2009 nyarán jelent meg dr. Papp Tekla Ph.D., a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi docensének tanulmánykötete, "Atipikus jelenségek szerződési jogunkban" címmel, amely összesen hét dolgozatot tartalmaz, magyar és angol nyelven.[1] Az atipikus szerződések problémáival a szerző hosszabb ideje behatóan foglalkozik, amelyet a témában eddig megjelent egyetemi jegyzetei,[2] számos könyvrészlete és tanulmánya tanúsít. A szerző impozáns számú, több mint 100 tételből álló publikációinak csaknem egyharmada az atipikus szerződések témájához kapcsolódik. Ezek közül is külön említést érdemelnek az idegen nyelvű cikkek.[3]
A 20. század végének világgazdasági jelenségei szétfeszítették a hagyományos magánjogi kódexek kereteit. Ezen tendenciák közül, amelyeket a szerző egy újabb cikkében mutat be,[4] kiemelkedő a határon átlépő jogügyletek szerepe, amelyek különösen az Európai Unión belül válnak egyre fontosabbá, hatást gyakorolva a gazdaság és a jogi szabályozás számos szegmensére.[5] Ezen tendenciák elemzése alapján arra a felismerésre juthatunk, hogy szerződési jogunk fejlődése a 21. század első évtizedére egy újabb szinthez érkezett. Ebből a szempontból pedig különösen fontos a polgári törvénykönyvek keretein túllépő atipikus szerződések alaposabb ismerete. Ehhez nyújt hathatós segítséget Papp Tekla tanulmánykötete.
Terjedelmi okok miatt nem kerülhet sor a kötetben szereplő valamennyi tanulmány részletes bemutatására. Célunk azonban nem is lehet a mindenre kiterjedő ismertetés, sokkal inkább az olvasó figyelmének felkeltése, illetve a tanulmányokban szereplő - általunk fontosnak tartott - kérdések kiemelése, és ezen kérdések továbbgondolására való ösztönzés.
A részletesebben ismertetett tanulmányok mellett röviden említést tennénk a koncessziós szerződésről szóló dolgozatról, amely alapján számunkra elsősorban az uniós jogszabályokban használt "közjogi intézmény" kategóriájának a magyar szabályozásbeli hiánya tűnt fel. Mindez a magyar jog vonatkozásában felveti a közjogi jogi személyek körének pontosabb meghatározási igényét, amelyre azonban az új Ptk. kodifikációja során sem került sor. A civilisták ezt a feladatot a közjogászokra hárítják, holott erre a problémára feltétlenül fogékonyabbnak kellene lenniük.
Ez a példa is rávilágít talán arra, hogy milyen jellegű strukturális kérdések merülhetnek fel, ha az olvasó kézbe veszi ezt a tanulmánykötetet. Az alábbiakban a kötetben található négy tanulmány kapcsán teszünk kísérletet arra, hogy hasonló dogmatikai kérdésekkel szembesítsük az olvasót. Bízunk benne, hogy ez a rövid könyvismertetés alkalmas lesz arra, hogy felkeltse az érdeklődést a tanulmánykötet iránt!
A kötet első tanulmánya az atipikus szerződések és az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat[6] kapcsolatát mutatja be. Az atipikus szerződések pontos definiálása lehetővé teszi az elhatárolást a vegyes szerződésektől, valamint az innominát kontratusoktól. A vegyes szerződések közé azok a megállapodások tartoznak, melyek több nevesített szerződés szolgáltatását foglalják magukban.[7] Az atipikus szerződések azonban nem sorolhatóak be a vegyes szerződések egyik alfajába sem.[8] Az atipi-
- 267/268 -
kus szerződések nem tartoznak továbbá az ún. innominát kontraktusokhoz sem, mert ezek jellemzően nem tartós jogviszonyt, hanem egyszeri speciális jogügyletet szabályoznak. Az innominát szerződéseknek emellett nincs elnevezésük - általában "Megállapodás" cím alatt jelenek meg -, nem annyira elterjedtek és esetükben teljesen hiányzik a normatív szabályozás. Az innomiát szerződések tehát kizárólag a Ptk. általános szerződési jogi szabályai alapján rendezhetőek. A szerző a bírói gyakorlat alapján az innominát szerződések példájaként a szolgalomhoz közel álló, de haszonkölcsönnek nem minősíthető megállapodást nevesíti.
Ezt a kérdést érdemes továbbgondolni. A szerző által példaként felhozott megállapodás ugyanis már a dologi jog körébe tartozik. Ez pedig elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy az ún. dologi jogi szerződésekre alkalmazhatóak-e a szerződési jogi szabályok, illetve, ha igen, milyen eltérésekkel? A haszonélvezetet alapító szerződés speciális karakterével a bírói gyakorlat és a jogirodalom már számos alkalommal foglalkozott.[9] Szintén van bírói gyakorlata a közös tulajdon körében megkötendő szerződéseknek, így a gyakorlat alkalmazza a bírói szerződésmódosítás szabályait a közös tulajdon tárgya használatának körében bekövetkezett változások értékelésénél. Ugyancsak elismert a visszterhesség és az egyenértékűség elvének alkalmazása, például szolgalom alapításakor. Azt mondhatjuk tehát, hogy mivel a Ptk.-nak nincs általános része - szemben a német BGB-vel -, ezért a dologi jogi megállapodásokra is alkalmazandóak a kötelmi jogi szabályok. Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeknek a szerződéseknek speciális a tárgyuk: egy dologi jog alapítása, azzal való rendelkezés, illetve annak megszüntetése. Emiatt alaposabb elemzést igényel, hogy mely kötelmi jogi szabályok alkalmazására nem kerülhet sor.
Az Mtj. elkészítésének idején a legtöbb mai atipikus szerződés még nem jelent meg és nem is lett volna beilleszthető a törvényjavaslat rendszerébe. Azonban már ekkor is létezett a koncessziós szerződés, a kereskedelmi ügynöki szerződés és a szindikátusi megállapodás is. A timesharing szerződés kapcsán a szerző arra az álláspontja helyezkedik, hogy az Mtj. dologi jogi részében több olyan momentumra bukkanhatunk, amelyek mentén elképzelhető lett volna ennek a kontraktusnak a törvényjavaslatbeli elhelyezése. A faktoring szerződéssel pedig - a szerző szerint - az Mtj. rendelkezései és a korabeli bírói gyakorlat egyenesen befogadóbbak lettek volna. A bevezető tanulmány azzal a megállapítással zárul, hogy az Mtj. szabályai az atipikus szerződésekhez való viszony szempontjából a mai Ptk.-nál rugalmasabbnak tűnnek.
A konzorciós szerződést bemutató tanulmány elsősorban a fogyasztói csoportra, mint a szerződés speciális alanyára fókuszál. A szerző részletesen meghatározza a konzorciós szerződés ismérveit, amelyek alapján jól látható, hogy ez a szerződés úgy kapcsolódik az adásvételhez, hogy ennek alapján a szervező segítséget nyújt, közvetít a fogyasztó és a kiválasztott dolog tulajdonosa között. A szerző is szól arról, hogy az adásvételi szerződés előkészítésénél, a dolog beszerzésében és kiválasztásában a szervező közreműködik. Kérdés, hogy ez megalapozza-e a Ptk. 315. §-ának az alkalmazhatóságát, vagyis, hogy a szervező a dolog tulajdonosának (az eladónak) a közreműködőjeként jár-e el? A fogyasztó érdekeinek a védelme nyilván ezt indokolttá tenné.
Egy másik kérdés, hogy van-e, és ha igen, akkor miben áll a tényleges különbség a konzorciós szerződés és a bizomány között? A szerző is utal ara, hogy a konzorciós szerződés jogi megítélése igen szerteágazó, és létezik olyan felfogás, amely szerint ez az atipikus szerződés a megbízás és a bizomány elemeit sajátosan vegyítő, nem nevesíthető kötelmi jogviszony. Nézetünk szerint ezek közül a bizományi szerződés elemei meghatározóbb hatást gyakorolnak erre a jogviszonyra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
