A Kúria határozatában rögzítette, hogy a házastársak közös végrendeletébe foglalt egyoldalú visszavonás tilalma a túlélő házastársa hagyatékát megöröklő házastársat is köti.
Címszavak: közös végrendelet - végintézkedés - hagyaték - házastársak közös végrendelete - egyoldalú visszavonás tilalma - végrendelkezési szabadság.
Az örökhagyó és házastársa a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:23. §-a szerint előírt alaki formában közös végrendeletet tettek, amelyben valamennyi ingó és ingatlanvagyonukra egymást kölcsönösen általános örökösként, a felpereseket pedig helyettes örökösként jelölték meg. A házastársak a végrendeletben azt is kikötötték, hogy a közös végrendelet egyoldalúan nem vonható vissza.
Az örökhagyó utóbb kelt írásbeli magánvégrendeletében örököseként az I. rendű felperest, valamint az alpereseket jelölte meg, megelőző, "halál esetére tett ígéretét, nyilatkozatát, illetve intézkedését" pedig hatálytalannak nyilvánította.
Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatállyal - mivel a felperesek annak érvényességét vitatták - az utóbb kelt végrendelet szerint adta át.
A felperesek keresetükben kérték a bíróságtól az örökhagyó utóbb tett végrendelete érvénytelenségének megállapítását. Álláspontjuk szerint a közös végrendelet egyoldalú visszavonására irányuló tilalom a túlélő házastársat is köti, ezért újabb végrendelet tételével sem hatálytalaníthatja a közös végrendeletet. Nézetük szerint az örökhagyó végrendelete az elhunyt házastársa végakaratát is sérti, a közös végrendelet végső célja ugyanis a felperesek örökössé tétele volt, amit az utóbb készült végrendelet meghiúsított.
Az alperesek a kereset elutasítása mellett a végrendelet érvényessége tekintetében arra hivatkoztak, hogy a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának tilalma csak mindkét fél életében fennálló korlát, a házastárs halálával ez a tilalom megszűnt: az örökhagyó házastársa hagyatékát megörökölte, vagyonáról pedig a törvény biztosította végrendelkezési szabadság keretei között rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság álláspontja szerint a Ptk. 7:43. § (3) bekezdésébe foglalt egyoldalú visszavonási tilalom a végrendelkezők életében megtett nyilatkozatokra vonatkozik, a túlélő házastárs azonban nincs elzárva attól, hogy a közös végrendelettől eltérő tartalmú végintézkedést tegyen. Az örökhagyó utóbb tett végrendelete felülírta a közös végrendeletet, ezért a hagyatékot ez utóbbi végintézkedés szerint kell átadni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az utóbb tett végrendelet érvénytelenségét állapította meg. A másodfokú bíróság
- 667/668 -
indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 7:43. § (3) bekezdése szerinti rendelkezés a házastársakat nem csupán életükben köti: a túlélő házastárs sem élhet az egyoldalú visszavonás jogával. A házastárs az örökhagyó végintézkedésének ismeretében kifejezetten akként végrendelkezett az örökhagyó javára, hogy helyettes örökösként mindketten a felpereseket jelölik meg és a végrendeletét az örökhagyó egyoldalúan nem vonja vissza. A kifejtettek miatt az örökhagyó eltérő tartalmú végrendelete a házastárs végintézkedési szabadságát sérti.
Indokolásában a másodfokú bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a Ptk. 7:43. § (3) bekezdésében a törvény maga teszi lehetővé, hogy a közösen végrendelkezők végintézkedési szabadságukat korlátozzák, e korlátoktól egyikük esetében sem lehet eltérni.
Felülvizsgálati kérelmében az I. rendű alperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Indokolása szerint a házastársak egyikének halálával a végrendelet "közös" jellege megszűnik, ezért kikerül a visszavonást tilalmazó szabályok hatálya alól, így nem volt akadálya annak, hogy az örökhagyó újabb végrendeletet tegyen. A másodfokú bíróság ellentétes döntése álláspontja szerint indokolatlanul korlátozza a túlélő házastárs végrendelkezési szabadságát.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Rámutattak, hogy a végrendelkezési szabadság korlátozását a Ptk. kifejezett rendelkezése teszi lehetővé, ami nem csupán mindkét fél életében érvényesül, az ezzel ellentétes értelmezésüket az alperesek nem támasztották alá.
A Kúria a másodfokú bíróság értelmezésével értett egyet.
Indokolásában a Kúria elsőként azt emelte ki, hogy a közös végrendelkezés az általános tiltó szabályhoz[1] képest egy kivételes lehetőség, amely kizárólag a házastársak számára a házassági életközösségük fennállása esetére biztosított.[2] Mindebből az is adódik, hogy a közös végrendeletre vonatkozó végintézkedési szabályokat átszínezi a házassági életközösségre és az annak alapján keletkező vagyonközösségre vonatkozó speciális vagyonjogi környezet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
