2018. január 1-én a közigazgatás szempontjából több, alapvető jelentőségű jogszabály is hatályba lépett, ezek közül kettőről, az általános közigazgatási rendtartásról és a közigazgatási perrendtartásról tartott előadást egyetemünkön Patyi András, az NKE rektora és Varga Zs. András, karunk tanszékvezető egyetemi tanára "A közigazgatási perrendtartás, mint a jogvédelem új eljárásrendje és az új általános közigazgatási rendtartás" címmel a Deák Ferenc Intézet által szervezett Pázmány Törzsasztal keretében. Az előadás moderátora karunk oktatója, Hajas Barnabás volt. Mivel az előadók nemcsak komoly jártassággal bírnak a témában, hanem egyszersmind aktív részesei is voltak a kodifikációs folyamatnak, nagy érdeklődés övezte a rendezvényt: jelenlegi és volt hallgatók, illetve több szakmabéli is eljött meghallgatni az előadást.
Már a cím maga is beszédes, a közigazgatási bíráskodás jelentőségét ugyanis az említett jogvédelmi funkció adja. Ennek megfelelően Patyi András előadásában is fontos szerepet töltött be a hazai közigazgatási bíráskodás kialakulásának, majd az elnyomó hatalom által való megszüntetésének ismertetése, az előadás végén pedig az önálló közigazgatási bíráskodás újbóli létrehozatalának hiányolása. Az önálló perrendtartás megalkotásának indokai között említette az előadó a közigazgatási eljárások változatosságát, azt a tendenciát, hogy egyre több olyan szereplő jelenik meg az eljárásokban, amelyek ugyan nem közigazgatási szervek, de közigazgatási feladatot látnak el és közigazgatási döntést hoznak, illetve egyre több lehetőség van a hatósági döntések merevségének áttörésére, mindezzel pedig a korábbi jogorvoslati rendszer nem tudott mit kezdeni. Ebből fakad az a döntés is, hogy a közigazgatási perrendtartás kodifikációja során nemcsak az aktusok kerültek középpontba, hanem a közigazgatási cselekmények, illetve azon általános jellegű közigazgatási aktusok is, melyek nem esnek a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá. Patyi András a jogorvoslati rendszer átalakulása kapcsán arra is rámutatott, hogy a fellebbezés háttérbe szorulásával és a közigazgatási perekben a megváltoztatási jog főszabállyá tételével már nem olyan éles a különbség a végrehajtó hatalom részét képező közigazgatási
- 317/318 -
szervek és a bíróságok döntéshozatala között, utóbbiak is lényegében közigazgatási döntést hoznak. Nagy nóvumnak tekinti a jogvédelem szempontjából a megállapítási keresetek, illetve a marasztalási döntés szabályozását, illetve azt is, hogy az új polgári perrendtartás révén a polgári bíróságok eljárásaik során (pl. egy kártérítési perben) kötve vannak a közigazgatási perben hozott döntésben foglaltakhoz.
Varga Zs. András az általános közigazgatási rendtartás megalkotása mellett szóló érvek közül kiemelte, hogy valójában egy olyan hatósági eljárás sem létezett, amelyre kizárólag a Ket.-et kellett volna alkalmazni, hiába született általános eljárási törvényként. Erre a kérdésre egyébként Patyi András is kitért, kiemelve, hogy a Ket. tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezései 55 törvény alkalmazhatóságára utaltak. Összességében a Ket. inkább egy ügyintézői kézikönyv volt, nem volt képes eredeti céljának betöltésére. A közigazgatási perrendtartás megalkotása során ezért elkerülhetetlenné vált a hatósági eljárások szabályozásának megújítása is: az általános közigazgatási rendtartás valóban általános, ugyanakkor nem teljes eljárási jogszabály, egyes, sajátos követelményekkel bíró eljárásokra (pl. szabálysértési eljárás) nem terjed ki, de általánossága révén a lehető legtöbb eljárásban alkalmazandó, az ágazati joganyag csak kisebb, kiegészítő rendelkezéseket tartalmazhat. Mindehhez kapcsolódóan Patyi András azt a három követelményt fogalmazta meg, miszerint általános jellegűnek, általános jogérvényűnek és általános erejűnek kellett lennie az általános közigazgatási rendtartásnak és e követelményeket sikerült is teljesíteni.
A rendezvény végén zárszavában Hajas Barnabás hangsúlyozta, hogy a közigazgatási eljárásjog megújításában a közigazgatási perrendtartás megalkotása volt az elsődleges cél, a hatósági eljárásjogi kodifikáció mindvégig erre figyelemmel zajlott. Célkitűzésként jelent meg, hogy a hatósági eljárásban olyan döntések születhessenek, amelyek a közigazgatási perben érdemben elbírálhatóak, egyszersmind a jogorvoslati rendszer átalakítása is ennek köszönhető. A közigazgatási perjogi szabályok azonban nem pusztán az általános közigazgatási rendtartás alapján meghozott hatósági döntések felülvizsgálatát rendezik, ezért az általános közigazgatási rendtartás csak az egyik "bemeneti utat" jelenti, és nem szabályozza az összes megelőző eljárást. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tud. segédmunkatárs PPKE JÁK.
Visszaugrás
