A Bírónők Egyesületének és a CEPOL[1]-nak (Európai Rendőrakadémia) szervezésében 2015. április 24. napján megrendezésre került az Együttműködés a gyermekek és a nők elleni erőszak megakadályozásában című konferencia, melynek programja meglehetősen sokrétű és komplex témakört ölelt fel.
Dr. Galajda Ágnes, az Egyesület elnöke nyitóbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a Bírónők Egyesülete, amikor úgy döntött, hogy csatlakozik a Bírónők Nemzetközi Szervezetéhez, akkor többek között azt a célt tűzte ki, hogy egy olyan fórumot teremtsen meg, amelynek keretében az igazságszolgáltatás mind szélesebb területén dolgozók számára lehetőség nyílik az együttműködésre és az eszmecserére. Az Egyesület e törekvését teljes mértékben alátámasztja az adott konferencia megszervezése is.
Bánfi Ferenc ny. r. vezérőrnagy, a CEPOL igazgatója a nyitóbeszédében kiemelte, hogy a téma kiemelkedő jelentőségét szemlélteti, hogy a nők és a gyermekek elleni erőszak mindig is komoly figyelmet kapott nemcsak hazánk területén, hanem az Európai Unióban is. Ezt igazolja, hogy az Unió intézményei komoly törekvéseket tesznek a családon belüli erőszak elleni fellépés törvényi kereteinek a lefektetésére és a szakemberek megfelelő továbbképzésére. Kiemelte továbbá, hogy a hatékony fellépés érdekében elengedhetetlen, hogy a szakemberek teljes spektruma részt vegyen a gyermekek és a nők elleni erőszakkal szembeni kampányokban. Ezen okból kifolyólag különösen fontosnak tartja az üggyel foglalkozó intézmények és szakemberek közötti kapcsolat megerősítését, amelynek az egyik kiváló eszköze a jelen rendezvényhez is hasonló események szervezése.
Robert Riley, az amerikai nagykövetség munkatársa elmondta, hogy igen komoly horderejű témáról van szó, ezt tükrözik a magukért beszélő, rémisztő statisztikai adatok is: az Amerikai Egyesült Államokban 3-ból 1 nőt bántalmaznak, 5-ből 1 nő pedig nemi erőszak áldozatává válik. Ismerjük a statisztikai adatokat és az erőszakhoz vezető okokat, azonban nem tudjuk azokat hatékonyan kezelni. Nem találjuk meg a módját annak, hogy miként reagáljunk egy olyan problémára, amelyik az esetek többségében a négy fal között bontakozik ki. Emellett különös kihívást jelent, hogy számos esetben az érintett közeg olyan kulturális háttérrel rendelkezik, ahol az erőszak elfogadottnak tekintendő. Végezetül, egy kérdésben foglalta össze az adott téma által felvetett és megoldásra váró problémát: vajon hogyan lehet a családon belüli erőszak ellen effektív módon tenni valamit, és hogyan lenne célszerű fellépni ellene? A kérdésre a válaszadást megkísérelve valamennyi előadás középpontjában a felmerülő főként gyakorlati problémák bemutatása, valamint a lehetséges fejlesztési irányvonalak felvázolása állt. Az alábbiakban az egyes előadások rövid összegzése következik.
(dr. Renate Winter - az ENSZ gyermekjogi bizottságának tagja, az osztrák állam bírója)
Lényeges, hogy mindenek előtt ne veszítsük szem elől, hogy a gyermekek jogalanyok, nem pedig jogtárgyak. A teljes eljárás folyamán jogalanyi minőségükben kell őket vizsgálnunk, hiszen vele született jogokkal rendelkeznek. Emellett kötelességünk, hogy a gyermekek és fiatalkorúak jogait azokban az esetekben is védelemben részesítsük, amikor nem áldozatként, hanem elkövetőként vagy tanúként kerülnek az igazságszolgáltatás elé. A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény[2] vonatkozásában, a Bizottság kiadványa négy olyan alapvető jogot említ, amelyek mind a büntetőjogi, mind a polgári ügyekben érvényt kell, hogy kapjanak: a diszkrimináció tilalmát[3], a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételét[4], a gyermek fejlődéshez[5], valamint a meghallgatáshoz fűződő jogát.[6]
A rejtett diszkrimináció gyakran csak különös körültekintéssel fedezhető fel, ezért az eljárás teljes tartama alatt fennállásának tényét fokozott figyelemmel kell vizsgálnunk. A gyermek mindenekfelett álló érdekének a fogalmát egyetlen dokumentum sem
- 59/60 -
definiálja, holott jelentése igen gyakran nem evidencia jellegű. Az alábbi példa jól illusztrálja a problémát: egy gyermekét egyedül nevelő, depresszióval küzdő nőt az igazságügyi orvos szakértő megvizsgált, és megállapította, hogy az édesanya komoly veszélyt jelent a gyermekre, azonban amennyiben a gyermekétől elválasztják, abban az esetben az édesanya valószínűsíthetően öngyilkos lesz. A bíró elválasztotta az édesanyát a gyermekétől, aki a döntés következtében öngyilkos lett. Álláspontja szerint az idézett ügyben a megfelelő döntést hozta meg, mert a gyermek mindenekfelett álló érdekét az adott esetben ez szolgálta.
A gyermeknek a börtönben is joga van ahhoz, hogy a börtönbe vonulásával egyidejűleg ne akassza a szögre az egyezményekben biztosított jogait. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezett fiatalkorúak nem rendelkeznek azonos tanulási lehetőségekkel, mint szabadon lévő embertársaik, holott a fiatalkorúak e jogait nem érheti sérelem a fogvatartottak vonatkozásában sem.
A gyermek véleménynyilvánításhoz való jogával kapcsolatosan kifejtésre került, hogy a bírónak és az eljárás egyéb résztvevőinek meg kell tenniük azt, hogy amennyiben szükséges, hosszú időn keresztül hallgassák meg a gyermeket, mert fontos, hogy az, amit a gyermek mond, beépíthető legyen a döntésbe. Emellett a valóság rekonstruálásában is nélkülözhetetlen a gyermek közreműködése. Ezért mindaddig, amíg a gyermek képes vallomást tenni, addig kötelezettségünk őt meghallgatni.
Az eljárás egyéb garanciális elveivel kapcsolatosan megemlítendő, hogy amikor a gyermek a bíróság elé kerül, az ő nyelvezetén kell számára elmagyarázni, azt hogy az eljárásban ki kicsoda, és hogy várhatóan mi fog történni. Az eljárás kezdetétől fogva, már a rendőrségen is információt kell a gyermek számára szolgáltatnunk. Az elsődleges dolog tehát, hogy a gyermeket tájékoztassuk a jogairól, az eljárás menetéről és annak következményeiről is. A gyermek személyiségi jogainak biztosítása érdekében nagyon fontos, hogy az eljárás során a rendőrség semmilyen olyan információt ne adjon ki a gyermekkel kapcsolatosan, amivel azonosíthatóvá válhat.
A tanúk védelmének vonatkozásában példaként hozta fel, hogy az emberkereskedelem bűncselekményével gyanúsítottak az esetek jelentős részében kiváló ügyvédekkel rendelkeznek; pályafutása során azonban még nem találkozott olyan üggyel, amelynek folyamán a tanúk oldalán is a gyanúsítottakéhoz hasonló szakmai színvonalat nyújtó ügyvédek álltak volna, holott ez az eljárás szereplői közötti egyenlőség garantálása érdekében alapvető kritérium lenne. A tanú számára a megfelelő védő kirendeléséről való gondoskodás álláspontja szerint a bíró kötelezettsége.
A családon belüli erőszakhoz kapcsolódó problémák egyik megoldásának mindenképpen annak kell lennie, hogy a szociális munkások és az egyéb szakemberek számára külön képzéseket kell biztosítani, és az eljárás minden részvevőjének egy multidiszciplináris csapat tagjaként kell működni. Emellett a szakemberek mind a bizonyítási eljárás során történő, mind az eljárás tárgyalótermi falain kívüli bevonása lényegbelinek bizonyul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
