Az MTA Jogtudományi Intézete immár 1955 májusa óta működik a MTA keretében, annak egyik társadalomtudományi kutatóintézeteként. Mint ismeretes, az Intézet tényleges története ennél lényegesen távolabbi időre, egészen 1926-ra nyúlik vissza.
Ez a jeles évforduló, alkalmat ad a visszatekintésre, annak a tevékenységnek az értékelésére, melyet magunkénak tudhatunk. Örömet ad a sikerek felidézése és további feladatokat jelöl ki a mulasztások pótlásának igénye, a továbbfejlődés vágya. Molière szavaival élve ugyanis nemcsak azért tartozunk felelősséggel, amit megtettünk, hanem azért is, amelyet elmulasztottunk megtenni.
Az Intézet feladatköre sokrétű. Ezek sorában az értékes jogi tradíciók megőrzése, a jogelmélet, a jogi teóriák története és elemzése, a jogösszehasonlítás is fontos szerepet játszik. Kiemelkedően fontos, aktuális feladat a jogtudományok korszerű művelése és továbbfejlesztése, továbbá, a kutatómunka eredményeivel a jogalkotás, a jogalkalmazás, a jogi oktatás és továbbképzés támogatása.
A kutatási tevékenység egy-egy ciklusban, az MTA által jóváhagyott, hosszú távú kutatási terven alapul. Az Intézet egyes kutatási főirányai szerinti témák, prioritások kidolgozása az Intézet több osztályának a tevékenységi körébe tartozik, amelyben több jogág is érintett.
A bűnügyi tudományok terén, az utóbbi néhány évben az emberi jogok, a rule of law, valamint az uniós jog területét érintő kutatások domináltak. A korábbi években azonban az interdiszciplináris kutatások, a környezetvé-
- 25/26 -
delem, a gazdasági jog területén is számos kiemelkedő, a bűnügyi tudományok területére eső tudományos eredmény született.
Az intézeti kutatómunka gyakran az egyes osztályokra, vagy az osztálystruktúrát is átlépő több jogágra kiterjedő, illetve interdiszciplináris szakmai team-ekben történik.
Az Intézet történetét jómagam a 70-es évektől kezdve ismerem személyesebb, konkrétabb módon, hiszen 1973 tavasza óta tartozom az Intézet munkatársai közé.
A Büntetőjogi Főosztály vezetője ekkor Horváth Tibor volt a Büntetőjogi Osztályon, rajta kívül Viski László és Wiener A. Imre, míg a Kriminológiai Osztályon Vermes Miklós és Szabó András professzorok dolgoztak. Szinte mindannyian igen sok segítséget és biztatást adtak nekem, mint kezdő kutatónak. Szakmai fejlődésemben és emberi tartásomban egyaránt igen sokat köszönhetek Viski professzor úrnak, aki úgy irányította érdeklődésemet, hogy a jogtörténeti, jogelméleti szempontból jelentős, hazai és külföldi gondolkodók munkáival megismerkedve, jogdogmatikai tudásomat megalapozva, forduljak az aktuális problémákat taglaló szerzők műveihez.
Az Intézet munkatársai jelentős mértékben hozzájárultak a kor büntetőjog-tudományának a fejlődéséhez. Kutató munkájuk mellett,
- kiemelten foglalkoztak, szakmailag és emberileg is törődtek a tudományos utánpótlás nevelésével,
- jelentős tudományszervezési és -népszerűsítési feladatokat láttak el,
- aktívan részt vettek a törvény-előkészítésben, a kodifikációs munkában,
- széleskörű hazai és nemzetközi tudományos kapcsolatokat építettek ki és gondoztak,
- magas színvonalú oktató munkát is végeztek,
- jelentős, köztük számos maradandó értékű művet publikáltak.
Az Intézet kiváló tudományos műhely volt, ahol a kor neves elméleti és gyakorlati jogterülettel foglalkozó szakemberei gyakran és szívesen időztek, hosszú és lelkes tudományos vitákat folytattak, s esetenként jóízűen
- 26/27 -
anekdotáztak. Ez a szellem ma sem hunyt ki, de az idő könyörtelen szorításában az események pörgésében, az Intézet és a kutatók élete egyaránt sokat változott. A tennivalók oly módon megszaporodtak, hogy gyakran elfelejtünk megállni és örülni a teljesítménynek. Az ilyen percekre való visszatekintés ma már valódi ajándéknak számít.
Igen nehéz röviden, összefoglaló jelleggel beszélni az Intézet bűnügyi tudományok művelésével foglalkozó osztályának a tevékenységéről, anélkül, hogy az túl általános vagy túl személyes ne lenne. Több száz tanulmány és kötet született ezen időszak alatt, s közülük számos munkának korszakos jelentősége van. Ha jól meggondolom azonban, a példálódzó jellegű felsorolás sem könnyebb, hiszen a beszámoló ily módon történő prezentálása nagyon szubjektív és esetleges lehet. Mégis vállalnom kell ezt a kockázatot, azzal, hogy előre is elnézést kérek, ha nem említek meg név szerint mindenkit, aki ezt megérdemelné, vagy ha valakinek munkái közül nem az általuk legfontosabbnak tartott műveket emelem ki.
Az intézetben folyó büntetőjogi kutatások az 1950-es években érintették a büntetőjog általános és különös részébe tartozó kérdéseit egyaránt, így foglalkoztak pl. a bűncselekmény fogalommal, a bűnösség, az okozati összefüggés témájával, a hivatali bűncselekményekkel, de érintették az ügyészség szerepét, feldolgoztak tudománytörténeti témákat és felvetettek számos más érdekes kérdést. Az Osztály az MTA Állandó Bizottságával együttműködve, sokat tett a büntetőjogi szabályozás gyakorlati elősegítése érdekében.
A 60-as évektől a büntetőeljárás témaköréből a tanúbizonyítás kérdéseinek kutatását emelnénk ki, illetve a büntetőperbeli fellebbezésről írt monográfiát. 1973-ban, "A büntetőítélet" című kutatás eredményeinek összegezéseképpen, Nagy Lajos tollából doktori disszertáció is született. Ezt követően, a büntető ítélet szerkezete, a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás sajátosságai, a terhelt védelemhez való joga és sok más kérdés is a kutatások középpontjában állt. Rendkívül jelentős és a jövő nemzedékek számára értékes, maradandó tevékenység, hogy összeállításra került az Állam- és Jogtudományi bibliográfia 1973-tól 1978-ig, valamint az 1825-1849-es periódus bibliográfiájának sajtó alá rendezésére került sor.
A kriminológia kérdésköréből, a kriminológiai kutatások módszertani alapjai, a bűncselekmények okainak vizsgálata, a bűnözés alakulásánál szerepet játszó tényezők vizsgálata, illetve bűnmegelőzés szociálpolitikai
- 27/28 -
módszereinek a felvázolása terén születtek kiemelkedő eredmények. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat is végeztek az Osztály munkatársai a fiatalkori bűnözés és a gazdasági fejlődés összefüggéseiről. Emellett a kriminológia módszertanát és gyakorlatát, a visszaeső bűnözés elleni küzdelem alapjait is vizsgálták. 1971-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Vermes Miklós, "A kriminológia alapkérdései" című kötete, amely mind mai napig, igen sokszor idézett, jelentős munka.
A Büntetőjogi Osztály jeles kutatói a hazai és külföldi büntetőjog-tudomány, így különösen a német büntetőjogi dogmatika iránt elmélyült érdeklődést mutattak, sőt annak avatott ismerői voltak. Így pl. Viski László sokat foglalkozott, és e tárgyban a német kollégákkal emlékezetes eszmecserét folytatott "a normatív büntetőjogtannak az empirikus kutatásra való kiterjesztéséről, illetve a két tudománynak - mint ahogy arról már Franz Liszt is szólt - az ‘össz-büntetőjog tudomány' keretébe illesztéséről".[1]
Rendkívüli azonban, hogy az Osztály egyes tagjainak a szakmai érdeklődése más, a büntetőjoggal rokon területekre, tudományágakra is kiterjedt, (így a pszichológiára, pszichiátriára, szociológiára, vagy a közlekedési büntetőjog kapcsán, a közlekedéstechnikára, kriminalisztikára) és e tudományok eredményeit magas szinten integrálták a bűnügyi tudományokba.
Viski László, aki a büntetőjogi dogmatika elmélyült ismerője, számos dogmatikai alapmű szerzője, e tevékenységén túl, többek között kriminalisztikai tankönyvet szerkesztett, illetve több fejezetének szerzője volt; a KRESZ szabályok módosításán fáradozott; kriminológiai kutatásokat végzett. Ez a mentalitás, eltérően a nyugat-európai gyakorlattól, Magyarországon abban a korban, sőt még később is szokatlan és nehezen elfogadott volt. A közelmúltban elhunyt, jeles büntetőjogász, az AIDP tiszteletbeli elnöke, Jescheck professzor úr véleménye szerint, ez a gondolkodás "szabadította fel hazájában észrevétlenül, de hatékonyan a büntetőjogtudományt a kor politikai és ideológiai korlátai alól."[2] Viski professzor úr rendkívül sokoldalú, érdeklődő és probléma-érzékeny tudós volt, aki kivételesen magas szinten művelte mind a büntetőjogi dogmatikát, mind pedig
- 28/29 -
a kriminalisztikát. Az ő nevéhez fűződik a kriminalisztikai oktatás újjászervezése az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán. Részt vett az egyetemi oktatásban és az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI)[3] munkájában is.
Viski László, aki páratlan szívóssággal és lelkesedéssel dolgozott, több nyelven beszélt szinte anyanyelvi szinten, többször járt tanulmányúton a Max-Planck Intézetben, Freiburgban, és hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban is. Fáradhatatlan és lelkes kutató volt, akinek a tudomány volt az élete, s aki munkássága révén, nemzetközi hírű tudóssá vált. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság 50 éves történetében, ő volt az Igazgató Tanács első szocialista országbeli tagja, és főtitkár-helyettese.
A szerző munkásságából kiemelést érdemel néhány fontos mű. A nagy, klasszikus dogmatikai témák közül, a bűnösség tartalmi elemeivel foglalkozó, "Szándékosság és társadalomra veszélyesség" című kötet jelentősége messze túlmutat a korán. E munka nemcsak keletkezése idején, hanem azt követően is, hosszú évtizedekig rendszeresen idézett, hivatkozott mű volt. A társadalomra veszélyesség elemét a szerző úgy illesztette be a bűncselekmény-fogalom rendszerébe, hogy meghagyta abban a jogellenesség fogalmát, nyilvánvalóan (formális) értelemben, tulajdonképpen a tényállásszerűség meglétét és a jogellenességet kizáró okok hiányát jelző fogalomként. "Viski sikeresen mutatta ki, hogy a bűncselekmény-fogalomnak még a legszubjektívebb, leginkább szubjektumhoz kapcsolt eleme - a bűnösség - sem pszichológiai fogalom, hogy még ez az elem sem tételez fel pszichés sajátosságot és beállítottságot. Éppen a személyesség mozzanatától eltekintő, csak a tett tárgyi sajátosságaira koncentráló tilalom az, ami a büntetőjog társadalmi hatékonyságát meghatározza: tettek ellen és nem személyek ellen védi a társadalmat."[4]
1968-ban a "Veszélyeztetési bűncselekmények jogellenességéről", majd 1972-ben a "Tézisek a bűncselekmény-fogalom felépítéséhez" címmel született írás is hasonló, a büntetőjog általános része körébe tartozó dogmatikai témákat dolgoz fel.
A klasszikus témák mellett, a közlekedési jog témakörébe tartozó kérdések a maguk összességében érdekelték. Szerzőtársával[5] közösen, 1963-
- 29/30 -
ban megírta a "Közúti közlekedési balesetek elbírálása" című könyvet, és számos más, büntetőjogi és kriminalisztikai tanulmányt. Ez alapozta meg aztán, hogy a szerző a közlekedési bűncselekményekkel komplex módon foglalkozva, empirikus és teoretikus szinten is megközelítve a kérdést, képes volt ilyen rendkívül magas szinten feldolgozni egy korábban kevésbé tanulmányozott, különös részi témát. Elemezte annak komoly külföldi és hazai jogirodalmi hátterét és megalkotta a közlekedési büntetőjog hazai elméleti alapjait.
Az 1974-ben megjelent monográfia,[6] a közlekedési büntetőjognak olyan komoly dogmatikai hátterét dolgozta ki, amely a mai napig páratlan a maga nemében. Sajnálatos módon a közlekedési bűncselekmények ítélkezési gyakorlatát is feldolgozni szándékozó mű már nem születhetett meg, a szerző tragikus halála következtében.[7] A szerző munkásságáért 1976-ban Akadémiai nagydíjat kapott.
Viski László a büntetőjogi dogmatikát kimagaslóan magas szinten művelő jogtudós volt, akinek emlékét klasszikus értékű művei, munkatársai és hálás tanítványai őrzik, s akinek a Magyar Kriminológiai Társaság 1994-től, emlékérem alapításával és kibocsátásával állított maradandó emléket. Az MKT e díjjal a büntetőjogi szakmában kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek tevékenységét kívánja elismerni.
Az 1960-as évekből az Intézetben született munkákból kiemelésre méltó a fiatalkorúak és a büntetőjog téma, amelyből 1962-ben kandidátusi értekezés is készült.[8] Szintén Szabó András tollából egy sor kiemelkedő munka született még ebben és az ezt követő időszakban.[9]
1983-ban doktori értekezés készült, amely Bűnözés - ember - társadalom címmel kötetben is megjelent, s amely akadémiai nagydíjat kapott. Rendkívül nemes gesztus, hogy a Bűnözés - ember - társadalom c. kötetet[10] a szerző, Szabó András, Viski László emlékének ajánlotta fel. A munka egyéb-
- 30/31 -
ként a kriminológia jelene és előzményei, a büntetőjog szociológiája és a bűnözés társadalmi produktum című részekből áll.
Szabó András kutatási területe igen széleskörű, kriminológiai és büntetőjogi témák egész sorával foglalkozott. 1993-ban megjelent Igazságosan vagy okosan? című kötete, amely 1997-ben Akadémiai Nívódíjat kapott.[11] 1990-től Szabó András az Alkotmánybíróság tagja. Az ő nevéhez fűződik az alkotmányos büntetőjog koncepciójának kidolgozása. Kiemelkedő tudományos munkásságáért számos kitüntetésben részesült.[12]
Szabó András 1990-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja, 1997-1998-ban az akadémia köztestületének közgyűlési képviselője lett. Ekkor választották az MTA levelező, majd később, 2004-ben rendes tagjává.
Az Osztály munkatársainak művei közül, a büntetőjog különös részébe tartozó kérdések közül említést érdemel Horváth Tibor "Az élet elleni bűncselekmények"-ről született kandidátusi értekezése, amely az elmélet és a joggyakorlat számára egyaránt komoly értékeket közvetítő, jelentős kiadványban is megtestesült. Emellett sok más publikáció született a pönológia, a büntetőpolitika területére tartozó kérdésekről is. A büntetési elméletek fejlődésének tárgyköréből 1980-ban készült akadémiai doktori disszertáció és az annak nyomán megjelent monográfia, a jogtörténeten jelentősen túlmutató, mély, elemző munka, amely elsősorban az elmélet művelői, az oktatás számára készült. A szerző, Horváth Tibor, aki a nyolcvanas évektől az oktató munkának kötelezte el magát,[13] mint a Halálbüntetést Ellenzők Ligájának elnöke, a Liga nevében a halálbüntetést előíró büntető rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Ennek nyomán született meg a halálbüntetés alkotmányellenességéről szóló 1990. évi 23. (X. 31.) AB határozat. A halálbüntetés problémaköréről, az emberi jogi
- 31/32 -
dokumentumokról és az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány tartalmáról, valamivel később kiadvány készült.
A büntetőjog különös részébe tartozó kérdések közül, a hivatali bűntettek és a gazdasági bűncselekmények komplex tanulmányozása és a témából jelentős publikációk, kötetek megjelentetése[14] is rendkívül jellemző a Büntetőjogi Osztály tevékenységére. E munkák érintették a gazdasági kockázatvállalás szabályozása kérdéseit, a kockázat és bűnösség viszonyát, a gazdasági vezetők büntetőjogi felelőssége problémát, a gazdaság-igazgatás és a büntetőpolitika kapcsolatát. Ebben a korban ezek igen nehéz, fajsúlyos kérdések voltak. 1983-ban, doktori disszertáció is született e kérdéskörből. Ez a munka a nyolcvanas évek egyik legjelentősebb büntetőjogi értekezésének tekinthető, mind témájánál mind pedig, tartalmánál fogva. A szerző, Wiener A. Imre, gazdaságpolitika és ennek lehetséges büntetőjogi támogatása kérdésében feltétlenül a büntetőjog visszavonulását ajánlotta. Hangvétele mindig pragmatikus, határozott, megoldási módjai célratörők. A gazdasági bűnözést csak a gazdaságpolitika alapelveinek megsértési esteire igyekszik korlátozni, akként, hogy a gazdálkodás autonóm tevékenység maradjon. 1984-ben az AIDP XIII. Kongresszusára készített, tekintélyes terjedelmű, angol nyelvű főreferátuma is e témát taglalja. Emellett azonban sok más kérdésről is születtek jelentős alkotások, így pl. az állam elleni bűncselekményekről.
A 80-as évek végén, a kisebb súlyú cselekmények és a közigazgatási büntetőjog és büntetőbíráskodás, a szabálysértési jogterület, a szabálysértési szankciók a felügyeleti eljárásban különösen érdeklődésre tartott számot. 1988-ban Bittó Márta tollából megjelent egy monográfia "Munkavédelem és büntetőjog" címmel, amely a munkavédelmi szabályszegés és a közigazgatási büntetőjog, illetve a büntetőjog, valamint a bűnüldözési gyakorlat kérdéseit járja körbe. Az e tárgykörbe tartozó műveket mind a mai napig igen sokan forgatják és idézik.
Egy sor tanulmány született a felelősség differenciálásának problémáiról a kisebb súlyú bűncselekmények esetében, különös tekintettel a büntetőjogon belüli, illetve az azon kívüli differenciálás, elterelés problémájára, a
- 32/33 -
fegyelmi elbírálásra, a társadalmi bíráskodás és az államigazgatási felelősségre. A Jogösszehasonlító Osztály munkatársai tevékenysége eredményeként, jelentős összefoglaló és elemző munkák születtek, így pl. az európai szocialista országok büntető törvénykönyveiről[15] vagy bírósági szervezetéről,[16] amelyek az egyes szocialista országok bírósági szervezeti törvényeit túl, elemző, illetve jogtörténeti jellegű tanulmányokat is tartalmaznak, valamint kandidátusi értekezés készült a társadalmi tulajdon védelméről.[17]
Számos tanulmány,[18] egy kandidátusi értekezés és egy kötet[19] került publikálásra a beszámíthatóság fogalmáról, amely hosszú idő után megkísérli összefoglalni, csokorba gyűjteni a témában született írások lényegét és főbb problémáit, ellentmondásait. A szerző, a kóros elmeállapot pszichiátriai, szociológiai definíciójából kiindulva jut el a büntetőjogi fogalomig és főbb kérdéseinek tárgyalásáig. A téma megközelítése interdiszciplináris, nem szokványosan dogmatikai jellegű.
A 90-es évektől napjainkig, a büntetőjog alapvető dogmatikai problémái mellett a nemzetközi büntetőjog számos kérdésköre vonzotta leginkább az érdeklődést, így pl. a büntető joghatóság és gyakorlása az EU-ban, vagy a nemzetközi bűnügyi együttműködés intézményi keretei és általános feltételei, stb. E témákról kiváló tanulmányok és kötetek[20] születtek, amelyek az uniós jog területén alapműveknek számítanak, korszerű ismereteket közölnek és a jogharmonizáció tudományelméleti hátterét alapozzák meg.
- 33/34 -
A határokon átívelő szervezett bűnözés;[21] a prostitúció jelensége, problémái, jogi szabályozási modelljei; a prostitúció körüli élősdi jellegű bűncselekmények; valamint a nemzetközi emberkereskedelem témakörében is tekintélyes számú magyar és idegen nyelvű tanulmány, illetve több kötet[22] került publikálásra az anyagi büntetőjog, a büntetőeljárás és a kriminológia, viktimológia területét érintő kérdéseket egyaránt tárgyalva.[23]
Az Osztály munkatársai a Btk. kodifikációjában is jelentős feladatokat kaptak, számos egyetemi jegyzetet írtak, és magas szintű, elismert oktató munkát végeztek, hazai és külföldi egyetemeken. Munkatársaink szinte valamennyien oktatnak az ország egyetemein, de meghívott, felkért előadóként más, hazai fórumokon és külföldön is rendszeresen szerepelnek. Sokan közülük szívesen vesznek részt tudománynépszerűsítésben, vagy tartanak szakmai tréningeket is. Számos egyetemi jegyzet szerkesztői, társszerzői. Kutatási eredményeikről több monográfia, egyetemi és főiskolai jegyzet, kommentár és számos elméleti tanulmány tanúskodik.
A Bűnügyi Tudományok Osztálya tagjai számos hazai és nemzetközi tudományos társaságban töltöttek és töltenek be vezető tisztséget.[24]
Néhány munkatársunk hosszú évek óta tevékenykedik az Európa Tanács Bizottságaiban, az EU illetve más európai testületek felkért szakértőiként, de szép eredményeket értünk el az EU-s projektekben, illetve egyéb
- 34/35 -
pályázatokban közreműködő félként egyaránt. Munkatársaink hazai és nemzetközi szakmai szervezetek és nem-kormányzati szervezetek tagjaiként, igazgató tanácsi tagjaiként is sikeresen tevékenykednek. Sokan közülük rendszeresen végeznek tudománynépszerűsítő munkát, illetve tartanak előadásokat, tréningeket a gyakorló jogászok és a nem-kormányzati szervek számára.
Munkatársaink tudományos szakmai tevékenységének értékeléseként számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesültek (ezek közül kiemelnénk többek között a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Herman Mannheim díját,[25] az "Új Kriminológiai Társaság" (Neue Kriminologische Gesellschaft) Beccaria Díját,[26] a Magyar Kriminológiai Társaság által alapított Vámbéry Díjat,[27] illetve Viski László-Díjat.[28] Kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként, többen részesültek Akadémiai Díjban,[29] továbbá Esélyegyenlőségi Díjban[30] és más, magas állami kitüntetésben.
Sajnos, munkatársaink közül néhányan már nincsenek közöttünk. Örökre eltávozott kollégáink emlékét szeretettel őrizzük.
Mások, az Intézetben eltöltött éveket követően, a kutatómunka helyett egyéb tevékenységet, esetleg más jogterületet választottak, vagy a jogi oktatásban illetve az igazságszolgáltatás különböző területein hasznosítják tapasztalataikat, bontakoztatják ki tehetségüket. Néhányan közülük kivételesen magas karriert futottak be. Munkásságukat figyelemmel kísérjük, és sikereikre büszkék vagyunk.
A tudományos utánpótlásról, a tehetségek kiválasztásáról és képzéséről az Intézet folyamatosan gondoskodik. Jelenleg is több, szépreményű fiatal kutató dolgozik az Intézetben, így a Bűnügyi Tudományok Osztályán is, akik közül többen már bizonyították e pályára való alkalmasságukat, sőt szenvedélyüket az elmélyült kutatómunka iránt. Ez a jövőt illetően kellő bizakodásra ad okot és megalapozott reménnyel tölt el mindnyájunkat.
- 35/36 -
A bűnügyi tudományok területén létrehozott jelentős műveken túl, a hazai és nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítésében is példaértékű az Intézet tevékenysége. Amint azt az előbbiekben említettük, a Bűnügyi Tudományok Osztályának több tagja töltött és tölt be ma is, hazai és nemzetközi tudományos társaságokban, szervezetekben vezető tisztséget, s számos nemzetközi projekten dolgoztak[31] és dolgoznak jelenleg is.
Mint ismeretes, a Nemzetközi Büntetőjogi Társaságot 1924-ben, Párizsban alapították a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület (alapítva Bécs, 1889) utódjaként. A ma már több ezer tagot számláló Társaság a legrégebbi és a legjelentősebb szervezet a bűnügyi tudományok terén. A tagság a büntető igazságszolgáltatás területén tevékenykedő elméleti és illetve gyakorlati szakemberekből áll, akik között számos nemzetközi szaktekintély is megtalálható.
A Társaság különös erőfeszítéseket tesz a büntetőpolitika és a büntetőjogi kodifikáció összefüggéseinek tanulmányozására, a büntető-igazságszolgáltatási rendszerek összehasonlító elemzésére, a nemzetközi büntetőjog, valamint az emberi jogok érvényesülésének figyelemmel kísérésére a büntetőeljárásban. A Társaság rendkívül jelentős szerepet játszott a Nemzetközi Büntető Bíróság (International Criminal Court) megalapításával (Római Konferencia, 1998) kapcsolatban.
A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (Association Internationale de Droit Pénal, AIDP) 1974-ben Budapesten ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját.[32] A Társaság (AIDP) vezető tisztségviselői között, az intézeti munka-
- 36/37 -
társak közül, Viski László, Wiener A. Imre és a fiatal generáció képviseletében Ligeti Katalin szerepe különösen kiemelkedő.
A Társaság minden ötödik évben tart nagy, nemzetközi kongresszust. Ezek közül kettő, az 1974. és az 1999. évi, Budapesten került megrendezésre. Mindkét kongresszus az MTA kiemelt anyagi és erkölcsi támogatását élvezte, s az MTA nagy múltú, gyönyörű székházában került megrendezésre. A kongresszus visszhangja rendkívül jó volt, mind a program, a helyszín, mind pedig a szervezés tekintetében a budapesti rendezvényről a résztvevők a legmagasabb elismerés hangján szóltak. Az első, 1974. évi kongresszus engedélyeztetése, megszervezése, akkoriban, "a vasfüggönyön túl"-ról érkezett több száz résztvevő miatt különösen nagy feladat volt, amelyben a MTA kardinális szerepet vállalt.
A szervezési feladatokban az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetének számos munkatársa, a titkárságtól a Gazdasági Osztályon keresztül a munkatársakig, mindenki lelkesen, időt és fáradtságot nem kímélve vett részt. Az Intézeti munkatársak mellett a budapesti és vidéki jogi karok neves oktatói, az OKKrI kutatói, a bíróságok és más intézmények munkatársai és az egyetemisták is jelentős szerepet játszottak. Jómagam, aki 1973-ban kerültem az Intézetbe, élénken emlékszem erre az időre, amely tudományos pályafutásom első nagy feladata és eseménye volt.
1. a) A XI. Nemzetközi Büntetőjogi Kongresszus (továbbiakban: Kongresszus) tehát 1974-ben került megrendezésre Budapesten, a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság Magyar Nemzeti Csoportjának a szervezésében. Megjegyzendő, hogy Kádár Miklósnak nagy érdeme volt abban, hogy 1960-ban felélesztette, majd 1963-ban megalakította a Magyar Nemzeti Csoportot. Kádár Miklós sajnálatos halálát követően Szakács Ödönt választották meg elnöknek, míg az alelnöe Viski László, és a titkár Wiener A. Imre volt. Kiemelést érdemel, hogy 1972-ben Viski Lászlót az AIDP vezetősége főtitkár-helyettessé választotta, amelyben a Magyar Nemzeti Csoport teljesítménye és Viski László személye iránti tisztelet egyaránt kifejeződött. Itt jegyezném meg, hogy jóval később, Viski László 1977-ben bekövetkezett halálát követően, a kairói kongresszuson, Wiener A. Imrét választották meg e posztra.
A XI. Kongresszus témái között szerepelt:
- A büntetőjog eszközeinek és módszereinek a fejlődése;
- A kábítószerrel való visszaélés és annak megelőzése;
- 37/38 -
- A bűncselekmény sértettjének kártalanítása;
- A légi járművek jogellenes hatalomba kerítése.
A rendezvényen több mint nyolcszázan vettek részt, köztük a bűnügyi tudományok területén tevékenykedő egyetemi oktatók, tudományos kutatók, és büntetőügyekkel foglalkozó gyakorlati szakemberek (bírák, ügyészek, rendőrök, büntetés-végrehajtási dolgozók).
1. b) A XVI. Nemzetközi Büntetőjogi Kongresszus 1999. szeptember 5-től 11-ig került megrendezésre Budapesten, a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság Magyar Nemzeti Csoportjának szervezésében. Ekkor Király Tibor professzor úr az elnöki tisztről lemondott, és Wiener A. Imrét javasolta utódjának.[33]
A Kongresszus témája "A szervezett bűnözés kihívásával szembesülő büntető igazságszolgáltatás" volt. A XVI. Kongresszus szekciói a témát a büntetőjog általános, különös része az eljárási jog és a nemzetközi büntetőjog szempontjából vitatták meg.
A rendezvényen több mint ötszázan vettek részt, körülbelül ötven országból, köztük a bűnügyi tudományok területén tevékenykedő egyetemi oktatók, tudományos kutatók, és büntető igazságszolgáltatás területén dolgozó gyakorlati szakemberek (bírák, ügyészek, rendőrök, büntetés-végrehajtási dolgozók)
A Kongresszus során a Társaság három magyar büntetőjogászt is az Igazgatótanács tagjává választott: Bárd Károlyt, Györgyi Kálmánt és Wiener A. Imrét.
A XVI. kongresszus egy további szempontból is meghatározó volt az AIDP életében, s számunkra egy további jelentőséggel is bír: 1999-ben Budapesten került sor a Fiatal Büntetőjogászok Bizottságának megalakítására, elnökévé pedig az Intézet rendkívül tehetséges, fiatal munkatársát, Ligeti Katalint választották.
Wiener A. Imre a későbbek során az MNCS elnöki tisztéről lemondott; ekkor Bárándy Pétert választották elnökké, az Intézet munkatársát, Ligeti Katalint pedig főtitkárrá.[34]
- 38/39 -
A nemzetközi tudományos kapcsolatok, az akadémiai csereegyezmények keretében, 30 évvel ezelőtt kezdődtek el az MTA Jogtudományi Intézete Büntetőjogi Osztálya életében, a finn-magyar tudományos kapcsolatok. Az első finn-magyar büntetőjogi szeminárium 1979. április 23-26-án Budapesten került megrendezésre az alábbi témakörökből:
1. A büntetőjog és büntetőpolitika fejleményei a magyar büntető törvényhozásban.
2. A kodifikáció büntetőpolitikai alapelvei.
3. A kriminológia szerepe a kriminálpolitika fejlődésében.
Az első, Budapesten megrendezett szeminárium finn résztvevőinek körében több, jeles személyiséget is üdvözölhettük. A magyar delegáció tagjai között a Büntetőjogi Osztály tagjain kívül, számos neves meghívott vendég is szerepelt az egyetemek, kutatóintézetek, bíróságok, ügyészségek stb. részéről.
Az első, rendkívül sikeres rendezvényt követően, 2-3 évenként, felváltva került sor egy-egy szeminárium megszervezésére Finnországban, illetve Magyarországon. Később kibővítettünk egy-egy szemináriumon a résztvevők körét, így volt finn-magyar, illetve magyar-osztrák-finn-észt nemzetközi szeminárium is. Utóbbira 2004-ben, Budapesten került sor "A harmonizáltabb büntetőjog felé az EU-ban" címmel, amelynek résztémái között szerepelt a gazdasági vezetők felelőssége, a korrupció, a jogsegély, az elkobzás, a szervezett bűnözés illetve az emberkereskedelem problematikája.[35]
A finn-magyar büntetőjogi kapcsolatok 30. évfordulóját éppen ez évben ünnepeltük meg Magyarországon.
Terjedelemi korlátok miatt nem volt lehetőségem arra, hogy részletekbe menően bemutathassam a Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudományok Osztályának a munkáját, teljesítményét és neves személyiségeit. Bízom azonban abban, hogy e néhány adat, gondolat felvillantásával sikerült érzékeltetnem azt a jelentős fejlődést, amely e 60 év alatt a Bűnügyi Tudományok Osztálya kollektívájának a munkája nyomán végbement. Ez
- 39/40 -
a múltbeli teljesítmény pedig - szerénytelenség nélkül állíthatjuk - tudománytörténeti és tudományelméleti szempontból egyaránt értékes, és a joggyakorlat szempontjából is jelentős. Ezen értékes tradíciókat tisztelve, megőrizve és továbbfejlesztve, bízunk abban, hogy a bűnügyi tudományok fejlődéséhez a jövőben is hasonló hatékonysággal tudunk hozzájárulni. Ennek biztosítékát jelentik azok a jelentős kiadványok, kiemelkedő teljesítmények, illetve tudományos fokozatok, melyeket az utóbbi években a bűnügyi tudományok területén, a fiatal generációhoz tartozó kutatók nevéhez fűződnek.■
- 40 -
JEGYZETEK
[1] JESCHECK, H. H.: Viski Lászlóról. 9. In: Viski Emlékkönyv (szerk.: Wiener A. Imre). Jog és Jogtudomány 5., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1994.
[2] Viski Emlékkönyv. i. m. 9.
[3] Mai nevén Országos Kriminológiai Intézet (OKRI).
[4] SZABÓ A.: Bűnözés - ember - társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 204.
[5] Ternai Zoltánnal.
[6] VISKI L.: Közlekedési büntetőjog. KJK, Budapest, 1974.
[7] A jogerős bírósági ítéletek összegyűjtésében és csoportosításában szorgoskodó, kezdő kutatóként, ezt az anyagot teljesen más szellemben ugyan, ismeretterjesztő szándékkal, mindenki számára hasznosítható módon Irk Ferenccel közösen dolgoztuk fel, a bevezetőben megemlékezve Viski Lászlóról. FEHÉR L.-IRK F.: A közlekedési jogról és alkalmazásáról mindenkinek. KJK, Budapest, 1981.
[8] Pl. A fiatalkorúak és a büntetőjog (1961); Társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése (1973); A bűntett és büntetése (1979); Bűnözés - ember - társadalom (1980); A visszaeső bűnözés prognózisa 1980-85-ös évekre (1980); A büntetőjog reformja (1992); Igazságosan vagy okosan? Jogtudományi értekezések (1993); Jogállami forradalom és a büntetőjog alkotmányos legitimitása (2000).
[9] Akadémiai Díj (1973, 1978), a Vámbéry-díj arany fokozata (1986), a Viski László-díj arany fokozata (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1998).
[10] 1981-től a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Tanszékének vezetője, egészen 1992-ig. 1984 és 1990 között a Kar dékánja, emellett a Kar Doktori Tanácsának elnöke és az egyetemi Habilitációs Bizottság tagja volt, majd a Bűnügyi Tudományok Intézetének emeritus professzora.
[11] WIENER A. Imre főbb műveiből: A hivatali bűntettek. KJK, Budapest, 1972. A gazdasági vezetők büntetőjogi felelőssége. KJK, Budapest, 1974. Gazdaságigazgatás-büntetőpolitika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Gazdasági bűncselekmények, KJK, Budapest, 1986. Nemzetközi bűnügyi jogsegély. KJK-MTA AJI, Budapest, 1993.
[12] Európai szocialista országok büntető törvénykönyvei (szerk.: Horváth A.). MTA Állam- és Jogtudományi Intézete Jogösszehasonlító Osztályának Kiadványai, Budapest, 1973.
[13] Európai szocialista országok bírósági szervezete (A jogszabályokat összeállította és a tanulmányokat írta: Bittó Márta). MTA Állam- és Jogtudományi Intézete Jogösszehasonlító Osztályának Kiadványai, Budapest, 1976.
[14] HARMATHYNÉ HORVÁTH A.: Társadalmi tulajdon és büntetőpolitika. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988.
[15] Pl. FEHÉR L.: Kényszergyógykezelés: a patológia terápiája, avagy a terápia patológiája? Jogtudományi Közlöny, 1989/12. 569-578.; Büntetés és kezelés. Jogtudományi Közlöny, 1990/6. 630-637.
[16] FEHÉR L.: Elmebetegség, büntetőjog, beszámíthatóság. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993.
[17] Lásd pl. WIENER A. I.: Fenntartások és deklarációk a nemzetközi bűnügyi együttműködésre vonatkozó európai egyezményekhez. MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1993. 96., valamint LIGETI K.: Nemzetközi bűnügyi együttműködés az Európai Unióban. MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 2001. 124.
[18] Pl. FEHÉR L.: Nemzetközi migráció, embercsempészet, emberkereskedelem. Emberkereskedelem Magyarországon. In: Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok (szerk: Póczik Sz.-Dunavölgyi Sz.). HVG-Orac, Budapest, 2008. 235-283., 425-446.; FEHÉR L.: Prostitúció, emberkereskedelem. In: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről (szerk.: Nagy I.-Pongrácz Tiborné). TÁRKI, Budapest, 2009. 211-230.
[19] Lásd pl. FEHÉR L.-HOLLÁN M.-VÉGVÁRI R.: Nemzetközi emberkereskedelem. Budapest, 2008. MTA Jogtudományi Intézete, Közlemények, No. 22. 269, valamint Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem (szerk.: Fehér Lenke-Forrai J.). Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 1999. 296.
[20] Lásd Fehér Lenke számos publikációját, így A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam- és Jogtudomány, 2007. XLVII. évf. 31-51. vagy A prostitúció körüli élősdi jellegű bűncselekmények. Egy empirikus vizsgálat főbb tanulságai. Kriminológiai Tanulmányok, No. 44. OKRI, Budapest, 2007. 111-134.
[21] Így pl. Szabó András a Magyar Kriminológiai Társaság elnöke, illetve tiszteletbeli elnöke (1998-2004.) a Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Alapítvány (Penal and Penitentiary Foundation) elnöke (2000-től), Viski László, majd Wiener A. Imre az AIDP főtitkár-helyettese, Fehér Lenke a MKT Viktimológiai Szekciójának alapítója és elnöke (1998-2008), majd tiszteletbeli elnöke, a Victim Support Europe Igazgató Tanácsának tagja (1997-1998; 2007-2009).
[22] Díjazott: Vermes Miklós.
[23] Díjazott: Fehér Lenke.
[24] Díjazottak: Szabó András, majd Fehér Lenke.
[25] Díjazott: Szabó András.
[26] Díjazottak: Szabó András és Viski László.
[27] Díjazott: Fehér Lenke.
[28] Pl. a családon belüli erőszak, a migráns prostitúció, az emberkereskedelem témában.
[29] 1989-ben az AIDP XIV. Kongresszusán, Bécsben emlékezett meg a Társaság elődje, a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület (Internationale Kriminalistische Vereinigung, IKV) alapításának 100. évfordulójáról. Ez a megemlékezés kapcsolta össze az AIDP és az IKV tudományos tevékenységét. Megjegyzendő, hogy a magyar nemzeti csoport mindkét szervezetben, tehát mind a korábbi Egyesületben, mind a Társaságban működött, ám az utóbbiban nagyobb aktivitással és létszámmal.
[30] Király Tibor professzor úr jelenleg tiszteletbeli elnök.
[31] WIENER A. Imre tiszteletbeli elnök lett.
[32] Towards a more harmonised criminal law in the EU. International Seminar, 1-3. Sept. 2003 (szerk.: Hollán M.). MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 2004.
Lábjegyzetek:
[1] Fehér Lenke, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: feher@mta.jog.hu
Visszaugrás
