Immár második alkalommal került megrendezésre a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar és a krakkói Jagelló Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének közös konferenciája, 2009. szeptember 21. és 22. között a pécsi Jogi Kar Jogtörténeti Tanszékének szervezésében, ezúttal "Symbols and Ceremonies in the European Legal History" címmel.
A konferenciát Kajtár István tanszékvezető nyitotta meg, aki kifejezte a közös konferencia ismételt, sikeres megszervezése nyomán érzett örömét, és üdvözölte a tudományos eredmények megosztásának lehetőségét.
A nyitóelőadást Kazimierz Baran, a Jagelló Egyetem Jogtörténeti Tanszék tanszékvezető professzora tartotta, "The message smuggled by the martyrdom of St. Stanislaus in the constitutional tradition of Poland" címmel Szent Stanislaus vértanúságáról, mint a lengyel jogtörténet egyik kiemelkedő szimbólumáról. Szent Stanislaus Krakkó püspöke a 11. században (1030-1079), vértanúságának története a 13. században vált ismertté. Személyét az előadó az angol történelemből ismert, Thomas Becket történelmi alakjához hasonlította. Baran professzor beszámolt a 11. századi lengyel uralkodók és püspökök hatalmi viszonyairól, és mint addig páratlan eseményről, Szent Stanislaus püspök Bátor Boleslaus királlyal (1039-1081) történt szembeszegüléséről. Betekintést nyert a hallgató a 19. század, valamint a jelen kor történészeinek e témában folytatott kutatásai eredményeibe, illusztrálva a Krakkói Törvényszéki Intézet által a püspök koponyáján végzett vizsgálatokat. A koponyán megfigyelhető az erőszakos halál nyoma, amely a 19. században született feltételezésekkel ellentétben bizonyítani látszik, hogy a püspököt meggyilkolták, nem pedig kivégezték felségárulásért. Ugyan a püspök halálát illetően különböző elméletek születtek, napjainkban folyó kutatások igazolják, hogy legendája máig élő. Szent Stanislaus vértanúságának története az uralkodóval való szembenállás szimbóluma lett a lengyel jogtörténetben.
Kajtár István tanszékvezető professzor a bor és a szőlő jog- és kultúrtörténetéről tartott előadása nyomán megbizonyosodhattunk arról, hogy "borvidékeink" históriája a régmúltba vezet bennünket, és a kert valamint annak gyümölcse, mindenekfelett a venyige, áthatja jelképeink titokzatos világát. A szőlőskertek mindennapjai szorosan kötődnek a hagyományos magyar stílushoz. A konferencia résztvevője azon kívül, hogy megismerhette a magyar bor és a szőlőkertek, hegyközségek jog- és kultúrtörténetét, a magyar borvidékeket és a kiváló magyar borok fajtáit, egy rövid időre elkalandozhatott és a villányi vagy éppen a tokaji borvidék lejtőin érezhette magát.
Peres Zsuzsanna "The Cultural Heritage of the Hungarian fideicommissa" című előadásából részletes betekintést nyerhettek a hallgatók a magyar hitbizományok kulturális örökségébe, különös tekintettel az Esterházy-örökség sorsára. Az előadás témája a magyar "hitbizományi" jog kezdeteinek bemutatása az előadó általa vizsgált hat nemesi család, a Thurzó, az Esterházy, a Pálffy, a Zichy, a Szirmay és az Erdődy család felemelkedésének történetén keresztül. Az előbbi családok a család vagyonát és maguk az örökhagyók által szerzett nem kevés mennyiségű vagyont törekedtek örököseik közül egynek a kezében összpontosítani. Az előadó, az 1687:9. tc. elfogadását megelőző időszakból, olyan rendelkezésekről számolt be, amelyek céljukat tekintve - a vagyon osztatlanul megőrzése a család számára - előkészítették a terepet a hitbizomány bevezetésére. Beszámolt Magyarország legrégebbi nemesi családjai kiemelkedő történelmi jelentőségű személyeiről, és betekintést engedett különösen a Thurzó, a Pállfy és az Esterházy család kincstárába. A korszak arisztokratái számára elengedhetetlen volt, hogy nemesi származásukat kincstárukkal is alátámasszák. Az előadásban szereplő családok hasonló politikai és katonai karriert futottak be Magyarországon. Talán a leghíresebb, a legtöbb vagyont szerző és a 17. századtól politikailag legmeghatározóbb család az Esterházyaké volt. A család több híres leszármazóval rendelkezett, udvarhoz való hűségükkel folyamatosan bizonyították jutalomra való érdemességüket, katonai sikereik révén biztosítva volt felemelkedésük, amelyet az uralkodók a hercegi, grófi és bárói címek adományozásával honoráltak. Az előadó részletesen ismertette a Thurzó- és az Esterházy-gyűjtemény darabjait, amely óriási kincsmennyiség létezéséről tesz tanúbizonyságot, ezenkívül beszámolt az Esterházy-örökség sorsáról az első világháborútól egészen a jelenkorig.
Marian Malecki a templomos lovagrend jelképrendszerét mutatta be. Az európai jogtörténetben jelentős helyet foglalnak el a katonai lovagrendek, így különösen a tragikus sorsú templomosok. Az előadó gazdagon illusztrálta a lovagrend tevékenységének korabeli összetevőit, megjelenítette a rend szimbólumait, építményeit, egyaránt kitért a korabeli ikonográfiára és a megmaradt emlékekre.
- 209/210 -
A hallgatóság átfogó és differenciált képet kapott a templomos lovagrend jogtörténeti-kultúrtörténeti hagyatékáról.
Andrzej Dziadzio I. Ferenc József császárnak a koronatartományokban tett látogatásai szertartásairól és azok szimbólumairól számolt be az uralkodó 1880-as galíciai látogatásának esetén keresztül. A császár prágai látogatásaival ellentétben, amelyet a cseh nép gyakran bojkottált, a galíciai látogatás a lojalitás légkörében zajlott. Célja, kétségkívül, a lengyel és osztrák kormány közötti politikai "modus vivendi" megerősítése volt. Az 1880-as krakkói látogatás leginkább spekulatív eredménye a Wawel-kastély pompájának helyreállítása lett, amely azután az uralkodó rezideciájául szolgált. Az uralkodónak a Monarchia respektált területeire tett látogatásai, többé vagy kevésbé, de kétségkívül politikai indíttatású, az uralkodó kívánalmainak bevezetését könnyítő szertartások voltak.
Herger Csabáné "For better or for worse, till death" címmel a házasságkötésre vonatkozó, az európai jogi kultúrában fellehető jogszokások jelképrendszeréről tartott előadást. Megismerhettük a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, valamint a római-germán örökség európai jogi kultúrára gyakorolt hatását, ami a házasság, család intézményének társadalmi rendeltetését, a házasságkötés módját, a szertartások jellemzőit, valamint a házasság felbontásának jogalapját illeti. Az provokáló előadás végkicsengése szerint, ma, amikor az értékek relativizálása következtében a házassági köteléki jogi normákat jelentős mértékben fellazították, az európai és a magyar jogi kultúrában egyaránt nyitott a kérdés, vajon a házasság egy férfi és egy nő, avagy pusztán két partner kapcsolata és vajon erkölcsi közösség-e, amelyben a hűség fontos szerepet játszik. Ezen erkölcsi relativizálás szemtanújaként a jogtörténésznek a tradicionális házasságkötési eskü jut eszébe, az "amíg a halál el nem választ tőle" szavak, amelyek nélkül Európa népei aligha élhették volna meg a 21. századot.
Végezetül Wladyslaw Peksa a lengyel jelképek és szertartásoknak a 17. században létrejött, kozák quasi-államra gyakorolt hatásáról tartott előadást. Beszámolt a kozák államszerű képződmény 1648 utáni létrejöttének körülményeiről, valamint a Lengyel-Litván Köztársasággal folytatott viszálykodás ellenére átvett alkotmányos mintákról. Az előadás nyomán a hallgató megismerhette a kozák quasi-állam hivatalai, méltóságai elnevezésére, az állam és a hatalomgyakorlás megjelenítésére használt, lengyel-litván eredetű jelképek rendszerét, amelyek közül a leghíresebb szimbólum a Hetman tisztségét jelképező pálca lett.
Úgy érzem, a hagyományteremtő céllal szervezett, kétnapos konferencia mindét szervező fél számára rendkívül eredményesnek mondható, hiszen a jogtörténészeknek lehetőségük nyílt nem csak a szervezett előadások, de a kötetlen beszélgetések alkalmával is kutatási eredményeik megosztására, tudományos ismereteik gazdagítására. Eredményes volt a hallgató számára is, aki színvonalas előadások révén átfogó képet kapott a magyar és lengyel jogtörténet fontosabb jelképeiről és szertartásairól, és azoknak az európai kultúrtörténettel való kapcsolatrendszeréről. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
