Az államról és annak alkotóelemeiről, valamint azok rendszerszintű működéséről alkotott képünk a 21. században is alapvetően egy statikus, a 17. századi abszolutizmusban gyökerező szuverenitásfelfogásra épülő nemzetállamiságon alapul, miközben a mindinkább nemzetközivé váló, globalizálódó gazdaság a természetjogi eredetű állam- és jogképet jelentős kihívás elé állítja. Ha csak szűken véve a jogalkotás kérdését nézzük, már azon a téren is szembetűnő, hogy a nemzetállami szuverenitás e fontos összetevőjét az állami intézmények mellett egyre tágabb körben gyakorolják növekvő számú egyéb - akár nem is feltétlenül intézményesedett - entitások, kiemelten a különféle államközi-nemzetközi szervezetek, az emberi jogokra vonatkozó egyezmények, illetve az állami keretek által kevéssé korlátozott magánjogi formációk szabályrendszerei.[1]
Az ily módon egyre több területen globalizálódó gazdasági környezet komoly kihívás elé állítja a hagyományos anyagi jogi és szervezeti struktúrákat. Már az új Polgári Törvénykönyv koncepciója is utalt arra, hogy a magánjogban már nem annyira a számos területen 18-19. századi gazdaság- és társadalompolitikai elveket őrző törvénykönyvek, hanem mindinkább a jogirodalmi szerzők által támogatott bírói gyakorlat révén tudja a jog a 21. század elejének szociális funkciókkal még erősen átitatott piacgazdaságát szolgálni.[2] A jogalkalmazás fontosságának erősödése ellenére az egyik legrosszabb versenyhelyzetben pont a kontinentális jogrendszerű államok államszervezetének sajátos vertikumát jelentő rendes bíróságok vannak, ami óhatatlanul következik a bírósági szervezetre és eljárásra vonatkozó, éppenséggel garanciális jellegű előírásokból, gondoljunk csak a hivatalos nyelvhasználatra, a tárgyalásokon való személyes jelenlétre, vagy a bírói tanácsok összetételére.[3] Ahogy erre Dammann és Hansmann is rámutatott: a magánjogi jogalanyok számára nyitva álló lehetőség a jogviták helyének máshová való szabad áthelyezése könnyen azt eredményezheti, hogy a helyi jogalkalmazás javítására nem fordítanak erőforrást; ez pedig szükségképpen azzal jár, hogy a helyi bíróságok ítélkezési tapasztalata egyrészt több téren fokozatosan romlik, másrészt egyre inkább csak olyan ügyekre fog szorítkozni, amelyekben a jogviszony jellege (pl. szerződésen kívüli károkozás több esetköre) vagy jogszabályi előírás (pl. fogyasztói szerződésből eredő viták) nem teszik lehetővé a szabad fórumválasztást. Erre a problémára viszont Dammann és Hansmann szerint kontraproduktív jogalkotói válasz lenne a fórumválasztás jogának normatív szűkítése, ugyanis
"a bíróságok nem éretlen szerveződések, amelyek védelemre szorulnak a fejlődésük érdekében. Épp ellenkezőleg, a legtöbb országban kellőképp fejlettek. A probléma éppenséggel az, hogy túlzottan fejlettek, [ezért] a döntési monopóliumok további szélesítése gyenge eszköz a fejlődésük ösztönzésére."[4]
A bíróságok "versenyképességének" előbbiekben részletezett problémájára több ország is azt a jogalkotási választ adta, hogy a rendes bírósági szervezetrendszeren belül külön fórumot alakított kifejezetten nemzetközi kereskedelmi jogvitákra szakosítottan, amelyek a nemzetközi kereskedelem szereplőinek gyakorlatához és igényeihez igazított speciális eljárási szabályok szerint működnek, ezzel próbálva alternatívát kínálni nem csak a saját országukban honos és működő gazdasági szereplőknek, jelentős pertárgyértékű nemzetközi elemet tartalmazó jogvitáikat hazai vagy külföldi választottbíróságok helyett az adott ország rendes bíróságára vigyék.
A jelen tanulmányban a nemzetközi kereskedelmi ügyekre szakosított rendes bírósági fórumok közül kiemelten az angolról, a franciáról és a hollandról kívánunk rövid összehasonlító áttekintést adni, ezen keresztül bemutatva azt, hogy megfelelő gazdasági környezetben a szakosodás ilyen modellje megfelelő jogszabályi és személyi feltételek esetén életképes és versenyképes megoldást jelenthet a változó világban megújulási lehetőségeket kereső bíróságok számára.
Amennyiben képet szeretnénk kapni az aktuális helyzetről, kiemelten a nemzetközi gazdasági ügyekben való peres jogérvényesítésben érdekeltek és közreműködők szempontjairól, véleményéről, igényeiről, igen jó kiindulási pontot jelent egy a British Institute of International and Comparative Law négy kutatója - Eva
- 1/2 -
Lein, Robert McCorquodale, Lawrence McNamara és Hayk Kupelyants - által 2015-ben publikált elemzés.[5] Az elemzés a brit igazságügyi minisztériummal együttműködésben, a bírósági eljárások költségeinek reformjáról szóló konzultáció keretében készült el, és több mint 200 - nemzetközi kereskedelmi jogvitákban jártas brit kötődésű - résztvevő visszajelzését dolgozta fel olyan témákról, mint a jogviták Londonban történő lefolytatásával kapcsolatos tapasztalatok, a londoni kereskedelmi bíróság "szolgáltatásai", az eljárási költségek változásának a peres eljárások "piacára" gyakorolt hatása, valamint a bírósági fórumok "versenye". Az alábbiakban a brit kutatás főbb megállapításait mutatjuk be, mivel az elemzés - bár reprezentatívnak a szerzők által sem feltétlenül tekinthető, de - több figyelemre méltó megállapítást is tartalmaz a nemzetközi kereskedelmi jogviták megoldásában tapasztalt személyek szempontjairól, véleményéről. Ezt kiegészíti a pénzügyi piacok párizsi jogi főbizottságának (Haut Comité Juridique de la Place financière de Paris) 2017. május 3-án közzétett jelentésének[6] több megállapítása is, amelyeket a megfelelő helyen szintén idézünk.
A felmérés válaszadói egyöntetűen akként nyilatkoztak, hogy a londoni kereskedelmi bíróság népszerű fórum a jelentős pertárgyértékű, határon átnyúló jogviták lefolytatására. A népszerűséget elsősorban az angol jog rugalmasságával, a modern kereskedelem igényeire való fogékonyságával, valamint az angol bírók széleskörűen elismert szakmai tapasztalatával indokolták, de egyéb körülményként megemlítették London mint helyszín nem csak földrajzi értelemben értett előnyös pozícióját, az angol nyelvnek a nemzetközi üzleti életben általános közvetítő nyelvként betöltött szerepét. Eljárási téren válaszadók az elsőfokú és jogorvoslati eljárás általában vett hatékonyságát, a határozatok könnyű végrehajthatóságát, a semleges, tisztességes és átlátható bírósági szervezetet említették, és előnyként jelölték meg azt is, hogy nincs kötelező esküdtszéki eljárás, és a büntető kártérítés kiszabásának lehetősége is hiányzik. Ezekkel a megállapításokkal összhangban van az, hogy a határon kívül történő pereskedés legfőbb akadályait Dammann és Hansmann szerint (1) az ügyfél és tárgyalás helyszíne közötti földrajzi távolság, (2) az idegen nyelven történő hivatalos kommunikáció, (3) a peres félétől eltérő jogi környezet és gazdasági kultúra, valamint (4) a megfelelő jogi képviselet elérhetősége jelenti,[7] vagyis az e problémákra adott megfelelő megoldás tudja vonzóvá tenni az adott bíróságot lehetséges peres helyszínként.
A londoni kereskedelmi bíróság előtt folytatott nemzetközi kereskedelmi jogviták alanyi oldalát nézve, a felmérés szerint 2010 után az ügyek 80%-ában legalább az egyik fél külföldi illetőségű volt, és nagyjából az ügyek - Lord Phillips főbíró által említett statisztika alapján évi 1100 kereset[8] - felében valamennyi fél külföldi illetőségű. Amennyiben a jogvita alapjául szolgáló jogviszony semmilyen elemében nem kapcsolódik kontinentális országhoz, kontinentális bírói fórum nem jelent komolyan vehető alternatívát. Külföldi peres felek alatt nemcsak a brit nemzetközösség országaiból származó ügyfeleket, hanem gyenge jogállamisággal, alacsony hatásfokú igazságszolgáltatási szervezettel működő országok megbízható és semleges döntési fórumot igénylő gazdasági szereplőit is érteni kell. A brit felmérés válaszadói kifejezett érvként említették a londoni bíróságok mellett a külföldi peres felekkel kapcsolatos nyitottságot. London pénzügyi központként betöltött szerepe miatt a londoni bírósági fórumok leginkább a banki és biztosítási szektor szereplői által kedveltek, a brit felmérés válaszadói megerősítették, hogy az angol bíróságok komoly szakmai hírnevet vívtak ki a pénzügyi, biztosítási, vállalatfelvásárlási, építőipari vagy nemzetközi szállítási piacokon felmerült vitákban. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a francia jelentés is kiemeli[9] Párizs hasonlóan fontos szerepét a pénzügyi piacokon.
A londoni bírósági fórum előtti perindítás legfőbb hátrányát a brit felmérés szerint a magas ügyvédi díjakból és az eljárás elhúzódását eredményező nehézkes bizonyítási eljárásból fakadó, legtöbbször nem tervezhető és igen jelentős mértékűvé váló eljárási költségek jelentik. A kontinensen történő pereskedés jelenlegi legfőbb előnye a perköltségek kiszámíthatóbb tervezhetősége és a gyorsabb döntéshozatal. Az elemzés szerzői megjegyzik, hogy a peres eljárások piacán egyre inkább élesedik a verseny, amelynek legfőbb szempontja a perköltség mértéke, ugyanakkor a felmérés válaszadóinak többsége ennek ellenére szinte biztosan brit bíróság előtt indítaná meg az eljárást, mivel az angol bíróságok döntéseinek szakmai színvonala bőven ellensúlyozza az esetlegesen magasabb eljárási költségeket, ugyanis "Rolls-Royce szintű szolgáltatásért Rolls-Royce szintű árat kell - és fog is - fizetni". Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a brit felmérés válaszadóinak 60-65%-a brit fórum választása esetén is a jogvitát gazdaságossági és gyakorlati okokból bíróságon kívüli vagy bíróság előtti egyezséggel zárta le.
A brit elemzés külön kitért a rendes bírósági és a választottbírósági eljárás közötti választást befolyásoló szempontokra is. A jogviszony keretét adó gazdasági ágazatot nézve, különösen bányászati vagy energetikai jogvitákban jellemző a választottbírósági eljárás melletti döntés, míg pénzügyi vagy fuvarozási jogvitákban jellemzőbb a rendes bíróságok előtti igényérvényesítés; ez következik abból is, hogy a gazdasági társaságok alapvető igénye a döntés végrehajthatósága, számos piacon azonban egy választottbírósági döntést könnyebb végrehajtani más államban. A felek közötti jogügylet típusa is befolyásoló tényező: társasági jogviszonyokból származó keresetek hatékony elbírálására szintén a rendes bíróságok alkalmasabbak. A felmérésben a választottbíróság egyértelmű előnyeként jelölték meg a válaszadók az eljárás informális, rugalmas, és teljeskörűen bizalmas jellegét, a felek nagyobb rendelkezési lehetőségét az eljáró bírók személyének és eljárás egész menetének alakításában, valamint a döntés véglegességét a szűk körű jogorvoslati lehetőségek miatt.
Amennyiben nemzetközi kereskedelmi ügyekben is eljáró rendes bírói fórumokat nézzük, a legfőbb viszonyítási pont számos téren a legelőször létrehozott,
- 2/3 -
ennek okán a legkomolyabb felhalmozott tapasztalattal rendelkező intézmény, a londoni kereskedelmi bíróság (Commercial Court, a továbbiakban: LCC) tekinthető. Az LCC mindenképp különleges a jelen tanulmányban ismertetett fórumok között, amennyiben a kereskedelmi tárgyú jogviták terén tapasztalt bírókból álló szervezet létrehozását nem globális kontextust vizsgáló jogpolitikai szempontok, hanem a londoni kereskedők közösségének igényei vezették.[10] Az LCC-t formálisan az 1970-es angol bírósági igazgatási törvény (Administration of Justice Act) alakította ki, de terjedelmi keretek miatt eltekintünk attól, hogy különösebben részletezzük a szervezeti elhelyezkedését a meglehetősen bonyolult, magyar fogalmakkal csak nehézségekkel megfeleltethető, archaikus struktúráit őrző angol bírósági szervezetben. Az LCC bírái nem kizárólag ebben az ügyszakban ítélkeznek, hanem nagyjából az év egyharmadában büntetőügyekben is ítélkeznek, ezzel biztosítva, hogy fellebbviteli fórumra kerülve is megfelelő gyakorlattal rendelkezzenek más ügyszakok pereiben. Lord Phillips kiemelte az LCC azon eljárási gyakorlatát, hogy a perek előkészítését egészében a pert később tárgyaló bíró végzi, azt nem adják át fiatalabb kollégáiknak.[11]
Az egyik legszélesebb hatásköri listát az LCC-nél találjuk. Az angol polgári eljárási szabályok (CPR) 58.1. pontjának (2) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz a kereskedelmi ügy fogalmába tartozó igényekről. E lista alapján az LCC eljárhat (a) üzleti szerződésből, (b) külkereskedelemből, (c) bármilyen eszközzel történő áruszállításból - ideértve a csővezetékes szállítást is, (d) bányászati tevékenységből, (e) biztosítási vagy viszontbiztosítási szolgáltatásból, (f) banki és más pénzügyi szolgáltatásból, (g) szabályozott piac működtetéséből, (h) hajóépítésből, (i) ügynöki tevékenységből, valamint (j) választottbíráskodásból származó igényekre alapítottan indult polgári perekben. Emellett az LCC a CPR 63A.1. pontja szerinti hitelnyújtásból, projektfinanszírozásból, komplex pénzügyi termékekből, bankgaranciából, kötvényből, magántőkealapból, befektetési alapból, klíringügyletből eredő és legalább 50 000 000 font összegű igényeket is tárgyal.[12]
Hollandia 2015-ben jelentette be, hogy nemzetközi kereskedelmi ügyekre szakosított bírósági fórumot kíván létrehozni, amelyre több ok is motiválta a holland jogalkotást. A holland bírósági tanács (Raad voor de rechtspraak) észlelte azt a tendenciát, hogy a jelentős pertárgyértékű nemzetközi ügyletek nem a holland rendes bírósági fórumok elé kerülnek, hanem az érintett felek inkább válaszottbíróságok vagy külföldi székhelyű - Hollandia viszonylatában leginkább a londoni - kereskedelmi bíróságok elé viszik azokat, amelyek szinte mind angol nyelven folytatják az eljárásaikat. A tendencia azzal a jelentős negatív következménnyel jár a rendes bírósági szervezetrendszerre nézve, hogy bár a holland igazságszolgáltatás szakmai színvonala elismert, a szervezet a nemzetközi felmérésekben előkelő helyen szerepel, valamint az állami bíróságok előtt folytatott eljárások perköltsége egyrészt alacsonyabb mértékű, másrészt a jogi szabályozottság miatt sokkal tervezhetőbb, a holland bírák egyre kevésbé szereznek megfelelő tapasztalatot az összetettebb - és egyre inkább technikaivá váló - nemzetközi kereskedelmi ügyletek elbírálásában.[13]
A választ Hollandia egy új, ezekre a tendenciákra reagáló bírói szerv megalakításával kívánta megadni. A működését ténylegesen 2019. január 1-jével megkezdő holland kereskedelmi bíróság (a továbbiakban: NCC) szervezetileg nem önálló elkülönült bírósági szervként, hanem az Amszterdami Kerületi Bíróság egyik tanácsaként szervezték meg a holland bírósági szervezeti törvény bírói tanácsokra vonatkozó cikkelye alapján. Nemzetközi kereskedelmi ügyekre szakosítottan egy elsőfokú és egy másodfokú tanács működik, amelyek együtt és önállóan is az NCC-t jelentik. Az NCC bírói tanácsa 3 hivatásos bíró tagból[14] és egy kijelölt hivatalnokból áll, ahova a nemzetközi kereskedelmi ügyletek terén - különösen az angol nyelvű peres iratok előkészítésében és angol nyelven folytatott eljárásokban - a legjelentősebb tapasztalattal rendelkező bírókat és igazságügyi alkalmazottakat osztják be, akik az eljárás lefolytatásához megfelelő szinten beszélik az angol nyelvet, de az itt eljáró bírók az LCC-hez hasonlóan nem kizárólag ebben az ügyszakban ítélkeznek.[15]
Az NCC eljárási szabályzatának[16] 1.3.1. cikke a francia megoldáshoz hasonlóan általános meghatározással él. Eszerint kereset akkor nyújtható be az NCC-re első fokon, amennyiben (a) a kereset a felek meghatározott jogviszonyához kapcsolódó olyan polgári vagy kereskedelmi ügyre vonatkozik, amely nem tartozik más bíróság kizárólagos hatáskörébe,[17] (b) az (a) pont szerinti nemzetközi polgári vagy kereskedelmi ügy nemzetközi jogvitát tartalmaz, (c) a felek vagy kikötötték az Amszterdami Kerületi Bíróság hatáskörét és illetékességét az ügyre, vagy az említett fórum más okból rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, valamint (d) a felek írásban kifejezetten kikötötték, hogy az eljárást az NCC elsőfokú bírósága folytassa le angolul. Az eljáró bíróság hivatalból jogosult dönteni arról, hogy a kereset benyújtására vonatkozó előírások teljesülnek-e. A nemzetközi polgári vagy kereskedelmi ügy fogalmát normatív módon nem rögzítették, de Oranje szerint[18] a fogalom magában kell hogy foglaljon legalább egyet az alábbi feltételek közül: (a) legalább az egyik fél székhelye Hollandián kívül található, (b) legalább az egyik fél olyan gazdálkodó szervezet vagy annak leányvállalata, amelynek világszinten nézve a munkavállalói többségében Hollandián kívüli telephelyen dolgoznak, amely bevételének több mint felét Hollandián kívül realizálja, vagy amelynek részvényeit Hollandián kívüli tőzsdére vezették be (c) a jogvitára külföldi jogot kell alkalmazni, vagy az nem holland nyelven íródott jogügyletből származik, vagy (d) a jogvita más releváns határon átnyúló jogi érdeket érint. Fontos megjegyezni, hogy az NCC eljárási szabályzata nem köti minimum pertárgyértékhez a perindítást. A NCC eljárásában a holland nemzetközi magánjogi előírások szerint az adott ügyben alkalmazandó anyagi jog az irányadó, eljárására pedig a holland polgári perrendtartást alkalmazza.
Franciaországban a különös bírósági fórumként működő kereskedelmi bíróságok (Tribunal de Commerce) rendelkeznek hatáskörrel a kereskedelmi jogvitákból származó perekre. A párizsi kereskedelmi bíróság nem-
- 3/4 -
zetközi jogi tanácsát 1995-ben alapították, és 2015-ben egyesítették az európai uniós jogi tanáccsal, ezt követően nemzetközi tanács néven működik.[19] A párizsi kereskedelmi bíróság (a továbbiakban: PCC) nemzetközi tanács kilenc bíróból és egy elnökből áll, akik valamennyien igen magas szinten beszélnek angolul, németül és spanyolul is. Emellett, ha az ügy tárgyának megítéléséhez különleges jogterületen szerzett ítélkezési tapasztalat szükséges, e területen jártas másik bírói tanács közreműködését is hivatalból igénybe veheti.[20]
A francia kereskedelmi törvénykönyv L. 721-3. cikke alapján három általános tárgykör képezi a francia kereskedelmi bíróságok hatáskörét: (a) kereskedők[21] egymás közötti, hitelintézetek egymás közötti, illetve kereskedő és hitelintézet közötti jogügyletekből származó jogviták, (b) gazdasági társaságokkal szembeni jogviták, valamint (c) bármely természetes személy felek közötti kereskedelmi jogügyletből származó jogviták. A francia jelentés kifejezetten külön nevesíti a pénzügyi jogügyletekből eredő nemzetközi jogvitákat, amelyek bonyolultsága, az azokban szabályozott pénzügyi eszközök és jogi konstrukciók összetettsége kíván nemegyszer különleges szakértelmet a bíróktól is.[22] A PCC 2018. február 7-én kiadott eljárásrendjének[23] 1.1. pontja a nemzetközi bíróság hatáskörére további feltételként írja elő, hogy a jogvita nemzetközi vetülettel bíró és gazdasági vagy kereskedelmi természetű legyen, amely az 1.2. pontban szereplő példálózó felsorolás alapján kereskedelmi szerződésekre és azok megszűnésére, közlekedésre, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vagy versenyjogi előírások megsértésére, valamint pénzügyi eszközökkel vagy szerződésekkel végrehajtott műveletekre vonatkozó pereket foglalja magában.
A bemutatott bíróságok attraktivitásában nagy szerepe van annak, hogy a nemzetközi kereskedelmi ügyletekre szakosított bíróság nem csupán egy - államonként eltérő mértékű - szervezeti különállást jelent, hanem ahhoz különleges eljárási szabályok is tartoznak, amelyek könnyítéseket tartalmaznak a rendes polgári perrendtartások előírásaihoz képest, ezzel elősegítve a gyors és a felek számára minél kényelmesebb döntéshozatalt. Michal Bobek a C-470/16. számú, az írországi High Court által benyújtott előzetes döntéshozatali eljárásban készült főtanácsnoki indítványban írt metaforájával élve,
"én döntöm el, hogy hogyan lehet megközelíteni a házamat. Lehet, hogy egyszerűen van egy első ajtó. Lehet, hogy van még egy hátsó ajtó, szúnyoghálós ajtó, veranda vagy előszoba. Azonban akárhogy épül is fel a bejárat, mindig a házam részét fogja képezni, és a bejutásra vonatkozó szabályok az egész szerkezetre vonatkoznak."[24]
A kereskedelmi bíróságok eljárásával kapcsolatosan az egyik legfontosabb elem, létrehozásuk esetén fontos jogalkotói célkitűzés, hogy az előttük indított eljárás nyelve vagy már eleve az angol legyen, vagy a felek döntése alapján az lehessen. Az angol ugyanis olyan nyelv, amely a hatáskörükbe tartozó jogviszonyok jelentős részében - különösen pénzügyi, nemzetközi fuvarozási, illetve szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos területeken - általánosan alkalmazott, ezzel is megtakarítva a folyamatos fordítás és tolmácsolás jelentős idő- és költségigényét.[25] Az eljárás nyelvét tekintve nyilvánvalóan nehezen behozható helyzeti előnyben van az LCC, azonban a kontinens országaiban is jelentősnek mondható előrelépések történtek.
A NCC előtti eljárás hivatalos nyelve az eljárási szabályzat 2.1. cikke szerint az angol. Az eljárás azonban akár részben, akár egészben holland nyelven is lefolytatható, amennyiben a felek egybehangzóan kérik az eljárást megindító irat benyújtását követően. A holland esetjogra vonatkozó, valamint a holland, angol, német vagy francia nyelvű beadványokat - a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - egyáltalán nem szükséges lefordíttatni, azonban e kört meghaladóan az eljárás nyelvétől eltérő nyelven készült beadvány hiteles fordításáról a bíróság felhívására a félnek gondoskodnia kell. Ha valamelyik fél nem beszéli az angolt megfelelő szinten, igénybe vehet tolmácsot, azonban annak költségeit teljes mértékben neki kell viselnie. Amennyiben a fél angolul nem kellő mértékben értő tanút vagy szakértőt kíván igénybe venni, neki kell gondoskodnia a meghallgatáshoz szükséges tolmács jelenlétéről, és annak költségeit is neki kell viselnie. A pert megindító feleknek az eljárás nyelvére vonatkozó megállapodása azonban köti a bíróság engedélyével a perbe belépő további személyeket.
Az NCC eljárási szabályzata az eljárást megindító irattal szemben a Pp. 170. §-ához hasonlóan formai követelményt támasztja, hogy az feltüntesse (a) a kereseti kérelmet és annak ténybeli és jogi alapjait, (b) az alperesi védekezést és annak ténybeli és jogi alapjait, valamint az azokra adott felperesi választ, (c) a bizonyítékokat és különösen a tanúkat, (d) az eljáró bíróság megjelölését, (e) annak kijelentését, hogy az 1.3.1. cikkben szereplő feltételek az ügyben teljesülnek, (f) a felperes jogi képviselőjének postai kézbesítési címét és elektronikus levélcímét, valamint (g) az alperes jogi képviselőjének nevét és elektronikus levélcímét, amennyiben a felperes ismeri, és esetlegesen a fél külföldi jogi képviselőjének nevét postai kézbesítési címét és elektronikus levélcímét. Az eljárást megindító irathoz mellékelni kell azon okirati bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy az 1.3.1. cikkben szereplő feltételek teljesülnek. Az alperes viszontkeresetet csak úgy indíthat, ha a viszontkereset is teljesíti az 1.3. cikk feltételeit, valamint annak előterjesztése nem az eljárás befejezésének késleltetésére irányul. Okirati bizonyítás esetén az eredeti okirattal együtt annak valamennyi mellékletét csatolni kell, amennyiben valamelyik melléklet nem az eljárás nyelvén készült, ezt kifejezetten jelezni kell a mellékletekről részletes listában.
A francia eljárásrend teljes egészében a szóbeliség elvére épül, a jegyzőkönyv francia nyelven készül, és az eljárás során francia nyelven köteles minden perbeli
- 4/5 -
résztvevő a nyilatkozatát előadni, kivéve, ha a fél, a fél jogi képviselője, a tanú vagy a szakértő külföldi és a bíróság engedélyezte számára, hogy angol nyelven tegyen nyilatkozatot. Idekapcsolódik, hogy a francia polgári perrendtartás 23. cikke általánosságban is lehetővé teszi a bírónak a tolmács mellőzését, amennyiben az eljáró bíró érti a fél által az eljárásban használt nyelvet. Megjegyzendő, hogy a francia nyelven folyó tárgyalás esetén a bíróság az eljárásrend 6.2. pontja alapján bármelyik fél kérelmére szinkrontolmácsolást biztosít kijelölt tolmács segítségével, ennek költségét azonban a tolmácsolást igénylő félnek kell viselnie. Jeuland utal arra, hogy igen alacsony számban választják a párizsi kereskedelmi bíróság előtt pereskedő felek az angolt az eljárás nyelvének, ugyanis a párizsi fórumot választó felek közül legalább egy jellemzően olyan francia érdekeltségű, hogy nyilvánvalóan előnyben részesíti a francia nyelven folyó eljárást.[26]
A francia eljárásrend 2.2. cikke a hollanddal ellentétben kötelező jelleggel írja elő a beadványokra, hogy azokat francia nyelven kell benyújtani, azonban az angol nyelvű okirati bizonyítékokat nem szükséges lefordítatni, amennyiben mellékletként csatolja a fél a beadványhoz. Ha a felek között vita támad valamelyik nem hiteles fordításban mellékelt okirati bizonyíték tartalmára nézve, a bíróság előírhatja, hogy az általa megjelölt fél a saját költségén köteles az okirat hiteles fordítását csatolni.
Az LCC gyakorlatának kezdettől fogva lényeges, az eljáró bírók által kialakított elemét jelentette, hogy a hatékonyság elsődleges szempontjától vezérelve a bizonyítás formaságai nagyrészt mellőzésre kerültek, és az ügyben legfőképp a felek által egyezően előadott tényekből kiindulva született döntés.[27] Az angol eljárásjog komoly hangsúlyt fektet az releváns bizonyíték felfedésére, az ebbe fektetett jogászi munka hangsúlyosan megjelenik a perköltségben, különösen komoly pertárgyértékű ügyekben.[28] A CPR igen kevés konkrét szabályt tartalmaz az LCC eljárására nézve, leginkább csak kiegészítő szabályokat tartalmaz a főbb eljárásjogi intézményekhez képest, többnyire azok "megfelelően módosított alkalmazását", vagy rövidebb határidőt előírva a bizonyítékok előterjesztésére.
A NCC előtti eljárás egy hivatali keretben, de mégis kötetlenebb formában lebonyolított ügymenedzsment karakterét hordozza, amelyben jelentős hangsúlyt kap a bíró aktív tárgyalásvezetése és a legújabb elektronikus technikai eszközök használata. A hivatalos jelleget idézi többek között az, hogy a tárgyalások nyilvánosságának elve itt is érvényesül, amelyet az NCC eljárási szabályzatának 7.5. pontja is rögzít, azzal együtt lehetőséget biztosítva zárt tárgyalás tartására közérdekre, közbiztonságra, kiskorúak érdekére, illetve közerkölcsre tekintettel. Zárt tárgyalás esetén az ott elhangzottakról, illetve az ott tett eljárási cselekményekről a felek sem adhatnak ki harmadik személyeknek semmilyen információt.[29]
Az NCC előtti perben a bírósággal kizárólag elektronikusan lehet kapcsolatot tartani. Az elektronikus rögzítésre nem alkalmas eredeti dokumentumok és tárgyi bizonyítékok a bírói tanács hivatalnokánál letétbe kerülnek. A felek a tárgyaláson kívül az eljáró bíróval nem vehetik fel a közvetlen kapcsolatot. Az eljárást érintő bármilyen értesítést a félnek egyidejűleg kell a bíróság hivatalnoka és a másik peres fél felé megtennie. A bíróság engedélyével a kapcsolatfelvétel telefonon, videókonferencián, vagy más megfelelő módon történhet. A tárgyalás előkészítésével kapcsolatosan a tanácshoz beosztott hivatalnok az idézésben részletes "menetrendet" is megküldhet az idézetteknek, amelyben feltünteti a tárgyaláson a bíróság által elvégezni tervezett cselekményeket. Amennyiben erre lehetőség mutatkozik, a tárgyaláson a bíróság a felekkel egyeztetve a pert részben vagy egészben közvetítői eljárásra utalhatja, egyébként az eljárási cselekményeket a felekkel folyamatosan egyezteti. Az NCC előtti perben csak a holland ügyvédi kamaránál bejegyzett jogi képviselővel lehet eljárni. Az NCC eljárási szabályzatának 5.2. pontja lehetőséget biztosít a magyar jog szerinti bírósági meghagyáshoz hasonló "mulasztási ítélet" meghozatalára, amennyiben az alperes a tárgyalást, a képviselet bejelentését, vagy az illeték megfizetését elmulasztotta, arra azonban a bíróság nem köteles, mivel ilyen esetben is vizsgálja, hogy a kereset jogszerű-e, illetve kellően megalapozott-e.
Az NCC eljárásrendje a bizonyítási eljárás, az abban alkalmazható bizonyítási eszközök, valamint a bíróság által hozható határozatok anyagi és alaki követelményei tekintetében jórészt a kontinentális eljárásjogokban ismert szabályok lényegi elemeit tartalmazza; ez különösen szembetűnő a tanúmeghallgatás szabályait tartalmazó 8.5. pontban, a bíróság által kirendelt szakértő szabályait tartalmazó 8.6. pontban, illetve a bíróság döntéseiről szóló 9. pontban. Az NCC eljárásrendjének 8.1. pontja rögzíti, hogy a bíróság a másik fél által nem vitatott tényállításokat valónak fogadhatja el, valamint a 8.2. pont alapján a bíróság osztja ki a felekre a bizonyítási terhet az alkalmazandó anyagi jog szerint. Az okirat bizonyítékok kapcsán az NCC figyelmen kívül hagyhatja azokat az okirati bizonyítékokat, amelyeknél az azt előterjesztő fél nem jelölte meg kellő pontossággal, hogy mely tényállítását kívánja az okirattal alátámasztani.
A francia eljárásrend 3.1. pontja alapján a bíró a hollanddal ellentétben kötelező érvényű eljárási menetrendet állít össze, amelyben feltünteti, hogy a feleknek mely napokon kell a bíróságon megjelenniük, a perben meghallgatni kívánt tanúk írásban történő bejelentésének határidejét, a tanú- és szakértői bizonyítás határnapját, a perbeszédek és a tárgyalás berekesztésének határnapját, valamint a döntés meghozatalának határnapját. Ez az eljárási menetrend a per során szűk körben módosítható, különösen, ha valamely váratlan esemény valamely bizonyítási cselekmény elvégzését lehetetlenné teszi, vagy ha valamelyik félnek új bizonyítási indítványa merül fel. A bizonyítási eljárás kapcsán a francia eljárásrend csak a tanúbizonyítás tekintetében tartalmaz speciális szabályokat, jóllehet annak kapcsán is egészében visszautal 4.4.3. pontban a francia polgári perrendtartás tanúmeghallgatásra vonatkozó szabályaira. A francia eljárásrend 7. cikke alapján a PCC
- 5/6 -
a döntéseit francia nyelven hozza, amelyhez mellékeli a döntés hiteles, a kijelölt hivatalnok által elkészített angol nyelvű fordítását is.
A perköltség valamennyi eljárás egyik lényeges, már a megindításkor mérlegelt eleme. A C-470/16. számú előzetes döntéshozatali eljárásban készült főtanácsnoki indítvány 39. pontja kifejezetten kiemeli, hogy
"Az eljárások magas költségei a gyakorlatban könnyen jelenthetnek akadályt a szükséges eszközökkel nem rendelkező peres felek számára. Még azoknak is, akik egyébként meg tudnák fizetni, kétségtelenül ez az egyik leginkább elrettentő tényező a perindítással szemben. Ezért a magas eljárási költségek ellentétesek az igazságszolgáltatáshoz való széles körű jogra vonatkozó célkitűzéssel."
A NCC eljárásában a költségek tekintetében az illeték megfizetésével kapcsolatban találunk szigorú szabályt, amennyiben a 10.1. cikk alapján 4 héten belül kell az illetéket a kérelem visszautasításának terhe mellett leróni. Pusztán az illeték meg nem fizetése miatt ugyanakkor nem utasítható vissza az eljárás megindítására vonatkozó kérelem, ha a bíróság megítélése szerint a jogkövetkezmény alkalmazásával sérülne a kérelmező félnek bírósághoz forduláshoz való joga. A holland eljárási szabályzat ugyanakkor megadja a felek számára a lehetőségét annak, hogy az eljárásban felmerülő valamennyi költség viseléséről megállapodjanak, legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig, de lehetőleg még az eljárás megindítását megelőzően. Amennyiben a felek a költségek viseléséről külön nem állapodtak meg, illetve erre vonatkozó nyilatkozatot nem terjesztenek elő, a bíróság a 10.3. cikk alapján a pervesztes felet kötelezi a perköltség viselésére, akinek viszont ilyen esetben a pernyertes fél költségeiből csak a jogi képviselő, a tanú és a szakértő díját kell viselnie. A bíróság ugyanakkor a perköltség viselése körében akként is dönthet, hogy mindegyik fél viseli a saját érdekkörében felmerült költségeket.
A francia eljárásrend nem tartalmaz speciális előírást az illeték mértékére, megfizetésére, vagy a megfizetés elmulasztásának jogkövetkezményére vonatkozóan. E helyütt ugyanakkor utalni kívánunk Jeuland azon nézetére, miszerint Párizs jó példa arra, hogy önmagában sem az angol nyelven történő eljárás lehetősége, sem az, hogy a per elbírálásában olyan személyek vesznek részt, akik jártasak a per tárgyát jelentő jogviszonyok kezelésében, sem az alacsony perköltség nem fogja azt eredményezni, hogy a felek az adott állami bírói fórumot választják.[30]
Ahogy a bíróságokkal kapcsolatos egyik ismert német - helyenként angol eredetűként idézett - mondás tartja, a bíróság előtt és a nyílt tengeren Isten kezében vagyunk. De szintén idekapcsolódik egy másik, szintén német mondás, miszerint a bíróságra az embernek három tarisznyával kell készülni: az elsőben papírral, a másodikban pénzzel, és a harmadikban pedig türelemmel.[31] Valamint ismét Michal Bobektől idézve,
"[az] »igazságszolgáltatáshoz való széles körű jog« pontosan ezt jelenti: az igazságszolgáltatáshoz való jognak kiterjedtnek, átfogónak és széles körűnek kell lennie. Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92 irányelv 11. cikk fő célkitűzése tulajdonképpen kifejezetten az, hogy biztosítsa a felülvizsgálathoz való legszélesebb körű hozzáférést. Annak valamennyi elemére kiterjed, mint például a perképességre, de a költségekre is. Kifejezetten akkor alkalmazandó, amikor a tagállam részletes eljárási szabályok meghatározására vonatkozó mérlegelési jogkörét gyakorolja. Tulajdonképpen e mérlegelési jogkör korlátozásaként van megfogalmazva."[32]
A jelen tanulmányban bemutatott bírósági formációk, a szervezeti, személyi és eljárásjogi átfedések és hasonlóságok dacára már nem az állampolgárokat alapvető jogként megillető bírósághoz fordulás jogát garantáló, rendes bírósági fórumrendszer alapját képező, azt meghatározó szervező elvek mentén jöttek létre, hanem sokkal inkább már azt a horizontot jelölik ki, amelyben a bíróságok a globalizálódott nemzetközi gazdasági térben a jog eszközeivel, a jog terén is folytatott verseny aktív szereplőjévé lépnek elő. A vállalkozások számára megnyerőbb jogi infrastruktúra megteremtése révén a vállalkozások nemcsak az üzletvitel miatt választják az adott országot, hanem az ahhoz kapcsolódó állami funkciók hatékony működésével is meg vannak elégedve. Emellett a gazdasági fejlődéssel megjelenő igényekkel lépést tartó, ahhoz alkalmazkodó bírósági szervezet komoly ösztönzőt tud jelenteni egy adott ország jogi hivatásrendjeinek fejlődésére.[33]
Világszinten több modell is létezik még arra, hogy a jelentős pertárgyértékű ügyletekből eredő perekre vonatkozó "ügyfélvonzó" eljárási modellt alkosson egy állam, és ne csak szigorú joghatósági előírásokkal próbálja a pereskedő vállalkozásokat befolyásolni. Azonban a dubaji, a szingapúri, vagy épp a delaware-i nemzetközi kereskedelmi bíróságok teljesen más jogi és gazdasági környezetben léteznek és működnek, mint a jelenlegi, egységes piacot jelentő Európai Unió területén működő fórumok, így eljárási és szervezeti szabályaikat is más "versenyhelyzetre", más célcsoportra figyelemmel alakították ki. E bíróságok ismertetésétől ezért a jelen tanulmányban eltekintettünk. Azzal együtt sem tartottuk szükségesnek az összehasonlítást globális szintre kiterjeszteni, hogy jogi kultúrával kapcsolatos eltérések még Európán belül is vannak, így Németországban az adott perben alkalmazandó jogot az eljáró bíróságnak hivatalból meg kell állapítania, míg Angliában vélelem szól amellett, hogy a külföldi jog megegyezik az angol joggal, ezért a bíróság az angol jogot alkalmazhatja, de a vélelem megdönthető, amennyiben a peres fél bizonyítja, hogy az alkalmazandó idegen jog tartalma eltér az angol jogtól.[34]
Annak kérdésében, hogy a jelen tanulmányban bemutatott modell esetlegesen átültethető-e magyar viszonyok közé, jogi szempontból mindenképp a francia jelentésben[35] rögzített javaslatokat kell elsődleges célként kitűzni: (1) lehetővé tenni, hogy az eljárás legalább részben angol nyelven folyjon, nem angol nyelven foly-
- 6/7 -
tatott tárgyalás esetén is az ítélet hiteles angol nyelvű kiadmánnyal is elkészüljön, (2) eljárásjogi intézményekkel biztosítani a per gyorsabb befejezését és kiszámíthatóvá tenni az ítélethozatal várható idejét, (3) a bizonyítási eljárásra vonatkozó előírásokat egyszerűsítése, (4) a polgári perjog garanciális szabályait nem érintve lehetővé tenni a felek számára az eljárási szabályok szabad meghatározását. ■
JEGYZETEK
[1] Dietmar Baetge: Globalisierung des Wettbewerbsrechts (Tübingen: Mohr Siebeck, 2009) 39-40.; Ralf Michaels: "Welche Globalisierung für das Recht? Welches Recht für die Globalisierung?" Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht 2005/3. 529.
[2] "Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója" Magyar Közlöny 2002/15. 8.
[3] Ennek európai jogtörténet kontextusba ágyazott elemzését adja: Cornelis Hendrik van Rhee: "Harmonisation of Civil Procedure: An Historical and Comparative Perspective" in Xandra E. Kramer - Cornelis Hendrik van Rhee (eds.): Civil Litigation in a Globalising World (Hága: T.M.C. Asser Press 2012) 46-47.
[4] Jens Dammann - Henry Hansmann: "Globalizing Commercial Litigation" Yale Law & Economics Research Paper No. 357. 17-18.
[6] https://publications.banque-france.fr/sites/default/files/rapport_07_a.pdf
[7] Jens Dammann - Henry Hansmann: "Globalizing Commercial Litigation" Yale Law & Economics Research Paper No. 357. 22-24
[8] Nicholas Addison Phillips: "The English Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 139.
[9] A francia bizottsági jelentés 6-7. oldalain közzétett adatai alapján Párizs is igen jelentős helyszín a nemzetközi pénzügyi vállalkozások számára: az érintett cégek összesített vállalati vagyona mintegy 3600 milliárd eurót tesz ki, a 20 legnagyobb európai bank közül 5 központja ott található, a vállalati kötvénykibocsátást tekintve világszinten a 3. helyet foglalja el 606 milliárd dollár értékben. Jelentősnek mondható a jogi támogató személyzet jelenléte is, a Párizsban jelen levő brit és egyesült államokbeli ügyvédi irodák mintegy 2600 ügyvédet foglalkoztatnak, és éves átlagban 1500 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak.
[11] Nicholas Addison Phillips: "The English Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 138.
[12] John Sorabji: "The Commercial Court in England and Wales" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 140.
[13] Pauline Ernste - Freerk Vermeulen: "The Netherlands Commercial Court - an attractive venue for international disputes?" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 123.; Cornelis Hendrik van Rhee: "The Netherlands Commercial Court in an International Context" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 120.; Duco Orajne: "The coming into being of the Netherlands Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 122.
[14] Orajne utal arra, hogy a jogalkotási előkészítés során fölmerült ülnökök közreműködésének engedélyezése is a kereskedelmi bíráskodásban, azonban ezt a holland jogalkotás számos jogi és politikai szempont miatt végül elvetette. Ld.: Duco Orajne: "The coming into being of the Netherlands Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 124.
[15] Ernste-Vermeuleni. m. 127.; Duco Orajne: "The coming into being of the Netherlands Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 125.
[16] https://www.rechtspraak.nl/SiteCollectionDocuments/ncc-procesreglement-en.pdf
[17] A hatáskört kiemelten vizsgálja az NCC, és amennyiben megállapítható az ügy tárgya alapján, hogy az más bíróság hatáskörébe tartozik, még akkor is hatáskörének hiányát állapítja meg, ha egyébként a jogvita határon átnyúló elemet tartalmaz. Orajne: i. m. 125.
[18] Orajne: i. m. 124.
[19] http://conflictoflaws.net/2011/paris-commercial-court-creates-international-division/
[20] Emmanuel Jeuland: "The International Division of the Paris Commercial Court" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 143-144.
[21] Az alanyi kör szempontjából megjegyzendő, hogy a francia kereskedelmi törvénykönyv L. 121-1. cikke értelmében kereskedőnek az a személy minősül, aki hivatásszerűn végez kereskedelmi tevékenységet.
[22] https://publications.banque-france.fr/sites/default/files/rapport_07_a.pdf 9-10.
[24] C-470/16. sz. ügy, főtanácsnoki indítvány 55. pont.
[25] https://publications.banque-france.fr/sites/default/files/rapport_07_a.pdf 10-11.
[26] Jeuland: i. m. 144.
[28] Phillips: i. m. 139.
[29] Cornelis Hendrik van Rhee: "The Netherlands Commercial Court in an International Context" Tijdschrift voor Civile Rechtspleging 2016/4. 120.
[30] Jeuland: i. m. 144.
[31] Eredetiben: Vor Gericht und auf hoher See ist man in Gottes Hand; valamint: Vor Gericht braucht man drei Säcke, einen mit Papier, einen mit Geld und einen mit Geduld.
[32] C-470/16. sz. ügy, főtanácsnoki indítvány 38. pont.
[33] Cornelis Hendrik van Rhee: "Harmonisation of Civil Procedure: An Historical and Comparative Perspective" in Xandra E. Kramer - Cornelis Hendrik van Rhee (szerk.): Civil Litigation in a Globalising World (Hága: T.M.C. Asser Press 2012) 47-48.
[34] Paul Beaumont - Michael Danov: "Introduction: Research Aim and Methodology" in Paul Beaumont - Michael Danov - Katarina Triimmings - Burcu Yüksel (eds.): Cross-Border Litigation in Europe (Oxford and Portland, Oregon: Hart Publishing 2017) 9.
[35] https://publications.banque-france.fr/sites/default/files/rapport_07_a.pdf
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság.
Visszaugrás
