A Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján a Kormány köteles arra, hogy védje az alkotmányos rendet, védje és biztosítsa az állampolgárok jogait [35. § (1) bekezdés a) pont], valamint, hogy a közbiztonság és a közrend védelme érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket [35. § (1) bekezdés i) pont].
A 40. § (2) bekezdés a rendőrség alapvető feladataként rögzíti a közbiztonság és a belső rend védelmét. Ezt részletesebben a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény fogalmazza meg: "... végzi a bűncselekmények megelőzését" (XXXIV. 1. §). A 10. § (1) bekezdése pedig lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzatok bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozzanak létre.
A települési önkormányzatok kötelezettségei között
- más mellett - feladatokat határoz meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a "közbiztonsági helyi feladatokról" [8. § (1) bekezdés].
A 2003. évi XIV. törvény 26. §-ával módosított - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló - 1997. évi XXXI. törvény 122. §-a, illetve a 72/2003. (V. 28.) Korm.r. 5/A. §-a alapján bevezette a
- megyei gyámhivatalban működő - gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor intézményét.
A bűnmegelőzéssel kapcsolatos határozatok közt említhetők: az Országgyűlés 115/2003. (X. 28.) OGY határozata a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról.
Ezen kívül a Kormánynak megjelent különböző határozatai, mint legutóbb az 1036/2005. (IV. 21.) határozata, mely a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladataival kapcsolatos.
Mivel még nincs egységes bűnmegelőzési törvény, melynek igénye már az 1970-es évek elejétől merült fel állami igényként, mint gyakorlati tevékenység. Ennek következtében a máig fellelhető megelőzéssel kapcsolatos joganyagok specifikusan - a fenti sorok levezetéséből kitűnően - különböző jogszabályokban elszórtan és különféle szervek határozataiban jelennek meg.
A bűnmegelőzés prioritása közül úgy gondolom, hogy kétségtelenül legfontosabb a gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése.
Emellett szól - többek között -, hogy feltűnően magas (55%)1 a 12-13 év körüli bűnelkövető gyermekek száma: nem egy közülük tettükben brutális, kegyetlen elkövető és tettük elszenvedői sok esetben hasonló korú gyermekek. A bűnügyi statisztika jelzése szerint az intenzitási mutató az 1980. és 1999. év közötti időben a 12 éveseknél 41,4-ről 82,7-re, míg a 13 éveseké 72,6-ról 117,8-ra emelkedett.2
A tizenévesek korának haladtával további megfigyelések eredménye, hogy a fiatalkorú bűnelkövetés a 16-17. életévben a legaktívabb. Így a 10 000 lakosra jutó gyakorisági mutató a 17 éveseké az 1980. évi 198,6-ról 1999-ig 269,2-re emelkedett.3 Ennél magasabb értéket is mértek a 17 éveseknél, például 1997-ben 303,7 volt.4
A bűnügyi statisztika közelmúlti adatai szerint a bűnelkövető gyermekkorúak száma évek óta négyezer körül alakul, ami ezerrel több a '80-as évek elejéhez képest. A fiatalkorúaknál a '70-es évek hétezres létszáma 1992-re több mint a duplájára nőtt, és az utóbbi években még mindig tizenkétezer körül hullámzik.5
Napjainkra ott tartunk, miszerint "a kedvezőtlen jelenségek azt jelzik, hogy a rendőri eszközökkel történő befolyásolásuk már nem elegendő, további összefogásra, határozott állami intézkedésekre van szükség".6
A gyermek- és fiatalkorú bűnözés látlelete tetteket követel a megelőzésben.
Több mint harmincöt éve várat magára az egységes bűnmegelőzési törvény. Így kötelező erő hiányában itt-ott többnyire civil kezdeményezésre helyileg történik valami látványos megelőzési akció, de ha utána hiányzik a folytatás, mert elfogytak a támogatások, a mozgatóerők megszűnnek, egyszerűen "kifulladnak".
A katona fegyver, papír nélkül védtelen. Minden jó szándékú megelőzésre vállalkozó szervezet, civil közösség - egyedül szellemi felkészítése mellett - eszközök hiányában csupán félkarú óriás.
Már több mint húsz éve kimondtam, hogy egyedi, amatőr alapon nem várható el hatékony bűnmegelőzés, és akkor javasoltam, szükség lenne megfelelő szervezet felállítására, amely tervezné, szervezné és irányítaná a komplex bűnmegelőzést.7
Isten malmai lassan őrölnek. Napjainkban csöpögtetve jelennek meg mini bűnmegelőzési törvényi elemek, mindez történt a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor intézmény 2003. július 1-jétől történt bevezetésével, mely megalkotásában nem volt következetes.
A törvény rendelkezése szerint, a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátori intézmény, amely a megyei gyámhivatalban működésében elősegíti és koordinálja a bűnelkövetés, illetve a bűnismétlés megelőzését célzó programok indítását, a veszélyeztetett gyermekek, továbbá a bűncselekményt elkövetett, de nem büntethető, valamint a büntetőeljárás alá vont gyermekek számára.
A törvényalkotó szándéka szerint a fenti rendelkezés biztosítja a gyermekekkel foglalkozó egyes intézmények, szervezetrendszerek, hatóságok közötti együttműködést, információáramlást.
A koordinátori intézmény két évében történő megismerésére - mivel előtte erre nem volt ismeret, tapasztalat - számottevő gyakorlattal, tapasztalattal ez ideig nem rendelkezünk. Az intézmény beindulása - feltételeinek kiépítésén túl - feladatában elöljáróban a partnerszervekkel való együttműködés kialakítását jelentette, mely - közte álláspontom szerint jogszabályi rendezetlensége következtében - nem ment simán.
Az intézményt létrehozó jogszabályok a koordinátoron túl a helyi önkormányzatok irányában nem rendelkeztek státus beállításáról, melyek helyben és a koordinátorral való együttműködésben rendelkezhetett volna. Ezért a megyei koordinátor - leleményességére tekintettel - a települések polgármestereinek megkeresése útján összekötő beállítását kezdeményezte.
A koordinátor közvetlen működésében az összekötővel áll kapcsolatban. Az összekötők különböző képzettségű személyek, bűnmegelőzéssel kapcsolatos ismereteik nincsenek, feladatuk - elsődleges elérhetőségükre tekintettel - adminisztrációs ügyek intézésére irányul.
Álláspontom szerint célszerű lett volna a hatályba lévő jogszabályok idején a helyi önkormányzatok irányában is rendelkezni a személyi feltételek biztosításáról.
A koordinátor hálózati rendszerének kiépítésében a települési önkormányzatokon kívüli adatbankot épített ki: a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatást ellátó személyekről és intézményekről, közoktatási intézményekről, drogmegelőzést, illetve drogrehabilitációt végző intézményekről, civil szervezetekről, alapítványokról.
A koordinátor az internetről értesül a gyermekek védelmét szolgáló bűnmegelőzési pályázatok kiírásáról, melyről tájékoztatja a helyi önkormányzatokat, gyermekjóléti szolgálatokat, civil szervezeteket.
Tapasztalat, hogy a kiírt pályázatok megjelenésüktől annak benyújtásáig rövid határidőket (van amikor két-három hetet) jelölnek meg, amíg arról a pályázni kívánó értesül, alig marad idő a téma szabatos átgondolására, kidolgozására és a címzetthez való benyújtására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
