Brósz Róbert és Pólay Elemér neve oly természetességgel fonódik egybe az utóbbi lassan két emberöltő azon hazai jogászainak emlékeiben, akik több mint húsz év előtt kezdték jogi tanulmányaikat, mint Lennon és McCartney neve a "nagy generáció" korosztálya zenekedvelői számára, vagy mint (sajnos) a Marks & Spencer névkapcsolat a fiatal konzum-nemzedék tagjai gondolataiban.
Mondandóm komolyságát és természetesen a kellő tiszteletet megőrizve az alábbiakban arra szeretnék röviden rámutatni, hogy Brósz Róbert és Pólay Elemér neve nem csak az említett jogásznemzedékek képviselőinek könyvtárában féltve őrzött, korszakos munkájuk címlapján kapcsolódik egybe, hanem a hazai romanisztika nemzetközi hírnevének megőrzésében játszott szerepük révén is. Nemcsak abban hasonlít életpályájuk, hogy mindketten a trianoni Magyarországon kívül rekedt területről származva váltak a magyar jogi kultúra megkerülhetetlen ikonjaivá, hanem abban is, hogy tudományos pályájuk elindulásában a Debreceni Tudományegyetem - igaz különböző szinteken - jelentős szerepet játszott.
Hangsúlyozandó az első lépéseknek a tudósok későbbi pályafutásában betöltött jelentőségét az elkövetkezőkben Brósz egyetemi tanulmányairól és Pólay habilitációjáról szeretnék a debreceni levéltárakban fellelhető nyomok alapján néhány, az eddigi életrajzokból kimaradt (talán elhanyagolhatónak tekinthető) tényt és dokumentumot felvillantani, egyúttal megemlékezve az egyetemi jogoktatás debreceni megindulásának 100. évfordulójáról is.
Törekszem arra fókuszálni, hogy Brósz és Pólay kibontakozó tehetsége hogyan tükröződött - már akkor - tanáraik, ill. kollégáik véleményében. Különösebb kiemelés nélkül is látható lesz talán, hogy mi köszönt vissza az érett tudósok munkáiban a fiatal kori törekvésekből. Remélem, hogy a talán újnak tekinthető életrajzi adalékok mellett, néhány érdekes kortörténeti tanulság is levonható lesz az alábbi mikro-történetekből.
- 33/34 -
Mikor Brósz Róbert[1] és a debreceni jogi kar kapcsolatait vizsgáljuk, konstatálhatjuk, hogy az anyakönyvi ívek, a vizsgajegyzőkönyvek és a Kari Tanács jegyzőkönyvei vele kapcsolatban is több adatot megőriztek.
Az Erdélyből származó, Jászapátiban új otthont találó, római katolikus jászapáti ügyvéd Róbert fia a jászapáti kir. kat. gr. Széchenyi István reálgimnázium által kiállított érettségi bizonyítványával iratkozott be a debreceni joghallgatók közé az 1933/34. tanév első félévére.
Az anyakönyvi ívek tanúsága szerint Brósz nagyon szorgalmas volt: a hét szemeszter folyamán átlagban 33 órája volt egy-egy héten, a legtöbb, 41 a hatodik, a legkevesebb, 23 a második félévben.
Tanulmányai alatt szinte valamennyi kötelező főtárgyhoz vett föl kapcsolódó szemináriumot, több tárgyból tett szorgalmi kollokviumot. Több féléven keresztül tanult angolt és olaszt, felsőbb évesként olasz irodalomórákat látogatott.
Alapvizsgáit rendben letette.[2] Az első két félévben jelesre kollokvált római jogból, az első félévben Marton Géza[3] "csak" szorgalmasnak, a második félévben azonban a korra és rá jellemző szóhasználattal "ernyedetlen" szorgalmúnak minősítette a fiatalembert.
Annak a közkeletű állításnak, hogy Brósz 1934-től, vagyis másodéves korától egészen utolsó félévéig Marton demonstrátora lett volna, a debreceni egyetemi forrásokban nem találtuk nyomát. Kétségtelen azonban, hogy tanulmányai utolsó öt
- 34/35 -
féléve mindegyikében felvett Martonnál legalább egy kurzust: a III. és IV. félévben A lex Aquilia fejezetei a Digestában (szövegolvasás felsőbb évfolyamú hallgatók számára) címmel meghirdetett heti kétórás szemináriumra járt, és mindkét szemeszterben "igen szorgalmasan, kiválóan dolgozott". Az V. félévben a Szövegolvasás, a VI. szemeszterben Szemináriumi gyakorlatok név alatt hirdetett foglalkozásokat látogatott és "kiválóan dolgozott". A VII. félévben szintén Szemináriumi gyakorlatokat, illetve Magánjogi praktikumot vett fel Marton Gézánál. A szoros szakmai kapcsolat ténye tehát vitathatatlan, s az tulajdonképpen mellékes, hogy volt-e Brósznak valamiféle hivatalos demonstrátori megbízása. [4]
Végbizonyítványát 1937. január 12-i dátummal, a hetedik félév lehallgatása után állították ki számára, mivel karpaszományos katonai szolgálatra volt kötelezett, s így joga volt egy félév könnyítést kérni.[5] (A fellelt forrásokban egyedül itt utalnak a hallgató teljes nevére: Brósz Róbert Gyula András.)
Három jogtudományi doktori szigorlatán 1936 novembere és a következő év júniusa között, valamennyi esetben "szótöbbséggel kitüntetéssel képesíttetett".
Az aquiliai felelősség a 12 táblás törvényektől Justinianus kodifikációjáig c. doktori értekezését még utolsó szigorlata előtt, 1937. május 18-án benyújtotta. Marton Géza dékán önmaga mellett Bacsó Jenőt[6] jelölte ki az értekezés bírálójául. Sajnos a vélemények már nem fellelhetők.[7]
A viszonylag csekély szekunder irodalmat felmutató, 52 oldalas értekezés a bevezető és befejező gondolatok mellett hat fejezetből áll, és a felelősség mibenlétéről, a büntetőjogi és magánjogi felelősség, felelősségre vonás közötti különbségről értekező bevezető után a XII táblás törvénytől követi nyomon a magánjogi szerződésen kívüli felelősség (a Brósz által "aquiliai felelősség"-nek nevezett jogintézmény) fejlődéstörténetét a régi jogoktól a Code civilig.[8]
A XII táblás törvény, majd a lex Aquilia rendelkezéseinek ismertetése mellett viszonylag terjedelmes fejezet foglalkozik a klasszikus kor "aquiliai felelősséggel" kapcsolatos felfogásával, majd a iustinianusi kodifikáció forrásait elemezve hangsúlyozza, hogy a kompilátorok egy generális kártérítési keresetet alkottak meg az in factum actio legis Aquiliae-ben.[9] Majd fejlődésében vizsgálja a kérdést, hogyan fordult át az eredetileg poenalis (Brósznál "penalis") természetű kereset reipersecutoriussá.
- 35/36 -
Forrásainkból megállapítható, hogy egy sub auspiciis Gubernatoris doktoravatás megszervezése akkoriban sem volt egyszerű, és sok esetben halasztást szenvedett az ünnepélyes avatás lebonyolítása.
Brósz utolsó szigorlata után azonnal beadhatta kitüntetéses avatási kérelmét, s az alig két héttel ezen szigorlat után, 1937. június 24-én (együtt Pagonyi Jenő hasonló tárgyú beadványával) már a Kari Tanács elé került. A tárgy előadója, Kováts Andor[10] professzor támogató előterjesztést tett, mivel mindkét kérvényt "megfelelően felszereltnek", és mindkét folyamodót a kitüntetésre érdemesnek találta. Kováts javasolta, hogy egyenlő rangsorban terjesszék a kérvényeket az Egyetemi Tanács elé, hogy az megtehesse a szükséges intézkedéseket.
Az előterjesztésről a tanári kar szavazott, Pagonyi kérelmét 8:1 arányban, Brószét egyhangúlag támogatták. 6:1 arányban arról is döntöttek, hogy a jelölteket "aequo loco" terjesztik fel a miniszterhez való továbbítás céljából. A határozat arról is szól, hogy a miniszternek jelezzék azt is, hogy "karunkon több év óta nem fordult elő sub auspiciis Gubernatoris avatás."[11] Az Egyetemi Tanács egyhangúlag támogatta a jogi kar előterjesztését, és felterjesztést tett a miniszterhez.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
