of Coherence és komponenseinek adatai. Kontroll-változókként vizsgáltuk a nem, az életkor és az iskolai végzettség (és korlátozott hasznosíthatósággal esetenként a jövedelem-szint) adatait, mint amelyek a SOC kritériumvalidálására nézve az összefüggéseket "torzíthatják".

Az egészségi állapot önértékelésének varianciáját a három kontrollváltozó együttesen 13,4%-ban magyarázza (ahol a három változó közül az alany neme nem gyakorolt szignifikáns hatást, míg az életkor természetesen nagyon is szignifikáns lerontót /â = ,353, p = ,000/, de még az iskolai végzettség is szignifikáns javítót /â = -,079, p = ,002/).

A Vegetatív labilitás mutatójára 11,9%-os megmagyarázott össz-variancia keretében mindhárom kontrollváltozó szignifikáns hatást gyakorol, ahol figyelmet érdemel, hogy a megkérdezett nők magasan szignifikáns mértékben több vegetatív labilitási panaszt említettek, mint a férfiak (â = , 269, p =,000).

Az Idült betegségek gyakoriságánál a kontroll-változók által megmagyarázott variancia felment 19,3%-ra, és ezen belül természetesen az életkor volt a legerősebb befolyásoló tényező (â = ,382, p = ,000).

Ami pedig a kontroll-változóknak e három egészségváltozó lineáris kombinációjából konstruált EDEC-mutatóra gyakorolt hatását illeti, itt a megmagyarázott variancia 18,4%, s mindhárom kont-roll-változó erősen szignifikáns (p = 0,000).

Áttérve ezek után a well-being témakörre, itt az említett Elégedettség/ Boldogság skálával nyert reg-

- 44/45 -

ressziós eredményadatok megtisztításához a szokásos három kontroll-változón túl a család egy főre jutó jövedelmét is kontrollként állítottuk be. Érdekes itt szembeállítanunk a kognitív elégedettség és az affektív boldogság mutatóit. Míg ui. a kognitív, kalkuláló elégedettség tekintetében az anyagi jólét azonos erősségű az életkor változójával (vagyis amilyen mértékben a fiatalabbak elégedettebbek az élettel az idősebbeknél /â = ,145, p = ,000/, ugyanolyan mértékben a gazdagabbak is elégedettebbek a szegényebbeknél /â = - ,147, p = ,000/), addig az affektív boldogság tekintetében a jövedelmi szint változójának nincs szignifikáns kapcsolata a boldogsággal, vagyis újra igazolódik a közmondás: "A pénz nem boldogít". Az alany neme mind az elégedettség (â = ,081, p = ,003), mind a boldogság (â = ,051, p = ,060) vonatkozásában azonos irányú: úgy is mondhatnánk némi iróniával, hogy a férfiak egy kicsit elégedettebbek, a nők egy kicsit boldogtalanabbak.

III. A SOC predikálja az egészséget, de egyéb értékeket és proszociális habitusokat is

Az eredményfejezet három részre tagolódik. Az elsőben az egészségi állapot kritérium-rendszerével validáljuk hazai populációra a szalutogenetikus konstruktumot, illetve a SOC-29 skálát. A másodikban a függőváltozókat a well-being köréből választjuk, és rajtuk próbáljuk ki a SOC prediktív erejét. A harmadik részben még a well-being tematika körén is túllépünk: abba a nagyrészt felfedezetlen ("Hic Sunt Leones") tartományba, amelyre Antonovsky is utalt mint a Sense of Coherence hatásának ígéretföldjére, amelybe ő még Mózesként bepillanthatott, de amibe majd csak a salutogenic school Józsuéi léphetnek be (a Koherenciaérzet értéktényezői).

A) A Koherenciaérzet magyar populációban is az egészség érvényes prediktora

A szorosan vett validációt megelőzően kiszűrtük a kontroli-változók hatását.[12] Ezután térhetünk rá az 1. táblázatban bemutatott validációs adatokra.

Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a Koherenciaérzet globális mutatója és mindhárom komponense a három kontroll-változó hatásának kiszűrése után is szignifikáns mértékben predikálja az egészség mutatóit. Ahogy várható volt, a globális SOC-29 teszt-adat fölényben van komponenseivel szemben. A komponensek közül legerősebb az Érthetőségi érzet, mely csaknem egymaga eléri a globális SOC-mutató prediktív erejét. Nála jelentősen gyengébb a Megvalósíthatósági és még gyengébb a Meaning-fulness. Úgy tűnik tehát, hogy az Antonovsky féle ease/dis-ease kontinuumon való elhelyezkedés azoknak az egészség-mutatóknak a metszetében vizsgálva, amiket ebben a kutatásban használtunk, a Koherenciaérzet habitusán és életstratégiáján belül döntő mértékben a dolgok kognitív érthetőségével áll kapcsolatban. Ennek azért van jelentősége, mert az újabb szalutogenetikus szakirodalomban ettől elütő adatokat találtunk.[13]

A független változókon belüli különbségekről áttérve a függőkön belüliekre, látjuk, hogy a Vegetatív labilitás mutatójának alakulása "fogadja a legkészségesebben" a teljes SOC és mindhárom komponense befolyásoló erejét. A vegetatív labilitás-tünetek négy tünetcsoportra oszthatók: szív, gyomor, általános ingerlékenység és általános gyengeségre. Kézenfekvő, hogy ellenőrizzük, vajon ezek előfordulásait a SOC és komponensei a már manifesztálódott idült betegségeknek a kontrollja mellett is predikálják-e. A szokásos kontrollváltozók mellé ezért valamennyi idült betegséget bevittük egy-egy regressziós modellbe. Az eredmények arra utaltak, hogy a SOC prediktív ereje a vegetatív labilitásra és az egészségi állapot önértékelésére az idült betegségek kontrollja mellett is

1. táblázat

A SOC és komponenseinek a négy egészség-mutatóra vonatkozó standardizált regressziós együtthatói (b) és az általuk megmagyarázott variancia%-ok (R[2])

a megkérdezett neme, kora és iskolázottsági szintje változókkal kontrollált modellben

- 45/46 -

megmarad! A fentiek alapján levonhatjuk a következtetést: a SOC tesztváltozó a magyarországi populációból vett mintán is predikálja az általános egészségi állapotot, annak mind pszichoszomatikus tünetekkel, mind a krónikus betegségek előfordulásával jellemzett dimenzióit.

B) A Koherenciaérzet és az életminőség

A feltételezést, hogy a SOC több mint pusztán egészség-prediktor, először az egészséggel a legszorosabb kapcsolatban lévő, de annak fogalmi extenzióján mégis túllépő (mert tartalmában kevésbé specifikus) well-being témában nyert adatainkkal igazoljuk.[14]

Ezekből kiolvasható, hogy ott a legerősebb a kapcsolat, ahol mind a függő, mind a független változók összegző verziói találkoznak egymással. A globális Koherenciaérzet egyformán a legmagasabb variancia-százalékot magyarázza meg a globális elégedettségi és boldogsági változók alakulásából. Nem triviális adat, hogy nincs különbség az elégedettségre illetve a boldogságra gyakorolt hatás között, hiszen ezek viselkedése gyakran elkanyarodik egymástól.

A SOC komponenseire bontásánál azt a plauzibilis eredményt látjuk, hogy míg a kognitív elégedettség a Megvalósíthatóság érzetével tartja a legerősebb kapcsolatot, az affektív boldogság az érzelmi motivációt tartalmazó Meaningfulness-szel. Világos, hogy csak az lehet elégedettebb kalkuláló módon az életével, akinek tapasztalati meggyőződése, hogy a céljai eléréséhez szükséges eszközök és erőforrások rendelkezésére állnak. Vagyis akik a Sense of Manageability tekintetében erősebbek a többieknél. De az affektív boldogság vonatkozásában még egy hihető összefüggésre bukkantunk: az élet affektive átélt értelme ott bontakozhat ki legvalószínűbben, ahol az alany családi életével elégedett.

C) A Koherenciaérzet értékrendszeri tartalma

Tanulmányunk csúcs-paragrafusához érkeztünk, ahol a legtávolabbra merészkedünk a SOC egészség-predictor funkcióba való beszűkítésétől, és (Antonovsky jövőbe irányuló sejtése szerint) a Koherenciaérzet összefüggéseit hipotetizáljuk más - esetünkben értékrendszeri - változók konvergens kritériumaival.[15]

Az alábbiakban az értékrendszer egy klasszikus elméletéből, nevezetesen a Morris (1956) féle "életfelfogások mint elgondolt értékek (ways to live as conceived values)" konstruktumából állítjuk elő azokat az operacionalizált változókat, amelyekkel ellenőrizzük a SOC érték-tartalmának hipotézisét, illetve exploráljuk e tartalmak természetét.[16] Morris rendszeréből a jelen felmérésben csak a következő hat életfelfogást vettük:

1. (Apollói) Megőrizni az elért legjobbat

2. (Buddhista) Ápolni a személyektől és dolgoktól való függetlenséget

3. (Keresztény) Rokonszenvező együttérzést tanúsítani mások iránt

4. (Dionüszoszi) Váltakozva élvezni a közös ünneplést és a magányt

5. (Prométheuszi) Szilárdan úrrá lenni a változó körülményeken

6. (Maitreyan) Integrálni a cselekvést, az élvezetet és az elmélkedést.[17]

E rövidített változatban is megkaptuk a releváns mintázatot, amit az alábbi, 2. táblában az életfelfogás adatok predikciós erő szempontjából való rangsorolása fejez ki. Eszerint az erős Koherenciaérzettel bíró személy értékrendszerében első helyre került a gondolkodást (meditálást), a cselekvést (a dolgok alakítását) és a fogyasztást (élvezetet) integráló Maitreyan érték, de sarkában van még további kettő: a hangsúlyosan proaktív Prométheuszi és a kölcsönös szolidaritást ápoló Keresztény. A Prométheuszi mind elvont szemléletében, mind a tudomány és technika vívmányaival élő praktikus magatartásában. Utolsónak maradt a konzervatív Apollói, mely a globális SOC-ban és az első két komponensben nem is produkált szignifikáns predikciót, hanem csak a Meaningfulness-ben.

IV. A magyar lelkiállapot diagnózisa az egészség-témára fókuszolva és átfogóbb rálátásban

Legkésőbb az Ottawai Charta (1986) óta az egészségügy egészében, és magvában: az orvostudományi kutatásokban is, szerte a világon, így nálunk is, megérett a felismerés, hogy az orvoslás és az egészségügyi ellátórendszer csak kis mértékben járul hozzá az egészséghez, és ez az új belátás az egészségtőke megőrzését, illetve fejlesztését tartja kulcsfontosságúnak. E mega-léptékű felismerésben, amely a stresszorok és főleg az ártalmas életstílus felőli veszély elleni védekezés "nagystratégiáját" (Liddell Hart) írja zászlajára, már nem feledkeznek meg arról sem, hogy a káros életstílus mögött szociális és kulturális feltételek állnak. De még mindig nem kap elegendő hangsúlyt itt a személy kompetenciájának versus a sodródásnak a dimenziója, vagy általánosabban az Internal vs. External Locus of Control klasszikus (Rotter, 1955) változója, aminek szempontját Antonovsky a bevezetőnkben idézett metaforával kéri számon a "behavioral medicine"-től: "Ez az iskola úgy képzeli el, hogy az emberek feljebb a folyón maguktól ugrál-

- 46/47 -

2. táblázat

A Morris-féle érték-teszt item-jeinek hatása a Sense of Coherence-re és három komponensére a megkérdezett neme, kora és iskolázottsági szintje változóival kontrollálva (Standardizált regressziós együtthatók / á / és megmagyarázott variancia-%-ok / R[2] /)

Az "érmes" Maitreyan-Promethean-Christian triász dobogóra juttatása és ezt megelőzően az önérvényesítést elutasító Buddhista, illetve az "önfeláldozást" elvető Dionüszoszi diszkvalifkálása fontos árnyalati tudással gazdagítja az egészséget és életminőséget elősegítő Koherenciaérzetről meglévő ismeretünket.

nak a sodrásba, de eszük ágában sincs megtanulni úszni."

Tanulmányunk olyan eredményekről számol be, amelyek magyar empírián, Baranya megye felvételi adatain igazolja vissza Antonovskynak ebben a metaforában felvillantott többlet-igazát: nem vitás, hogy a stresszor-tömegekből és ezen belül a szociális és kulturális feltételekből döntő mértékben levezethető egy populáció egészségi állapota, de ezen a hatáskörön még egy réteggel beljebb az úszni tudás és ennek mértéke is tényezője a túlélésnek. Az általában legkésőbb a korai felnőttkorig elsajátított úszni tudás, a Koherenciaérzet pszichológiai konstruktumában modellezve és a SOC-29 skála pszichometrikus instrumentumában operacionalizálva tényleg empirikusan ellenőrizhető kapcsolatban áll az Ease/Dis-Ease Continuum (EDEC) skálán elfoglalt hellyel. Ezt a helyet baranyai populációnkon háromelemű battériával mértük be: az egészség önértékelése, a vegetatív labilitási panaszok és az idült betegségi panaszok adategyüttesével, illetve ennek egy mutatóba tömörítésével.

De az Antonovsky által örökül hagyott problematikában is előbbre haladva, vizsgálódásunkat kiterjesztettük az egészségi tematikán túl az életminőség (subjective well-being) témakörére is. Azt találtuk, hogy a szalutogenetikus itt legalább olyan erőteljes, mint az egészségi mutatók által letapogatott állapotban. Az EDEC-skálán a SOC-kal párhuzamosan történő le-fel mozgás hipotézise akkor is valószínűsíthető, ha az Ease/Dis-Ease Continuum-ot nem a patológia határzónájában vizsgáljuk, hanem mélyen belenyúlva az egészség térfelébe, a kognitív elégedettség ill. az affektív boldogság különböző fokozatainak skála-szakaszán is.

Miután pedig eljutottunk annak igazolásáig, hogy az EDEC-skálán való mozgás dinamikáját vezérlő ha-

- 47/48 -

bitus, a Koherenciaérzet hatása tényleg nem zsugorodik bele az említett határsávba, még kíváncsibbak lettünk ennek az "egészség és életminőség titkának" a mélyebb, rejtett természetére. Ennek felderítésére a szociológiából illetve a szociálpszichológiából kölcsönzött fogalmi eszközhöz, az értékhez (mint számos middle range kutatási terület "Universalschlüssel"-éhez) fordultunk. Eredményül azt kaptuk, hogy a Koherenciaérzet magvában dominánsan az integráló Maitreyan, a proaktív Prométheuszi és a kölcsönös szolidaritást ápoló Keresztény értékek hatnak.

Kitekintésül rá kell kérdeznünk kutatási eredményeinknek a magyar nemzeti közösség egészségi, illetve általános well-being problematikájára. A kelet-európai rendszerváltozás és ennek a biztató kilátások mellett a társadalom és gazdaság állapotára katasztrofális fejleményei ugyanis olyan "történelmi stresszorokat" jelentenek, amikre az egyéni SOC által nyújtható megbirkózó kapacitás kevés, és ahol égetően szükség van olyan szociológiai-szociálpszichológiai konstruktumokra is, mint "a nemezet Koherenciaérzete". A stresszor-jellegű és mértékű problémák, megrázkódtatások ugyanis a nemzet kollektívumát érik, ahol a magas-SOC egyén is csak korlátozottan maradhat proaktív, és döntő mértékben csupán elszenvedője (talán jó feszültségkezelése által valamivel könnyebben elszenvedője) lehet a "sorsba fordult történelemnek",[18] mint a gyengébb koherenciaérzetű.

Ha a "SOC mint csoport-jellemző" (ahol a csoporton mi fókuszoltan a nemzetet értjük) konstruktumát mint történelmi léptékű független változót használjuk, akkor a legközvetlenebb empirikus evidenciát nyújtó egészség-predikción túl figyelnünk kell arra az átfogóbb tematikára is, amit "eltorzult magyar alkat" elméletében Bibó István (1989, először: 1946) tárgyalt. Itt a problémának rögtön olyan elágazásával találkozunk, hogy vajon a Koherenciaérzet alacsony átlagértéke vagy magas szórásértéke a rosszabb? Más szóval egységesen lerobbant kaotikus lelkiállapot (alacsony érthetőség, bénító tehetetlenség, érzelmi demotiváltság) általánosan katasztrofális morbiditási és mortalitási adatokkal, vagy mély szakadék (cleveage, gap, abyss), amelynek egyik magasabb, "naposabb" partján a szerencsés kevesek "értik-teszik-élvezik", amire kivételes sorsuk módot ad nekik, a másik, mélyebb és sötétebben pedig a kizsaroltság és pusztulás honol? A publikációt a konvenciók szerint záró kitekintésünkben következő kutatási vállalásunkként így azt említjük meg, hogy (például a SOC normatív adatainak nemzetközi összehasonlításba való bevonásánál egyforma gondot fordítva az átlagok és a megosztottság mértékét jelző standard devianciák összevetésére), megvizsgáljuk: honnan fenyeget akutabb veszély, illetve hol lehet inkább ígéretes támadáspontja egy országos akciókutatási, illetve fejlesztési projektnek.

Hivatkozások

Antonovsky, A. (1979) Health, Stress, and Coping (San Francisco: Jossey-Bass)

Antonovsky, A. (1984) 'The Sense of Coherence as a Determinant of Health' in J.D. Matta-Razzo et al., eds., Behavioral Health (New York: Wiley)

Antonovsky, A. (1987) Unrevealing the Mystery of Health: How People Manage Stress and Stay Well (San Francisco: Jossey-Bass)

Antonovsky, A. (1993) 'Gesundheitsforschung versus Krankheitsforschung' in A. Franke &

Ádám, A. (1997) 'Értékek és értékelméletek' Társadalmi Szemle 5. 3-19.

Ádám, A. (2007) 'Az axiológia az értékek bölcselete' in Ádám, A. 'Bölcselet, vallás, állami egyházjog' Dialóg Campus, Budapest-Pécs 65-108.

Ádám, A. (1998) 'Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás' Osiris, Budapest

M. Broda, eds., Psychosomatische Gesundheit: Versuch einer Abkehr vom Pathogenese-Konzept (Tübingen: DGTV)

Bahrs, O., S. Heim, V. Kalitzkus, P. Matthiessen, P. Meister & H. Müller (2003) 'Salutogenesis in General Practice: How to Use the Potential of Doctor-Patient-Communication to Promote Health', paper at 2nd Conference on Making Sense of: Health, Illness and Disease (St. Hilda College, Oxford, 14-17 Jul)

Bibó, I. (1986) 'Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem' in I. Bibó (1986-1990) Válogatott tanulmányok, ed. T. Huszár, I. Vida & E. Nagy, 4 vols. (Budapest: Magvető) 2:569-619.

Diener, E. (1984) 'Subjective Well-Being', Psychological Bulletin 95, 542-75.

Diener, E., M. Diener & C. Diener (1995) 'Factors Predicting the Subjective Well-Being of Nations', Journal of Personality and Social Psychology 69, 851-64.

Emmons, R.A. (1986) 'Personal Strivings: An Approach to Personality and Well-Being', Journal of Personality and Social Psychology 51, 1058-68.

Felvinczi, K. (2002) Az egészséges életvezetés képességét kialakító tananyag kidolgozása, kipróbálása, és hatásvizsgálata 6-14 éves populáció körében (PhD diss.)

Flensborg-Madsen, T., S. Ventegodt, N. Andersen, M. Nielsen, M. Mohammed & J.

Merrick (2005) 'Global Quality of Life (QOL): Health and Ability Are Primarily Deter-mined by Our Consciousness: Research Findings from Denmark 1991-2004' Social Indicators Research 71 (Copenhagen: Quality of Life Research Center) 87-122.

GERSTER, F. (1994) 'Ansichten über Lebensqualität: Parteipolitischer Konsens und Dissens' in Hennenhofer, G. & K. D. Heil (1975) Angst überwinden: Selbstbefreiung durch Verhalten-straining (Reinbek b. Hamburg: Rohwolt)

JEGES, S. (1997) 'Az egészség mint megőrzendő érték egy regionális felmérés tükrében' in Az egészségpénztárak az egészségügyi ellátórendszer szolgálatában (Budapest) 13-31.

Jeges, S., T. Tahin & A. Csanaky (1996) 'Az egészségi állapot változása pécsi követéses vizsgálat alapján', Egészségügyi Gazdasági Szemle 34, 389-403.

Jeges, S., T. Tahin & Á. Tóth (1997) 'Az egészségi állapot változása 1989-1996 között Baranya megyei falvakban és Pécsett követéses egészség-szociológiai vizsgálat alapján', Egészségügyi Gazdasági Szemle 35, 207-17.

Jeges-Varga EJMH

Klages, H., H.-J. Hippler & W. Herbert, eds. (1992) Werte und Wandel: Ergebnisse und Methoden einer Forschungstradition (Frankturt a. M. & New York: Campus)

Losonczi, Á. (2005) Sorsba fordult történelem (Budapest: Holnap)

Morris, C. (1956) Signification and Significance: A Study of

- 48/49 -

the Relations of the Signs and Values (Cambridge, Mass.: M.I.T.)

Morris, C. (1964) Varieties of Human Value (Chicago & London: U of Chicago P)

Muiller (2002)

Oláh, A. (2005) Érzelmek, megküzdés és optimális élmény (Budapest, Trefort)

Rotter, J.B. (1966) Generalized Expectations for Internal versus External Control of Rein-forcement (Washington: APA).

Skrabski, Á., M. Kopp, S. Rózsa & J. Réthelyi (2004) 'A koherencia mint a lelki és testi egészség alapvető meghatározója a mai magyar társadalomban', Mentálhigiéné és Pszicho-szomatika 5, 7-25.

Smith, D. F. (2002) 'Functional Salutogenic Mechanisms of the Brain', Perspectives in Biology and Medicine 45, 319-28.

Spielberger, C. D. & R. L. Rickman (1990) 'Assessment of State and Trait Anxiety in Car-diovascular Disorders' in D. G. Byrne & R. H. Rosenman, eds., Anxiety and the Heart (New York: Hemisphere) 73-92.

SPSS (1997) The SPSS Base 7.5 for Windows User Guide (Chicago: SPSS)

Stosberg, M. (1994) 'Lebensqualität als Ziel und Problem moderner Medizin' in A. Belle-Baum & K. Barheier, eds., Lebensqualität: Ein Konzept für Praxis und Forschung (Opladen: Westdeutscher).

Tahin, T., S. Jeges & A. Csanaky (1993) 'Az egészségi állapotot és az orvoshoz fordulást befolyásoló demográfiai és társadalmi tényez ő k', Demográfia 36, 427-53.

Tahin, T., S. Jeges & K. Lampek (2000a) 'Iskolai végzettség és egészség', Demográfia 43, 70-93.

Tahin, T., S. Jeges & K. Lampek (2000b) 'Az iskolai végzettség és egészségi állapot változása követéses vizsgálat alapján', Demográfia 43, 305-34.

Varga, K. (1970) 'The View of Life of Hungarian Students: An International Comparison', Journal of Cross-Cultural Psychology 1, 169-76.

Varga, K. (2003) Értékek fénykörében: 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat: Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához (Budapest: Akadémiai).

Varga, K. (2005a) 'A szalutogenezisről képben és fogalomban', Egészségfejlesztés 46:3, 15-22.

Varga, K. (2005b) 'Utópia nélkül a XXI. századba', Valóság 47:7 1-28.

Varga, K. (2006) 'A Delphi Consultation on Occasion of Joining the European Union' in H. Kreutz & K. Varga, eds., Is There a Chance for a 'Value-Rational' Society? Possible Futures of a Nation in Central Europe: The Case of Hungary, special issue of Ange-wandte Sozialforschung 26, 3-4.

Veenhoven, R. (1984) Conditions of Happiness (Dodrecht, Boston & Lancaster: Reidel)

Veenhoven, R. (1993) Happiness in Nations (Rotterdam, Risbo)

Warr, P., J. Cook & T. Wall (1979) 'Scales for the

Measurement of Some Work Attitudes and Aspects of Psychological Well-Being', Journal of Occupational Psychology, 52, 129-48. ■

JEGYZETEK

[1] A szalutogenezis fogalomban rejlő latin terminus, salus salutis, f - hátterében Salus-szal, az üdv és jólét istennőjével - elsősorban az egészséget jelenti, de ezen kívül a jólét, üdv, boldogulás, megmenekülés, élet tágabb szinonimikáját is magába foglalja. Ezzel a szalutogenetikus paradigma atyja is számolt, mert bár kutatásait elsősorban a medicina forradalmi megújítására indította, érdeklődést tanúsított témájának az életminőséggel való belső kapcsolatára is, melynek súlypontilag kutatott eleme, a Subjective Well-Being (vö. Diener, 1984, Emmons, 1986, Veenhoven, 1993). Mivel ez utóbbi az értékrendszer-kutatásoknak is jelentős iránya, a szalutogenetikus életstratégia témaköre erős szálakon kapcsolódik az egészséget értékszociológiai szempontból vizsgáló saját kutatásainkhoz.

[2] Az innovatív válaszok, sőt paradigmacserék szülőanyja a vadonatúj kérdésfeltevés. Jó példa erre a biogerontológiában végbemenő paradigmaváltás, amit Hayflick (1994) így aposztrofál:

"Eddig azt kérdeztük: 'Miért öregszünk?' Ebből megtudtuk, mi történik, de épp azt nem, hogy miért. Ehelyett azt kell kérdeznünk: 'Miért épp ennyi ideig élünk ?' E kérdésben bentvan az, hogy az emberi élettartam növekedett, és talán tovább is növekedhet." (i. m. 321-322).

Hogy pedig az egészségügyben - és magvában, az orvostudományi kutatásokban is - probléma volt a kérdésfeltevés irányával, ezt jelzi Kanada paradigmaváltása az Ottawai Chartával (1986), mely beismerte: az egészségügyi rendszer csak korlátozott szerepet játszik az állampolgárok egészségi állapotában. S új egészségfejlesztési stratégiája nyomán Kanada az egészségi mutatók tekintetében 20 év alatt a világ élvonalába került. Az Ottawai Charta által mobilizált orvos-kutatók pedig az egészség tényezői és nem az egyes betegségekét kezdték vizsgálni, aminek szemléleti alapja az Antonovsky (1979, 1987) által észlelt fordulat volt a XX. századi orvostudományban: "áttérés a patogenetikus orientációtól az egészség forrásainak kutatására". Hogy mitől betegednek meg az emberek, ennek "titkait" már a XIX. és XX. századi orvostudomány kikutatta (kihámozva korábbi évszázadok babonáiból). Így lepleződtek le a modern életvilág stresszorai, és az kezdett izgató rejtéllyé válni, hogy ezek közegében hogyan képesek egyesek egészségesnek maradni, ill. újra azzá válni. A régi és az új modell szembeállítására álljon itt egy táblázat, mely a Bundeszentrale für gesundheitliche Aufklärung (2001) 35. pontja alapján négy szempontból adja e megkülönböztetést (Bahrs et alii /2003/):

[3] Antonovsky (1987) nemcsak a hagyományos patogenic szemlélettel állítja szembe a saját salutogenic paradigmáját, de finom skálán megkülönbözteti attól az irányzattól is, amit különféle neveken, mint "behavioral health" "behavioral medicine" illetve "health psychology" hívnak. Ezt a distinkciót olyan "erőteljesnek" érzett metaforával világítja meg, amit "az orvosi kaszttal mérsékelten ellenséges irodalomból" idéz (tudniillik, amit e fanyar kritika a modern medicina kigúnyolására használ): a folyó-metaforában kimutatott "folyásirányba merevült tekintet" továbbgondolásával. A folyó-metafora átalakításából megértetni reméli az olvasóval mind a szalutogenezis forradalmian új kérdésfeltevését, mind ennek a Koherenciaérzet konstruktumában adott megválaszolását. Az idézett vizualizálásban adva van

"a dühöngő vad folyó tele fuldokló emberekkel, s a kortárs nyugati egészségügyünk hősies és technikailag felkészült erőfeszítéssel ebből halászgatja ki az elmerülőket. Csak e lefelé sodródókra fordítva odaadó figyelmét (amiért persze megfizetik és néha nem is rosszul), sohasem néz a folyón fölfelé, legalább a következő kanyarig, hogy megláthatná: ki vagy mi lökdöste bele ezeket az embereket a sodró vízbe." (1987, 89)

Az ugyanerre a metaforára építkező behavioral medicine olvasatával szemben azonban (amely a vízbeesést az ártalmas életstílusból származtatja, és amelynek átfogóbb

- 49/50 -

szempontrendszerű változatai már nem feledkeznek meg arról sem, hogy e mögött a káros életstílus mögött szociális és kulturális feltételek állnak) maga megy át enyhe gúnyba:

"Eszerint ez az iskola úgy képzeli el, hogy az emberek feljebb a folyón maguktól ugrálnak a sodrásba, de eszük ágában sincs megtanulni úszni." (uo.)

Amikor pedig ez az iskola már az ő irányzatát is be akarta szippantani (technikailag: felajánlva neki, hogy fejtse ki nézetét az ő tanulmánygyűjteményükben), Antonovsky az oda írt adalékában még tovább fejleszti a metaforát, amiből kiderül: itt valóban valami egészen új szempontköteg bontakozik elő:

"Alapvető filozófiai feltételezésem - írja -, hogy a folyó az élet folyama. Senki sem sétálgat biztonságban a parton. A folyó nagy része szennyezett, szó szerint és átvitt értelemben. Elágazások is vannak benne, ahol az egyik ág békés víztükörbe, a másik veszélyes zuhatagokba és örvényekbe vezet. Én pedig azt kérdezem: ha valaki bárhol evickél is a folyó sodrában - aminek természete persze adva van a személy élettörténetében, szocio-kulturális és fizikai-környezeti feltételeiben - vajon mitől eredeztethető, hogy szemmel láthatóan jól tud úszni. Nem kutathatom a szegénység, a háború, a munkanélküliség, a környezetszennyezés okait. De azt sem hiszem, hogy valaki félreértene, mintha ezeket nem tartanám az egészség-betegség skálán való elhelyezkedést alapjaiban meghatározó tényezőknek. Csak azt merem állítani, hogy az a tény, hogy valaki milyen jól úszik, jelentős mértékben (bár természetesen nem egyedül) az illető Skoherenciaérzetétől függ. A folyó objektív jellemzői mindenki számára egyformán adottak, ezekkel viszont a benne úszók nem egyformán fognak megbirkózni." (Antonovsy, 1987. 90-91)

Erről a témáról, vagyis a Schulmedizin és Antonovsky közötti kölcsönös tartózkodásról a Physio-therapeutin Barbara Schubert (2006, 182) Brucks (1998) nyomán így ír:

"A medicinával kapcsolatban maga Antonovsky jutott kétkedő következtetéshez a tekintetben, hogy ez befogadja-e az ő koncepcióját, míg a pszichológia, a pedagógia és betegápolás diszciplínái részéről több megértéssel számolt."

[4] A jelen "Értékrendszer, életminőség, egészségi állapot" című, T 046957 STD számú, 2004-2008 futamidejű alapkutatási OTKA-projekt (vezetője: Jeges Sára CSc, a PTE ÁOK tudományos főmunkatársa és az EFK Biostatisztikai és Egészségügyi Informatikai Tanszék tanszékvezető főiskolai tanára, tagjai Tahin Tamás CSc és Varga Károly DSc) kutatási előzményei egyfelől egy Tahin Tamás által kezdeményezett, Magyarországon egyedülálló 15 éves követéses egészségszociológiai vizsgálat, melynek legkiérleltebb szakasza a szintén Jeges Sára által vezetett T 032508 számú (2000-2003 futamidejű) " Szocio-demográfiai és pszicho-szociális tényezők szerepe a morbiditás és mortalitás előrejelzésében" című OTKA-projekt. - Másfelől egy ugyancsak hosszmetszeti, ez esetben nem kevesebb, mint négy évtizedes értékszociológiai kutatás, mely a hazai szociológia hőskorában az MTA Szociológiai Kutató Intézetében indult, és amelynek utolsó szakasza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetében végrehajtott: "Értékrendszer eredetű konfliktusok megbízható és érvényes diagnosztizálása és menedzselési módszerei" című, T 030564 számú (1999-2001 futamidejű), a tanszékvezető által a hallgatókat "inaskodásra" bevonó, OTKA-szponzorálta Lehrprojekt volt (vö. Varga, 2003). A szalutogenezissel Magyarországon ezenkívül Oláh Attila (2005), Felvinczy Katalin (2002) és a Kopp Mária-Skrabski Árpád kutatópáros (2003) foglalkozott.

[5] Az 1400 fős baranyai minta adataiból átlagosan kb. egy-az-egymilliárdhoz valószínűséggel kiszámíthattuk, hogy aki a Sense of Coherence skálán magas értéket mutat fel, az a négy egészségmutatóból álló kritériumskálán is makkegészségesnek bizonyul, és az alacsonyak betegeskednek.

[6] Klages tucatnyi ilyen területet sorol fel a családszociológiától a politikai pszichológián keresztül a társadalomba való beilleszkedés zavarainak interdiszciplináris kutatásáig, de a lista könnyűszerrel bővíthető, például az alkotmányfejlődés lehetséges irányainak vizsgálatával (vö. Ádám, 2002, 2003).

[7] Itt még a fentebb említettek szerint a koherenciaérzet értékrendszeri magva mellett megvizsgáltuk a konstruktumnak az életminőséggel való, már Antonovsky (1987) által megsejtett és a következő kutató-nemzedék figyelmébe ajánlott kapcsolatát (i. m. XVII, 182) A másik jövendő kutatásra ajánlott témájával Antonovsky elméleti rendszerét a Durkheim-i szociológiai hagyományokba szeretné gyökereztetni (mi viszont projektünk társadalmi hasznosítása útjának "poligonját" kívánjuk kitűzni vele). A csoporttulajdonságként értelmezett és független változóként is használt SOC konstrutumtól belátást remélünk a sajátos és szomorú magyarországi egészségi állapotokra, majd ugyanezzel a logikával, a SOC hatókörének az egészség témáról a well-being, sőt a (nemzeti) teljesítmény, illetve önmegvalósítás témaköréig való kiterjesztésére. Innen néhány hipotetikus támpontot keresünk az Európai Unióhoz csatlakozott ország számára utópiamentes stratégia megalapozásához.

[8] Csak két példát a kérdőív által "letapogatott" aspektusokból (facet): amikor a definíció "belső és külső környezetről" beszél, ezzel előírja a kérdőívnek, hogy utaljon ne csak steresszor-jellegű "external stimuli"-ra, de a szintén stresszor-jellegű affektív zavarokra is, mert a SOC erejét az affektív feszültség kezelésének képességén is mérnie kell. A legfontosabb facet azonban maga a három komponens. A 29 kérdés közül 11 méri a személy érthetőségi, 10 a megvalósíthatósági érzetét és 8 azt, hogy mennyire látja "értelmét az egésznek".

[9] A két nemzet itt nem elemzendő különbségét kifejező átlag, illetve standard szórás tekintetében viszont jelentős magyar hátrányt találtunk: a SOC-színvonalat tükröző átlagunk alacsonyabb az ő adatuknál, míg a megosztottságot mutató standard szórásunk fölébe kerekedik az övékének.

[10] A felsorolt négy szoftver-műszeren túl használtuk még a vállalkozói attitűd mérésére szolgáló Scanlan-Fleschman (1982) tesztet is. Ennek az eredményeiről azonban jelen tanulmányunkban nem számolunk be. A beszámoló megtalálható Jeges-Varga (2006) dolgozatunkban.

[11] Ezt a validálási módot a szakirodalom a prediktív validálás "pótlékának" tartja - "a kind of poor man's predictive validity - where the criterion is still a real life behavior, but you already have access to it." (Mueller, D. J.: Concurrent versus Convergent validation. "AREA-D Civision D: Measurement and Research Methodology" /9 Apr 2002/) -, amivel azonban Antonovsky is élt.

[12] Azt találtuk, hogy a vizsgálati alany neme szignifikáns hatással van summázott SOC-szintjére és a három közül két komponensére. A férfiakban általában több a stresszor-helyzetekkel való megbirkózás önbizalma, mint a nőkben. Egyfelől úgy érzik, világosabban értik a világ rendjét ("ismerik a dörgést"), másfelől hogy rendelkezésükre is állnak az ilyen belátásban alapozott szándékaik megvalósításához szükséges eszközök. A harmadik komponens tekintetében viszont a nők behozzák hátrányukat: fejlettebb érzékük van arra, hogy értelmet és érzelmi motivációt nyerjenek olyan külső és belső helyzetekből, ill. állapotokból is, ahol pedig sem kellőképp tisztán nem látnak, sem elegendő eszközökkel nem rendelkeznek szándékaik érvényesítésére.

Az életkor SOC-ra gyakorolt hatása gyengébb a neménél. A SOC globális mutatója tekintetében nincs is szignifikáns különbség a korcsoportok között. A három komponens közül is csak az első kettőben van, méghozzá érdekes módon kereszteződve a korcsoportok között. Míg a világ rendjének (és a "dörgésnek") az értésében az idősebbek érzik erősebbnek magukat, addig az értésből derivált célok megvalósíthatóságában ők már kevésbé hisznek, mint a fiatalabbak.

De mind a nemnél, mind az életkornál dinamikusabb kontroll-változót képez az iskolázottsági szint. Ez is hihető adat: a hosszabb ideig tartó képzés szignifikánsan magasabb szint-

- 50/51 -

re emelhette az alanyok Koherenciaérzetét.

[13] Dán kutatók jutottak a következtetésre, hogy a SOC hatóerejének korlátozódása a pszichikai egészségre, azaz valószínűsített hatástalansága a fizikai egészségre, azzal függhet össze, hogy az utóbbiban csak az emocionális dinamika releváns, míg a SOC adataiban ez össze van keverve a mentálissal (Flensborg-Madsen et alii, 2005, 768)

[14] A well-being tematika kulturhistóriai gyökereire Gerster (1994, 238) mutat rá az amerikai Emberi Jogok Deklarációja következő passzusára utalva, ahol az élethez és a szabadsághoz való jog mellett a boldogság kereséséhez (the pursuit of Happiness) való jogról is szó van. A kutatási terület kibontakozása a "Subjective Well-Being (SWB)" projekt-láncolatban figyelhető meg (Diener, 1984, Emmons, 1986, Schulze-Buschhoff, 1997, Veenhoven, 1987, 1993). Jelen témánk szempontjából figyelemreméltó az említett "Subjektíve Well-Being" mint egész nemzetek karakterébe szervesülő tulajdonság (Diener-Diener-Diener, 1995), amely a 4,1 milliárd embert, vagyis a világ 1990-es népessége csaknem háromnegyedét reprezentáló, 55 országra kiterjedő "nemzetek közérzete" kutatás, amely Veenhoven féle nemzetközi "boldogság-vizsgálat" adatbázisára épült. Ez az SWB tekintetében Magyarországot a 35. helyre sorolja.

[15] Köztudott, hogy a szociológiában a XX. század eleji klasszikusok, Thomas és Znaniecki óta bámulatos karriert befutott attitűd korszaka után az érték korszaka következett, mellyel mint "tolvajkulccsal" - vö. a fentebb hivatkozott Klages (1992) megállapítását - számos middle range kutatási területen a közös végső magyarázó erő rejtekhelyére "nyithatunk rá".

[16] A Morris-féle axiológia jellemzésére el kell mondanunk: kevés olyan elméletről tudunk, mely két annyira távoli pólust hidal át, mint ez a szociál-pragmatikus filozófia (Peirce, James, Dewey és Mead) szemléletéből merítő rendszer. Ez ui. a megtermékenyített petesejt három csiralemezének (ektoderma-mezoderma-endoderma) a Sheldon-féle három testalkati típus (leptoszom, atléta, piknikus) mögött is feltételezett relatív dominanciája által biológiailag alapozott preferenciát (mely a Mead-féle cselekvéselméletben az akció három fázisának (perception, manipulation, consumption) felel meg, a világ kultúráiban megtalálható három értéktengellyel (Buddhista versus Mohammedán, Prométheuszi versus Keresztény, Dionüszoszi versus Apollói) hozza kapcsolatba. A három tengellyel képezett hatszög közepébe pedig a mindezeket szintetizáló Maitreyan-t helyezi el, mely az 5 ezer évenként eljövő, mindeneket összebékítő Buddhától: Maitreya-tól nyeri a nevét, és amit az emberiség gigaléptékű korszakaiban gondolkodó irányzatok (pl. Vízöntő - New Age) karolnak fel.

A jelen tanulmány szenior szerzője először a '60-as évek elején kapcsolódott bele egy Morris rendszerével az UNESCO égisze alatt végzett nemzetközi vizsgálatba. Legutolsó, országosan reprezentatív felvételei ezzel a rendszerrel 2000-ből és 2001-bőkl valók (Varga, 1970, 2003).

[17] Módszertani megjegyzés: A Morris-féle planetáris értékeket a SOC értéktartalmaival konvergens validitás viszonyba hozó alábbi táblában a két legmarkánsabb Béta-adat már nincs is feltüntetve, holott a SOC külső szempontú leírásánál döntően fontosak. Az eredeti regressziós egyenletbe ui. a táblában látható öt érték mellett szerepelt a Buddhista és a Dionüszoszi is, melyek olyan erős standardizált regressziós együtthatókat produkáltak - csakhogy ellenkező előjellel -, hogy magukhoz ragadták az egész modell minden szignifikáns prediktív erejét. Magyarán az történt, hogy az arra való rákérdezésnél, hogy a Morris terminusaiban mi az Antonovsky féle SOC értéktartalma, regressziós egyenletünk válasza: legerősebb mértékben a Buddhista és Dionüszoszi elutasítása. A többihez viszonyítva oly erősen, hogy a maradék öt életfelfogás kapcsolatától minden prediktív erőt elvonnak. Ekkor viszont ahhoz a módszertani megoldáshoz folyamodtunk, hogy e két markáns, de az árnyalati információkat eltakaró változó nélkül futtattuk le a regressziós egyenlet programját.

[18] Vö. Losonczi Ágnes (2005)