A témával foglalkozásra elsősorban a Ptk. kodifikáció bátorít. "A legtöbb szerződéstípus különös szabályai korszerűsítésre szorulnak. Ezt kívánja mindenekfelett az a szempont, hogy a kereskedelmi (üzleti) forgalom szerződési jogi igényeinek kielégítése jórészt e szabályok segítségével történhet meg. Egyes nevesített szerződéstípusok hagyományosan a kereskedelmi (üzleti) forgalomban játszanak kizárólag (vagy elsősorban) szerepet, alanyaik vállalatok, bankok és egyéb - az üzleti életben professzionális módon részt vevő - kereskedelmi jogalanyok." [Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, Melléklet az 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozathoz, B) IV. 9. pont]
"Ugyancsak megfontolást érdemel - az amúgy is vegyes jellegű: vállalkozási és megbízási elemeket tartalmazó - kutatási szerződés önálló szerződéstípusként történő konstituálása is." (Új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája, IV. Könyv Kötelmi Jog, Harmadik Rész, Egyes szerződéstípusok IV. A hagyományos szerződéstípusok szabályainak korszerűsítése 2., Magyar Közlöny Különszám, 2003. február 10., 107. o.)
A kutatási szerződés sajátos, kitüntetett innovációs szerepét mutatja, hogy az Európai Unió egyre szigorodó és megújuló kartelljogi rendjében a kutatási együttműködésről - közös kutatásról, illetve a kutatási eredmények közös hasznosításáról - rendelkező megállapodások meghatározott feltételek mellett az iparjogvédelmi licencia szerződések szomszédságában csoportmentesítést élveznek. [2659/2000/EK rendelet, amelyhez közelítő magyar jogszabály a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 54/2002. (III. 26.) Korm. rendelet.] E versenyjogi aspektust egyébként az írás részletesen nem tárgyalja.
A kutatási szerződés iránt nem érdeklődik különösebben a hazai irodalom. Lontai Endre ma is haszonnal forgatható, időtálló monográfiája (Lontai Endre: A kutatási szerződések, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.) óta csak néhány művet szenteltek a kérdésnek. (Csak példálózva: Lontai Endre: A Ptk. reformja és a kutatási szerződések, MIE Közleményei, 22 (1981), Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnológia, OTH 1995., (III. fejezet), Vigh József Ferenc: Az EK kutatási és fejlesztési megállapodásokra vonatkozó kartelljogi szabályozásának reformja. Külgazdaság Jogi Melléklete 1/2002: 1-16. Ez is indokolja a munkát, csakúgy, mint a Ptk szerződési szabályainak 1993-as novellája (1993. évi XCII. törvény), amelynek értékelését aktuálissá teszi a kodifikáció, amely egyébként felélénkítette a kutatási szerződés helyének jogirodalmi keresését (Bíró György: Átruházó szerződések, Polgári Jogi Kodifikáció, 2003. 2. 14-30., a továbbiakban: Bíró)
A bírói gyakorlat sem különösebben gazdag (BH 2002. 307., BH 1998. 39., BH 1992. 43., BH 1986. 196., BH 1984. 30.) és a fellelhető esetek egy része még az 1993-ben az 7/1978. (II. 1.) Mt. r. (Szvr.) XI. és XII. fejezet hatályon kívül helyezésével megszűnt kötelező kötbérkikötést érinti.
A témát egy adójogi eset vetette fel. Egy belföldi kutatóintézet egy külföldi megbízó számára végzett szorosan körülhatárolt tárgyú, alkalmazott természettudományi kutatásokat. Valamennyi költséget a megrendelő fedezett. A kutatóintézet köteles volt rendszeresen kutatási jelentéseket készíteni, amelyek magukban foglalták az elszámolást, az elvégzett tevékenység leírását, és a levont következtetéseket. Az esetlegesen létrehozott természettudományos, iparjogvédelmi alkotásokról külön be kellett számolni, és azokat át kellett adni. A felek feltételezték, hogy a kutatás eredménye lehet iparjogvédelmi oltalomra képes alkotás, és rendelkeztek arról is, hogy a kutatással összefüggő publikációs tevékenységet csak a megbízó előzetes hozzájárulásával lehetett végezni. A szerződés akként rendelkezett, hogy a kutatás eredményeképpen keletkező bármely szellemi alkotásra vonatkozó vagyoni jogok kizárólagosan a megbízót illetik. A kutatóintézetet illető díj két részből állt. Az alapdíjból, amely a költségeket is magában foglalta, és egy többszintű royalty típusú díjból arra az esetre, ha sor kerülne a keletkező szellemi alkotások, illetve az alkotások felhasználásával termékek, illetve eljárások hasznosítására.
A szerződésből úgy lett 2002-2003-ban ügy, hogy a kutató intézetet megillető díjat áfa nélkül számították, számlázták és fizették. A felek abból indultak ki, hogy a megrendelő külföldi személy, tehát a szerződést külföldre teljesítik, vagyis áfát felszámítani, bevallani, fizetni az adott ügyletből befolyt ellenértékre nézve nem kell. Az adóhatóság álláspontja szerint a szolgáltatást belföldön nyújtották, tehát az ellenérték az általános forgalmi adó hatálya alá tartozik. A vitatott szabályok a következők voltak [az EU csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatályba lépése előtt hatályos áfa teljesítési hely szabályokról van szó. Ma már bonyolultabb, többrétű a szabály, ahhoz képest, hogy közösségi tagállambeli, vagy a Közösségen kívüli állambeli megrendelőről van-e szó, vö. Áfa. törvény 15. § (4) bekezdés a), (5) bekezdés b) pont, (8) és (9) bekezdés].
- a kutató intézet szerint: "A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedelmi névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél [az eset idején hatályos Áfa. törvény 15. § (5) bekezdés b)];
- az adóhatóság szerint: "A teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik: (…) tudományos (…) szolgáltatásoknál, továbbá az ezek teljesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásoknál [Áfa. törvény 15. § (4)].
Általánosítva a következő kérdések vetődtek fel: a kutatási szerződésnek fogalmi eleme-e, illetve a kutatási szerződésben lényeges kérdés-e a kutatással létrejött szellemi alkotásokhoz fűződő jogokról való rendelkezés? Ha igen, akkor az adójogi megítélésnek követnie kell-e szerződés magánjogi tipizálásából adódó sajátosságokat? Vagy az adójogi megközelítés választhat aszerint, hogy a költségvetés számára melyik a kedvezőbb minősítés? Más szóval, ha egy kutatóintézet nyújt szolgáltatást, akkor az áfa szempontból tudományos szolgáltatásnak minősül a magánjogi háttértől függetlenül? Vagy egy kissé finomítva a hatósági szemléletet, az áfa szempontjából a royalty (haszonrészesedési) díjelem fejében nyújtott szolgáltatás teljesítési helye a külföldi megrendelő székhelyének állama, az egyéb ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás teljesítési helye pedig belföld, és ehhez igazodik az áfa kötelezettség is? Elválik az áfa szempontú teljesítési hely a magánjogi teljesítési helytől?
E kérdések ürügyén vizsgálja a jelen munka a kutatási szerződés típusalkotó jegyeit, és helyét a szerződések között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
