A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való kérelmezői elállás több tanulmány témáját is képezte 2010 óta.[1] Ezen témafeldolgozások kifejezetten a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) kérelemtől elállásra vonatkozó szabályait elemezték. A kutatások során kimutatták, hogy a kérelmező részéről érkező elállás iránti kérelem, mint egyoldalú nyilatkozat két jogszabály által is szabályozásra kerül a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban. Ezek egyike az Fmhtv. eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései körében került elhelyezésre. Ekkor a kérelmező fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését követő elállásáról van szó.[2] Az elállás kapcsán megjelenő másik jogszabályunk a 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet, mely a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését megelőzően előterjesztett elállás esetén szabályozza a jogkövetkezményeket. Ekkor a közjegyző az elállásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárást befejezetté nyilvánítja.[3] A hivatkozott tanulmányok szerzői az elállás intézményét e két esetkörben, valamint a Polgári perrendtartás[4] szabályainak tükrében vizsgálták, és vonták le következtetéseiket.
Jelen tanulmány kifejezetten a címben is megjelenő eljárási díj és a díjkedvezmény elállás esetén érvényesülő szabályainak elemzése révén arra a kérdésre keresi a választ, hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek beérkezését követő azonnali közjegyzői intézkedések, az azonnali kibocsátás okozhat-e jogsérelmet a kérelmezőnek az elállási jog gyakorlása körében.
A vizsgálat során elemzésre kerülnek az elállásra és a díjkedvezményre vonatkozó szabályok, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáról rendelkező jogszabályhelyek, és ezek összevetésével kíván a tanulmány szerzője a fenti kérdésre megalapozott választ találni.
A bevezető gondolatokban már említésre került azon két jogszabályhely, melynek vizsgálata az elállás fizetési meghagyásos eljárásban történő vizsgálatához szükséges. E két rendelkezés az elállás intézményét kettébontva tárgyalja. Az elállást követő közjegyzői intézkedések attól függnek, hogy az elállást mikor jelenti be a kérelmező. Az elkülönítés alapja a kibocsátott meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése.
Amennyiben a kérelmező a kézbesítést megelőzően terjeszti elő elállását a közjegyzőhöz, a 28/2010. IRM rendelet szabályainak hatálya alá tartozik az elállása, és a következő rendelkezés alapján jár el a közjegyző: Befejezett ügyként kell kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a közjegyző a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése előtt a kérelemtől való elállás folytán az eljárást befejezettnek nyilvánította.[5]
A közjegyző a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése után, de annak jogerőre emelkedése, ellentmondás esetén pedig az ügynek a bírósághoz való megküldése előtt bejelentett elállás esetén a fizetési meghagyásos eljárást megszünteti.[6]
A jogosult kérelmétől a kötelezett hozzájárulása nélkül is elállhat, a kötelezett ebben az esetben költségekre nem tarthat igényt.[7]
A jogosult tehát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig, illetve ellentmondás esetén az aktanyomat bírósághoz való megküldéséig gyakorolhatja a kérelemtől való elállási jogát. Utóbbi esetén azt tapasztalhatjuk, hogy a kérelmező az elállási jogát akkor is gyakorolhatja, ha a kötelezett ellentmondása nyomán perré alakult a fizetési meghagyásos nemperes eljárás. A peres eljárásban már a Pp. szabályai szerint élhet a korábbi kérelmező, most már felperes a keresettől való elállás jogával.[8]
A jogosult emellett azonban az eljárás ellentmondással történő perré alakulása esetén lehetőséget kap egy speciális, a kérelemtől való elállást megvalósító cselekmény, helyesebben mulasztás megvalósítására is. Mégpedig azáltal, hogy a közjegyzői felhívásnak megfelelően nem tesz eleget a per-előkészítési kötelezettségének. Ekkor a bíróság az ellentmondás nyomán már folyamatban lévő pert megszünteti.[9]
A jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállása tehát a kérelem benyújtásától egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság perelőkészítéséig gyakorolható. Utóbbi időpont azzal támasztható alá, hogy a perbíróság a közjegyzői aktanyomat és a jogosult részéről benyújtandó, a perelőkészítés körében megjelölendő tényállítások, bizonyítékok és illeték kiegészítés/ lerovás alapján intézkedik a tárgyalás kitűzéséről és az idézésről.[10]
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséért a MOKK részére az Fmhtv.-ben megállapított díjat (eljárási díj) kell fizetni.[11]
Az Fmhtv. idézett 42. szakasz (1) bekezdése értelmében az eljárási díjat a kérelem előterjesztéséért kell fizetni. Tehát a jogszabályi rendelkezés szó szerinti értelmezése alapján megállapítható, hogy a díjfizetési kötelezettség magához a kérelemhez tapad, nem annak mikénti elbírálásához.[12] Továbbá meg kell állapítanunk azt is, hogy az eljárási díj nem tekinthető tisztán illetéknek, párhuzamot vonva a peres eljárás illetékével, azt nem az állam részére kell megfizetni, hanem az a közjegyzőnek a meghagyás elintézésében való közreműködésért fizetendő - inkább perköltség természetű - jogszabályban meghatározott mértékű szolgáltatási díj. Ekként az eljárási díj perré alakulás esetén sem válik illetékké, a közjegyző nem utalja át a bíróságnak, hanem az elvégzett szolgáltatás ellenértékeként nála marad.[13]
A közjegyző oldalán a meghagyás kibocsátása iránti kérelmek alapján történő eljárások - még a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása is - okoznak költségeket. Ezért nem jár vissza a félnek sem a kérelem elutasítása, sem az eljárás megszüntetése, sem perré alakulása esetén eljárási díj.[14]
Ezen főszabály alól egyetlen kivételt határoz meg az Fmhtv., mégpedig az elállás esetét.[15] Az eljárási díj az egyébként fizetendő díj 10%-a, de legalább 2000 forint - kettőnél több jogosult esetében legalább annyiszor 1000 forint, ahány jogosult van -, ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmétől a meghagyás kibocsátása előtt eláll.[16]
Az eljárási díj kapcsán a jogalkotó - az elállás bejelentésének időpontjához hasonlóan - két szakaszra bontotta a fizetési meghagyásos eljárást és annak perré alakult, de még a közjegyző előtt folyó szakaszát. Az elhatárolás a fizetési meghagyás kibocsátásához kapcsolódik. Amennyiben a kérelmező a kibocsátást megelőzően nyújtja be az elállást, 90%-os díjkedvezmény illeti meg, azaz az eljárási díj 10%-a marad a terhén, 90%-ban visszajár neki a befizetett eljárási díj. Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását követő elállás esetén a kérelmező díjkedvezményben nem részesülhet, az eljárási díj az ő terhén marad.
A jogalkotó tehát kivételesen engedélyezi az eljárási díj kérelmezőnek történő részbeni visszatérítését, ha az elállására a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően került sor. Ekként kivételt enged a főszabály alól, de egyúttal határidőt is szab az elállás ilyen jogkövetkezménnyel való gyakorlásához.
Mint ahogyan fentebb is utaltunk rá, a közjegyző a kérelem előterjesztéséért "kéri" az eljárási díj megfizetését, valamint az eljárása során szükségképpen merülnek fel költségek. Így a fizetési meghagyás kibocsátását megelőző elállás esetén a közjegyzőnél maradó 10%-os eljárási díj hivatott a felmerült közjegyzői költségek fedezésére. Amennyiben azonban az elállás olyan időpontban érkezik a közjegyzőhöz, amikor a közjegyző már a meghagyás kibocsátása felől is intézkedett, az eljárási díj még részben sem járhat vissza a kérelmezőnek. Ennek egyik oka, hogy szükségképpen további költségek is felmerülhettek. Továbbá a díjkedvezmény bemutatott, elállás időpontjához igazodó szabályozása egy, már a bírósági hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás esetében is ismert megállapításhoz igazodik, mely szerint a fizetési meghagyásos nemperes eljárás a fizetési meghagyás kibocsátásával befejeződik. Az ellentmondásra nyitva álló határidő, az ellentmondás beérkezése és következményei, illetve az ellentmondás hiányában bekövetkező jogerőre emelkedés és jogerősítés csak az eljárás ún. utómunkálatait képezi.[17]
Ezért ha a közjegyző kibocsátotta a fizetési meghagyást a jogosult kérelmére, teljesült az eljárási cél, melyet az eljárás definíciója a következőképpen fogalmaz meg: A fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések érvényesítésre szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, amelyben a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelmére a kötelezettet -bizonyítási eljárás mellőzésével - a kérelemben foglalt követelés teljesítésére vagy azzal szembeni ellentmondásra hívja fel. Ha megnézünk egy fizetési meghagyást, valóban ezek az elemek találhatóak meg benne. Az ellentmondás vagy annak elmaradása már csak a kibocsátott meghagyás jogkövetkezménye.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az eljárás lezárul a kérelem alapján történő meghagyás kibocsátással, és lezárult eljárás díját sem egészben, sem részben nem lehet visszakövetelni, díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt.[18]
A közjegyző a hozzá érkező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyomban, de legkésőbb a meghagyás kibocsátására nyitva álló határidőn belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e a felet a hiányok pótlására felhívni, nincs-e helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból történő elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi.[19] Tehát a közjegyző a kérelmeket a hozzáérkezéskor azonnal ("nyomban"), valamint egy meghatározott időtartamon belül ("kibocsátási határidő") vizsgálja meg és intézkedik.
A véghatáridő esetében a kérelem beérkezésének módja határozza meg, mennyi idő áll a közjegyző rendelkezésére a vizsgálat elvégzésére és a szükséges intézkedések megtételére. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának két fő formáját különbözteti meg az Fmhtv.: írásbeli és szóbeli kérelmek.[20] Az írásbeli kérelmek azonban újabb két csoportra bonthatóak, az elektronikusan és a papír alapon benyújtott kérelmekre.[21]
A közjegyző számára nyitva álló intézkedési és kibocsátási határidő vége tekintetében az elektronikus és a hagyományos (papír alapú és szóbeli) kérelmek jelentenek különbséget. Elektronikus kérelem előterjesztés esetében három munkanapon belül, hagyományos kérelem esetén tizenöt napon belül kell az intézkedéseket megtennie és a meghagyást - a feltételek fennállása esetén - kibocsátania.
A közjegyző számára azonban már a kérelem hozzáérkezésekor fennáll a lehetőség, hogy elvégezze a kérelem formai vizsgálatát és kibocsássa a fizetési meghagyást. A kérelmek közjegyzőhöz érkezésének módja azonban az azonnali vizsgálatok esetében is különbségeket idézhetnek elő. Amennyiben a közjegyző előtt szóban terjeszti elő a kérelmét a jogosult, illetve ha személyes benyújtással vagy postai úton érkezik a papír alapú kérelem, a közjegyző tevékenysége első lépéseként rögzíteni köteles a kérelem adatait a MOKK számítógépes rendszerében.[22]
Elektronikus kérelem esetén a kérelmező rögzíti a kérelmét a MOKK rendszerében. A rendszer az eljáró közjegyzőnek továbbítja a kérelmet.[23] Ekkor a közjegyző mentesül a rögzítés terhe alól, és vizsgálati tevékenységét a kérelem beérkezésekor nyomban megkezdheti, melyet követően a fizetési meghagyás kibocsátásáról egy gombnyomással intézkedhet.
Mint ahogyan az előző részben megállapítottuk, a közjegyző számára a kérelem beérkezésével megnyílik a kérelem alapján történő eljárás lehetősége.
Kifejezetten az elektronikus kérelmek biztosítják a közjegyző számára a leggyorsabb eljárás lehetőségét: A kérelem a számítógépes rendszerben már jelen van, a kérelem jogosult általi kitöltését nyomtatványkitöltő program segítette, és kizárta a hiányos kérelmek MOKK felé történő továbbítását. Ezért a közjegyző az elektronikus kérelmek alapján valóban érvényre juttathatja az Fmhtv. azon rendelkezését, hogy a közjegyző a kérelmet nyomban megvizsgálja - és intézkedik a fizetési meghagyás kibocsátásáról. Szóbeli és papír alapú kérelem esetén a kérelmek számítógépes rendszerben való rögzítése külön időt vesz igénybe a közjegyző eljárásán belül, melyet követően ugyancsak fennáll a közjegyző "nyomban" történő intézkedési és kibocsátási lehetősége.
A kérelmező oldaláról vizsgálva azonban a fizetési meghagyások kibocsátása esetén bemutatott azonnali közjegyzői intézkedések aggályosak is lehetnek. A kérelmezőt elállási jog illeti meg egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság perelőkészítéséig.[24] Elállása a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítéséig a 28/2010. IRM rendelet, a kézbesítést követően az Fmhtv. hatálya alá tartozik.
A nyilatkozatának eljárási díjra gyakorolt hatása tekintetében azonban más a jogkövetkezményeket meghatározó időbeli határvonal. A meghagyás közjegyző általi kibocsátását megelőzően bejelentett elállás esetén a kérelmezőt 10%-os eljárási díj terheli, azaz 90%-ban visszajár neki a befizetett díj, és erről a közjegyző hivatalból intézkedni köteles.[25] Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását követően előterjesztett elállás nyomán díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt. Az eljárás lezárult a kibocsátással, és lezárult eljárás díja sem egészben, sem részben nem követelhető vissza.[26]
Megállapíthatjuk tehát, hogy a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállási joga a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban nem sérül. Két jogszabályhelyen kerül ugyan rögzítésre, amelyek azonban a joghatásokat megfelelő módon és jogkövetkezményekkel határozzák meg.[27] Az eljárási díj kedvezménye kapcsán aggályosnak tekinthető azonban azon rendelkezés, amely a díjkedvezmény alkalmazhatóságát, illetve kizártságát a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontjához köti. Ezen időpont kizárólag a közjegyző számára nyilvánvaló, de még számára sem előre látható, mivel a kérelem beérkezését követően a "nyomban" történő intézkedés és a három munkanapon, illetve tizenöt napon belül történő kibocsátás között történik valamikor.
Hogyan tud a kérelmező az elállási jogával úgy élni, hogy egyidejűleg díjkedvezményre is jogosult lehessen? Kizárólag úgy, ha a kérelmének benyújtását követően haladéktalanul az elállási jogát is bejelenti, és nem olyan közjegyző jár el az ügyében, aki a "nyomban" történő intézkedés keretében azonnal intézkedett a meghagyás kibocsátásáról. Tehát a kérelmező díjkedvezményre vonatkozó jogosultsága teljesen előreláthatatlan, kiszámíthatatlan. Mivel a meghagyás kibocsátásnak nincs minimális "várakozási ideje" szabályozva, a kérelmező az elállási jogának érvényesítésével egyidejűleg nem bízhat abban, hogy az eljárásba fektetett költségeit nagyobb részben (90%-ban) visszakapja.
Mivel a közjegyző eljárása teljes egészében a fentebb bemutatott jogszabályi rendelkezéseken alapul, amikor az elállás nyomán az eljárási díjkedvezményéről határoz, a közjegyző nem sérti meg az eljárási szabályokat. Az elállást gyakorló kérelmezőt azonban sérelem éri, mert a meghagyás kibocsátására vonatkozó határidő-szabályozás a tényleges kibocsátás határidejét az elállási jog gyakorlása szempontjából számára kiszámíthatatlan módon határozza meg. Ezáltal az eljárási díjkedvezményekre vonatkozó jogát sem tudja kiszámítható módon érvényesíteni.
Kérdésként vetődik fel, hogy a kérelmezőt érő sérelem tekinthető-e jogsérelemnek. A kérelmező rendelkezési joga szempontjából fennáll a jogsérelem lehetősége, míg a fizetési meghagyásos eljárás célját tekintve, azaz hogy a közjegyző a lehető leggyorsabban eljárjon a kérelem alapján, és meghagyást bocsásson ki, már megkérdőjelezhető a jogsérelem ténye. A kérdés eldöntése szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elállás, mint kérelmezőt megillető jog alapja a kérelmező érdekkörében felmerülő körülmény. A sérelem minősítése, azaz hogy az jog- vagy érdeksérelemnek tekinthető-e, álláspontom szerint azon alapulhat, hogy a kérelmező oldalán kimutatható-e az önhiba. Amennyiben a kérdésre adott válaszunk igen, azaz a kérelmező okafogyottan, formailag jogszerűtlenül terjesztette elő kérelmét, akkor a kérelmezőt maximum érdeksérelem éri az eljárási díj viselése nyomán. Míg az elállás önhiba hiányában történő gyakorlása esetén a jogszabályi rendelkezések által biztosított kiszámíthatatlan jogi környezet valódi jogsérelmet képes előidézni a kérelmezői oldalon.
A kérdés az, hogy a probléma elméleti felvetésén túl előállhat-e olyan eset, amikor a kérelmező önhibáján kívüli okból, az azonnali közjegyzői intézkedés nyomán elesik a 90%-os díj-visszatérítéstől? Az eljárási díj befizetése körében találkozhatunk olyan esettel, amely a fenti kérdés körébe illeszkedik.
Az eljárási díj megfizetésében különbség mutatkozik az alapján, hogy az milyen technikával történik a kérelmező részéről. A papír alapú kérelem részét képezi annak a postai készpénz átutalási megbízásnak a feladóvevénye, melyen az eljárási díjat a kérelmező korábban befizette. Szóbeli kérelem esetén a kérelmező a közjegyzőnél köteles a megfelelő eljárási díjat kifizetni. Az elektronikus kérelmezésnél banki átutalással, bankkártyáról való teljesítéssel tudja a kérelmező a díjat megfizetni.
Ezen módozatok közül az első kettő nagyobb bizonytalanságot nem tartogat a kérelmező számára. Ezzel szemben az átutalásos teljesítés magában rejthet a kérelmezőtől független, kizárólag technikai okok miatt bekövetkező veszélyeket. A kérelmező az elektronikus kérelmének benyújtásakor intézkedik tehát az eljárási díj elektronikus úton történő rendezése felől is, melyről elektronikus visszaigazolást kell kapnia. Ez igazolja számára, hogy az eljárási díj utalásáról a bankja sikeresen megkapta a megbízást és teljesíti azt. Mi a teendő azonban abban az esetben, ha a kérelmező és a bankja közötti elektronikus kapcsolat megszakad, akadozik, miközben a kérelmező az eljárási díj és a meghagyás iránti kérelem benyújtása felől intézkedik. Néhány másodperces, perces, akár órákban számítható akadályok is előfordulhatnak a két fél kommunikációjában. Ekkor a hiba elhárulását követően a kérelmező arról értesülhet, hogy a hiba eleve kizárta az eljárási díj megfizetésére vonatkozó kérelmének az intézését, és így a kérelmező a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét sem tudta a MOKK rendszerének megküldeni. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a kérelmezői díjutalás sikeres, a hiba ezt nem érintette, de a kérelmező nem kap pozitív visszajelzést a bankjától. Ezért amikor a rendszer újra "engedi", azonnal újra próbálkozik a díj utalásával és a kérelem benyújtásával. Ilyen esetben ugyanazon kérelem két alkalommal történő előterjesztése és az eljárás díjának duplán történő megfizetése állhat fenn. A kérelmező számára a második kérelemtől történő elállás bejelentése jelenthet megoldást.
Igényt tarthat-e a kérelmező az elállására tekintettel 90%-os díjkedvezményre? A kérelmező akkor mondható szerencsésnek, ha olyan közjegyző kapta meg a MOKK számítógépes rendszerétől a kérelmét, aki nem intézkedett azonnal a kérelem vizsgálata és a meghagyás kibocsátása felől. Ha megtörtént a kibocsátás a kérelemtől való elállás bejelentéséig, a kérelmező mindkét, így a tévesen és önhibáján kívül előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmének az eljárási díját is viselni köteles. Az Fmhtv. 49. szakasz (3) bekezdése kizárólag a kibocsátás előtt előterjesztett elállás esetére enged díjkedvezményt. A fizetési meghagyás kibocsátása, mint időpont azonban a kívülállók - nem az eljáró közjegyző számára - mindig is kiszámíthatatlan volt és marad is a rendelkezésre álló határidő kezdő és végidőpontja között.
A bekövetkezett jogsérelem orvosolhatósága tekintetében nem hagyható figyelmen kívül a 4/2003. Polgári jogegységi határozat azon rendelkezése, mely szerint a keresetlevél bírósághoz érkezéséig történt cselekmények anyagi jogi, az azt követő cselekmények már eljárásjogi relevanciával bírnak. A jogegységi határozat a nemperes eljárásokban is alkalmazást nyer, ezért a fenti rendelkezést a fizetési meghagyásos eljárásra lefordítva azt láthatjuk, hogy a kérelem beérkezéséig a jogkövetkezményeket az anyagi jog határozza meg. Amennyiben a kérelmező elállását a fizetési meghagyás közjegyző általi kibocsátása után terjesztette elő- és emiatt már az Fmhtv. által biztosított díjkedvezmény nem illeti meg -, a következő feloldási lehetőségeket kínálja a Ptk.: ha a fél önhibájával állunk szemben, akkor a kérelmező viseli a károkat, így az eljárási díj teljes összegét; ha más személy okozta a kárt, így az internet szolgáltató, a banki szolgáltató, ő a felelős a kár bekövetkezésért, és az igény vele szemben a Ptk. megfelelő szakaszai alapján érvényesíthető.[28]
Mivel azonban ez a fenti megoldás az önhibán kívüli okból kérelmétől elálló kérelmezőnek újabb (peres) terhet jelenthet, tovább kell vizsgálnunk azokat a lehetőségeket, amelyek nem a bekövetkezett jogsérelem orvoslását szolgálják, hanem akár a jogsérelem bekövetkezését zárhatják ki. A vizsgálatunk kiindulópontja az a korábbi megállapítás, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja, annak a biztosított időtartamon belül való meghatározhatatlan volta miatt az Fmhtv. 49. szakasz (3) bekezdésének alkalmazása aggályos.
Tehát ha sikerülne pontosítani a közjegyzői intézkedések "időpontját" a rendelkezésre álló időtartamon belül, a kérelmezőnek kiszámíthatóbb módon járna 90%-os díjvisszatérítés, illetve előreláthatóbb lenne a díjkedvezmény hiánya elállás esetén.
A javaslat megtételét megelőzően nem hagyható figyelmen kívül a fizetési meghagyásos eljárás egyik olyan eleme, mely ugyancsak igazodott a fizetési meghagyások kibocsátásához. Ugyanis a kötelezett oldalán 2008. december 31.-ig jelen volt olyan eljárási rendelkezés, amely a fizetési meghagyás kibocsátását tekintette elhatárolási pontnak a jogkövetkezmények szempontjából. Ez pedig a teljesítésre történő hivatkozás a kötelezett részéről. A 2008. évi XXX. törvény[29] azonban 2009. január 1-jével megváltoztatta a korábbi szabályokat, és a kötelezett teljesítésre történő hivatkozása szempontjából a fizetési meghagyás kézhezvételének időpontját tekintette - és tekintjük azóta az Fmhtv által is - irányadónak a teljesítés értékelése szempontjából.[30] A módosítás a kötelezettel szembeni perindítási hatályok beállásához igazodott, azaz a kötelezett a fizetési meghagyás kézhezvételével szerez tudomást a lefolytatott eljárásról, a kézbesítéssel állnak be vele szemben a perindítás joghatályai.[31] Emellett azonban megállapítható az is, hogy a kibocsátás időpontjának előreláthatatlansága és a kézhezvétel időpontjának visszaigazolt volta közötti különbség, és az utóbbi javára írható pozitívum nyomán a megújult szabályozás megfelelően biztosítja a kötelezett eljárási jogait.
Ezen tapasztalatokból kiindulva azonban a kérelmezői oldalon az elállás és a díjkedvezmény kapcsán a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja helyett mi lehetne a megfelelőbb időbeli viszonyítási pont? Ha arra gondolunk, hogy az önhibán kívüli kérelem előterjesztések és eljárási díj utalások főként ez elektronikus kérelmezéshez kapcsolódhatnak, az ott előforduló technikai akadályok idézhetik elő, azok elhárulását követően elvárható a kérelmezőtől, hogy amint kiderül számára, hogy tévesen nyújtott be kérelmet, jelezze nyomban a közjegyző felé a kérelemtől való elállását. Ha kizárólag ilyen kommunikációs problémákból eredő elállások esetére biztosítani kívánjuk a kérelmező számára a díjkedvezményt, a szabályozás módosítását akként lehetne elképzelni, hogy a közjegyző a kérelem beérkezésétől számított két óra elteltével, de legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított három munkanapon belül intézkedik a meghagyás kibocsátásáról.
A kérelem beérkezése és a közjegyzői intézkedés megkezdése között biztosított "várakozási idő" tartama, annak pontos meghatározása nagyban függ a fizetési meghagyásos eljárásban kiemelt szerepet játszó számítógépes rendszer működésétől is, ekként a bemutatott kérelmezői jogsérelem elháríthatóságához szükséges időtartam meghatározásában a jelen tanulmány szerzője nem kíván találgatásokba bocsátkozni, és vitatható időtartamokat leszögezni.
Annak megállapítását azonban elengedhetetlennek tartja, hogy az elállási jog és annak egyik kiemelkedő jogkövetkezménye - az eljárási díj 10%-ban történő megállapítása és 90%-ban való visszatérítése - kapcsán a "nyomban" történő közjegyzői fizetési meghagyás kibocsátás jogsérelmet idézhet elő. Ennek kiküszöböléséhez indokoltnak tekinthető az ún. várakozási idő szabályainak lefektetése a fizetési meghagyás kibocsátására vonatkozó rendelkezések körében. Ezáltal a homályosan megfogható intézkedési kezdőidőpontot felválthatná a kérelmezők számára is jobban kiszámítható közjegyzői intézkedési tevékenység kezdet, és az elállás díjkedvezményben megjelenő jogkövetkezménye is előre látható lenne a kérelmező számára.[32]■
JEGYZETEK
[1] Lásd például: Lugosi József: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben - jogalkotási dilemmák in.: Magyar Jog 2011.9. szám 545-555. oldal; Székely Erika: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben - közjegyzői szemmel in.: Magyar Jog 2012. 2. szám 98-101. oldal
[2] 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról (Fmhtv.) 34. szakasz (1) bek. b. pont
[3] 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet a fizetési meghagyásos eljárás, a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról 12. szakasz (1) bek. c. pont
[4] 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.)
[5] 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet 12. szakasz (1) bek. c. pont
[6] Fmhtv. 34. szakasz (1) bek. b. pont
[7] Fmhtv. 34. szakasz (3) bek.
[8] Pp. 160. szakasz; Mint ahogy azonban Lugosi József hivatkozott tanulmányában rámutat, a keresetlevél benyújtásával induló, azaz klasszikus peres eljárásban a keresettől való elállás sajátos abból a szempontból, hogy következményei csak a per megszüntetése körében kerülnek szabályozásra, azaz a perindítás hatályainak beálltát követően kerülnek értékelésre. A keresetlevél beadását követő, de még az idézés kötelezett részére történő kézbesítését megelőző elállás nem kap külön értékelést a peres szabályokban. Lásd ehhez: Lugosi József: i. m. 545-546. oldal
[9] Fmhtv. 37. szakasz (2)-(4) bek.; Pp. 318. szakasz (1) bek.
[10] Pp. 319. szakasz (1) bek.
[11] Fmhtv. 42. szakasz (1) bek.
[12] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez 365. oldal
[13] 1208/B/2010. AB határozat 8. oldal
[14] Az eljárási díj ugyan nem jár vissza, de beszámíthat az ismételten előterjesztett kérelem díjába: az eljárási díj az egyébként fizetendő eljárási díj 50%-a, de legalább 5000 forint - ötnél több fél esetében legalább annyiszor 1000 forint, ahány fél van -, ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása vagy az eljárás 34. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő megszüntetése után az e tárgyban hozott végzés jogerőre emelkedését követő harminc napon belül ismételten nyújtja be. Fmhtv. 49. szakasz (4) bek.
[15] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez 366. oldal
[16] Fmhtv. 49. szakasz (3) bek.
[17] BH 1999. 32.
[18] BH 1999. 32.
[19] Fmhtv. 23. szakasz (1) bek.
[20] Fmhtv. 19. szakasz
[21] Fmhtv. 11-14. szakasz
[22] A szóban előterjesztett beadvány adatait az a közjegyző, akinél azt előterjesztették, az esetleges hiányok pótlása után nyomban rögzíti a MOKK rendszerében, és erről igazolást ad. Fmhtv. 14. szakasz (2) bek.; Az eljáró közjegyző a papír alapú beadvány adatait haladéktalanul, de legfeljebb annak a hozzá való érkezésétől számított 3 munkanapon belül rögzíti a MOKK rendszerében. Fmhtv. 13. szakasz (2) bek.
[23] Az elektronikus úton előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a MOKK rendszerének alkalmazásával automatikusan, a mentesítés esetét kivéve, a közjegyzői székhelyek között egyenlő arányban történik. Fmhtv. 9. szakasz (1) bek.
[24] Lásd erről: A tanulmány 2. részében.
[25] Fmhtv. 42. szakasz (4) bek.
[26] Lásd ehhez: BH 1999. 32.
[27] Székely Erika: i. m. 99. oldal
[28] Ptk. 318., 339. szakaszai
[29] 2008. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról
[30] 2010. május 31.-ig hatályos Pp. 319. szakasz (5)-(6) bek.; Fmhtv. 30. szakasz (1) és 31. szakasz (1) bek.
[31] Fmhtv. 27. szakasz (3) bek.
[32] Jelen tanulmány kísérletet tett arra, hogy olyan szabályozási javaslatot dolgozzon ki, mely a fent bemutatott kérelmezői sérelem keletkezését kiküszöbölhetővé tegye. A probléma, amely jelen esetben a közjegyző azonnali intézkedése és fizetési meghagyás kibocsátása nyomán az elállás és az ahhoz kapcsolódó díjkedvezmény kapcsán bemutatásra került, azonban nem egyedülálló a polgári eljárásjogi szabályozásban. A Pp. mind a fellebbezési, mind a felülvizsgálati kérelem visszavonása esetén, az azzal járó, Itv.-ben biztosított illetékkedvezmény és a kérelmek ezen eljárásokban való tárgyaláson kívüli elbírálása kapcsán ugyanezen "kiszámíthatatlan" jogi környezetet kínálja a fellebbezési, felülvizsgálati kérelmét visszavonó kérelmező számára. Lásd ehhez: Pp. 241. szakasz (1) bek.; 275. szakasz (5) bek.; Itv. 58. szakasz (7) bek.
Visszaugrás
