Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Bajorfi Ákos: Újraéled-e Magyarországon a csendes társaság? (MJ 2015/10., 565-573. o.)

1. Bevezetés

Ahogyan a tőke minden formája, úgy a kockázati tőke is keresi azokat a társasági formákat, melyeken keresztül a tőkés védelme és a tőke hasznosulása optimálisan megteremthető. A tőkés védelme körében tipikus elvárás a társasági forma korlátozott felelőssége, amely biztosítja, hogy a tőkés vesztesége a vagyoni betétjénél ne lehessen magasabb. Előfordul, hogy a tőkés nem csupán a tőkéjét kívánja védeni, hanem hírnevét is, mégpedig úgy, hogy nem kíván a cégjegyzékben tagként megjelenni, hanem anonim módon vesz csak részt a vállalkozás finanszírozásában (pl. háttérben szeretne maradni amíg ki nem derül, sikeres lesz-e a vállalkozás). Ezt a célt természetesen egy kölcsönjogviszonnyal könnyen elérheti, abban az esetben azonban a társaság működésébe a beleszólása csekély. A tőkés ráadásul a befektetett tőkéje után gyakran nem (vagy nem csak) kamatot szeretne, hanem részesedni kíván - akar a vállalkozás eredményéből. Ezen gyakorlati igényre válaszul jelent meg a csendes társasági forma, mely egyes országokban kodifikált formát öltött, míg más országokban kodifikált háttér nélkül, de jogszerűen működő entitásként létezik. És vannak olyan országok, ahol a társasági tagi részvétel anonim módon nem lehetséges.

Magyarország - bár a 20. század elején még a kodifikált csendes társasági szabályokkal rendelkező államok közé tartozott - a rendszerváltás után már az utolsó kategóriába került, mivel a hazai társasági jogot újjáteremtő, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény [Gt.(1988)] a tőkét befektető "anonimitását nem kívánta védelemben részesíteni".[1] Később a jogalkotó ugyan a jogi korlátokat megszüntette, a hazai bírói gyakorlat azonban továbbra is érvénytelennek tekintette a csendes társaság alapítására irányuló megállapodásokat.[2]

A jelen tanulmány szerzőjének véleménye, hogy a csendes társasági típusú finanszírozásra Magyarországon is lenne igény, noha az eddigi jogalkotói és bírói gyakorlat ennek hátterét nem igyekezett megteremteni. Mivel a 2014-ben hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.] a hazai polgári és társasági jogi kereteket jelentősen megváltoztatta, a szerző álláspontja szerint érdemes kísérletet tenni a csendes társaság újjáélesztésére. A jelen tanulmány célja, hogy az újjáélesztést elősegítendő bemutasson egy olyan példát, ahol a csendes társasági forma főbb szabályait törvény rendezi, valamint egy olyat, ahol a csendes társaság ugyan nem jelenik meg a kodifikált jog szintjén, azonban a gazdasági igényt felismerő joggyakorlat megteremtette e jogintézmény működésének kereteit.

2. A csendes társaság mint mezzanin tőke

Közgazdasági szempontból a csendes társaság az ún. mezzanin finanszírozási eszközök közé sorolható, azaz a csendestárs által juttatott tőke ún. mezzanin tőkeként[3] jelenik meg a vállalkozásban. A csendestárs betéte hasonló ugyanis a hosszú távú kölcsönhöz, azonban e betét gyakran alárendelt más hiteleknek, azaz felszámolás esetén a hitelező igénye rangsorban a csendestárs igényét megelőzi. Ez az alárendelés a betétet saját tőke jelleggel ruházza fel.[4]

Azokban az országokban, ahol a csendes társaság alapítása elfogadott finanszírozási mód, ott a kockázati tőke előszeretettel választja ezt a formáját a fejlődésük kezdeti szakaszában járó, innovatív vállalkozások - divatos nevén startupok - részére történő tőkejuttatásra.[5]

3. A csendes társaság Németországban

A csendes társaság (stille Gesellschaft) a német jogban egy kodifikált társasági forma, melynek szabályait a jogalkotó a német kereskedelmi törvényben, a Handelsgesetzbuchban [HGB] helyezte el.[6] A csendes társaságnak nincsen törvényi definíciója, a HGB § 230-236 rendelkezései csak néhány tipikus, illetve a jogalkotó által fontosnak tartott jellemzőt és jogkövetkezményt rögzítenek, melyekből a csendes társaság "tényállási elemei" közvetve kikövetkeztethetőek.[7] A legfontosabb fo-

- 565/566 -

galmi elemeket a §230 Abs. 1 HGB a következők szerint rögzíti: Ha valaki csendestársként olyan kereskedelmi iparban [kereskedelmi vállalkozásban[8]], melyet másvalaki űz, vagyoni betéttel vesz részt, a betétet úgy kell teljesítenie, hogy az a kereskedelmi üzlet tulajdonosának vagyonába menjen át.[9]

A csendes társaságot a jogirodalom egyöntetűen a polgári jogi társaság speciális esetének tartja,[10] még pedig egy ún. belső társaságnak (Innengesellschaft), mely kifelé nem jelenik meg, csupán a társasági tagok egymás közötti jogviszonyaként létezik.[11] Emiatt e társaság nem rendelkezik sem anyagi jogi, sem eljárásjogi jogképességgel. A jogképesség hiányából következően saját vagyona sem lehet.[12] A csendes társaság nem minősül kereskedelmi társaságnak sem (csupán egy személyegyesítő társaságnak), figyelemmel arra, hogy csak az egyik tagja kereskedő (Kaufmann), és csak ő köt kereskedelmi ügyleteket, a másik tagja, a csendestárs (stiller Gesellschafter) nem lép fel a külvilág felé.[13]

3.1. A csendes társaság létrejöttének feltételei

Mint említésre került, a csendes társaságnak nincsen törvényi definíciója, ám a német jogirodalom szerint öt együttesen teljesítendő kritérium megvalósulása esetén beszélhetünk csendes társaságról:[14]

i. Az egyik szerződő félnek kereskedőnek kell lennie (Kaufmann);

ii. Lennie kell egy csendestársnak (stiller Gesell­schafter);

iii. A felek között lennie kell egy közös célra irányuló szerződésnek, azaz társasági szerződésnek;

iv. A csendestársnak ezen szerződés alapján betéttel kell részt vennie a vállalkozásban, anélkül, hogy társasági vagyon jönne létre;

v. A csendestársnak részesednie kell a vállalkozás nyereségében.

3.1.1. A vállalkozás mint kereskedő fél

Csendes részesedésnek (stille Beteiligung) a § 230 Abs. 1 HGB alapján egy olyan kereskedelmi vállalkozásban kell fennállnia, melyet valaki más űz (an dem Handelsgewerbe, das ein anderer betreibt). Emiatt kizárólag kereskedő lehet a csendes társaság egyik, mégpedig a kifelé megjelenő tagja (Außengesellschafter). Kereskedőnek minősülnek a formájuk alapján pl. a kft. (GmbH) és az rt. (AG), de tevékenysége alapján kereskedőnek minősülhetnek természetes személyek (pl. egyéni vállalkozó) vagy személyegyesítő kereskedelmi társaságok, mint pl. a kkt. (OHG), bt. (KG).[15]

3.1.2. A csendestárs

Csendestárs lényegében bármely harmadik személy lehet, aki jogképes, kivéve magát azt a kereskedelmi vállalkozást, melyben a csendestárs részt vesz.[16] Lehetséges így az is, hogy a kereskedelmi vállalkozás "nem csendes" tagja ezen nyilvános tagi pozíciója mellett csendestársként is megjelenjen.[17]

3.1.3. A társasági szerződés

A társasági szerződés a kereskedelmi vállalkozás (aki maga az "üzlet birtokosa", Geschäftsinhaber) és a csendestárs között jön létre. A társasági szerződésben a közös célt és a vagyoni hozzájárulásokat (betéteket) meg kell határozni. Közös cél hiányában társaság nem jöhet létre, így ha a felek érdekei eltérőek, akkor más jogviszonyról, például a nyereségrészesedést biztosító kölcsönről (partiarisches Darlehen) van szó.[18] Nincsen formakényszer, a társaság létrejöhet szóban és ráutaló magatartással is.[19]

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére