A szociális igazgatás mint az államnak a segítő tevékenysége először a XVI. századi Angliában alakult ki, amikor I. Erzsébet királynő 1601-ben kiadta az első szegénytörvényt. E jogszabály kimondta, hogy az állam feladata a szegényekről gondoskodni és a szegények támogatása a közösség érdeke, emellett bevezeti a segélyezési rendszert az érdemes szegények számára és a dologházat is az érdemteleneknek. A törvény maradandó alkotás volt, egészen 1834-ig - a második szegénytörvényig - alkalmazták passzusait.
Egyes forrásokban azonban ez előtt is találkozhatunk az elesettek szervezett segítségére utaló megnyilvánulási formákkal, azonban ez nem az állam, hanem elsősorban a család vagy az egyház részéről jelentkezett. Az ipari forradalom hatására az állam szociális szerepe is egyre hangsúlyozottabbá válik, tekintve, hogy a munkásmozgalom egyre több jogot kívánt magának (a kezdeti időkben ez a munkaszüneti nap léte, a gyermekmunka tilalma, a munkáspénztárak létrehozásában nyilvánult meg). A társadalmi változások folytán kialakuló feszültségek feloldása céljából az állam kénytelen volt a felosztás rendszerét folyamatosan változtatni és a rendelkezésre álló javak egyre nagyobb hányadát a szociális jellegű ellátásokra fordítani. E folyamat eredménye a szociális piacgazdaság kialakulása, amely országonként a társadalmi-politikai eseményekhez igazodva másként jelent meg. A hatályos magyar szabályozásban a szociális biztonságot az Alaptörvényből vezethetjük le. Az Alaptörvény XIX. cikke a következőképpen rendelkezik: "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson", ezt "a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg." Az Alaptörvény rendelkezéseiből következően a szociális biztonsághoz való jog nem jelent egyben alanyi jogot is az ellátásokhoz való hozzájutásra, tekintve, hogy ennek feltételeit a szociális tárgyú egyéb jogszabályok határozzák meg úgy, hogy rögzítve van: a szociális ellátás feltételeinek biztosítása az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. Összességében elmondhatjuk, hogy ma már olyan tevékenységről beszélünk, amely biztosítja a szociális segítségre szorulók támogatásához szükséges feltételeket és amely négy területre osztható: társadalombiztosítás, gyermekvédelem, gyámügyi igazgatás, felnőttvédelem.
Az Országgyűlés 1992. december 30-i ülésnapján fogadta el a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt (a továbbiakban: szociális törvény), melyet 1993. január 27-én hirdettek ki. A Szociális törvény azon kevés törvények közé tartozik, amely már több mint húsz éve létezik - igaz az idő vasfoga mégiscsak látszik rajta, hiszen már legalább harminc alkalommal módosították. A legutolsó módosítás az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi LXXV. törvénnyel történt úgy, hogy egyes rendelkezései különböző időpontokban lépnek hatályba. A kihirdetést (Magyar Közlöny 91. szám, 2013. június 7.) követő 8. napon lépett hatályba a települési önkormányzat tárgyra vonatozó jogalkotási felhatalmazást adó rendelkezése, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló rendelkezés. A módosítás többi rendelkezése 2014. január 1-jétől hatályos. A módosítás a következő főbb változásokat hozza: megszűnik az átmeneti segély, a temetési segély, valamint - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (a továbbiakban: gyámtörvény) szabályozott - rendkívüli gyermekvédelmi támogatás rendszere és helyettük egységes intézmény jön létre: az önkormányzati segély. A törvény indokolása szerint erre azért van szükség, mert így az ellátórendszer átláthatóbbá tehető, valamint az ügyfelek adminisztrációs terhei is csökkennek, egyébként pedig a fenti három ellátás egy tőről fakad, hiszen szociális válsághelyzetek kezelésére szolgál.
Magyarország Alaptörvénye 32. cikkének (2) bekezdése szerint: feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. A szociális törvény jelentős feladatokat telepít a helyi önkormányzatokra a szociális védőháló működtetésével kapcsolatban és ennek ellátásához jól körülírhatóan megadja a szükséges jogalkotási felhatalmazásokat is, amelyek ezen a téren valóban igen színesek. Ez érthető, hiszen a képviselő-testület eldöntheti, hogy a szociális törvényben szabályozott ellátások közül melyiket milyen tartalommal tölti fel (például: milyen feltételekkel nyújthatóak az egyes ellátások), speciális eljárási szabályokat alkothat, sőt, a törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetése terhére egyéb ellátásokat is megállapíthat. A szokásos értelemben vett felhatalmazáson túl található a szociális törvényben olyan felhatalmazás is, amely beiktatásakor mind szakmai, mind politikai körökben vitát váltott ki: a lakókörnyezet rendben tartására vonatkozó követelmény. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2013 áprilisában végzett felmérés szerint 1625 képviselő-testület élt a felhatalmazással (369 önkormányzat rendelkezett úgy, hogy az aktív korúak ellátására jogosultság feltétele a lakókörnyezet rendben tartása; negyven önkormányzat kizárólag a rendszeres szociális segélyben részesülők részére; 821 önkormányzat pedig a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők számára ír-
- 8/9 -
ta elő a lakókörnyezet rendezettségének követelményét; további 395 önkormányzat az aktív korúak ellátásában, valamint a lakásfenntartási támogatásban részesülőket egyaránt kötelezte erre.)
Ahhoz, hogy a változások áttekinthetőek legyenek, tekintsük át a szociális törvényen nyugvó jelenlegi rendszer felépítését és egyes elemeit.
A jogosult részére jövedelme kiegészítésére, pótlására pénzbeli szociális ellátás nyújtható. Ezek a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások a következők: foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres szociális segély (e kettő együttesen: aktív korúak ellátása), lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély, temetési segély, időskorúak járadéka.
Az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás. Az aktív korúak ellátására jogosultak pénzbeli ellátásának két típusa van: a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, valamint a rendszeres szociális segély. Az aktív korúak ellátására egy családban egyidejűleg csak egy személy jogosult, ezért csak egyik házastárs kaphatja meg az ellátást. Egy családban egyidejűleg két személy abban az esetben jogosult az aktív korúak ellátására, ha az egyik személy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, míg a másik személy a rendszeres szociális segély feltételeinek felel meg. 2012. január 1-jétől a települési önkormányzat rendeletében az aktív korúak ellátására való jogosultság egyéb feltételeként előírhatja a lakókörnyezet rendezettségének biztosítását, ennek feltételeit. A lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körében az életvitelszerűen lakott lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda tisztán tartása, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiénikus állapotának biztosítására irányuló kötelezettség írható elő. Az aktív korúak ellátására való jogosultság megállapítását követően dönt a jegyző arról, hogy a jogosult részére rendszeres szociális segélyt, illetőleg a foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell-e megállapítani. Rendszeres szociális segélyre az jogosult, aki a) egészségkárosodott személynek minősül vagy b) a rá irányadó nyugdíjkorhatárt öt éven belül betölti vagy c) 14 éven aluli kiskorú gyermeket nevel és a gyermek ellátását napközbeni ellátást biztosító intézményben, illetve nyári napközis otthonban, óvodában vagy iskolai napköziben nem tudják biztosítani vagy d) a települési önkormányzat rendeletében az aktív korúak ellátására jogosult személyek családi körülményeire, egészségi vagy mentális állapotára tekintettel meghatározott egyéb feltételeknek megfelel. Az egészségkárosodott személy esetén túl a többi esetben a rendszeres szociális segély akkor állapítható meg, ha a jogosult együttműködési kötelezettséget vállal a települési önkormányzat által erre kijelölt szervvel és kérelmezi a nyilvántartásba vételét, a beilleszkedését segítő programban való részvételről írásban megállapodik az együttműködésre kijelölt szervvel, és teljesíti a programban foglaltakat. A települési önkormányzat rendeletben szabályozza az együttműködés eljárási szabályait, továbbá a beilleszkedést segítő programok típusait és az együttműködés megszegésének eseteit. Általános szabály, hogy a rendszeres szociális segély havi összege nem haladhatja meg a nettó közfoglalkoztatási bér 90 százalékát. Az a személy, akinek az aktív korúak ellátására való jogosultságát megállapították, amennyiben a rendszeres szociális segély megállapításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik, jogosulttá válik foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
