A szerződések joga nagyon szerteágazó és sokszínű, legfontosabb alapelve szükségszerűen a szerződő felek szabadsága. Tekintettel arra, hogy ez a szerződési jogi elv a gazdasági életben jellemzően betartott gentleman-magatartáson alapul, a jogi szabályozás szűkre szabása a kívánatos, hiszen a felek akarata így tud teljesebb körben érvényesülni. A szerződési szabadság tulajdonképpen arra utal, hogy a konszenzust kialakító alanyok akarata jogi értelemben nincs megkötve.
A szerződési szabadság a modern magánjog egyik alapvető elve, az árutulajdon "kísérőjelensége". A szerződési jog olyan mechanizmust kínál, melynek segítségével a felek számára bizonyos fokig előre megjósolható, valamint kontrollálható és stabilizálható a jövő. A szabad társadalomban az autonóm emberi lét rendelkezik a racionális választás képességével, így az emberek szabadon köthetnek olyan megállapodást, mely kölcsönösen kötelező erővel bír. A cselekvési autonómia tehát megkívánja szerződési szabadság létezését.[1]
A szerződési szabadság úgy értelmezendő, mint egy jogátruházás, nem pedig úgy, mint ellenérték nélküli ígéret. Olyan kétoldalú kapcsolat képezhető, amely szerződés formájában jogosultságokat ruházhat át egyik félről a másikra. Ez valójában nem más, mint a szabadság mindkét fél általi gyakorlásának egyik módja, mely a feleket szerződéses kötelezettséggel terheli.[2]
A szakirodalomban ellentétes vélemények olvashatók a szerződési szabadság elvének fontosságáról. Eörsi Gyula 1978-ban megfogalmazott álláspontja szerint az alapelvnek önmagában vett jelentősége nincs, az koroktól és társadalmi rendszerektől függően változik. Kornai János 1988-ban kifejezésre juttatott megítélése alapján viszont a tárgyalt szabadság önmagában is jelentőséggel bír tekintettel arra, hogy a gazdasági szabadság egyik központi kategóriájáról van szó. Ez pedig a társadalmi szabadság alapját és előfeltételét képezi. Valójában mindkét felfogás egy-egy korszakot jelöl, és abban a gazdasági, valamint jogi környezetben, amelyekben megfogalmazódtak, megalapozottak voltak.[3]
A tanulmány célja, hogy a szerződési jog egyik alapelvére, a szerződési szabadságra vonatkozó előírások történeti fejlődését megvizsgálja, elemezze az elv korlátozhatóságának kérdését, feltárja a szerződési szabadság különböző megközelítéseit, értelmezéseit, kontextusait. A témakörrel különböző (történeti, összehasonlító és alkotmányos) aspektusokból foglalkozik, s törekszik rávilágítani azokra a kérdésekre, melyek eltérő megítélés alá esnek a jogirodalomban. A történeti modellek vizsgálata során olyan kérdésekre keresi a választ, hogyan alakult a szerződési szabadság a XIX-XX. század fordulóján; hogyan befolyásolta a tervutasításos rendszer és az indirekt gazdaságirányítási berendezkedés a tárgyalt alapelv érvényesülését.
A tanulmány kitér a szerződési szabadság alkotmányban elfoglalt helyének értékelésére, és annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy szükséges-e a tárgyalt alapelv alkotmányos alapjogként való elismerése, vagy elfogadható-e az a jelenlegi magyar alkotmánybírósági álláspont, mely szerint a szerződési szabadság alkotmányos alapjognak nem tekinthető. Ez utóbbi esetben az még lényegi tartalmat illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai.
A szerződési szabadság hagyományos alapelv a magyar polgári jogban: az 1875-ben megszületett Kereskedelmi Törvénykönyv is a szerződéskötési szabadság és a magánautonómia talaján állt.[4] Az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat a klasszikus európai kódexekben (BGB, Code Civil) szokásos, kivételesen alkalmazott korlátokat hirdette meg, biztosítván a formaszabadság főszabályként való érvényesülését.[5]
Eörsi Gyula szerint a burzsoá polgári jogban létező szerződési sza-
- 40/41 -
badság mögött kettős jelenség húzódott meg, amelyből azonban az egyik rejtve maradt, így torzulásokhoz vezetett: az egyenlőség és a szabadság mögé rejtőzött a kizsákmányolás új formája. A szerződési szabadság csak jogi értelemben jelentett szabadságot, gazdaságilag kényszert takart.[6]
A kapitalista fejlődés új szakaszában, a XIX-XX. század fordulóján megjelenő imperializmusban monopolista uralom alakult ki. A szerződési szabadság eszméje fikcióvá vált, a szerződési feltételeket ugyanis a monopóliumok határozták meg; megjelentek a tömegszerződések, a blankettaszerződések és az általános üzleti feltételek. Mindezeken túlmenően nőtt a generálklauzulák szerepe a kontraktusok jogában, melyek tovább erősítették a monopolista osztály érdekérvényesítési lehetőségeit, hiszen az általános megfogalmazások tartalommal való kitöltése az esetek többségében a jogalkalmazótól függött.[7] Ebben a korszakban a szerződés megkötésének szabadsága a szerződés meg nem kötésének szabadságára redukálódott.
A magyar Polgári Törvénykönyv megalkotásakor fennálló tervutasításos rendszer nagyban korlátozta a szerződési autonómiát, mely megkötés - az előzmények ismeretében, vagyis annak tudatában, hogy a magyar polgári jogban nem a szerződéskötési szabadság korlátozása volt a jellemző - nem vitás, hogy kívülről volt oktrojálva, nem pedig szerves fejlődés közvetlen eredményének tekinthető.[8] A magyar kódex ugyanis épp olyan időszakban született, amely a lehető legszűkebbre szorította a magántulajdont.[9] Mivel ez a jogintézmény alapvető feltétele a szabad áruforgalomnak, az áruviszonyok fejletlensége miatt a szerződési szabadság sem érvényesülhetett.
Az említett időszakban a szerződés egy igen hatásos eszköz volt az állam kezében. A szerződés funkciója nem volt más, mint a tervek végrehajtása, illetve bizonyos területek tervszerű befolyásolása. Az állami vállalatoknak és a szövetkezeteknek kötelezettségük volt, hogy a szükséges szerződéseket a tervnek megfelelően kössék meg. Ezek a szerződések arra Ösztönözték a szerződő feleket, hogy a tervet teljesítsék. A szerződési feltételeket maga a terv határozta meg, vagy adott esetben a felettes szervek államigazgatási jogi jellegű intézkedései állapították meg.[10] Ebben a direkt irányítási rendben az állami gazdálkodó szervezetek szerződései előbb elváltak a többi szerződéstől alapvető tulajdonságaik és funkciójuk[11] alapján, majd elkülönítve egyesítették őket, kialakítva ezáltal a tervszerződések kategóriáját.[12] A tervszerződések alkalmazása körében típuskényszer érvényesült, és a vonatkozó előírások többnyire kógensek voltak,[13] vagyis a felek még egyező akarattal sem térhettek el. A polgárok akaratérvényesítési lehetőségei csupán a személyi tulajdonukkal kapcsolatos egymás közti szerződésekben jelentek meg, ugyanis ezeknél volt a legkisebb lehetőség és szükségesség az állami ellenőrzésre.[14] A szerződéskötés jogi kényszere nem jelentett mást, mint azt, hogy az akarati forma igénye nem terjedt túl az akarat formális megkívánásán. Már a formális akaratmegegyezés is szerződést hozott létre.[15]
A szerződéskötési kényszer gyakorlatilag főszabályként érvényesült a kötelező tervutasításos rendszerben, mely 1968-ig volt jellemző. Az ezt követő indirekt gazdaságirányítási berendezkedés és az 1977. évi újabb liberalizáció ellenére a tervgazdálkodás hatályban maradt egészen a rendszerváltásig.[16] A szerződési jog területén azonban változások következtek be: a szerződési szabadság kiterjedtebbé vált, az államigazgatási jogi jellegű előírások többsége megszűnt, a szerződési rend differenciálódott.[17] Az egykori terv szerződések típusainak gazdasági rendeltetése is módosult: már nem a kötelező tervek végrehajtását segítették, hanem a szükségletek kielégítését voltak hivatottak előmozdítani.[18] Az átalakulások eredményeképp bővült a vállalatok által használt szerződéstípusok köre, a típuskényszer túlnyomórészt megszűnt.[19] Azt azonban látni kell, hogy az állami és állampolgári szerződések között továbbra is voltak eltérések, melyek elsősorban abból fakadtak, hogy az állami szektorban kötött kontraktusok a tömegtermelés viszonyai között jöttek létre, s bizonyos fokig még fennmaradtak a direkt irányítási rendre jellemző vonások: gyako-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
