Az új Gt. és a Ct. hatályba lépése óta eltelt időszak igazolta, hogy e törvények beváltották a jogalkotói célkitűzéseket, de a gyakorlatban felmerültek olyan problémák, értelmezési kérdések, amelyek megoldása törvénymódosítást igényel. Elkészült a cégtörvény felülvizsgálatának a koncepciója, különös tekintettel a jogharmonizációs feladatokra, valamint az elektronikus aláírásnak a cégeljárásban való alkalmazására, de foglalkozik a koncepció azokkal a jogalkotási elképzelésekkel is, amelyek a Ctv. hatályba lépése óta eltelt időszak által felvetett gyakorlati problémák megoldására irányuló javaslatokból építkeznek. Egyes módosítási javaslatok kisebb jelentőségűek, technikai jellegűek, míg mások pl. az ex nunc ex tunc hatály kérdése vagy a törlési eljárással megszűnő cégek vagyonának rendezése nagyobb horderejű (Makai Katalin). A hírek szerint a koncepció továbbfejlesztése jelenleg is folyamatban van, illetőleg átfogó felülvizsgálat várható, utána pedig több lépcsőben jogalkotás. Az alábbiakban, csak példálódzó jelleggel, néhány olyan kérdéssel foglalkozom, amelyek elsősorban gyakorlati problémákat, interpretációs gondokat vetnek fel; helyenként túlterjeszkednek a szorosan vett cégjog körén (bár a társasági törvény közeli módosítása tudomásom szerint még nincs napirenden), esetenként utalok a problémák jogirodalmi tükröződésére is.
A régi Gt. a függő jogi helyzet jogintézménye megkonstruálásánál az időszerűtlen cégbíráskodás vélelméből indult ki. Talán alapvetően nem is a konstrukcióban volt a hiba, hanem abban, hogy az előbbi alapkoncepcióból kiindulva, nem adott a cégbíróság számára kötelező ügyintézési határidőket, az automatikus bejegyződés veszélyével és jogkövetkezményével. Ezért esetenként a bejegyzési folyamat szinte parttalanná vált. Úgy vélem, hogy a németből magyarított előtársaság jogintézményével kapcsolatosan alapvető követelmény, hogy a jogszabályi keretek között jogképes és működőképes legyen. Ennek hiányában csak mint zsugorított függő jogi helyzet funkcionálhat. Áttérve a gyakorlati problémákra: a társaságot alapítók gyakran vitatják, hogy kötelező létszakasz-e az előtársaság, vagy az alapítók elhatározásától függő. A Gt. 14. §-ának (1) bekezdése "a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságként működhet" megfogalmazással valóban ilyen értelmezésre is csábíthat. Rendszertani értelmezéssel (elsősorban a kapcsolódó adó- és számviteli jogszabályok alapján) ahhoz a szükségképpeni következtetéshez jutunk el, hogy az előtársaság nem mellőzhető státus állapot, függetlenül attól, hogy a társaság előtársaságként működni kíván-e, illetőleg működik-e (ez a számviteli előírásokban például akként tükröződik, hogy erre az időszakra a cég mindig köteles külön beszámolót készíteni).
Az előtársaság jogalanyiságával kapcsolatosan viszonylag széles körű elméleti vita bontakozott ki. Az előtársaság jelleggel működő gazdasági társaság jogalanyisága annyiban is sajátos, hogy korlátozott: egyrészt nem terjed ki a Gt. 15. §-nak (1) bekezdésében felsorolt döntések meghozatalára, másrészt az előtársasági létszakban a társaságnak ingatlanszerzési, valamint perképessége sincs, ami azonban a létszak rövidsége folytán nem okozhat gyakorlati problémákat (Wellmann György). Persze más a helyzet egy elutasítás utáni elhúzódó fellebbezési eljárás esetén. Lehetetlen nem észrevenni, hogy az előtársaság önálló jogalanyiságának problémája egy vetületében mindenképpen ugyanaz a kérdés, mint ami a méhmagzat jogalanyiságával kapcsolatosan felvetődött. Ebből következően az előtársaság önálló jogalanyisága a "magzati állapotban" lévő, még létre nem jött társaság önálló jogalanyiságát jelentené, vagyis azt, hogy a gazdasági társaságok esetében megvalósult volna a jogi szabályozásban az, ami a méhmagzat esetében még vita tárgya. A Ct. 15. §-ának (1) bekezdése szerinti utaló rendelkezés felfogható úgy is, hogy az az előtársaság működésére, nem pedig jogalanyiságára vonatkozik. Mivel az általános szabály szerint a jogalanyiságot a cégjegyzés keletkezteti, csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén lehetne az előtársaság önálló jogalany, ilyen jogszabályi rendelkezés pedig nincs. A rendelkezés hiánya jogszabályértelmezéssel nem pótolható. Az előtársaság nem jogképes, akár folyamatban van a cégbejegyzési eljárás, akár nincs, perbeli jogképessége sincs" (Veszeley Józsefné).
Egyre jobban erősödik azonban az az irányzat, amely szerint az előtársaságra alapvetően a "végleges" társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (Sárközy Tamás). Az előtársaság jogalanyiságát nem vitathatjuk el. Nem mindent tehet meg, mert eljárását a törvényi rendelkezések behatárolják. Az előtársaság által kötött ügyleteket nem lehet meghatározott séma szerint elbírálni (Bodor Mária). Számomra meggyőzőnek tűnik a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlása. "Az előtársaság jogalanyisága és jogképessége a Gt. kifejezett rendelkezéséből következik, sui generis, korlátozott, átmeneti részjogképesség. Ez a csonka jogképesség lehetővé teszi az előtársaság számára, hogy például adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződést kössön, tulajdonjogot szerezzen. Ha az előtársaság ilyen jogalanyisággal rendelkezik, akkor nyilvánvalóan lehetőséget kell biztosítani, hogy peres eljárás keretében jogait érvényesítse, illetve vele szemben a kötelezettség teljesítése érdekében fellépjenek. A fentiekből következik, hogy az előtársaság a perben félként mind alperesi, mind felperesi pozícióban részt vehet."
Az előtársaság első létszakasza a létesítő okirat ellenjegyzésétől a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig tart (kérdés: ezen időszakban használhatja-e a b.a. toldatot). Bár ebben a szakaszban az előtársaság gazdálkodó tevékenységet nem folytathat, a szervezeti, valamint a gazdálkodó tevékenységre való felkészülés jegyében (pl. annak infrastruktúrája biztosítása érdekében) szerződéseket köthet (pl. helyiségbérleti, ingatlanvásárlási, munkaszerződések). Elgondolkodhatunk persze azon, hogy a gazdálkodó tevékenység fogalmát milyen tágan értelmezzük.
Ismételt jelenség, hogy a társasági szerződést nem az alapító(k) jogtanácsosa, hanem az alakuló cég "saját" jogtanácsosa jegyzi ellen. Ez nyilván fogalmilag kizárt, mert az ellenjegyzés pillanatában a reménybeli társaság élő (jogtanácsosi megbízási) szerződéssel még nem rendelkezhet. Az már lehetséges, hogy az előtársaság megbízása alapján a cégbejegyzési eljárásban a saját jogtanácsos járjon el.
Az előtársaság második létszakasza a cégbejegyzésig tart. Ekkor már üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. Egyes engedélyező hatóságok a törvényben említett hatósági engedély fogalmát kiterjesztően értelmezték, ide sorolták például az üzletnyitási és telephely engedélyeket is. Ez a megszorító értelmezés jelentősen és indokolatlanul szűkíti le az előtársaságként gyakorolható tevékenységek körét. A hatósági engedélynek közvetlenül a tevékenységi kör definíciójában megfogalmazott tevékenységre (tevékenységekre) kell vonatkoznia és nem a kapcsolódó "infrastrukturális" járulékos engedélyekre, szakhatósági hozzájárulásokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
