https://doi.org/10.59851/imr.14.2.12
Bár önmagában sem a platform kifejezés, sem a gazdaság szó nem ismeretlen, az e két elemből kreált szóösszetétel jelentése homályos lehet. Mezei Péter és Harkai István műve a rövid - a vizsgálat aktualitását bemutató - előszót követően azonnal rátér a fogalmi alapok lefektetésére, valamint az egész munka központi magját képező kutatás, a reCreating Europe projekt bemutatására. A platformgazdaság szerzői jogi kihívásai korunk egyik igen aktuális, ugyanakkor kiforratlan (vagy inkább éppen kiforróban lévő) témakörét, az online platformokkal kapcsolatos szabályozást tekinti át, mégpedig a szerzői jog szemüvegén keresztül.
A szerzői jog alapvetően az egyéni és eredeti alkotások megalkotóját (azaz a szerzőt) ruházza fel jogokkal, gyökerei pedig igen régre, a könyvnyomtatás kialakulásának idejére nyúlnak vissza.[1] A szabályozásnak a társadalmi viszonyok változásával újabb és újabb problémákkal kell(ett) szembenéznie, például az online világ okozta nehézségekkel. A könyv e kihívások egyik szeletét kívánja górcső alá venni. Mindezt nem csupán hazai viszonylatban teszi, hiszen a platformokkal kapcsolatos kérdések gyakran határokon átnyúló vizsgálatot igényelnek, ugyanis - amint azt a könyv is jelzi - a platformok jelentősége éppen abban áll, hogy a világ számos pontjáról rendelkeznek felhasználókkal, és a világ (lényegében) minden pontjáról hozzáférhetők.
Maga a mű elvi éllel jegyzi meg, hogy "a szerzői jog szerepe sokak szemében marginálisnak tűnhet az internetes ökoszisztémában" (16. oldal), majd ezt követően - mintegy rácáfolva az ezt az álláspontot képviselők nézeteire - számos aspektusból mutatja be, hogy miért mégsem elhanyagolható a szerzői jog szerepe az internetes közegben.
Könnyedén felmerülhet az olvasóban, hogy a műben leírtak megértése talán műszaki előismereteket igényel. Azonban korántsem ez a helyzet, a szerzők ugyanis kényesen ügyeltek arra, hogy minél olvasmányosabbá és emészthetőbbé tegyék e technológia által sűrűn átszőtt területet - természetesen a szakmai igényesség és a megfelelő fogalmak használata mellett. Ennek megfelelően a kötet számos magyarázattal segíti az olvasót, de közben tartózkodik a túlságosan részletező tárgyalástól vagy a felesleges hivatkozásoktól. Emiatt olvasás közben érdemes az éppen a vizsgálat tárgyát képező (például az uniós) joganyagot a kezünk ügyében tartani, hiszen a könyvben leírtak csak akkor nyerhetnek teljes értelmet, ha közben követjük a szóban forgó jogszabály rendelkezéseit is.
Az olvasó már a könyv első fellapozásánál átfogó képet kaphat arról, hogy a szerzők milyen témákon vezetik majd végig, egy-egy rész vagy információ utólagos visszakeresését pedig nagyban segítik a beszédes fejezet- és alcímek. A könyv hat fejezetből áll, a könyv végén pedig
- 221/222 -
további érdekességek várják az olvasót. Amint azt a szerzők már a könyv elején is jelzik: a mű alapját egy 2020 és 2023 között végzett kutatás adja. Ezt a projektet a könyv be is mutatja, majd a végén - angol nyelven - közli a reCreating Europe projekt keretében született, a platformszabályozásra vonatkozó összehasonlító elemzést.
Az online platformok mindennapjaink részévé váltak, a rájuk vonatkozó szabályozás dinamikus fejlődése pedig aktuálissá teszi nem csupán az online platformokkal kapcsolatos szabályozás fejlődésének áttekintését, hanem az online platformok megjelenésével és térhódításával felmerülő szerzői jogi kihívások feltárását is. E nem kis feladat elvégzésére vállalkozik a kötet, amely igen rendhagyó módon nemcsak az elméleti megközelítésre alapoz, hanem egy gyakorlati kutatás eredményeire is. Ennek köszönhetően az olvasó nem csupán a platformokkal kapcsolatos hazai szerzői jogi szabályozásba nyerhet betekintést, hanem átfogó képet kaphat az uniós és az amerikai platformszabályozásról is.
A kötet tehát egy három évig tartó, komplex kutatás eredményeit prezentálja, de emellett a vizsgált terület jogi szabályozásának történetét és alapvető fogalmait is lefekteti. Bár a mű számos érdekes, olykor egymástól távolabb eső kérdéskört jár körül, például a videójátékok és a kulturális örökségvédelem, vagy éppen a nem helyettesíthető tokenek témáját, a kötet hangsúlyozza, hogy a bemutatott joganyag a lendületesen változó szabályozásnak csupán az aktuális állapota, és mindenkit arra buzdít, hogy folytassa a kutatást, hiszen a platformgazdaság számos megválaszolatlan kérdést rejt még magában.
A bevezetés első alfejezetét olvasva hamar rádöbbenhetünk, hogy bár eddig talán nem szenteltünk túlzottan nagy figyelmet a platformokat övező szabályozásnak, itt az ideje ezen változtatni, ha már a Brandirectory Global 500-as jelentésének adatai szerint 2023-ban a világelső márka az Amazon lett (15. oldal). A megdöbbentő statisztikai adatok ismertetését követően a mű röviden, ugyanakkor hatásosan prezentálja, miért fontos foglalkozni a szerzői joggal az online térben is, így például a platformok vonatkozásában, majd szinte azonnal le is szögezi, hogy a szerzői jogi kérdéseket a "multifunkcionális online tartalommegosztó és tartalom-előállító szolgáltatásokkal" (19. oldal), azaz a platformokkal kapcsolatban fogja vizsgálni.
Ki gondolta volna, hogy a modern kor technológiai vívmányaival azonosított platform kifejezés megjelenése még a 19-20. századra nyúlik vissza (28. oldal)? Természetesen a szó régi és mai értelmezése és használata jelentősen eltér, egy azonban közös: a platform mint a környezete fölé emelkedő, semleges kapocs szerepét betöltő felület szabályozása legalább olyan jelentős, mint amilyen nehézkes. A második fejezetben Mezei és Harkai a platformok kialakulásának és tipológiájának ismertetését követően a platformokkal kapcsolatos szabályozási nehézségeket helyezik kutatásuk középpontjába. E körben esetjoggal gazdagon fűszerezett betekintést kaphat az olvasó az Egyesült Államok szabályozásába, az uniós joganyagba, valamint a hazai jogszabályok vonatkozó rendelkezéseivel is megismerkedhet.
A harmadik fejezet a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló (CDSM) irányelv 17. cikkére fókuszál.[2] Az olvasó e fejezet végére átfogó képet kaphat a 17. cikk megszületéséig vezető útról, megismerkedhet a vonatkozó szabályozással, a tartalomszűrési mechanizmusok - így például az overfiltering (57. oldal) - veszélyeivel, valamint az
- 222/223 -
alapjogi és a horizontális kihívásokkal is. Így árnyalt képet alkothat arról, hogy az Európai Unió miként szabályozza a platformok felelősségét a végfelhasználók által feltöltött szerzői jogi tartalmak kapcsán. E fejezet egyik gondolata jól szemlélteti az itt tárgyalt kérdések nagyon is aktuális voltát: az uniós joganyag "időzített bombaként ketyeg a platformok, a jogosultak, [...] a végfelhasználók és [...] a bíróságok feje fölött" (79. oldal).
A negyedik fejezet két különleges témakört fog össze a szerzői jogilag védett tartalmakhoz és az információhoz való hozzáférés speciális kérdései címszó alatt. Elsőként megismerkedhetünk a sajtókiadványok kapcsolódó jogi védelmével, majd olyan izgalmas és a mindennapi életünket érintő kérdésekkel is találkozhatunk, mint például a platformok és a sajtókiadók kényes (gyakorta egyensúlyhiányos) kapcsolata vagy éppen a snippetek jelensége. Ezt követően a fejezet érdekes összehasonlítást végez, amelynek során az egyes online platformokat szerződéses gyakorlatuk alapján osztályozza és rangsorolja, mégpedig abból a szempontból, hogy mennyire rugalmasak és felhasználóbarátak.
Az ötödik fejezet igazi ínyencségeket tartogat az olvasó számára: elsőként a kulturális örökségvédelem és a digitális szerzői jog kapcsolódási pontjai témakörében a videójátékokról olvashatunk. A sokak által kedvelt és játszott játékoknak nem csupán a kikapcsolódásban lehet szerepük, hanem alkotásként is értékelendők. Ráadásul a videójátékok amellett, hogy önmagukban is szerzői jogi alkotások, azokat a velük játszó játékosok által hozzáadott értékek még inkább egyedivé teszik. Ekként szemlélve már nem kérdés, hogy a videójátékok is a kulturális örökség részét képezik, így a megőrzésük - akárcsak egy Picasso-festményé - az emberiség közös kulturális örökségének fenntartását szolgálja. A megőrzés szükségességét és annak lehetséges módjait a mű részletesen vizsgálja, izgalmas példákkal tarkítva.
Az ötödik fejezet második része egy meglehetősen friss és sokak számára talán legalább annyira ismeretlen terület, a nem helyettesíthető tokenek szerzői jogi és egyéb kérdéseit vizsgálja. A kötet ezt követően rövid betekintést enged az úgynevezett GLAM-szektorba is, amely témakört a nem helyettesíthető tokenekkel szoros összefüggésben vizsgálja. A tanulmány egy rövid konklúzióval zárul, amely nem is annyira konklúzió, mint inkább egyfajta felhívás, hiszen - ahogyan arra Mezei és Harkai mindvégig utal - a platformgazdaság szerzői jogi kihívásainak témaköre egy olyan tág és folyamatosan bővülő világ, amelyben mindig elkél egy-egy új kutató.
Mindezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy a kötet azon túlmenően, hogy értékes tudást nyújt az olvasónak, igazi kedvcsináló is: azok, akik eddig is a szerzői jog, az online platformszabályozás vagy az ezekkel kapcsolatos bármelyik kérdést kutatták, új inspirációt meríthetnek. Azok az olvasók pedig, akik eddig nem voltak jártasak a témában, átfogó képet kaphatnak a platformok kialakulásáról, szabályozásuk hátteréről, valamint a kapcsolódó szerzői jogi kérdésekről. Sőt a tokenek világába való bepillantás után még akár a bányászáshoz is kedvet kaphatnak... ■
JEGYZETEK
[1] Legeza Dénes (szerk.): Szerzői jog mindenkinek. Budapest, Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, 2023, 31-32.
[2] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
