A büntetőeljárás során a büntetőjogi felelősségről való döntés a bizonyítási eljárás eredményeképp megállapított történeti tényállás alapján történik. A múlt egyik eseményére irányuló bizonyítási eljárásban különböző tudományágak tézisei, módszerei és képviselői igénybevételének lehet helye, amelynek során a bizonyítékok értékelése ugyan szabad, de nem nélkülözheti a szakszerűséget, okszerűséget és egyéb követelményeket. A tudomány részvétele a bizonyítási eljárásban nem új jelenség1, gyakorisága pedig folyamatosan növekvő. Jelentőségének fokozódása hatással van a büntetőeljárásra, a bizonyítás menetére, eredményére, hiszen egyfelől a releváns tények megismerésének nehézségei egyre nélkülözhetetlenebbé teszik speciális szakismerettel rendelkező személy igénybevételét, másfelől a jogalkalmazót új kihívások elé állítják. Vitathatatlan, hogy a tudományos eredmények felhasználása eredményesen járulhat hozzá az igazság feltárásához. A szakirodalom további pozitívumként utal az objektív jellegű szakvélemények megbízhatóbb minőségére a vallomásokkal szemben, amelyekben a téves észlelés, a feledés, konfabulálás, személyes érzelmek stb. is megjelennek2. E helyütt azonban utalni kell arra is, hogy az egyes bizonyítási eszközöknek más-más célja lehet. Szakértői bizonyítás igénybevételére különleges szakértelmet igénylő tény megállapításához/kizárásához kerül sor a jogalkalmazó részéről. Ehhez képest a tanúbizonyítás eltérő rendeltetésű; a két bizonyítási eszköz ezért nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást, így rangsorolásuk is szükségtelen.
A szakértő büntetőeljárás során történő igénybevétele főszabály szerint az eljáró szerv döntésén múlik; amennyiben úgy ítéli meg, hogy jelentős tény(ek) megállapításához különleges szakértelem szükséges, szakértőt vesz igénybe. Bizonyos kérdésekben a jogalkotó maga ítélte meg úgy, hogy a különleges szakértelem elengedhetetlen; így a Be. 99. § (2) bekezdése értelmében kötelező szakértő alkalmazása3, ha a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés a személy kóros elmeállapota, alkohol- illetőleg kábítószer-függősége, a kényszergyógykezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége, a biológiai vizsgálattal történő személyazonosítás, elhalt személy kihantolása. A törvény taxatív felsorolását a jogalkalmazói gyakorlat bővítette, számos olyan kérdéssel, amelyek esetében törvényszerű a szakértő igénybevétele. Ilyen kérdés egyebek mellett a meglévő kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának meghatározása4, lőfegyver és lőszer engedélyköteles voltának a vizsgálata, vagy a kézírás eredet azonosságának a vizsgálata. A fentiek alapján a magunk részéről nem tartjuk feltétlenül szükségesnek a (2) bekezdésben foglalt kiemelést; az (1) bekezdés egyértelmű kötelezettséget jelent, ehhez képest a felsorolás csak részleges ismétlést jelent.
A szakértő vizsgálata eredményeképp véleményt nyilvánít, de ez a vélemény nem lehet szubjektív, hanem szakterületének tudományos eredményein, módszerein kell alapulnia. Amennyiben a szükségesség ellenére az eljáró szerv - végső soron a bíróság - nem rendelt ki szakértőt, a Be. 375. § (1) bekezdése5 értelmében olyan eljárási szabálysértést valósít meg, amely lényeges hatással bír(hat) az eljárás eredményére, így annak megalapozatlanságát eredményezi, amelynek következménye az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése.
A szakértő működése során a történeti tényállás anyagi jogi szempontból releváns tényeit elemzi, és az azokból levonható szakmai következtetéseket tárja fel. Következésképp a különleges szakértelem mellett a szakértői bizonyítás további feltétele, hogy a felmerült szakkérdés olyan ténykérdésre vonatkozzon, ami az anyagi jog szempontjából lényeges, mert vagy a törvényi tényállás része, vagy az elkövető büntethetőségével kapcsolatos. Ami ezeken kívül merül fel, arra nézve vagy nem szükséges szakértői bizonyítás6, vagy a beszerzett bizonyítási eszköz nem minősül szakvéleménynek; így többek között a személyiségprofil, vagy a poligráf vizsgálat eredménye sem. A gyakorlatban kérdésként merül fel ugyanarra a szakkérdésre más ügyben készített szakvélemény megengedhetőségének a kérdése. Egy korábbi jogeset szerint ugyanarra a tényre szükségtelen újabb szakvélemény beszerzése, azonban a tárgyaláson való felolvasása elengedhetetlen7. Álláspontunk szerint ez csak szűk körben (pl.: elmeállapot vizsgálatánál), a különböző ügyekben elbírált cselekmények közel azonos időpontban való elkövetése esetén jöhet számításba. Ettől eltérő esetben egyfelől arra kell figyelemmel lenni, hogy a Be. az egyes eljárásokra nézve állapít meg szabályokat, s így a szakértői bizonyítás szabályainak is minden ügyben érvényesülnie kell, másfelől a szabad bizonyítás elvéből következően a bizonyítás során bármilyen jogszerű bizonyítási eszköz felhasználható. Mindezek alapján úgy véljük - a ténykérdés, és egyéb releváns körülmények azonossága esetén - lehetséges egy másik büntetőügyben készült szakvélemény felhasználása.
A szakértői bizonyítás körében ugyanakkor paradox helyzet áll fenn, mert olyan tényt megítélő bizonyítási eszköz értékelése lesz a bíró feladata, amelynek elkészítésére éppen a szükséges hozzáértés hiánya miatt került sor. Hozzáértés hiányában pedig hogyan várható el, hogy állást foglaljon a szakvélemény helytállóságát illetően? Mindenesetre a jogalkalmazót köti a Be. 99. § (1) és (2) bekezdése, amely szerint különleges szakkérdést szakértői vizsgálattal kell tisztázni. Óvakodni kell ugyanakkor attól, hogy a szakértő kirendelése és meg-
-731/732-
állapításainak mechanikus átvétele egyúttal felmentést adjon a döntéséért való felelősség alól. Mindenképpen meghaladott és a Be. által felállított bizonyítási rendszerrel is ellentétes az a nézet, amely "tudományos bíró"-nak tekinti szakértőt, szakvéleményét pedig megfellebbezhetetlennek. Úgy véljük a szakvélemény értékelése a jogalkalmazó kötelessége minden esetben és minden eljárási szakaszban, függetlenül attól, hogy az más bizonyítási eszközökkel egyezik, avagy ellentmondásban áll. A fentiekből következően tehát a kérdés csak az lehet, hogy általában a szakvélemény helyes értékelése milyen szempontok mentén történjen; milyen kriminalisztikai és egyéb ismeretekkel kell rendelkezzen a jogalkalmazó8? Mennyire kell elmennie egy (különleges) szakmai kérdés megítélésében a jogalkalmazónak? Mennyire kell megismerni és értenie a különböző tudományos megismeréseket?
Jelen értekezés tárgyát a szakértői véleményekkel kapcsolatban alkalmazható értékelési szempontok meghatározása képezi, amelynek során a pürrhonikus filozófia alaptételét tekintem zsinórmértéknek, miszerint: "az elmondandók egyikét illetően sem vagyunk bizonyosak abban, hogy mindenképpen úgy van, ahogy mondjuk, hanem minden egyes dologról úgy tudósítunk, ahogyan az nekünk pillanatnyilag tűnik"9.
Általános filozófiai tétel, hogy az ember csakis akkor képes túllépni a kételkedésen és bizonyosságra szert tenni, ha radikálisan komolyan veszi, s a legvégsőkig feszíti a kételkedést10. A szakvélemény - a ténymegállapítások és a következtetések - éppúgy értékelés, végső soron bírói értékelés tárgyai, mint minden más bizonyítási eszköz. Azonban mégis paradox helyzet áll elő annak értékelésekor, mert a szakértőt különleges szakismeretet igénylő tény megítélésére vesz igénybe egy olyan személy (jogalkalmazó), aki maga nem rendelkezik az értékeléshez, vagy akár az értelmezéshez(!) szükséges szakértelemmel. A különböző tudományterületeken különféle nézetek, módszerek létezhetnek, s az egyes nézetek között jelentős különbségek állhatnak fenn. Hogyan dönthet a laikusnak számító bíró a számára ismeretlen kérdésben két autentikusnak tekinthető álláspont/vélemény között? A helyzetet tovább nehezíti, ha a feltett szakkérdésben nincs egy általánosan elfogadott álláspont. Ezek a körülmények alapvetően meghatározzák a szakvélemény mint bizonyítási eszköz értékelésének módszerét, amelynek két fő metódusát különböztethetjük meg a Be.-vel összhangban: az analitikus értékelés a szakvélemény elemző megvizsgálását, önálló elbírálását jelenti, míg a szintetikus értékelés a szakvélemény a bizonyítási anyag egészével történő egybevetésére használatos kifejezés. Egyetértünk Erdei azon álláspontjával, miszerint az önmagában való értékelés előfeltétele az egybevetésnek11, következésképp a két módszer nem kiváltja, hanem kiegészíti egymást, a jogalkalmazó egyiket sem kerülheti el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
