Bara Zoltán*: A hálózati externáliák/hatások közgazdaságtanáról (IJ, 2008/6. (28.), 219-228. o.)[1]

Bevezetés

A hálózatos iparágak a modern világban élő emberek mindennapjaiban kritikus szerepet játszanak. Bármit is nevezzünk "modern" gazdaságnak, annak nagy része nem létezhetne közlekedési, szállítási, kommunikációs, információs vagy akár a vasúti hálózatok nélkül. Ma már a közgazdaságtanban is alapvető fogalmaknak számítanak a hálózati hatás és a hálózati externália. Sőt, azt is kezdik felismerni a szakértők, hogy kevés olyan, egyébként a nem-hálózatos iparágak vagy termékek közé sorolt piac van ma már, amelyekben közvetlenül vagy közvetve nem lelhető fel a hálózati iparágakat jellemző tulajdonságok egynémelyike.

A közgazdaságtanon belül a piaci szerkezetek elméletében (industrial organization) az elmúlt húsz év egyik legtöbbet kutatott témája a hálózatos iparágak (network industries) és az ezzel szorosan kapcsolódó témakörök (szabványok, kompatibilitás, technológia diffúziója stb.) vizsgálata volt. A hálózati externáliákra fókuszáló közgazdaságtani elemzések az 1980-as és ’90-es években főleg játékelméleti és optimalizálási matematikai megközelítéseket alkalmaztak például az árelmélet, az új termék innováció, a K+F és a licensz-szerződésekkel kapcsolatos vállalati stratégiai magatartás modellezése terén. Ide sorolható pl. Katz és Shapiro,1 Farrel és Saloner2, Church és Gandal3, valamint David4 munkái. Az itt említetteken túlmenően is számos közgazdaságtani elméleti és gyakorlati alkalmazást is magában foglaló tanulmány született, amelyek ugyanazon körülmény miatt korlátozottan alkalmasak gyakorlati alkalmazásra: egy vagy legfeljebb két fő tényezőt magában foglaló matematikai modelleket alkalmaztak.

A menedzsment szakirodalomban is viszonylag korán megjelentek a hálózati externáliákkal foglalkozó tanulmányok, amelyek ugyan konkrét üzleti döntések befolyásolására alkalmasak lehettek, de nélkülözték az empirikus tesztelésre lehetőséget adó matematikai modelleket. Két témakört lehet ezek közül kiemelni: a technológiai innovációk terjedését (diffusion), ill. a domináns technikai elrendezések (design) kiemelkedését leíró tanulmányokat. A diffúziós elméletek azt írják le, hogy milyen módon dönt a vállalat egy technológiai innováció átvételéről vagy annak megtagadásáról, amely a verseny, ezen belül a kereslet becslése szempontjából hasznos lehet, lásd erről Bass5, Norton és Bass6, valamint Utterback és Abernathy7 írásait. A domináns elrendezés (séma) elmélete abba a kérdésbe enged betekintést, hogy egy ilyen elrendezés milyen versenyből tud kiemelkedni, melyek ennek a legfőbb mozgatórugói és korlátai, lásd erről Anderson és Tushman8, valamint Herbig és Cramer9 munkáit.

Az externalitás

A hálózatokkal kapcsolatban felmerülő egyik legfontosabb összefüggés az externalitásból ered. Az externalitás külső gazdasági hatás, amely a piaci adásvétel során, a konkrét adásvételi ügyleten kívülálló körülmények hatására, a szereplők szándékaitól függetlenül, pozitív vagy negatív módon befolyásolja az ügylet szereplőinek gazdasági helyzetét. Az előjelétől független piaci kudarcnak tartjuk, mert a piac nem képes ezeket a hatásokat az ügylet kimenetelét befolyásoló tényezővé tenni.

Társadalmi szempontból az externáliák létezése akadályozza a szűkös erőforrások hatékony elosztását. A külső gazdasági hatásokkal termelő és fogyasztó gazdasági szereplők ugyanis társadalmi szempontból nem valós költség- és haszonfüggvényekkel kalkulálnak. Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha a piaci szereplők számára ismert lenne (internalizálódna) az adott tevékenység tényleges, teljes társadalmi haszna, illetve költsége, és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiségeket.

Azoknál a tevékenységeknél, ahol pozitív extern hatás van, az egyéni haszon és költség elemzésével kialakított haszon vagy profitmaximalizáló output kisebb a társadalmilag kívánatos mennyiségnél. Ahol pedig negatív extern hatás létezik, az egyéni haszon, illetve profitmaximalizáló output nagyobb a társadalmilag optimális mennyiségnél. Úgy is mondhatjuk, hogy a pozitív külső hatás alultermelést, a negatív externália pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest. Azoknál a tevékenységeknél, ahol pozitív extern hatás van, az egyéni haszon és költség elemzésével kialakított haszon vagy profitmaximalizáló output kisebb a társadalmilag kívánatos mennyiségnél. Ahol pedig negatív extern hatás létezik, az egyéni haszon, illetve profitmaximalizáló output nagyobb a társadalmilag optimális mennyiségnél. Úgy is mondhatjuk, hogy a pozitív külső hatás alultermelést, a negatív externália pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest.

Az extern hatások internalizálása azoknak a módszereknek az összessége, amelyek segítségével a gazdasági szereplők számára "érzékelhetővé" teszik tevékenységük összes költségét és hasznát. Ezek lehetnek a szereplők közötti önkéntes megállapodások, abban az esetben ha felismerik és kölcsönösen értékelik az egymás helyzetének értékelése során a külső hatásokat. Ha ez bármelyik fél részéről nem történik meg, akkor mód nyílhat az externáliákból (vagy azok el- vagy fel nem ismeréséből) eredő károk enyhítésére kártalanítás révén. Az állam, továbbá adózási és támogatási rendszerébe beépítheti a pozitív és a negítív externáliákkal kapcsolatos társadalmi hasznokat vagy károkat.

Hálózatelméleti alapfogalmak

Barabási10 kutatásai kapcsán világossá vált, hogy számos, látszatra nagyon különböző hálózat - mint például a világháló, a telekommunikációs hálózat, az elektromos hálózat vagy akár a gazdasági és ökológiai háló - azonos strukturális sajátosságokat mutat. Mára már a sejtbiológiai kutatásoktól a szociológia által vizsgált társadalmi hálókig számtalan, nem szabályozott módon fejlődő komplex rendszerről kiderült, hogy szerveződése egyáltalán nem véletlenszerű, vannak gócpontjai, amelyek lényegesen intenzívebb kapcsolatban vannak a hálózat elemeivel, mint azok többsége egymással. A véletlen hálózatelmélet modellje tehát nem állja meg a helyét, hiszen nem igaz, hogy például a világhálón minden oldalra nagyjából ugyanannyi másik oldal hivatkozna. Az Interneten van néhány középpont (csomópont), amelyekre linkek sokasága vezet. A hálózatok nagy részének a működése e csomópontoktól függ.11

A hálózatok működésének megértéséhez szükséges, hogy ismerjük a hálózat strukturális vonásait, ún. topológiai jellemzőit.12 Egy összefüggő hálózat legtöbbet vizsgált topológiai jellemzője a fokszámeloszlás, amely egy adott számú kapcsolattal, úgynevezett fokszámmal rendelkező csúcs valószínűségeloszlását adja meg. Ha ezt az eloszlást P(k)-val jelöljük, akkor P(k) azt a valószínűséget adja meg, amellyel egy k darab szomszéddal rendelkező csúcs előfordul a vizsgált hálózatban. A fokszámeloszlás a véletlen és a skálafüggetlen hálózatokban eltérően alakul.

Tegyük fel, hogy egy véletlen hálózat esetében a hálózat szereplői között p valószínűséggel lesz ilyen csúcs (közvetlen kapcsolat), következésképpen 1 - p valószínűséggel nem lesz ilyen. Az így generált véletlen hálózatokban a fokszám binomiális eloszlást követ. Ha a csúcsok száma kellően nagy, az eloszlás jól közelíthető a Poisson-eloszlással.13 A véletlen hálózatoknál a csúcsok a fokszámuk alapján közel ekvivalensek, a csúcsok szomszédainak száma az átlagértéktől (pN) csak kismértékben tér el.14 Mivel az eloszlás egy átlagérték körül exponenciális lecsengést mutat, ezért az ilyen hálózatokat exponenciális hálózatoknak is nevezzük, (Benedek és tsai [2007]).

A skálafüggetlen hálózatokban, szemben a véletlen hálózatokkal, a hálózat szereplői nem egyenrangúak, hanem vannak közöttük kiemelten sok kapcsolattal rendelkező csúcspontok is. A valóságban megfigyelhető hálózatok többsége, köztük a világháló (world wide web) vagy a kutatók együttműködési hálózata, ilyen. Ebben az esetben a hálózat fokszámeloszlása nem exponenciális, hanem hatványfüggvény-szerű lecsengést mutat. A kétféle topológia eloszlás különbségét jól mutatja az 1. sz. ábra.15

1. ábra

A hálózatok egyik legfőbb jellemezője, hogy a pontok hány másik ponthoz kapcsolódnak, azaz mekkora a pontok fokszáma. Erdős és Rényi16 egy korai kutatásában feltételezte, hogy a valóságos hálózatok leginkább véletlen hálózatok. A véletlen hálózati modell alapgondolata a teljes egyenlőség. Az élek teljesen véletlenszerűen kerülnek elhelyezésre, és így az összes pontnak azonos esélye van, hogy egy él kezdő- vagy végpontja legyen. Ha a hálózat nagy, akkor az élek teljesen véletlenszerű elhelyezése ellenére majdnem minden ponthoz nagyjából azonos számú él fog tartozni.

D. J. Watts és S. H. Strogatz17 a valóságos hálózatok vizsgálata kapcsán azonban arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb hálózatban jelen van a csoportképződés, ami pedig részben ellentmond a véletlen hálózatok elméletének. Watts és Strogatz modellje szerint kezdetben minden egyes csomópont a közvetlen és annak legközelebbi szomszédjával állt összeköttetésben. E szabályos rácsból kiindulva, az újabb kapcsolatok azonban már véletlenszerűen kiválasztott pontokat kötnek össze. Watts és Strogatz hálózata úgynevezett kisvilág-tulajdonságot mutat, amely a legtöbb valós hálózatban (kapcsolati háló, internet) megfigyelhető. A kisvilágok tulajdonképpen klaszterek, amelyek a hálózaton belül képződnek. Például egy vállalatokból álló hálózat esetén a klaszterezettség azt jelenti, hogy két olyan vállalat, amely egy harmadik vállalattal kapcsolatban áll, nagyobb valószínűséggel áll egymással is kapcsolatban, mint két, véletlenszerűen kiválasztott vállalat. Ugyanígy, a társadalmi ismeretségi hálónál tipikusan jellemző, hogy egy ember barátai egymásnak is barátai. Watts és Strogatz elmélete szerint azonban a klaszterek tipikusan nem egy csomópont körül képződnek, hanem ha a hálózat elég nagy, akkor a klaszterek eloszlása is véletlenszerű lesz.

Az elmélet legújabb kutatási eredménye a skálafüggő hálózati modell, amelyre Barabási és tsai [1999] hívták fel a figyelmet először. A kutatócsoport a világháló feltérképezése során arra a következtetésre jutott, hogy az Internet számos kiugróan nagyszámú kapcsolattal rendelkező pontot is magában foglal, amire egyik modell sem ad megfelelő magyarázatot. Erdős és Rényi egyenlőségen alapuló modelljében az ilyen csomópontok rendkívül ritkák lennének, de Watts és Strogatz modellje sem engedné meg, hogy egy pontnak lényegesen több kapcsolata legyen, mint amennyi az átlagos pontnak van. A kutatócsoport nagy adatbázisokon alapuló kutatása kapcsán azt tapasztalta, hogy a kapcsolatok eloszlását sajátos eloszlás jellemzi, amelyben sok csúcs kevés kapcsolattal, míg kevés csúcs sok kapcsolattal rendelkezik. Ebben a skálafüggetlen hálózatnak nevezett hálózattípusban a jellemző kapcsolateloszlás hatványfüggvényszerű, a hálózatot inhomogenitás jellemezi.

Albert és tsai18 szerint a hálózat struktúrája egyben meghatározza a hálózat szerkezeti stabilitását, dinamikus viselkedését, illetve a sérülékenységét. Az exponenciális hálózat mindig sérülékenyebb, pontjainak (ezek lehetnek akár a vállalatok vagy bankok is) meghibásodása esetén a hálózat könnyen széttöredezhet különálló szigetekre, ami jelentősen csökkentheti a hálózat hatékonyságát. A skálafüggetlen hálózatok azonban rendkívül ellenállók, az ilyen hálózatból jelentős számú pont véletlenszerűen eltávolítható, anélkül, hogy a hálózat szétesne. A skálafüggetlen hálózatok hibatűrő képessége a véletlen hálózatokétól eltérő tulajdonság. A másik oldalról ugyanakkor a skálafüggetlen hálózatok a célzott támadásokkal szemben sérülékenyebbek.

A hálózatok egy másféle, de egyszerűbb tipizálását mutatja be Economides.19 Formális értelemben a hálózatokat csomópontok (nodes) alkotják. A hálózat inherens tulajdonsága, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtásához a hálózat több összetevőjére van szükség. Emiatt ezek az összetevők egymással kiegészítő viszonyban állnak. Tekintsük példának az információs szupersztrádát (Economides ábrája nyomán). Például egy interaktív on-line rendelés lebonyolításához szükség van egy adatbázisra a szolgáltató szerverén, amelyhez a vásárlónak hozzáférést kell biztosítani, az adatokat számára meg kell jeleníteni, az interaktív jelzéseket kódolni és dekódolni kell, a kapcsolathoz interface-re van szükség, amely lehet számítógép, TV-készülék, mobil telefon stb. Vagyis, miközben a többféle komponens kiegészíti egymást egyes komponensek között helyettesítési viszony is lehet. Az információs szupersztráda tipikusan ilyen, lásd a 2. sz. ábrát.

2. ábra

A 3. sz. ábra egyszerű csillag formátumú telefonhálózatot mutat. Az A és B fogyasztó közötti telefonhívás összetevődik egy AS (A fogyasztó hozzáférése a S szolgáltatóhoz (switch) és egy BS (B fogyasztó hozzáférése S szolgáltatóhoz) komponensből. Ebben a hálózatban valamennyi kapcsolat egymás kiegészítője, nincs helyettesítési viszony az elemek között.

3. ábra

Ha a hálózaton belül az AB és a BA hívásirány megkülönböztetett egymástól (distinct), akkor "két-irányú" (two-way) hálózattal van dolgunk, Economides és White.20 A két-irányú hálózatok közé sorolható pl. a vasút, az út és sokféle telekommunikációs hálózat. Ha a hálózatban az AB vagy a BA kapcsolatirányok megkülönböztetése nem gazdaságos, vagy nincs gazdasági értelme, mert a két irány minden szempontból azonos, akkor ún. "egy-irányú" (one-way) hálózatról van szó. Az egy-irányú hálózatban kétféle kiegészítő és kétféle helyettesítő termék van jelen egyszerre, amelyek a fogyasztó számára gyakran mint helyettesítő termékek (és nem hálózati kapcsolatok) jelennek meg. Például, a hívásjelző (pager) és a mobiltelefon sokáig ilyennek számított.

A hálózatok fentebb adott osztályozása nem topológiai természet, hanem sokkal inkább attól függ, hogy a hálózat milyen módon valósít meg egy bizonyos kapcsolaton keresztüli szolgáltatást. A 4. sz. ábrán látható hálózat lehet egy-irányú vagy kétirányú a nyújtott szolgáltatástól függően. Ha az ábra a helyi és távolsági hívásokat reprezentálja, akkor kétirányú hálózatról van szó, mert az A1 fogyasztó egyaránt hívhatja SA helyi központot azért, hogy egy helyi hívást továbbítson B1 másik helyi fogyasztóhoz, vagy hívhatja azért, hogy az SB központon keresztül kösse össze őt mondjuk B2 fogyasztóval. Ebben a hálózatban kétféle típusú helyi (AiSAAk és BjSBBl,) és kétféle típusú távolsági (AiSASBBj és BiSBSAAj) kapcsolat értelmezhető. Ugyanez a diagram leírhat például egy ATM-hálózatot is, ahol az A hálózat tagjai ugyanazon bank fiókjai, míg a B hálózatot egy másik bank fiókjai alkotják. Ebben az esetben a helyi kapcsolatnak nincs túl sok értelme, hiszen két bankfióknak nem kell összekapcsolódnia, ha a bank ügyfele valamelyik ATM-nél készpénzt kíván felvenni. Az ügyfélnek nem kell a számlavezető bankjával összekapcsolódnia ahhoz, hogy a készpénzfelvételt megvalósíthassa. Emiatt csak a távolsági kapcsolatokkal kapcsolatban van értelme kétirányú hálózatról beszélni, a helyi értelemben a hálózat egyirányú.

4. ábra

A komplementaritás Economides21 ábrázolásában döntő jelentőségű, legyen szó akár az egy-, akár a kétirányú hálózatokról. A komplementaritás nem-hálózatos iparágak esetében is megfigyelhető (hiszen minden termék előállításához szükség van valamilyen inputra). Ha két, vertikálisan kapcsolódó iparágat (terméket) teszünk egymás mellé, akkor lényegét tekintve egy egyirányú hálózatot kapunk, amint azt az 5. sz. ábra is mutatja. A fogyasztók az A és B termékeket együtt fogyasztják valamilyen AiBj kombinációban.

5. ábra

A komplementaritás fontos előfeltétele, hogy az A és B termékek bármely kombinációban kompatibilisek legyenek egymással. Ha ugyanis valamelyik A termék csak egyetlen B termékkel kompatibilis, akkor már nem igaz, hogy bármely AiBj kombináció megvalósítható, vagyis lesz olyan AiBj kombináció, amely nem jöhet létre (a kompatibilitás hiánya miatt). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kompatibilitás előfeltétele a komplementaritásnak. A kompatibilitás megakadályozása révén a vállalat csökkentheti a versenyző termékekkel kapcsolatos hálózati extern hatás nagyságát, vagyis választásra kényszeríti a fogyasztót két vagy többféle vertikális kapcsolati lánc között. Ilyen helyzet állhatna elő pl. abban az esetben, ha a telefonhálózatok összekapcsolása a hálózat birtokosától függene.

A hálózatos iparágak

A hálózatos iparágak olyan iparágak, melyekben pozitív hálózati externáliák (network externalities22) keletkeznek. Hálózati externálián azt a külső (extern) hatást értjük, ami szerint egy jószágegységhez a fogyasztó által rendelt hasznosság növekszik, ha ezt a fajta, vagy ezzel kompatibilis jószágfajtát (a hálózatát) egyre többen fogyasztják, lásd pl. Tirole23, Economides24, vagy Katz és Shapiro25. További különbséget lehet tenni hálózati externália és hálózati hatás (network effect) között. A hálózati externália a fenti értelemben mindig külső hálózati hatásokat generál. Ha azonban ezeket a külső hatásokat a piaci szereplők képesek belsővé tenni (internalizálni), és ez meg is történik, akkor az externália megszűnik, miközben az (időközben belsővé vált) hálózati hatás megmarad, vö. Liebowitz és Margolis.26

Dahlman27 szerint, ha a tranzakciós költségek túl magasak ahhoz, hogy az externáliákat a szereplők internalizálják, akkor tulajdonképpen nincs értelme piaci kudarcról beszélni, hiszen kvázi úgy tették belsővé a problémát, hogy nem tették belsővé. "Kétséges, hogy van-e egyáltalán az ,externália’ kifejezésnek jelentéssel bíró értelmezése, leszámítva a politikai meggyőződések mutatójaként és a kifejezést használó személy értékítéleteként történő használat esetét" ... "Ez viszont nem a pozitív közgazdaságtan kérdése."28 "A tény az, hogy ha az ügyletek lebonyolításának költségei jelen vannak a [valós] világunkban, akkor előfordulhat, hogy túl költséges az összes externáliát megszüntetni, tehát érdemes lenne megtartanunk néhányukat, hogy optimumba jussunk."29 "Ha túl költséges eltüntetni, akkor a külső hatás optimális".30

A hálózati hatásokat kétféleképpen szokták csoportosítani: (1) közvetett és közvetlen hálózati hatások31, illetve (2) fogyasztói és termelői hálózati hatások32. A közvetlen hálózati hatáson azt értjük, amikor egy jószág fogyasztó által érzékelt hasznossága nő, ha egy másik fogyasztónak van egy kompatibilis jószága. A leggyakrabban hozott példa a telefonhálózat esete, egy előfizető annál értékesebbnek érzi a hálózatot, minél többen kapcsolódnak a hálózathoz. A közvetett hálózati hatásban a felhasználók hasznosság-növekménye közvetett módon alakul ki azáltal, hogy a hálózat felhasználóinak száma befolyásolja a kiegészítő termékek árát és elérhetőségét, lásd pl. Carlton és Perloff33. Példaként a számítógépek operációs rendszereit szokták felhozni: minél többen használnak egy operációs rendszert, annál jobban megéri a szoftvergyártóknak ezzel kompatibilis szoftvereket kifejleszteni. Egyre több és/vagy jobb szoftvert fognak erre a rendszerre kifejleszteni, ami még vonzóbbá teszi azt. A fogyasztói és termelői hálózati hatásokat értelemszerűen az különbözteti meg egymástól, hogy az melyik gazdasági csoportot érintik pozitívan.34

A hálózatos iparágak témaköre szorosan összekapcsolódik a szabványok, szabványosítás kérdéskörével. Az egymás mellett létező hálózatok a legtöbb esetben együtt kell működjenek, így gyakran merül fel a kompatibilitás kérdése a különböző technológiák esetében. A szabványok lényeges módon befolyásolják a piaci versenyt, hiszen ha az iparág elmozdul az egyik szabvány felé, akkor a fogyasztók hasznát növelni fogja a piaci bizonytalanság csökkenése, a hálózat növekedéséből fakadó közvetlen hálózati hatás növeli a jószág értékét, míg a győztes szabványt szponzoráló vállalat(ok) profitálnak a megnövekedett kereslet miatt.

Az új technológiákból származó hasznok szempontjából döntő jelentőségű, hogy hogyan, mennyi idő alatt tud, illetve egyáltalán el tud-e terjedni egy új szabvány. Az elmélet által felvetett kérdés az, hogy mennyire befolyásolja a technológia diffúzióját a már használt szabványok meglévő bázisa (installed base). Másrészt a meglévő hálózatok együttműködése - így még nagyobb hálózati hatás elérése - a szabványok kompatibilitásán múlik, aminek az elérésében kiemelkedő szerepe van a szabványosításnak, ezen túlmenően a szabványosítást koordináló mechanizmusnak. A szabványok közti kompatibilitás alapvetően kétféleképpen jöhet létre: (i) de facto szabványhoz kell jutni, azaz elérni, hogy minden fogyasztó ugyanazt a technológiát válassza (rendszerint piaci mechanizmusok dominálnak), (ii) szabványosított átalakítókat kell megtervezni (többnyire bizottságokban történő egyeztetések útján).35

Katz és Shapiro a kompatibilitási döntésekre vonatkozó egyéni, illetve a társadalmi ösztönzőket vizsgálva, azt találták, hogy "a nagy hálózattal és jó hírnévvel rendelkező vállalatok a kompatibilitás ellen vannak, […] szemben a kis hálózatú és gyenge hírnevűekkel, amelyek a kompatibilitás mellett", legalábbis ha egy egyperiódusú modellben vizsgáljuk a döntéshozatal motivációit.36 Azonban kétperiódusú modellben vizsgálva ezeket azt találták, hogy a vállalatok inkább arra vannak ösztönözve, hogy kompatibilissé tegyék hálózataikat.37 Azért történik mindez, mert a kompatibilis hálózatokat többre értékelik a fogyasztók - egy hálózatról lévén szó -, így egyrészt a termékeikért többet kérhetnek, másrészt csak az első időszak versenyét tudják korlátozni..

Economides arra hívja fel a figyelmet, hogy a kompatibilitás társadalmilag veszteségekkel járhat azáltal, hogy magasabb árakkal és így magasabb profittal jár a kompatíbilis egyensúly, mint a nem-kompatibilis egyensúly.38 Úgy érvel, hogy a kompatibilis esetben az egyes vállalatok által érzékelt reziduális keresleti görbe kevésbé rugalmas, mint a nem-kompatibilis esetben, így a verseny ez utóbbiban nagyobb, míg az árak az előbbiben.

Farrell és Saloner megmutatták, hogy az átalakítóktól39 (converters) várt hatás, miszerint a kompatibilitás nem megy a változatosság kárára, csak akkor teljesül, ha az átalakítók költségmentesek és tökéletesek.40 Azonban az átalakítók megengedik a fogyasztóknak, hogy olyan technológiát válasszanak, amelyek leginkább megfelelnek az ízlésüknek, így a fogyasztók eltekintenek attól a hatástól, amit a másik hálózatra fejtenek ki. Vagyis "ha az átalakító nem tökéletes, akkor a fogyasztó a domináns technológiával szemben a maga által preferált technológiát és egy átalakítót vesz meg, ezzel pedig lehet, hogy kisebb társadalmi haszonnövekedést eredményez, mintha a domináns hálózathoz csatlakozott volna".41

A kompatibilitásnak megvannak a hasznai is, Farrell és Saloner az alábbiakat említik: (1) a kiegészítő termékek cserélhetősége/felválthatósága (példaként a szoftvereket, videokazettákat stb. említik), (2) a kommunikáció egyszerűsödése (egyrészt az emberek közötti kommunikáció a hálózat kibővülésével, másrészt a termék és a felhasználó között a szerzett képességek könnyebb, szélesebb körű kihasználás lehetőségével), illetve (3) költségtakarékosság (a szabványosítás elősegíti a tömegtermelést).42

Hálózati externáliák számos iparágat jellemeznek, de különösen fontos szerepet játszanak a technológia-intenzív iparágakban. A telefon, a fax vagy az e-mail szolgáltatások közvetlen pozitív extern hatásokat mutatnak, hiszen a nagyobb hálózatok növelik a lehetséges kommunikációs kapcsolatok számát. A nagyobb hálózatok, továbbá, vonzóbbá teszik kiegészítő termékek és szolgáltatások kínálatát. Ez utóbbi esetekben a fogyasztók közvetett módon érzékelik a hálózat növekedésének extern hatásait.43 A technológia-intenzív iparágakat általában magas K+F kiadások jellemzik.

Hálózati hatások

Shapiro és Varian nyomán az alábbi egyszerű modellen mutatjuk be a hálózati hatások lényegét. Tegyük fel, hogy egy termék piacán 1000 személy jelenik meg pozitív kereslettel, akiket sorrendbe rendezünk, a sorszámokat jelöljük v index számmal, ahol v = 1, ..., 1000.44 Az egyszerűség kedvéért a v értéke jelölje egyben az adott személy rezervációs árát is. Ha a piaci ár p lesz, akkor 1000-p számú személy fog keresletet támasztani az adott jószágért, vagy a keresleti görbe jól ismert negatív hajlású egyenes lesz.

Változtassunk a terméken úgy, hogy a szóban forgó termék rendelkezzen hálózati extern hatással. Ismét az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a v-edik személy a terméknek v · n negyéni hasznosságot - amely egyben a rezervációs ára is - fog tulajdonítani, ahol n az adott terméket használók száma (a hálózathoz csatlakozott személyek száma). Minél több ember csatlakozott a hálózathoz, annál nagyobb lesz az a hasznosság, amelyet bármely egyén a jószágnak tulajdonítani fog. Milyen alakú lesz most a keresleti görbe az adott jószág felé?

A p piaci ár mellett mindig lesz valaki, aki éppen közömbös aközött, hogy megveszi a terméket vagy nem veszi meg (a piaci ár egyenlő a rezervációs árával). Legyen ez a személy v index-el jelölt vásárló. A fentiek miatt ekkor p = v ·n. Ez azt jelenti, hogy ekkor n = 1000-v számú személy fogja megvásárolni ezt a terméket. Ezt visszahelyettesítve a p kifejezésbe, megkapjuk azt az értéket, amelynél a kereslet megegyezik a kínálattal: p = n(1000-n). Bizonyos értelemben ez is egy keresleti görbe, hiszen megadja az összefüggést a termék ára és azon személyek száma között, akik hajlandók azt megvenni.

Ennek a keresleti görbének az alakja fordított U-alakú lesz. Tegyük fel, hogy a kínálatot állandó skálahozadék jellemzi, amelyet egy vízszintes alakú egyenes (MC=AC) kínálati görbével lehet leírni.

6. ábra

A keresleti magatartást az magyarázza, hogy ha a hálózat "túl kicsi", akkor a hálózathoz való csatlakozáshoz kapcsolódó határhaszon (fizetési hajlandóság - willingness to pay) is alacsony, mert még nem csatlakozott számos olyan személy, aki pedig ennél többre értékeli a csatlakozást. Míg ha a hálózat "túl nagy", akkor ugyancsak alacsony lesz, de most ezért, mert már mindenki csatlakozott, aki ennél többre becsüli a csatlakozást. Hálózati externáliák esetében tehát normális jelenség, ha a piacnak két egyensúlyi pontja lesz, egy a hálózat viszonylag kis méreténél, egy pedig a nagy méret esetében.

A hálózat az infrastruktúrák gazdaságösztönző hatásával rendelkezik. Ez abban mutatkozik meg, hogy a résztvevőknek előnye származik abból, ha egy népszerű, sokak által használt rendszer tagjaivá válnak. Ez, a pozitív visszacsatolásnak is nevezett jelenség öngerjesztő folyamatokat indít el, ami a nagy, sokszereplős hálózatok további növekedéséhez vezet. A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy noha a vevők megszerzési költsége magas, azonban egy kritikus tömeg elérésén túl minden újabb vevő megszerzésével egyre növekvő eredmény érhető el, ami - a piacvezetőknek, illetve a monopolisztikus törekvéseknek kedvezve - koncentrációs folyamatokhoz vezethet az érintett iparágakban. Többek között ezért szoktak a hálózatokkal kapcsolatban penetrációs küszöbről beszélni, azaz arról a minimális kapcsolati hálóról, ahol a vázolt hálózati externá­liák hólabdaszerűen kezdik hozni az új kapcsolatokat.45 Metcalfe törvénye úgy fogalmaz, hogy a hálózat értéke a használók számával négyzetesen növekszik, a klasszikus példa szerint telefonhálózatok esetén, minden egyes új csatlakózóval az összes meglévő előfizető számára is hasznosabbá válik a telefonhálózat.46

A hálózati hatások miatt egyszerűbbé válik az üzleti partnerváltás. Az információtechnológia fejlődése áttekinthetőbbé teszi a piacokat, így a korábbinál egyszerűbbé válik a partnerek közötti váltás. A vállalatok − ezt ellensúlyozandó − egyre inkább érdekeltté válnak abban, hogy vevőiket magukhoz láncolják, megnövelve számukra a partnerváltással járó költségeket.

A hálózati gazdaságban a piacok kitágulásával és a piaci szereplők közötti kapcsolatok szerepének fokozódásával megnő az iparági szabványok jelentősége. Az iparág szereplőinek természetesen érdekükben áll, hogy kialakuljon egy általánosan elterjedt szabvány, emellett ugyanakkor azt is szeretnék, ha az általuk kifejlesztett termék, eljárás válna azzá. Mivel általában véve önmagában egyetlen vállalat sem képes a globalizálódó piacok alapvetően meghatározó szereplőjévé válni (az egyik markáns kivétel a Microsoft operációs rendszere), ezért a stratégiai partneri kapcsolatokra irányuló törekvések fokozódásának lehetünk tanúi számos iparágban. E tartósabb együttműködések célja a szinergiák kihasználása mellett a domináns piaci pozíció elérése, amelyben a partnerek lehetnek akár a vállalat vevői is. A szabványok versenyében a várakozásoknak kiemelt szerepe van. Megfigyelhető például, hogy minél nagyobbak a szabvánnyá válásra vonatkozó várakozások egy adott termékkel kapcsolatban, az annál nagyobb valószínűséggel válik tényleg azzá.47

A hálózati hatás lelassíthatja egy iparágban a technológiai haladást, ha a piacon van már elhelyezett bázis (installed base) technológia, mert a fogyasztók hajlamosak előnyben részesíteni a már piacon lévő és jól bevezetett jószágot egy újjal szemben még akkor is, ha az olcsóbb és/vagy jobb minőségű.48 A technológia adaptációjának gyorsasága eltér a technológiai innovációk kifejlesztésének sebességétől. A technológiai fejlődés és a hálózati hatás között trade-off problémájával foglalkozik − többek között − Farrell és Saloner49, Katz és Shapiro50, Shy51, valamint Fudenberg és Tirole52 [2000]. E szerzők általában azt tételezik fel, hogy valamennyi fogyasztó ugyanazon preferenciákkal bír a technológiák irányában. Ebből az ered, hogy az innováció pillanatában mért hálózati hatás nagyságától függően vagy az összes fogyasztó átveszi az új technológiát vagy egyik sem.

Shy modelljében a technológiai fejlődés az új termékhez kapcsolható önálló (stand-alone)53 fogyasztói érték növekedésében jelenik meg, miközben csökken az új termék termelési költsége. Katz és Shapiro azt vizsgálja, hogy milyen árstratégiával és időzítéssel történik meg az új termék bevezetése a piacra. Kompatibilis termékek esetében az árstratégia a differenciált költségű Bertrand-modellel írható le, mivel a technológiai fejlődés csökkentette a belépő költségeit. Az inkumbens nem tudja elrettenteni a belépőt, mivel az helyettesítő terméket képes olcsóbban kínálni. Ha a termékek nem kompatibilisek, akkor lehetséges olyan árstratégia, amellyel az új termék piacra vitelét az inkumbens megnehezítheti. Az új fogyasztók számára lehetséges az inkumbens termékét úgy árazni, hogy azok számára közömbös legyen a régi termék megvásárlása, ill. a vásárlás elhalasztása addig, ameddig az új termék meg nem jelenik a piacon. Farrell és Saloner annak a lehetőségeit elemezte, hogy a fenti körülmények között az inkumbens által az új belépés megakadályozása céljából alkalmazott árak minősülhetnek-e felfaló árazásnak. Fudenberg és Tirole által kifejlesztett modell limitált árazást szimulál azon az alapon, hogy a már elhelyezett termék bázisára épülő hálózat a belépést visszatartó, elrettentő (preemptive) szerepet játszik, hasonlóan ahhoz, amit a működéshez szükséges fizikai kapacitások létrehozásának tulajdonítanak. A modellben a sorozatos potenciális belépési fenyegetésekre az inkumbens árainak csökkentésével reagál. Tudja, hogy ha a belépés tényleg megtörténik, akkor a fogyasztók az új belépő jobb minőségű termékét preferálnák, azért olyan árat alakít ki, amelyet akkor is tartani tud, ha a belépés ténylegesen megtörténik.

Gabszewicz és Garcia megközelítésében a fogyasztók különböző (heterogén) preferenciákkal rendelkeznek, és mérhetően különbséget tudnak tenni a minőségi különbségek között.54 A fogyasztók abban az esetben fognak áttérni az új termékre, ha az annak tulajdonítható belső (intrinsic) minőség legalább kétszer akkora, mint az inkumbens termékének tulajdonított belső minőség. Vagyis az új belépő termékének nem elég egyszerűen jobbnak lenni, legalább kétszer olyan jónak kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztók a már bevezetett termék helyett az újat válasszák.

Boivin és Vencatachellum egy nem kooperatív duopóliumot modelleztek55, amelyben a hálózati hatások befolyásolják a vállalkozásoknak az új (helyettesítő) termékek kifejlesztésére irányuló K+F tevékenységét.56 A hálózati externáliák kutatói többnyire azt feltételezik, hogy a fogyasztók hasznossága és a hálózatot használók száma között lineáris összefüggés van.57 Boivin és Vencatachellum szerint azonban erre valójában nincs empirikus bizonyíték, és csak abban az esetben lehet igaz, ha csak közvetlen extern hatások vannak.58 Sokkal inkább valószerű annak feltételezése, hogy a fogyasztók hasznosságát a közvetett hatások is befolyásolják, aminek következtében az összefüggés nem-lineárissá válik. Ameddig a hálózatot használók száma viszonylag alacsony, a közvetett extern hatások csekélyek, mert a kiegészítő termékeket és szolgáltatásokat csak akkor kezdik el termelni, ha a hálózatot használók száma elért egy bizonyos szintet. Ugyanakkor létezhet egy másik küszöbszint is, amely fölött új fogyasztók megjelenése már nem befolyásolja számottevően a kiegészítő termékek és szolgáltatások kínálatát, ezért a közvetett hatások ismét csekély mértékűek lesznek.59 E két küszöbérték között a fogyasztói hasznosság gyorsabban és lassabban is növekedhet, mint ahogyan a hálózatot használók száma nő. Emiatt Boivin és Vencatachellum azt tételezik, hogy a hálózati hatások növekedésének realisztikusabb leírása adható, ha azt egy diffúziós (szétterjedési) folyamatként fogjuk fel. Ennek során egy lassú kezdetet egy gyorsuló szakasz követ, amelyet lassulás, majd akár csökkenés is követhet. A Boivin és Vencatachellum által leírt modell azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a hálózati externália jelenléte a duopól vállalatok költségcsökkentést célzó szimultán K+F beruházásaira. Azt találták, hogy a vállalatok éppen annyit fognak K+F-re beruházni, mint amennyit externáliák jelenléte hiányában ruháznának be. Továbbá, ha a hálózati hatások nem-lineáris függvényei a hálózat nagyságának, akkor több, különböző K+F beruházási egyensúlyi szint is létezhet, és egyes vállalkozások "bent ragadhatnak" egy alacsonyabb szintű K+F kiadásban, miközben a magasabb szintű K+F kiadás nagyobb profitot eredményezne.

Church és Gandall és Krause azt vizsgálta, hogy a közvetett hálózati hatások vezethetnek-e adaptációs externáliákhoz.60 Megmutatták, hogy azokon a piacokon, amelyeken a fogyasztók számára előny származik egy új hardver vagy szoftver átvételéből, az adaptációval kapcsolatos extern hatás akkor következik be, ha (1) a szoftver előállítását növekvő skálahozadék jellemzi; (2) annak piacára szabad a belépés, és (3) a fogyasztók számára önálló érték a szoftverek közötti választás lehetősége, azaz a választék. A hardver választásával/vásárlásával kapcsolatos egyéni határhaszon kisebb, mint annak társadalmi határhaszna, mivel a vásárlást nem befolyásolja az a pozitív extern hatás, amely a szoftver fejlesztők irányában valósul meg, még ha az a választék bővülésében jelentkezne is.

Alkalmazások

A hálózatok elméletének alkalmazási területe széles körű, hálózatelméleti módszerekkel számos társadalmi, gazdasági és tudományos kérdés válaszolható meg.

Banki alkalmazások

A pénzügyi szférában a hálózatelmélet alkalmazása többnyire a rendszerkockázat elemzésére irányul. Más alkalmazási területek közül megemlíthető az ügyfélmegtartásra, az ügyfélszerzésre, ill. bizonyos banki szolgáltatások terjesztésére vonatkozó modellezés. Benedek és szerzőtársai két olyan területet azonosítottak, ahol a bankoknak érdemes a hálózatelmélet nyújtotta elemzési keretet segítségül hívniuk.61 Az első alkalmazási terület a klasszikusnak tekinthető banküzemi problémákhoz köthető. A vállalati ügyfelek hálózati relációinak figyelembevételével többek között olyan banküzemi kérdésekre adható válasz, mint melyek a bank veszélyeztetett, illetve a potenciálisan elvándorló ügyfelei, maximum mennyit érdemes áldoznia a banknak egy új ügyfél megszerzésére, vagy hogy mily módon lehet bizonyos banki szolgáltatásokat hatékonyan elterjeszteni. Emellett kezelhető az ügyfélérték meghatározásának, illetve bizonyos árazási kérdéseknek a problémája is. A második alkalmazási terület a vállalati portfólió stabilitásának méréséhez, azaz egy vállalat csődjének, illetve egy iparág recessziójának a portfólió többi szereplőjére és a bankszektorra gyakorolt hatásának feltérképezéséhez kapcsolódik. Mindez hasznos lehet a banki stresszteszt lefuttatásánál, illetve kalibrálásánál.

Az elméleti résznél láttuk, hogy pozitív externália ered valamely hálózat(i technológia) adaptációjából. Igen kevés kutatás található azonban arról, hogy ténylegesen mekkora lehet ez az extern hatás, vagyis valójában igen keveset tudunk a hálózatok vállalati magatartásokra gyakorolt hatásáról. Jallath-Coria, Slaughter és Yaron azt vizsgálta, hogy a bank-közi elektronikus fizetési hálózat milyen értéket képvisel a vállalat, ezen belül is a bankok tartalékképző magatartására, amely a központi banknál vezetett megtakarítási számla egyenlege által generált (lehetőség) költségek és büntetések formájában jelenik meg.62 A bankközi fizetési rendszer javítja a bankok tartalékolással kapcsolatos teljesítményét, azaz az elmulasztott kamatjövedelmek és a büntetések összegét azáltal, hogy naprakész információkkal látja el a bankokat a számláikon elhelyezett vagy onnan visszavont összegek egyenlegével kapcsolatban. Amint egyre több bank csatlakozik a fizetési rendszerhez, az ebből eredő haszon egy kezdeti önálló (stand-alone) hatásból és a hálózati extern hatásból áll össze. Azt találták, hogy ha egy bank a hálózat kiépülésének korai szakaszában veszi át a technológiát (csatlakozik az elektronikus fizetési rendszerhez), az elektronikusan lebonyolított tranzakcióinak alacsony lesz az aránya, és ezért a költségei emelkedését fogja tapasztalni. Amint egyre több bank csatlakozik a rendszerhez, és növekszik az elektronikus tranzakciók aránya, e költségek csökkeni fognak. A kutatók mérései alapján azt állapították meg, hogy miután az összes bank csatlakozott a rendszerhez, minden egyes banknak átlagosan mintegy 10%-kal csökkentek a központi banknál vezetett megtakarítási számlával kapcsolatos költségei.

Logisztikai alkalmazások63

Az információs forradalom és a hálózati gazdaság a átalakítja a logisztikai rendszereket is. A térben és időben kiterjedt, jelentős mennyiségekkel és ráfordításokkal működő logisztikai területek informatikai támogatása a tér, idő, mennyiség és ráfordítás korlátok kitágításban és kezelhetőségében játszott, játszik szerepet. Ma már nem egyszerűen cégek, hanem a termékek előállításának, értékesítésének, rendszerei és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások versenyeznek egymással. Az úgynevezett értékteremtő folyamatok összetetté váltak, menedzselésükre számos megoldási módozat készült.64

Egyes szerzők már a logisztikai szolgáltatók versenyében is azt tekintik döntő tényezőnek, hogy kinek sikerül az újabb ügyfelekkel és hálózati pontokkal gazdagodva szolgáltatásuk méretgazdaságosságát növelni.65 A verseny többnyire már nem pusztán önálló vállalatok között zajlik, hanem beszállítóikkal, illetve partnerhálózatokkal kiegészült termelői, szolgáltatói vállalatkörök versengenek egymással. A "hagyományos" gazdasággal ellentétben, ahol a vállalatoknak versenystratégiáik kialakításánál elsősorban a közvetlen versenytársakra kellett összpontosítaniuk, a jövőben legalább ilyen fontos szerepet fog betölteni a kiegészítő szolgáltatást nyújtó, illetve komplementer terméket gyártó vállalatokra való koncentrálás. A versenytársakra és a partnerekre tehát immár egyszerre kell figyelni. Az autóipari értéklánc-konstellációnál például gondoljunk a beszállító hálózattól kezdve egészen a márkakereskedőig húzódó számos szereplő komplex viszonyrendszerére. Ugyanakkor említhetjük a légitársaságok szövetségrendszerét vagy akár a telekommunikációs és média vállalatok bonyolult impériumait. A párhuzamosan kialakított érték alkotás (a tudásnak és az információknak nem lineáris összefonódása - az úgynevezett kapcsolódoboz analógia) jelenségkörét tevékenység fókusz helyett - átkonfigurált fókusz szerep jellemzi. Természetesen ez a tény a stratégiát is érinti: konvencionális stratégia helyett érték-innovációra, és új, változó stratégiai szövetségekre és technológiákra van szükség, hiszen a versenytárs sem adott entitás, hanem sokkal inkább intellektuális vagyon és erőforrások bonyolult hálózata.66

A hálózati hatások egyik megnyilvánulása a készletek áthelyeződése (a raktárokból) a szállításba. A meghosszabbodott szállítási útvonalaknak köszönhetően megnövekedett a készletek mennyisége a szállítási láncban. Az úton lévő termékek a közlekedési és kereskedelmi rendszerekkel szemben támasztanak komoly kihívásokat. Az átfutási idők növekedése és az összességében megnőtt készletek nagyfokú kooperációt és integrációt követelnek meg a hálózati elemek között.67

Az egyéni fogyasztók életvitelük, a szervezetek gazdasági rutinjuk számos részét különböző helyen "töltik el", és eközben sem akarnak lemondani fogyasztási igényeikről. A hálózati elemek bármely pontjában ("úton-útfélen", otthon, munkában, kikapcsolódás közben, vagy éppen tárolás alatt) termékeket és szolgáltatásokat vesznek igénybe. Így a hálózat szinte valamennyi pontjának alkalmasnak kell lennie arra, hogy fogyasztási helyként funkcionáljon, és sok esetben egyúttal termelési pont is legyen (pl. szállítás közbeni összeszerelési funkciók, utazás közbeni munka stb.) Az informatika és a közlekedés egymásra hatásának egy érdekes példája a japán I-mode mobiltelefonrendszer sikerének oka is ezt illusztrálja. Ez az európai rendszereknél több szolgáltatást, nagyobb sebességet nyújtó rendszer rendkívül sikeres Japánban, s kutatók az egyik sikertényezőként a jelentős ingázó forgalmat minősítették (a vonaton eltöltött hosszú idők), azaz az utazással eltöltött egyébként improduktív idő produktívvá tételében informatikai megoldások bizonyítottan szerepet tudnak vállalni.68

Alkalmazás az egészségügyben

Chandra és Staiger69 azt vizsgálta, hogy szívinfarktus kezelésének kétféle sebészeti beavatkozási módja közötti választás hogyan függ össze azzal, hogy az egyik vagy másik módszert hány kórház, ill. orvos alkalmazza. Úgy találták, hogy a nagy intenzitású technológiát azon betegek esetében is alkalmazták, amelyeknél az alacsonyabb intenzitású technológia is megfelelő lett volna, egyszerűen azért, mert más infarktusos betegek kezelésénél a nagy intenzitású módszert már többen alkalmazták, ezért az újabb alkalmazásának határköltsége alacsonyabb, mint a másiké. A hálózati hatás miatt alacsonyabb határköltség olyan betegek kezelésénél is a nagy intenzitású technológiát alkalmazták, ahol egyébként az alacsonyabb intenzitású technológia orvosi szempontból is megfelelőbb lett volna.70

Tematikus klubok

Gabszewicz és Resende71 a kisebbségek túlélési esélyeinek vizsgálata során alkalmazta a hálózati hatások elméletét. Példájukban két tematikus klub kínál szolgáltatást a tagjaiknak, pl. az egyik egy jazz klub, míg a másik egy filozofikus beszélgetéseket ajánló kávéház. Ezek a klubok, amellett, hogy a klubtagok jazz-zenét hallgathatnak, ill. hogy megvitathatják filozófiai nézeteiket, egy társadalmi hálózatot is generálnak, amely a tagok közötti interakciók közvetítésére szolgál. A klubtagokat általában mindkettő vonzza, azaz nem csak zenét hallgatni vagy filozofikus tételeket megvitatni mennek el a klubokba, hanem kapcsolatokat teremteni és fenntartani egymással. Tegyük fel, továbbá, hogy a jazz-zene hívek tábora sokkal nagyobb, mint a filozófusoké. Lehetséges-e, teszik fel a kérdést, hogy a filozófusok fórumát adó klub azért fog tagokat veszíteni, mert a tagok számára nagyobb lesz a nagyobb hálózat által nyújtott kapcsolati haszon annál, amit a filozófia nyújthat számukra?

A kérdés megválaszolása azon múlik, hogy a társadalmi kapcsolatok alapvető mechanizmusát érintő, és ezért elsőrendűnek minősülő hálózati extern hatás milyen mértékben fog az egyéni preferenciákból eredő egyéni hasznosságok csökkenése, majd kimúlása irányába hatni. Kialakulhatnak-e olyan mechanizmusok, amelyek a filozófusoknak lehetővé teszik a téma iránti érdeklődésük megtartását anélkül, hogy le kellene mondaniuk egy nagyobb hálózat által kínált nagyobb externá­liáról? Hangsúlyozzák, hogy az elsőrendű hálózati hatás által beindult folyamat magától többnyire nem fordul meg, és végül a filozófia iránti érdeklődés kihalásához vezet, hacsak egy külső beavatkozás hatására az érdeklődés ismét felkelthető.

A modell általánosítható sokféle társadalmi, kulturális vagy akár tudományos tevékenységek iránti érdeklődésre. A fiatal generáció választásait nagy mértékben csökkenti az, hogy a kisebb hálózati hatás miatt kihalt tevékenységek már nincsenek az érdeklődésének palettáján. Az elsőrendű (nagy) hálózatok érthetően jobban vonzzák a fiatalok érdeklődését, mint a már csak periférián (vagy ott sem) létező tevékenységek. A társadalmi tevékenységek diverzifikációjának csökkenése súlyos társadalmi veszteségekhez vezethet, azáltal, hogy a lehetséges társadalmi érdeklődési témákat (és ezáltal véleményformáló tényezőket is) uniformizálja.

Gabszewicz és Resende72 hozzáteszi azonban, hogy egy új divatos téma kialakulása nem mindig jár együtt a régi eltűnésével. Az együttes jelenlé­tük gazdagíthatja a társadalmi témák, az egyéni választási lehetőségek körét. Ilyen együttélés akkor maradhat fenn, ha a divatos hálózathoz csatlakozásból eredő hálózati hatás elegendő számú egyén számára nem elég nagy ahhoz, hogy megakadályozza új érdeklődési körök (divatok) kifejlesztését vagy fennmaradását.

A nyelvválasztás közgazdaságtana

A hálózati externália miatt egy adott nyelvet beszélő csoport minden tagjának a használati értéke nő akkor, ha növekszik a csoport mérete. Miben különbözik a nyelv (mint jószág) a közönséges javaktól?

A nyelvi csoport méretnövekedésével összefüggésben két hatást lehet megkülönböztetni. Az első, ún. közvetlen hatás azzal kapcsolatos, hogy a csoporton belül az egyének között lehetséges (kétoldalú) kapcsolatok száma és a csoporttagok száma között az alábbi egyszerű matematikai összefüggés létezik: ha n a csoport mérete, akkor közöttük n(n-1) kétoldalú kapcsolat jöhet létre (ugyanazon két személy közötti ismétlődést kizárva). Továbbá, ha egy újabb csoporttag megjelenésével minden egyes korábbi csoporttag kétoldalú kapcsolati lehetőségeinek száma 2n-nel emelkedik.73

Ez az összefüggés különösen fontos az anyanyelv melletti második nyelv választása során. Ebben az esetben a nyelvvel kapcsolatos sokféle érték közül a kommunikációs érték lesz a meghatározó, azaz az a képesség, hogy a nyelv segítségével milyen számú kétoldalú kapcsolat lehetősége nyílik meg az egyén számára. Becslések szerint a világon 500-600 millió között lehet az angolt második nyelvként választók száma, nem meglepő, hogy a közgazdaságtanban, a kereskedelemben, a kommunikációban vagy az információs technológiák terén az interakciók 70-80%-a angol nyelven történik.

Létezik továbbá, egy második, ún. közvetett extern hatás is az ugyanazon nyelvet beszélőket magába foglaló hálózat méretének növekedésével kapcsolatban. A csoport méretének növekedése egyben növeli az igényt az ún. nyelv-érzékeny javak és szolgáltatások iránt (iskolák, könyvek, publikációk, televíziós csatornák stb.) formájában, amely a növekvő hozadék miatt olcsóbbá teheti az ilyen irányú igények kielégítésére szolgáló javak előállítását is.

Az ugyanazon nyelvet beszélők csoportjának nagysága nem az egyetlen fontos tényezője a második nyelv választásának. Becslések szerint jelenleg a spanyol nyelvet beszélik legtöbben a világon, és a kínai nyelvet beszélők alkotják a legnagyobb méretű homogén közösséget, amely azonos nyelven beszél (tekintsünk el most a kínai nyelv különböző változataitól). A kínai második nyelvként való választásának egy nem kínai számára nem biztosítana nagy kommunikációs értéket, bár a potenciális interakciók száma magas lenne, de ezek többsége soha sem valósulhatna meg. Sokkal nagyobb a jelentősége ebben az esetben a nyelv kulturális értékének, amely azok számára jelentene jelentős többlethasznot, akik Kínával szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni, vagy kifejezetten kínaiakkal üzleti vagy egyéb kapcsolatba kerülni. Egy holland átlagember számára ezért nem a kínai vagy a spanyol, hanem az angol nyelv kínálja a legnagyobb extern hatást második nyelvként. Jónéhány amerikai nagyvárosban azonban, ahol jelentős spanyol ajkú közösség van, a közalkalmazottak vagy az üzletemberek számára jelentős lehet a spanyol mint második nyelv választásának kommunikációs értéke.

A számítógépek terjedése

Goolsbee és Klenow74 a személyi számítógépek elterjedésének (diffusion) folyamatát vizsgálta 110 ezer amerikai háztartásra kiterjedő adatbázis segítségével, különös figyelmet fordítva az extern hatásokból és az egymástól való tanulásból származó helyi túlcsorduló hatásokra (spillover effects). Azt találták, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel vásárolnak számítógépet olyan térségekben, ahol a háztartásoknak már viszonylag nagy hányadának van számítógépe, ill. ha a baráti társaságaik és/vagy a családtagjaik nagy arányban használják a személyi számítógépet. Továbbá, megállapították, hogy a számítógépek terjedése nem magyarázható valamely nem megfigyelt vagy csak egy adott térségre jellemző egyéb tényezővel. Az alaposabb kutatás felderítette, hogy a túlcsorduló hatás egyértelműen a tapasztalt, gyakorlott és intenzív komputerhasználóktól ered. Ezen személyek köre nem hozható összefüggésbe valamely konkrét szoftver használatával, de szoros kapcsolat mutatható ki az e-mail és az Internet használatával. Ez az eredmény megerősíti azt a várakozást, hogy a komputerhasználat terjedése olyan személyeknek tudható be elsősorban, akik az információs és kommunikációs hálózat tagjait alkotják.

Hálózatok és szabályozás

A hálózatos iparágak szabályozásában két eltérő felfogás váltja (rendszeresen) egymást: a szabályozás szükségességét alátámasztó és az azt feleslegesnek és károsnak tartó nézetek. A közszolgáltatások közvetlen szabályozását a természetes monopólium elméletére alapozták.75

Ebben a tekintetben a megtámadható piacok elmélete jelentette az egyik fordulópontot.76 Az elmélet lényege összefoglalható olymódon, hogy ha egy piac megtámadható, akkor - függetlenül a piacon ténylegesen jelen lévő vállalkozások számától és piaci súlyától - a társadalmilag kívánatos (versenyzői) jóléti helyzet automatikusan (minden beavatkozástól mentesen) előáll, mert az új belépők potenciális fenyegetése elegendő versenynyomást jelent az inkumbens vállalatokra, még a hagyományosan szabályozottnak tekintett közszolgáltatások piacon is. Vagyis, nincs szükség ezek ár- vagy másféle szabályozására.

A megtámadható piacok elmélet megjelenését követően egy ideig benchmark-ként szolgált a közszolgáltatások deregulációjához.77 Mindazonáltal, az elmélet hatása nem tartott sokáig az elméleti közgazdászok körében. A kritikák három témakör köré csoportosíthatók: elvi (koncepcionális) jellegű, elméleti és empirikus kritikák. Az elvi jellegű kritikák közül megemlítendő Vickers és Yarrow,78 akik szerint a megtámadható piacon nem tud fenntartható egyensúlyi helyzet kialakulni; Shepherd,79 aki szerint a megtámadhatóság egy különlegesen szabad belépésű piaci helyzettel (ultra-free entry) lenne azonos, amely elvileg sem lehetséges; ill. Weitzman,80 aki szerint az elmélet ellentmond a csökkenő skálahozadék elvének. Az elméleti kritika lényegében azt emelte ki, hogy a megtámadhatóság nem robosztus egy tökéletlenül megtámadható piacon, ahol az inkumbens vállalat reakcióira, ill. a zéró nagyságú elsüllyedt költségekre vonatkozó követelmények csak részben teljesülnek.81 Az empirikus kutatások kimutatták, hogy a légi közlekedésben a helyjegyárak csak akkor csökkennek, ha egy versenytárs ténylegesen megjelenik, a potenciális fenyegetés ehhez nem elegendő.82 Mindezek ellentmondanak és/vagy nem támasztják alá a megtámadhatóság elméletét, és ebből következően az erre alapított deregulációs politikát.

A szabályozás igényét ezt követően a nélkülözhetetlen eszközök elméletének megjelenése váltotta ki ismét. A felismerés lényegét tekintve azt jelentette, hogy olyan szabályozási reformra van szükség, amely szintetizálni képes a piaci kudarcokon és a kormányzati kudarcokon alapuló korábbi megközelítéseket. Az egyik tipikus újszerű szabályozási forma az ún. ösztönző szabályozás, amelynek keretében a kormányzat a közszolgáltatások árainak meghatározásának jogát részben a vállalkozáshoz delegálja, egyben olyan ösztönző rendszert alakít ki, amely a kívánatos gazdasági teljesítményt váltja ki.83

A szabályozási ciklusok legújabb fejleményei a hálózatos iparágak sajátosságaihoz kapcsolódnak, ill. ahhoz a felismeréshez, hogy az ösztönző szabályozási formák ezen iparágak esetében nem kezelik megfelelő módon a külső hálózati hatásokat. A hálózati hatások modern szabályozási megközelítése egy újabb liberalizációs hullámot jelent, amelynek lényege, hogy a nélkülözhetetlen eszközökhöz - mesterséges, jogi-technikai-gazdasági eszközökkel - hozzáférési lehetőséget lehet teremteni. A hálózatokhoz történő hozzáférés szabályozása megteremti a verseny lehetőségét ott is, ahol egyébként - enélkül - természetes monopólium helyzete állna elő.84

Ida két fontos tényezőt emelt ki a szabályozással kapcsolatban, az ún. "szűkkeresztmetszeti (bottleneck)" monopóliumok, valamint a hálózati externalitások szerepét. Arra a következtetésre jut, hogy a hálózatok versenye társadalmilag kívánatosabb helyzet, mint a szűkkeresztmetszeti monopólium, a hozzáférési díjak szabályozása jobb, mint a hálózati szolgáltatás kötelező szétbontása (unbundling). Külső hálózati hatások - a kétségtelen negatív hatások ellenére - a vállalatok belső késztetést realizálnak a hálózataik önkéntes összekapcsolására.

Kiss85 arra hívja fel a figyelmet, hogy a piacnyitások a szabályozás gazdaságtanának az irányát is megszabják. Nagy biztonsággal előre látható, hogy a szabályozás-gazdaságtani kutatások központi témája a versenypiaci hatékonyság marad. Ezen belül azonban változás várható a vizsgálódások súlypontját illetően. A monopolizált piacok számának és arányának csökkenésével párhuzamosan háttérbe szorul a monopóliumok hatékonysági problémáinak a vizsgálata, egyre inkább előtérbe kerülnek viszont azok a hatékonyságot rontó és ezért szabályozásért kiáltó jelenségek, amelyek bizonyos technológiai vagy piaci körülmények esetén a versenypiacon alakulnak ki.

A szabványosítással kapcsolatos szabályozási folyamatoknak Farrell és Saloner86 három típusát különböztették meg: a tiszta piaci, a tiszta bizottsági és e kettő keverékét (hibrid) mechanizmust. A tiszta piaci típusban nincs explicit kommunikáció a szereplők között, így ebben egyoldalú döntések vannak, vagyis a koordináció sikere attól függ, hogy követik-e a többiek az elsőként választót. A tiszta bizottságalapú mechanizmusban a visszavonhatatlan döntéseket tárgyalások előzik meg, így ez a mechanizmus lassabb. A modellben játékelméleti eszközökkel vizsgálták a mechanizmusok eredményességét, és arra jutottak, hogy a bizottság nagyobb valószínűséggel sikeres, bár nem elhanyagolandó az a tény, hogy a határidők betartásával a bizottságoknak nagyobb gondjaik vannak. Összességében nézve, bár lassabban jutnak eredményre, mégis túlteljesítik a piaci mechanizmust. A hibrid mechanizmusban megengedik a kommunikációt is és az egyoldalú döntéseket is, így ennek a mechanizmusnak a teljesítménye annál jobb, minél közelebb áll a bizottságalapúhoz.

Ezt a gondolatmenetet empirikusan támasztja alá Genschel.87 Azt vizsgálta, hogy a globalizáció és liberalizáció miatt nemzeti hatóságokra széttöredezett szabványosítási rendszer hogyan hat a szabványok koordinációjára. Megállapítja, hogy a "széttöredezett szabványosító rendszer meglepően jól teljesít. A szabványosítás centralizálása nem javítaná a teljesítményt".88 Erős a késztetés arra, hogy a politika beleszóljon a "szabványok harcába", és a bizottságalapú koordinációval a céljai alá rendelje a hálózatos iparág szabványát.

Cabral és Kretschmer89 azt vizsgálták, hogy a bizonyos preferenciákkal rendelkező hatóság tökéletlen informáltság mellett melyik szabványt támogatva avatkozzon be, illetve azt mikorra időzítse. A szabályozóknak két típusát különböztették meg: a türelmes és a türelmetlen szabályozót. A türelmesség két tényezőn múlik: (i) milyen az időpreferenciája, azaz inkább a szabványt hamar befogadók jólétét akarja maximalizálni, vagy a jövőbeni befogadók jólétét, illetve (ii) milyen a kérdéses technológia természete, azaz tartós lesz-e, lesznek-e közeli helyettesítői a terméknek stb. (példaként a televíziót és az audio kazettát említik, mint olyat, aminek nem nagyon van, és aminek szép számmal áll rendelkezésre helyettesítője). A türelmetlen hatóság inkább hamarabb fog beavatkozni, és érdemes az éppen vezető szabványt támogatnia, míg a türelmes hatóság inkább később fog beavatkozni a lemaradó szabványt támogatva.

Stoneman és David90 modelljében a hatóság kétféle beavatkozással élhet elősegítendő a technológia terjedését: információval láthatja el a piacot, vagy támogatást adhat az új technológiára. Azt vizsgálják, hogy jóléti szempontból melyiket érdemes alkalmazni, ha az új technológiát kínáló piac versenyzői, vagy ha monopolista. A támogatás a versenyzői piacon ugyan növeli a technológia használatát, de a jólétet nem, mert olyanokat is a használatra bátorít, akik által okozott többlet értékét meghaladja a támogatásuk költsége. A támogatás a monopolista iparágban is azt eredményezi, hogy a használat növekedni fog, viszont a jólétre csak akkor van pozitív hatással, ha a tanulási folyamat él, azaz a monopólium megismeri a keresleti görbét.

Összefoglaló helyett

Az olvasott tanulmány bepillantást engedett a hálózati externáliák és hálózati hatások közgazdasági elméletének, napjainkra már igen gazdag eredményeibe. Megismerkedtünk az elméleti alapfogalmakkal, és néhány különösen fontos alkalmazási területtel. Célunk az volt, hogy érzékeltessük az Olvasóval, milyen széles körű szakirodalmi háttere van a témakör szinte valamennyi elméleti és gyakorlati vonatkozásának. Ennél többre egy rövid áttekintés keretében nem vállalkozhattunk. ■

JEGYZETEK

* Személyes és szakmai információkért lásd az alábbi weboldalt: web.uni-corvinus.hu/~zbara

1 Katz, M.L. és Shapiro, C. [1985], "Network Externalities, Competition, and Compatibility", American Economic Review, Vol. 75, No. 3; Katz, M.L. és Shapiro, C. [1986], "Product Compatibility Choice in a Market with Technological Progress", Oxford Economic Papers, Vol. 38, November; Katz, M.L. és Shapiro, C. [1992], "Product Introduction with Network Externalities", Journal of Industrial Economics, Vol. 40, No. 1.; Katz, M.L. és Shapiro, C. [1994], "System Competition and Network Effects", Journal of Economic Perspectives, Vol. 8. No. 2.

2 Farrel, J. és Saloner, G. [1985], "Standardization, Compatibility, and Innovation", Rand Journal of Economics, Vol. 16. No. 1.; Farrel, J. és Saloner, G. [1985], "Installed Base and Compatibility: Innovation, Product Preannouncements, and Predation", American Economic Review, Vol. 76, No. 5.; Farrel, J. és Saloner, G. [1988], "Coordination through committies and markets", Rand Journal of Economics, Vol. 76. No. 5.; Farrel, J. és Saloner, G. [1992], "Converters, Compatibility, and Control of Interfaces", Journal of Industrial Economics, Vol. 40. No. 1.

3 Church, J. és Gandal, N. [1992], "Network Effects, Software Provision, and Standardization", Journal of Industrial Economics, Vol. 40. No. 1.; Church, J. és Gandal, N. [1993], "Complementary network externalities and technological adoption", International Journal of Industrial Economics, Vol. 11. No. 2.

4 David, P.A. [1985], "Clio and the Economics of QWERTY" American Economic Review, Vol. 75, No. 2.

5 Bass, F.M. [1980], "The Relationship between Diffusion Rates, Experience Curves and Demand Elasticities for Consumer Durable Technological Innovations", Journal of Business, Vol. 53, No. 3., University of Chicago; A Frank Bass által kifejlesztett ún, Bass-féle diffúziós modell később több statisztikai és ökonometriai elemzés kiinduló modelljét adta, lásd erről pl. Boswijk, H. P. és Franses, Ph. H. [2005], "On the econometrics of the Bass diffusion model.", Journal of Business & Economic Statistics, July 1, 2005, Gale Group, Farmington Hills, Michigan

6 Norton, J.A. és Bass, F.M. [1992], "Evolution of Technological Generations: The Law of Capture", Sloan Management Review, Winter

7 Utterback, J.M. és Abernathy, W.J. [1975], "A Dynamic model of Process and Product Innovation", Omega, Vol. 3. No. 6.

8 Anderson, Ph. és Tushman, M.L. [1990], "Technological Discontinuities and Dominant Designs: A Cyclical Model of Technological Change, Administrative Science Quarterly, Vol. 35.

9 Herbig, P.A. és Kramer, H. [1993], "Innovation Inertie: the Power of the Installed Base", Journal of Business & Industrial Marketing, Vol. 8, No. 8.

10 Barabási, A-L. [2003], Behálózva. Magyar Könyvklub, Budapest.

11 "A világ pénzügyi rendszerei is ilyen hálózatot alkotnak, ráadásul működésük hordozója, infrastruktúrája és az információáramlás telekommunikációs, internetes hálózatokon alapul, vagyis több dimenzióban is igaz rájuk mindaz, amit a modern fizika a hálózatokról állít." (Jaksity [2003].)

12 A hálózat legfontosabb jellemzőit Albert-Barabási [2002], valamint Newman [2003] foglalta össze.

13 A Poisson-eloszlás képlete ahol N a hálózat mérete, lásd Benedek és tsai [2007].

14 A hálózat két csúcsa közötti távolság a csúcsokat összekötő utak közül a legrövidebb. Az átlagos távolság azt mutatja, hogy két tetszőleges csúcspont között a legrövidebb úton átlagosan hány csúcsponton át tudunk összekapcsolni.

15 Forrás: Benekek és tsai [2007].

16 Erdős, P. és Rényi, A. [1959], "On Random Graphs", Publicationes Mathematicae Debrecen, 6. 290-297. o. (idézi Benedek és tsai [2007])

17 Watts, D. J. és Strogatz, S. H. [1998]: Collective Dynamics of ‘Small-World’ Networks. Nature, 393. 440-442. o. (idézi Benedek és tsai [2007])

18 Albert, R. és Barabási, A.-L. és Jeong, H. [2000], Attack and Error Tolerance of Complex Networks. Nature, Vol. 406. 378-382. o. (idézi Benedek és tsai [2007])

19 Economides, N. [1996], "The Economics of Networks", International Journal of Industrial Organization, October

20 Economides, N. és White, L. J. [1994], "Networks and Compatibility: Implications for Antitrust," European Economic Review, Vol. 38

21 Economides, N. [1996], "The Economics of Networks", International Journal of Industrial Organization, October

22 Az angol kifejezés is arra utal, hogy a hálózati externáliák általában pozitív jóléti hatásúak, ezért a jelzőt rendszerint elhagyják. A továbbiakban itt is teszünk: ha jelző nélkül használjuk az externália kifejezést, akkor ezen pozitív externáliát értünk.

23 Tirole, J. [1989], The Theory of Industrial Organization. The MIT Press, Cambridge

24 Economides, N. [1996], "The Economics of Networks", International Journal of Industrial Organization, October

25 Katz, M.L. és Shapiro, C. [1985], "Network Externalities, Competition, and Compatibility", American Economic Review, Vol. 75, No. 3

26 Liebowitz, S.J. és Margolis, S.E. [1998], "Network Externalities (Effects)". In The New Palgraves Dictionary of Economics and the Law, MacMillan, London

27 Dahlman, C.J. [1979g, The Problem of Externality. Journal of Law and Economics, Vol. 22, No. 1, (idézi Kovács [2007])

28 Dahlman, C.J. [1979g, The Problem of Externality. Journal of Law and Economics, Vol. 22, No. 1, (idézi Kovács, I. [2007], Növekvő hozadék, útfüggőség és foglyul ejtés. website: http://www.econ.unideb.hu/oktatas_es_kutatas/doktori_iskola/download/2007jan/20070108_Kovacs_Istvan_Novekvo_hozadek.pdf) p. 156

29 Dahlman [1979], p. 153

30 Dahlman [1979], p.154; Valamennyi idézet forrása Kovács [2007].

31 Katz és Shapiro [1985], illetve Farrell és Saloner [1985]

32 Economides [1995]

33 Carlton, D. és Perloff, J. [2003], Modern piacelmélet. Panem Kiadó, Budapest

34 A legjobb tankönyvi példát Varian [2001] könyvében találhatja az Olvasó.

35 Katz,.M.L. - Shapiro, C.: Product Compatibility Choice in a Market with Technological Progress

36 Katz,.M.L. - Shapiro, C.: Network Externalities, Competition, and Compatibility, p. 427

37 Katz,.M.L. - Shapiro, C.: Product Compatibility Choice in a Market with Technological Progress

38 Economides, N.: Desirability of Compatibility in the Absence of Network Externalities, American Economic Review, 1989, Vol. 79, No.5 (Idézi: Kovács, I.: A szabványok és a szabályozó hatóság szerepe a hálózatos iparágakban, 2006, http://www.econ.unideb.hu/oktatas_es_kutatas/doktori_iskola/download/2006jun/-20060621_Kovacs_Istvan_A_szabvanyok.pdf)

39 A kompatibilitást megvalósító piaci szereplők.

40 Farrel, J. - Saloner, G.: Standardization, Compatibility, and Innovation, Rand Journal of Economics, 1985, Vol. 16. No. 1.

41 Gilbert, R.J.: Symposium on Compatibility: Incentives and Market Structure, Journal of Industrial Economics, 1992, Vol 40, No.1, p. 2. (idézi Kovács, I: im.)

42 Farrel, J. - Saloner, G.: Installed Base and Compatibility: Innovation, Product Preannouncements, and Predation, American Economic Review, 1986, Vol. 76, No. 5.

43 Lásd például Berg, S. V.: Duopoly Compatibility Standards with Partial Cooperation and Standards Leadership, Information and Economics Policy, 1988, Vol. 3. No (1); Chou, Ch.-Fu, and Shy, O.: Network Effects without Network Externalities, International Journal of Industrial Organization, 1990, Vol. 8 No. (2); Church, J. - Gandal, N.: Complementary network externalities and technological adoption, International Journal of Industrial Economics, 1993, Vol. 11. No. 2.

44 Shapiro, C. - Varian, H.R.: Information Rules: a Strategic Guide to the Network Economy, 2000, Harvard Business School Press

45 Shapiro, C. - Varian, H.R.: i. m.

46 Gilder, G.: Metcalfe’s Law and Legacy, Forbes, 1993 Sept. 13

47 Shapiro, C. - Varian, H.R.: i. m.

48 Shy, O.: Technology Revolutions in the Presence of Network Externalities, International Journal of Industrial Organization, 1996, 14(6)

49 Farrel, J. - Saloner, G.: Installed Base and Compatibility: Innovation, Product Preannouncements, and Predation, American Economic Review, 1985, Vol. 76, No. 5.

50 Katz, M.L. és Shapiro, C.: Product Introduction with Network Externalities, Journal of Industrial Economics, 1992, Vol. 40, No. 1.

51 Shy, O.: i. m.

52 Fudenberg, D. - Tirole, J.: Pricing a Network Good to Deter Entry, Journal of Industrial Economics, 2000, 48

53 A stand-alone kifejezést akkor használják költségek vagy hasznok meghatározására, ha valamely eszköznek többféle felhasználási lehetősége van, és az önálló jelző arra utal, hogy ezek közöl csak az egyikhez egyértelműen köthető költségekről vagy hasznokról (értékekről) van szó.

54 Gabszevich, J.J. - Garcia, F.: Quality improvement and network externalities, Research Paper, 2006, CORE, Université catholique de Louvain, Belgium

55 A modell eredetijét Kristiansen and Thum [1997] fejlesztette ki.

56 Boivin, C. - Vencatachellum, D.: RDin Markets with Network Externalities, Economics Bulletin, 2002, Vol. 12, No. 9

57 Conner, K.R.: Obtaining Strategic Advantage from being Imitated: When can Encouraging Clones Pay?, Management Science, 1995, Vol. 41, No (2); Kristiansen, E.G. - Thum, M.: R&D Incentives in Compatible Networks, Journal of Economics, 1997 Vol 65, No (1)

58 Boivin, C. - Vencatachellum, D.: i. m.

59 Katz, M.L. - Shapiro, C.: Network Externalities, Competition, and Compatibility.; Postrel, S. R.: Competing Networks and Proprietary Standards: The Case of Quad, Journal of Industrial Economics, 1990 Vol. 39, No (2)

60 Church - Gandall - Krause: Indirect Network Effects and Adoption Externalities, 2008, http://www.google.hu/search?hl=hu&q=Indirect+Network+Effects+and+Adoption+Externalities&btnG=Google+keres%C3%A9s&meta=

61 Benedek, G. - Lublóy, Á. - Szenes, M.: A hálózatelmélet banki alkalmazása, Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. július-augusztus

62 Jallath-Coria - Slaughter - Yaron: The Economic Value of Network Externalities in an Electronic Inter-Bank Payment Network: An Empirical Evaluation, 2001, http://savage.wharton.upenn.edu/papers-yaron/mgm.pdf

63 A hálózati hatások logisztikai vonatkozásait Duma [2002] alapján foglaltam össze.

64 Kápolnai, A. - Nemeslaki, A. - Pataki, R.: eBusiness stratégia vállalati felsővezetőknek, Aula, 2002.

65 Lásd erről pl. Chikán, A - Demeter K.: Értékteremtő folyamatok menedzsmentje, Aula, 2001.

66 Sawy, O. és Malhotra, A. és Gosain, S. és Young, K.: IT-Intensive Value Innovation in the Electronic Economy: Insights from Marshall Industries", MIS Quarterly 1999, Vol. 23. No. 3. (idézi Duma, L.: A hálózati gazdaság kihívásai a logisztikai számára, Logisztikai Híradó, 2002, XII., 6. december)

67 Szemán, I.: Az E-business várható hatása a logisztikai menedzsmentre, in: Logisztikai évkönyv 2001

68 Bodnár, Á.: Mi az i-mode sikerének kulcsa?, HWSW, 2002. augusztus 22.

69 Chandra, A. - Staiger D.: Network Externalities in Health Care: Evidence from Variation in the Treatment of Acute Myocardial Infarction, National Bureau of Economic Research, Cambridge MA, 2004.

70 A hálózati hatások orvostechnológiai alkalmazásainak közgazdasági hatásairól lásd pl. Arthur [1989].

71 Gabszewich, J.J. - Resende, J.: Thematic clubs and the supremacy of network externalities, CORE Discussion Paper, Université catholique de Louvain, Belgium, 2007/73

72 Gabszewich, J.J. - Resende, J.: im.

73 Dalmazzone, S.: Economics of Language: A Network Externalities Approach, in: Exploring the Economics of Language", (ed. by Breton, A.), University of Toronto, Canadian Heritage, 1999.

74 Goolsbee - Klenow: Evidence on Learning and Network Externalities in the Diffusion of the Home Computers, Journal of Law and Economics, Vol. XLV (October 2002.)

75 Erre vonatkozóan lásd Braeutigam R. R.:Optimal Policies for Natural Monopolies, in R. Schmalensee and R., 1989.

76 Baumol, W. J. - Panzar, J. C. - Willig, R. D.: Contestable Markets and the Theory of Industrial Structure, Harcourt Brace and Jovanovich, 1982.

77 Lásd pl. Bailey, E. E.: Price and Productivity Change Following Deregulation: The US Experience, The Economic Journal, 1986. Vol. 96.

78 Vickers, J. - Yarrow, G.: Privatization: An Economic Analysis, The MIT Press, 1988.

79 Shepherd, W. G.: Contestability vs. Competition, American Economic Review, 1984. Vol. 74.4.

80 Weitzman, M. L. [1983], "Contestable Markets: An Uprising in the Theory of Industry Structure: Comment," American Economic Review, 1983. Vol. 73.3.

81 Schwartz, M. - Reynolds, R. J.: Contestable Markets: An Uprising in the Theory of Industry Structure: Comment, American Economic Review, 1983, Vol. 73.3, valamint Schwartz, M.: The Nature and Scope of Contestability Theory, Oxford Economic Papers (Supplement), 1986, Vol. 38.

82 Lásd Keeler, T. E. - M.: Abrahams Market Structure, Pricing and Service Quality in the Airline Industry under Deregulation, in W. Sichel and T. Gies (eds) Application of Economic Principles in Public Utility Industries, University of Michigan Press, 1981., Graham, D. R. - Kaplan, D. P. - Sibley, D.: [1983], "Efficiency and Competition in the Airline Industry," Bell Journal of Economics, 1983. Vol. 14. No. 1., Bailey, E. E. - Graham, D. R. - Kaplan, D. P.: Deregulating the Airline, MIT Press, 1985., Call, G. D. - Keeler, T. E.: Airline Deregulation, Fares and Market Behavior: Some Empirical Evidence, in A. F. Daughety (ed) Analytical Studies in Transport Economics, Cambridge University Press, 1985., valamint Town, R. - Milliman, S.: Competition in Deregulated Airline Fares, in L. W. Weiss (ed) Concentration and Price, MIT Press, 1985. A helyjegyárakról különösen lásd még Moore, T. G.: U.S. Airline Deregulation; Its Effect on Passengers, Capital and Labor, Journal of Law and Economics, 1986, Vol. 29.1, Morrison, S. A. - Winston, C.: Empirical Implications and Tests of the Contestability Hypothesis, Journal of Law and Economics, 1987, Vol. 30.1, valamint Baker, S. H. - Pratte, S. H.: Experience as a Barrier to Contestability in the Airline Markets, Review of Economics and Statistics, 1989, Vol. 71.

83 Az ösztönző szabályozás tipikus formái az ársapka, a profitmegosztás, "yardstick" szabályozás (az átlagköltségre ráépített árrés), versenyeztetés a szolgáltatási jog elnyeréséért. Sappington, D. E. -Weisman, D. L.: Designing Incentive Regulation for the Telecommunications Industry, MIT Press. 1996.

84 Ida, T.: Bottleneck Monopolies and Network Externalities in Network Industries, Evolutionary Institutional Economic Review, 2004, Vol 1, No (1)

85 Kiss, F. L.: Bevezetés a szabályozás gazdaságtanába, in: Verseny és szabályozás (szerk: Valentiny és Kiss), MTA Évkönyv, 2007.

86 Farrel, J. - Saloner, G.: Coordination through committies and markets, Rand Journal of Economics, 1988, Vol. 76. No. 5.

87 Genschel, P.: How Fragmentation Can Improve Co-ordination: Setting Standards in International Telecommunications, Organization Studies, 1997, 18/4, (idézi Kovács [2006]).

88 Genschel P.: i. m. pp. 616-617.

89 Cabral, L.M.B. - Kretschmer, T. Standards Battles and Public Policy. Working Paper, NYU and LSE, 2004, website: http://pages.stern.nyu.edu/~lcabral/workingpapers/cabral_kretschmer-.pdf (idézi Kovács [2006]).

90 Stoneman, P.L. - David, P.A.: Adoption Subsidies vs Information Provision as Instruments of Technology. The Economic Journal, 1986, Vol. 96,