A vonatkozó jogszabályok ellentmondásai, illetve az érintett hatóságok helyenként bizonytalan és változó gyakorlata fényében nem meglepő, hogy az idevágó bírósági gyakorlat sem egységes. Mind az egyes cégbíróságok, mind a legfelsőbb bíróság döntései vegyes képet mutatnak a HOC jegyzett tőkéjének konvertibilis devizában való bejegyezhetősége tekintetében.
A kapcsolódó APEH-, illetőleg devizahatósági gyakorlat ismertetését azért tartottuk lényegesnek cikkünk témája szempontjából, mivel az utasítás bevezetését megelőzően a cégbírósági eljárást nagymértékben befolyásolhatta az előbb említett hatóságok eljárása. Azon cégbírák felé, akik a HOC jegyzett tőkéjének konvertibilis devizában való bejegyezhetőségét a HOC, illetőleg a devizakülföldi státuszra tekintettel elfogadhatónak tartották, a cégbejegyzés megtörténte előtt az adóhatósági nyilvántartásba vételt, illetőleg a devizahatósági bejelentés megtörténtét igazolni kellett.
Az utasítás bevezetésével az APEH sajnálatos módon egyértelművé tette, hogy a gazdasági társaság elő-társasági létszakaszában HOC-ként és devizakülföldiként nem működhet (ezen időszak alatt jegyzett tőkéjét tehát forintban köteles feltüntetni), csak cégbírósági bejegyzését követően válhat azzá. E gyakorlat azonban felveti a kérdést, hogy a cégbejegyzést követően HOC-ká és a devizakülföldivé váló gazdasági társaság jegyzett tőkéjét a megfelelő számviteli előírások alkalmazásával átválthatja-e forintról konvertibilis devizára? Véleményünk szerint a kérdésre a válasz - figyelembe véve a korábban elmondottakat is - egyértelműen igen, azonban a bírósági gyakorlat a vonatkozó jogszabályok ellentmondásaiból következően e tekintetben is eltéréseket mutathat.
Mint jeleztük, az APEH előzőekben tárgyalt nyilvántartásbavételi gyakorlata vitatható jogértelmezésen alapul, az alapvető dilemma továbbra is az, hogy (akár a cégalapítástól, akár az előtársasági időszak lezártát követően) az off-shore társaságok jegyzett tőkéjét végül is devizában vagy pedig forintban kell bejegyezni.
Ha a kérdést pusztán a Ct. alapján, minden más vonatkozó jogszabály, megfontolás és összefüggés figyelembevétele nélkül kívánjuk eldönteni, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a HOC jegyzett tőkéjét forintban kell bejegyezni.
Mint azonban az előzőekben kiderült, a problémát elszigetelten, összefüggéseiből kiragadó szemlélet - mint oly sok más esetben - most is helytelen következtetésekre vezethet, és súlyos problémákat vet fel. Az off-shore társaságokra vonatkozó jogszabályok, a TAO és az Szt. alapján csak a devizában történő bejegyzés van összhangban a szabályozás logikájával és más elemeivel. Ugyancsak egyértelmű, hogy erre irányult a jogalkotók szándéka is. Az igazi kérdés azonban az, hogy származik-e bármiféle gyakorlati probléma abból, ha minden ésszerűség ellenére a HOC jegyzett tőkéjét forintban jegyzik be. A válasz egyértelmű igen.
Az előzőekben tárgyalt gyakorlati megoldás szerint ha a jegyzett tőkét forintban jegyzik be, akkor az éves beszámolóban - amit devizában készít el a társaság - a jegyzett tőkét a társasági szerződés/alapító okirat szerinti forintösszeg devizára történő átszámításával lehet meghatározni. Mivel az árfolyamok jellemzően állandóan változnak - ami a forint esetében sokszor leértékelődést jelent (legalábbis azokkal a devizanemekkel szemben, amelyek a HOC-ok körében funkcionális devizaként leggyakrabban előfordulnak) -, így a HOC jegyzett tőkéje a számviteli beszámolóban devizában évről évre csökken. A kérdés pedig az, hogy ezt a valóságban egyáltalán nem jelentkező (hiszen forintra történő átváltási kötelezettségről szó nincs), a Ct. által mesterségesen indukált árfolyam-különbözetet számviteli és adószempontból hogyan kell elszámolni.
Ha az árfolyam-különbözetet, ami jellemzően árfolyamnyereség, adóköteles bevételként kellene elszámolni, akkor az off-shore társaságnak minden évben egy virtuális, elméleti nyereség után, sokkolóan gyakorlati forintokban, valóságos adót kellene fizetnie. Ráadásul előállna a páratlan és egyedülálló helyzet, hogy egy, az adózáshoz közvetlenül nem kapcsolódó jogszabály (a Ct.) keletkeztetne adókötelezettséget. Ha tekintetbe vesszük, hogy az off-shore társaságok jegyzett tőkéje magyar lépték szerint általában rendkívül nagy összegre rúg, úgy képet alkothatunk arról, milyen jelentőségű problémával állunk szemben. Mindenfajta túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a fenti elszámolás tényleges gyakorlati alkalmazási kötelezettsége esetén jónéhány külföldi vállalkozás megszüntetné magyar off-shore társaságát.
További, ugyancsak sajátos, de ugyancsak főfájdító adóproblémát okozhatna a fenti sorozatos árfolyamkülönbözet-elszámolás az adott off-shore társaság megszűnésekor is. (Ennek elemzése már a külföldi tulajdonos számviteli elszámolásának tárgyalását is igényelné, így ezt a problémát csupán jelzésszerűen említettük.)
Az alábbiakban a probléma három megoldási lehetőségét tárgyaljuk. Végleges megoldást csupán az első két változat jelentene, azonban ezek megvalósulásáig egy gyakorlatias megközelítést is ismertetünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
