https://doi.org/10.59851/jk.81.06.5
A fogyasztóvédelmi jogalkotás és a viselkedési közgazdaságtan érintkezési pontjai új megvilágításba helyezik a fogyasztók zöld átállásban betöltött szerepét. A 2024/825 irányelv a fogyasztói döntések támogatását célozza meg, elsősorban a tájékoztatás eszközeivel, azonban az információs túlterheltség kockázata felveti a jogi protekcionizmus hatékonyságának kérdését. A fogyasztói magatartásra vonatkozó kutatások szerint a választási architektúra és az ösztönző mechanizmusok kulcsszerepet játszhatnak a fenntartható döntéshozatalban. A fogyasztóvédelmi szabályozásban egyre erőteljesebben jelennek meg olyan megközelítések, amelyek nem csupán az információk rendelkezésre állását, hanem azok befogadhatóságát és döntésformáló erejét is figyelembe veszik.
Tárgyszavak: fenntartható fogyasztás, ösztönzők, kereskedelmi gyakorlatok, fogyasztóvédelem
The intersection of consumer protection law and behavioural economics sheds new light on consumers' role in the green transition. While the 2024/825 Directive primarily aims to support consumer decision-making through information disclosure, concerns have been raised about the effectiveness of legal protection due to the risk of information overload. Research on consumer behaviour highlights the critical role of choice architecture and incentive mech- anisms in promoting sustainable decision-making. Consumer protection regulation increasingly incorporates approaches that go beyond merely making information available, considering its accessibility and influence on decision-making.
Keywords: sustainable consumption, nudge, commercial practices, consumer protection
Az Eurobarométer egyik legfrissebb felmérése alapján a megkérdezett európai lakosok 84%-a gondolja azt, hogy az európai uniós jogalkotás szükséges a környezet védelméhez.[1] Továbbá egy másik Eurobarométer kutatásban[2], a megkérdezett európai lakosok 77%-a úgy gondolja, hogy a klímaváltozás egy fontos probléma, és a megkérdezettek 56%-a vélekedett úgy, hogy a klímaváltozás megoldásáért az Európai Unió és a nemzeti államok a felelősek. Viszont a megkérdezettek 35%-a tartja saját magát felelősnek a klímaváltozás megoldásáért. A kutatásokból jól kitűnik, hogy a fogyasztók az európai uniós és tagállami jogalkotóktól várják el (leginkább jogszabályok formájában) a klímaváltozás és a természet romlásának megoldását.
Az európai uniós jogalkotó azonban bele szeretné vonni a fenntartható fogyasztás megvalósításába a fogyasztókat. Ennek az elhatározásnak a példája a Bizottság által 2022. március 30-án benyújtott irányelvjavaslat a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának megerősítéséről, amit 2024. február 28-án hirdettek ki. A 2024/825 irányelv[3] a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv[4] és a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv[5] módosításain keresztül igyekszik elérni a fogyasztók részvételének elősegítését a zöld átállás folyamataiban azáltal, hogy a vállalkozásoknak egyre több és pontosabb adatot kell feltüntetniük a termékeiken és kereskedelmi kommunikációjukban.
A 2024/825 irányelv továbbra is az információs modellen alapuló fogyasztóvédelemre fókuszál, amely a tájékoztatási garanciák megerősítését és a többletinformációk szolgáltatását jelenti.[6] Így az európai uniós jogalkotó láthatóan abból indul ki, hogy a hagyományosnak tekinthető információs paradigmára fókuszáló jogszabályok motiválhatják a fogyasztókat a fenntartható fogyasztási minták követésében.
Ez a kérdéses szabályozási hozzáállás adja meg a tanulmányom hipotézisének alapját, miszerint a zöld átállásban való részvétel sikeres megvalósításához a viselkedéstudományi eredményekre alapozott fogyasztói szerepvállalást támogató programokat és kutatási eredményeket hangsúlyosabban kell figyelembe vennie az európai uniós jogalkotónak az egyes szakpolitikák kidolgozáskor, szemben az információs szabályozási modellekkel.
- 282/283 -
A tanulmány felépítése során az első rész a viselkedési közgazdaságtani eszközök ismertetéséről szól, illetve arról, hogy az Európai Unió Bírósága (továbbiakban EUB) joggyakorlatában kialakult fogyasztói kép mennyire vethető össze a viselkedési közgazdaságtani kutatásokban megjelenő fogyasztói képpel, továbbá meddig terjed a fogyasztói információfeldolgozás határa.
A tanulmány második részében a 2024/825 irányelv kritikai elemzése kap szerepet, annak tükrében, hogy az irányelvnek milyen erényei és hiányosságai vannak a fogyasztói szerepvállalás elősegítésében. További vizsgálandó szempont, hogy a jogi értelemben kialakított fogyasztói modell hogyan viszonyulhat a 2024/825 irányelvhez, illetve az irányelv milyen módon tudja alkalmazni a viselkedéstudományok és viselkedési közgazdaságtan egyes meglátásait.
A tanulmány harmadik részében pedig a fogyasztói szerepvállalás fontosságát vizsgálom, illetve, hogy milyen, a viselkedés tudományban megjelenő eszközöket lehetne alkalmazni a fogyasztói szerepvállalás növelésére. Mindezek után egy konklúzió és összefoglalás következik a tanulmány megállapításait illetően.
A tanulmány módszertani alapját a viselkedési joggazdaságtani elemzés adja. Ez a megközelítés a jogdogmatikai vizsgálatot ötvözi a kognitív pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan felismeréseivel, kritikusan elemezve, hogy a 2024/825 irányelvben megjelenő jogintézmények mennyire képesek ösztönözni a fogyasztókat a fenntartható fogyasztási szokásokra.
A neoklasszikus közgazdaságtan egyik részleges opponálásaként, illetve egyfajta attitűdváltoztatásaként jött létre a viselkedési közgazdasági elmélet. A viselkedési közgazdaság lényege, hogy nem próbál feltétlenül racionális magyarázatot adni a gazdasági jelenségekre, hanem elfogadja az azok mögött húzódó változó preferenciák és döntési hibák létezését.[7] Az állami beavatkozás megítélésével kapcsolatban a viselkedési közgazdaságon belül az egyik irányzat a libertárius paternalizmus. A Richard Thaler által fémjelzett elmélet két részre bontható. Egyrészről megjelenik a libertarizmus, ami az egyén számára azt a lehetőséget garantálja, hogy kilépjen az állami szabályozás vagy az állami intézmény által kialakított rendszerből.[8] Másrészről szintén megjelenik a paternalista felfogás is, ami az ösztönzés módszerével (nudge)[9] igyekszik a fogyasztót az optimális döntésre bírni, viszont ez nem jelenti a fogyasztói döntések direkt befolyásolását.
A Thaler által megfogalmazott nudge is megjelenik a fogyasztóvédelmi jog "Bourgoignie-féle"[10] megközelítésben, ami "a védelem helyett a megfelelő jogi támogatásra helyezi a hangsúlyt, elsősorban a fogyasztók megfelelő oktatása, a tájékoztatáshoz való jog, a jogi védelemhez és jogorvoslathoz való jog deklarálásával és megfelelő jogi garanciáinak kiépítése által."[11] Ennél az irányzatnál jellemző, ahogy Bencsik András megjegyzi,[12] hogy ez a felfogás az aktív, cselekvőképes fogyasztó számára a cselekvési feltételek megteremtésében látja a fogyasztóvédelem feladatát, amely nem annyira beavatkozó jellegű, inkább széles körű és komplex fogyasztóvédelmi politikának teremtheti meg az alapjait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
