A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.), valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvénynek a zálogjogosult a hitelezőkre, valamint a fiduciárius hitelbiztosítékokkal rendelkező hitelezőkre vonatkozó legfontosabb módosításait dr. Bodzási Balázs, az IM igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára e szakmai folyóirat 2017. évfolyam III. számában közzétett tanulmányában már ismertette.
A jelen tanulmányban pedig annak részletezésére kerül sor, hogy milyen egyéb jogpolitikai célok megvalósítását tűzte ki a törvénycsomag, valamint az azóta megalkotásra került kapcsolódó jogszabályok.
Ezek a célkitűzések a következők voltak:
- a felszámolási eljárások eredményesebbé tétele az adós vagyonának minél teljesebb teljes körű összegyűjtésével,
- az adós vagyonát csökkentő jogellenes ügyletek megelőzése, szankcionálása, a fedezetelvonó ügyletek bíróság előtti megtámadásának eredményesebbé tétele,
- a hitelezők érdekeinek védelme az adós, az adós tulajdonosai és volt vezetői csalárd intézkedéseivel, gazdálkodási hanyagságaival szemben,
- a felszámolási eljárások átláthatóbbá, ellenőrzöttebbé tétele,
- a bírák felesleges munkaterhének csökkentése, ezzel párhuzamosan azonban egyes elbírálási határidők lerövidítése (főként a másodfokú eljárásokban),
- az adós kötelezése arra, hogy a piacról történő kivezetésével és a jogviszonyainak megszüntetésével összefüggő legszükségesebb alapvető kiadásokat ő előlegezze,
- az eljárásokat lassító és költségesebbé tevő adminisztratív terhek csökkentése,
- a fizetésképtelenségi szakértői szakma (felszámolók, vagyonfelügyelők) tevékenységének részletesebb szabályozása, állami felügyeletükkel hatósági ellenőrzésükkel összefüggő módosítások.
A fizetésképtelenségi eljárások célja az életképessé tehető vállalkozások számára fizetési kedvezmények biztosítása csődegyezség útján. Ha csődeljárás nem indul vagy az eredménytelen, a felszámolási eljárásban történik meg az adós piacról történő kivezetése, jogviszonyainak lezárása, továbbá mindazok kifizetése, akik hitelezőként az eljárásban részt vesznek. A felszámolási eljárás legfőbb célja, hogy az adós vagyonából a hitelezői (állam, a közszféra szervezetei, magánhitelezők, ide értve a munkavállalókat is) minél nagyobb mértékben hozzájussanak a követelésükhöz. Ezen a téren jócskán van még tennivaló, a tárgybeli törvénycsomag a következőket tűzte ki célul:
- az eljárás elején lehetőség szerint teljes körűen össze kell gyűjteni és a felszámoló rendelkezésére kell bocsátani az adós teljes vagyonát,
- meg kell akadályozni, illetve szankcionálni kell a jogellenes, a fedezetelvonó vagy a hitelezők érdekeit sértő egyéb tevékenységet,
- eredményesebbé kell tenni azokat a pereket, amelyeket a csalárd, vagy súlyosan hanyag módon eljáró volt vezetők, cégtulajdonosok ellen indítanak a megkárosított hitelezők, illetve a felszámolók.
A Cstv. módosított 29-31. §-a részletesen előírja a felszámoló szervezet számára az adós vagyonának teljes körű összegyűjtését, továbbá a hatóságok és az egyéb szervek, illetve az adós volt vezetőjének együttműködési kötelezettségét.
A szabályok kiegészítése és pontosítása azért szükséges, mert a felszámolók az adós pénzügyi eszközeit, ingatlanjait, nem vagy csak aránytalan költségekkel és hosszú idő alatt
- 23/24 -
tudták összegyűjteni. A törvénymódosítás előtt sok esetben nem történt meg a felszámolás tényének feljegyzése az ingatlan-nyilvántartásba, mert a bírósági értesítéseket az ingatlan-nyilvántartási szabályok értelmében nem lehetett a bejegyzésre alkalmas bírósági megkeresésnek tekinteni. A módosítás megteremtette a jogszabályok közötti összhangot, és így a felszámolás elrendelését követően rövid időn belül az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonos felszámolására vonatkozó információt már tartalmazni fogja. Ennek azért van jelentősége, mert az adós volt vezetői nem tudják a felszámolási eljárás alól elvonni és elidegeníteni az ingatlant, és a harmadik személyek sem hivatkozhatnak arra, hogy nem volt tudomásuk a felszámolási eljárásról.
A Cstv. módosítás az adós volt vezetőinek a felszámoló számára történő irat- és vagyonátadási kötelezettségét pontosította, kiegészítette. Az adós volt vezetőjének az adós pénzpiaci eszközeit kezelő pénzügyi szervezeteket, továbbá a biztosítékkal rendelkező hitelezőit külön is értesítenie kell a felszámolás elrendeléséről.
A felszámolás alatt álló vállalkozásnál sok esetben nincs készpénz, így a felszámoló kénytelen megelőlegezni a hatósági nyilvántartásokból történő adatszolgáltatás illetékét, illetve díját, amelynek következtében (ha ezt a saját ráfordításaként elszámolja) hitelezőjévé is válik az adósnak, ami összeférhetetlenségi helyzetet eredményez. Az adós vagyonának a felszámolási eljárásban történő eredményes és teljes körű felkutatása közérdek és hitelezővédelmi érdek, ezért a felszámoló - mint bírósági eljárásban a bíróság által kirendelt fizetésképtelenségi szakértő - megkeresésére ingyenesen kötelesek a megkeresett szervek a rendelkezésükre álló adatokat szolgáltatni.
A módosítás az adatszolgáltatás határidejét is megszabja, annak érdekében, hogy a felszámolás alatt álló vállalkozás vagyonára vonatkozó információk az eljárás lefolytatásához minél hamarabb rendelkezésre álljanak. A földhivatali TAKARNET rendszerből az adós ingatlanainak helyrajzi számára vonatkozó adatot ingyenesen kapja meg a felszámoló.
Azoknak a pénzügyi szervezetek a listáját és elérhetőségét, akik belföldön működnek, a pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó hatóság eljuttatja a bíróságok részére annak érdekében, hogy elősegítse a felszámolók vagyonkutatási feladatát.
A Bankszövetséggel és a befektetési szolgáltatók szakmai szervezetével történt egyeztetés eredményeképpen a pénzügyi szervezetek megkeresésére vonatkozóan egy szakmai protokoll és megkeresésminta került kialakításra, a gördülékeny és gyors adatszolgáltatás érdekében. Mindezzel összefüggésben a Cstv. kiegészítésére is sor kerül majd: A T/18311. számon benyújtott törvényjavaslat értelmében a pénzügyi szervezeteknek (pénzforgalmi szolgáltató és értékpapír számlát vezető befektetési szolgáltató) nem kell a felszámoló megkeresését megvárniuk, hanem a vállalkozás felszámolásának elrendelését követően nekik maguknak kell az adós náluk vezetett számláiról öt évre visszamenőleg adatot küldeniük. A tájékoztatást közvetlenül a kijelölt felszámolóbiztosnak küldik meg az említett pénzügyi szervezetek, az elektronikus ügyintézési törvény[1] szerinti biztonságos elektronikus kapcsolattartás szabályainak megfelelő módon, díjmentesen. Ha ezt a módosítást az Országgyűlés elfogadja, az adós számlaforgalmi adatai alapján nagyobb eséllyel lehet bizonyítani az esetleges fedezetelvonó vagy jogellenes pénzügyi tranzakciókat, tekintettel arra, hogy a felszámoló jogosult megismerni az adós korábbi pénzügyi tranzakcióit és a számlaforgalmi egyéb adatait.
Figyelmet érdemel továbbá a Cstv. 33. §-ának a 2017. évi CXLIV. törvénnyel[2] beiktatott, és 2018. január 1-jén hatályba lépő módosítása. A módosítás értelmében, ha az adós vagyonába tartozó vagyontárgy ismeretlen helyen van, és az adós volt vezetője a vagyontárgy fellelhetőségi helyéről nyilatkozni nem tud, vagy a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, a bíróság a - vagyontárgy fellelhetőségi helyének megállapítása érdekében - elrendeli annak körözését. A tárgykörözés foganatosítására a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény eljárási rendelkezései szerint kerül majd sor, az említett törvény is kiegészítésre került ezzel összefüggésben.
A Cstv. 33/A. §-ának és ezzel összefüggésben a cégeljárási törvény kényszertörlési szabályainak módosításában[3] az adós volt vezetőjének a hitelezők veszteségeiért történő helytállásával összefüggésben indított perek szabályai újragondolásra kerültek, tekintettel arra, hogy a korábbi szabályozás ellentmondásos volt, amit a joggyakorlat jogértelmezéssel nem tudott feloldani, ezért ezek a perek sok esetben sikertelen voltak. A módosítás a kúriai joggyakorlat elemző csoport és a szakmai szervezetek javaslatait is figyelembe vette. A módosításnak meg kellett teremtenie az összhangot a Polgári Törvénykönyvvel és a környezetvédelmi törvénnyel is, hiszen ezek a törvények is szabályozzák a vezető tisztségviselők polgári jogi (deliktuális) anyagi jogi felelősségét a jogutód nélküli megszűnés esetére[4]. Korábban nem volt egyértelmű az említett
- 24/25 -
anyagi jogi szabályok és a Cstv. egymás közötti viszonya, ez most rendezésre került.
A Cstv. 33/A. §-ának módosítása megtartja a kétlépcsős perindítást. Az első perindítás tárgya a volt vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása a vállalkozás vagyonának csökkenéséért és ezzel összefüggésben a hitelezői érdekek sérelméért (megállapítási kereset), majd a pernyertesség esetén marasztalási keresetet lehet indítani a károsult hitelezők vagyoni igényének kompenzálására.
Mindenekelőtt pontosításra került, hogy az adós volt vezetője ellen indítható megállapítási keresetnek pontosan mi a tárgya. A megállapítási keresetben azt kell tisztázni, hogy az adós volt vezetője a jogi személy fizetésképtelenségét fenyegető helyzetének bekövetkezését követően figyelembe vette-e a hitelezők összességének érdekeit, azaz azt, hogy az adós elleni hitelezői követelések fedezete ne csökkenjen. Ha nem vette figyelembe, ennek a ténynek akkor van jelentősége, ha ennek eredményeképpen az adós jogi személy vagyona csökkent, vagy ha a más olyan körülményt idézett elő, hogy a hitelezők teljes mértékben történő kifizetése meghiúsulhat. A környezeti kárveszély okozásával, illetve a kármentesítés elmulasztásával kapcsolatban a környezetvédelmi jogszabályokra történik utalás, ezek határozzák meg ugyanis azokat a részletes kötelezettségeket, amelyek megszegése megalapozhatja a hitelezők felé fennálló polgári jogi felelősséget azon okból, hogy a kárelhárítási költségek és a kár bekövetkezte miatt a vagyon értékének csökkenése a hitelezők követeléseinek kifizetését meghiúsítja a felszámolási eljárásban.
Pontosításra kerültek a megállapítási perben felhozható kimentési okok. Új szabály, hogy a vezető kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot. Mentesül továbbá abban az az esetben is a volt vezető a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
Ha az adós volt vezetője oly módon nehezítette meg a vele üzleti kapcsolatba kerülők számára az adós valós pénzügyi helyzetének megismerését, hogy nem vagy nem megfelelően tett eleget a számviteli kötelezettségeinek (könyvvezetés, számviteli beszámolókészítés, annak közzététele), vagy a felszámolás elrendelését követően nem teljesítette a teljes körű vagyonleltár készítési, illetve vagyon- és iratátadási kötelezettségét a felszámoló részére, akkor a gyakorlatban szinte lehetetlen a vagyoncsökkenés tényét, illetve a vezető mulasztása és a vagyoncsökkenés közötti okozati összefüggést megállapítani. Az ilyen vezetői hanyagság és mulasztások esetén ezért a bizonyítási teher is megfordul, és a volt vezetőnek kell az őt terhelő felelősség alóli kimentése érdekében bizonyítania, hogy vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
Annak érdekében, hogy minden érdekelt hitelező bekapcsolódhasson a folyamatban lévő megállapítási perekbe, a bíróság a keresetindításról értesíti a felszámolót, a felszámolónak pedig értesítenie kell a hitelezőket. Ugyanazon vezetői magatartás elbírálására nem célszerű külön-külön pereket indítani, ezért ha már jogerős ítéletet hoztak a megállapítási perben, vagy az elsőfokú eljárásban már berekesztették a tárgyalást, ugyanazon ténybeli alapon, ugyanazon vezető ellen már nem indítható megállapítási kereset.
Újdonság, hogy marasztalási pert csak a felszámolás lezárását követően lehet indítani, a felszámolás lezárását követő 90 napon belül. Ennek a szabálynak az az indoka, hogy a felszámolás lezárását követően derül ki, hogy melyik hitelező melyik követelése nem térült meg, és ennek volt-e okozati összefüggése az adós volt vezetőjének felszámolási vagyont csökkentő korábbi intézkedéseivel.
A Cstv. 40. §-ában a hitelezők érdekeit sértő, fedezetelvonó ügyletek megtámadására vonatkozó határidő 90 nap helyett 120 nap lesz annak érdekében, hogy a felszámoló a keresetindításhoz szükséges bizonyítékokat össze tudja gyűjteni. A megtámadható szerződésekre vonatkozó időszak 2 év helyett 3 év lesz.
A Cstv. 63. § (2) bekezdése pontosításra került, és a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel is koherensebb lett. A módosítás értelmében a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden
- 25/26 -
olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság a tagot (részvényest) - az adós társasággal összefüggő tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt fennálló helytállási kötelezettségére tekintettel - a hitelező azon felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelésének megfizetésére kötelezi, amelynek kielégítésére a felszámolási eljárásban nincs fedezet. A felszámoló a keresetindítást megalapozó körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni."
A Cstv. 63/A. §-a pontosítást igényelt. A felszámoló keresetindítási lehetősége elhagyásra került, ugyanis a felszámoló keresetindítási jogának ezekben az esetekben azért nincs értelme, mert ennek a kereseti kérelemnek a tárgya már nem az adós vállalkozás vagyonának visszaszerzése, ehelyett a per a vállalkozás tagjának korlátlan felelősségének megállapítására irányul. A módosított rendelkezések szerint amennyiben az adósnak - a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat) szerint - a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van, a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. A felszámoló az e bekezdés szerinti felelősséget megalapozó, társasági részesedést átruházó jogügyletre vonatkozó, tudomására jutott információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt és a nyilvántartásba vett hitelezőket tájékoztatni. A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül lehet benyújtani.
A Cstv. 33/A., 40., 63. és 63/A. §-a szerinti perekben a hitelezőket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, a felszámolók által indított perek illetékmentesek.[5]
A Cstv. 26. §-a már korábban is kimondta, hogy az adósnak - mihelyst elsőfokon elrendelik a felszámolást - tartalékot kell képeznie a pénzeszközeiből a felszámolási eljárás legfontosabb készkiadásaira. A céltartalék alsó összeghatára túlságosan alacsony volt, ezért a módosítás értelmében a kötelező tartalékolás minimális összege 150 000 Ft-ra változik. A céltartalékot úgy kell megképezni, hogy az várhatóan fedezze az adóst a felszámolás elrendelésével összefüggésben terhelő, valamint a felszámolást elrendelő végzésben megállapított költségeket, továbbá az adós tevékenységének lezárásával összefüggésben az iratok rendezésével, elhelyezésével és a vagyontárgyak megőrzésével összefüggő legszükségesebb előzetes ráfordításokat. A tartalékképzésnél figyelembe kell venni azt a bírósági döntést is, amely az adóst a felszámolás elrendeléséig felmerült költségekben marasztalja.
A tartalékolási kötelezettség teljesítéséért az adós legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja - egyéni cég esetén a tag, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozás - készfizető kezesként köteles helytállni.
A bírák munkaterhének csökkentése és feladataiknak a bonyolultabb jogkérdések elbírálására történő fókuszálása érdekében bírósági titkár önállóan is elrendelheti a felszámolást nemcsak azokban az eljárásokban, ahol a felszámolás elrendelése a cégbíróság értesítése alapján, hivatalból történik, hanem azokban az esetekben is, amikor a felszámolást maga az adós kezdeményezi, vagy pedig ha az adós a hitelező követelését maga is elismerte vagy legalábbis nem vitatta. Az egyszerűsített felszámolások közül azokban az esetekben, amikor felhívás ellenére sincs olyan adat, amely alapján az adósnak a hitelezők között felosztható vagyona lenne, és az adós vállalkozás vezetője nem tett eleget a Cstv. 31. §-a szerinti iratátadási kötelezettségének, a felszámolást lezáró végzés meghozatalára bírósági titkár is jogosult. A bírósági titkár bírságot kiszabó határozatot is hozhat önálló jogkörében.
Cstv. 27/A. § (7) bekezdése akként módosult, hogy a felszámoló felmentésére irányuló kérelem tárgyában 8 napon
- 26/27 -
belül kell dönteni. A Cstv. 51. § új (4a) bekezdésében a felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen benyújtott kifogást elbíráló végzés ellen benyújtott fellebbezést 45 napon belül kell elbírálni. A Cstv. 60. § új (6a) bekezdése kimondja, hogy a felszámolási eljárást befejező végzés ellen benyújtott fellebbezést 90 napon belül kell elbírálni. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban benyújtott kifogás elleni fellebbezést 30 napon belül kell elbírálni [Cstv. 63/B. § (2) bekezdés.]
A kifogás elbírálásával összefüggésben (Cstv. 51. §) nem volt egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a jogszabálysértés megállapítása esetén kit kell a bíróságnak köteleznie és az eljárással összefüggő költségeket ki viseli. Az egyik álláspont szerint a felszámoló az adós törvényes képviselője, a másik álláspont szerint azonban olyan fizetésképtelenségi szakértő, akinek eljárásjogi kötelezettségeit és polgári anyagi jogi felelősségét is külön meghatározza a Cstv., ezért a kifogás tárgya a felszámoló jogellenes tevékenysége vagy feladatainak elmulasztása miatt a jogsérelem kiküszöbölése.
A módosítás e tekintetben egyértelmű jogi helyzetet teremtett: a kifogást a felszámolóval szemben kell benyújtani, és a bíróság is a felszámolót kötelezi a jogszabálynak megfelelő intézkedésre. Ha a kifogást a bíróság megalapozottnak találja, de a felszámoló nem járt el felróhatóan, a felszámoló kérelmére, a kifogást elbíráló határozatban a bíróság mentesíti őt azon költségek viselése alól, amely költségek a kifogást benyújtó félnél merültek fel. Ezekben az esetekben a kifogást benyújtó fél költségeit a felszámoló a felszámolási költségek között elszámolva fizetheti ki.
Az új felszámolói névjegyzékbe felvételre nem került felszámoló szervezetek csődeljárásban és felszámolási eljárásban új kijelölést nem kaphatnak, de a folyamatban lévő ügyeket végigvihetik. Számukra indokolatlan adminisztratív és pénzügyi teher, hogy felszámolói és vagyonfelügyelői szakképesítéssel, jogi és közgazdasági végzettséggel, valamint könyvvizsgáló képesítéssel rendelkezők mindegyikéből legalább 2-2 személyt kelljen folyamatosan foglalkoztatniuk. A Cstv. 27/A. §-ának módosítása ezért lehetővé teszi, hogy a fent említett képzettséggel, illetve szakképesítéssel rendelkező személyek közül 2-2 helyett 1-1 személy kötelező foglalkoztatására kerülhessen sor.
A Cstv. 27/A. § (7) bekezdés módosítása azokra az esetekre tekintettel szükséges, ha a másodfokú bíróság nem hagyja jóvá a jogszabálysértően tevékenykedő felszámoló felmentéséről szóló elsőfokú határozatot. A másodfokú bíróság döntéséig a felmentett felszámoló még a tisztségében marad, de csak a legszükségesebb, halaszthatatlan teendőket láthatja el, azaz pl. nem rendelkezhet az adós vagyonával. A felszámolót felmentő jogerős végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. A törvénymódosítás a felmentett felszámoló részére a feladatátadás érdekében mérlegkészítési kötelezettséget ír elő (ún. átadó mérleg), és szabályozza, hogy azt milyen határidőn belül kell elkészítenie és kinek kell megküldenie. Ennek a kötelezettségnek a megszegése esetén a felmentett felszámolót a bíróság bírsággal sújtja.
A felszámolói névjegyzék adattartalma bővül. A névjegyzékben fel kell tüntetni a felszámoló szervezet által foglalkoztatott, felszámolóbiztosi tevékenységre jogosult személyek névjegyzék-nyilvántartási számát, természetes személyazonosító adatait, lakcímadatait, a lakcímnyilvántartásba bejelentett értesítési címét, ez utóbbit természetesen csak akkor, ha van ilyen adat bejelentve. A névjegyzékbe be kell jegyezni továbbá a kötelező szakmai továbbképzésre jogosultak esetében a továbbképzés teljesítését igazoló tanúsítvány számát is.
A felszámoló szervezettel szemben kiszabható bírságok mértéke a jogsértés jellegétől és súlyától függően, differenciáltan került megállapításra, ennek érdekében a törvénymódosítás a Cstv. 27/C. § (5) bekezdésében valorizálta a bírság mértékét. Indokolt volt továbbá a bírsággal fenyegetett mulasztások körét kiegészíteni azokkal az esetekkel, ha a felszámoló szervezet nem teljesíti a vagyoni biztosítéknyújtási kötelezettségét vagy megszegi az elektronikus értékesítési rendszer használatával összefüggő, jogszabályban meghatározott kötelezettségeit.
Egyértelműbbek lesznek az állami felszámolók hatósági ellenőrzésére és szakmai beszámoltatására vonatkozó szabályok.
A felszámolói névjegyzékbe vétel feltételéül szabott vagyoni biztosíték meglétét a felszámolókat nyilvántartó hatóság ellenőrzi. Ennek érdekében módosításra került a hitelintézeti törvény, a biztosítási törvény és a befektetési szolgáltatókat szabályozó törvény annak érdekében, hogy a vagyoni biztosíték meglétét a hatóság ezeknél a szolgáltatóknál is ellenőrizhesse.
A Cstv. 46. §-a kiegészül azzal az előírással, hogy a felszámoló a hitelezői igénybejelentéseket köteles írásban visszaigazolni a hitelezők számára. A módosítás a hitelezői érdekeket szolgálja és joggyakorlásukat segíti elő, tekintettel arra, hogy ha a felszámoló és a hitelező között nincs egyetértés a bejelentett hitelezői igény jogalapja vagy összegszerűsége tárgyában, akkor erről a bíróság dönt, egy külön megfellebbezhető végzéssel.
- 27/28 -
A Cstv. 50. §-ában előírásra kerül, hogy a felszámolónak a közbenső mérleghez csatolnia kell a hitelezői követelések listáját is.
Szintén a hitelezői joggyakorlás elősegítése érdekében a felszámoló köteles a felszámolási közbenső mérleghez és a felszámolási zárómérleghez kapcsolódó szöveges jelentést is megküldeni a hitelezőknek (Cstv. 50. és 56. §-ának módosítása).
A felszámolási zárómérleg tartalma bővítésre kerül oly módon, hogy hitelezőnkénti bontásban kell feltüntetni a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ki nem egyenlített tartozásokat.
A felszámolási költségek csökkentése és a felszámolók tevékenységének ellenőrzöttebbé tétele érdekében a felszámolónak nyilvánosan versenyeztetnie kell azokat a külső szolgáltatókat, akiket az adós vagyonának, iratanyagának kezelésére, őrzésére, raktározására, valamint a vagyontárgyak értékbecslésére és más hasonló tevékenységre igénybe vesz. Ezek a vállalkozások nem lehetnek a felszámolóbiztos, illetve a felszámoló szervezet, illetve a hozzátartozói vagyoni érdekeltségébe tartozó vállalkozások. Az említett külső szolgáltató kiválasztására és a vele kötendő szerződés tartalmának kialakítására vonatkozó szempontrendszert a felszámoló dokumentálni köteles, ez a hitelezők számára is megismerhető.
A törvénymódosítás a felszámolási értékesítési hirdetményeknél kötelező elemeként szabja meg a minimálárat[6]. A minimálár előzetes közzététele azért lényeges, mert az eredményes pályázati vagy árverési értékesítés egyik feltétele a minimálárat elérő vagy azt meghaladó érvényes vételi ajánlat. A minimálár kötelező alkalmazásának célja a vagyonértékesítési bevételek optimalizálása.
A minimálárra az első és a megismételt értékesítéseknél irányadó szabályokat végrehajtási rendelet tartalmazza. A felszámolási eljárásban az adós vagyonának nyilvános értékesítésére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 300/2017. (X. 17.) Korm. rendelet módosította a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítését szabályozó 237/2009. (X. 20.) Korm. rendeletet és a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendeletet.
A rendeletmódosítás szerint az első értékesítési fordulóban (akár pályázat, akár árverés formájában hirdeti meg a vagyont a felszámoló) a becsértéket (ún. likvidációs értéket) mindenképpen el kell érnie a minimálárnak. Az eredménytelen első értékesítési fordulót követően a következő értékesítési fordulóban a felszámoló a minimálárat a becsérték 70%-áig leszállíthatja, feltéve, ha azt a hitelezői választmány, hitelezői képviselő írásban nem ellenzi. Ha a felszámolási eljárásban hitelezői választmány vagy hitelezői képviselő választására nem került sor, akkor a felszámoló a minimálárat akkor csökkentheti, ha azt a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelezők követelésarányosan számított többsége írásban nem ellenzi. Ha az értékesítésre kerülő vagyonban van olyan vagyontárgy, amely zálogjoggal, végrehajtási joggal vagy bejegyzett fiduciárius hitelbiztosítékkal van megterhelve, akkor a minimálár csökkentésére akkor van lehetőség, ha az első ranghelyi jogosult nem ellenzi.
Ha a megismételt értékesítési eljárás is eredménytelen, és az értékesítésre kerülő vagyonban nincs olyan vagyontárgy, amit a zálogjogosult, a végrehajtási jog jogosultja vagy a fiduciárius hitelbiztosíték jogosultja - a Cstv.-ben foglaltak szerint, a becsértéket elérő vételárért - megvásárolna, akkor az ezt követő megismételt értékesítési eljárásokban a becsérték (az előbb említett feltételekkel és hitelezői kifejezett vagy vélelmezett hozzájárulással), a becsérték 50%-áig csökkenthető. Ha még az 50%-os csökkentéssel sem talál vevőre a vagyontárgy, akkor készletek, félkész termékek, követelések és kis értékű (1 millió forintot nem meghaladó becsértékű) ingóságok esetében a becsérték 35%-áig csökkentheti a minimálárat a felszámoló. Ez utóbbi rendelkezés indoka, hogy a gyorsabb értékvesztésnek kitett és/vagy kis értékű vagyoni elemek értékesítésére is belátható időn belül sor kerüljön, és gyorsabban le lehessen zárni a felszámolási eljárást.
A becsérték ilyen mértékű csökkentésére csak akkor van lehetőség, ha időközben nem került sor olyan értékbecslésre, amely a becsértéket a korábbinál több mint 20%-kal kisebb összegben határozta meg, ellenkező esetben a minimálár lehetséges csökkentésének mértéke szűkebben került meghatározásra. Ez a szabály azért szükséges, hogy a becsérték csökkentésével ne lehessen a minimálár szabályait megkerülni.
Az újabb értékbecslés szükségességének okát a felszámolónak az értékesítési hirdetményben fel kell tüntetnie. Az újabb értékbecslés készítését főként a piaci viszonyok előre nem látható hirtelen változása vagy a vagyontárgy tulajdonságaiban, értékesítési lehetőségeiben beállott rendkívüli és nagyobb mértékű eltérések indokolhatják.
A hitelezők tájékoztatása érdekében az értékesítési hirdetményben a felszámolónak nyilatkoznia kell arról, hogy a becsérték megváltozása esetén a minimálár megállapítása során a hivatkozott jogszabályi feltételeket teljesítette.
A Cstv. 2017. évi XLIX. törvénnyel megalkotott módosítását több hónapos előzetes egyeztetés előzte meg a bíróságokkal, a felszámolók és vagyonfelügyelők érdekképviseleti szerveivel, az állami adóhatósággal és a pénzügyi szektor szakmai érdekképviseleti szervezeteivel. Az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselői tanácskozási joggal részt vettek a kúriai joggyakorlat elemző csoportok munkájában is. A jogszabály-előkészítéssel megbízott munkatársak több alkalommal meghívást kaptak a bírák szakmai szervezeteinek rendezvényeire, ahol személyes konzultációkkal is meg lehetett vitatni a jogértelmezési nehézségeket. Az említett fórumokon javasoltak túlnyomó része a törvény-előkészítés során figyelembevételre került. ■
JEGYZETEK
[1] Az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 58. §-a.
[2] 2017. évi CXLIV. törvény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, egyes büntető tárgyú törvények, valamint az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények módosításáról.
[3] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosított 118/B. §-a.
[4] Kapcsolódó Ptk. szabály a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének felelősségre:
3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége]
Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.
Kapcsolódó szabály a környezetvédelmi törvényben a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségére.
102. § (5) A gazdasági társaság és egyéni cég azon tagjai (részvényesei), valamint vezető tisztségviselői, akik olyan határozatot (intézkedést) hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz, a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő, a társaság által nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért. Mentesül a felelősség alól a gazdasági társaság és egyéni cég azon tagja (részvényese), illetve vezető tisztségviselője, aki a határozat (intézkedés) meghozatalában nem vett részt, a határozat ellen szavazott, illetve az intézkedéssel szemben tiltakozott.
[5] Lásd illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Igazságügyi Minisztérium Gazdasági Kodifikációs Főosztályának főosztályvezető-helyettese.
Visszaugrás
