A cikk célja, hogy bemutassa: miként jutottunk el a középkori formális egyenlőségi elvektől a mai digitális adatalapú ellenőrzött működésig, ahol az ISO-szabványok, az egyenlő bánásmód követelményei és a GDPR egyetlen átfogó intézményi rendszert alkotnak - immár az önkormányzatiság mindennapi valóságában is.
A magyar önkormányzatok működése ma már nem képzelhető el a megfelelés (compliance), az egyenlő bánásmód és az adatvédelem szigorúan ellenőrzött rendszerének integrálása nélkül. A közpénzek felhasználásának átláthatósága, a polgárok jogainak tiszteletben tartása és az önkormányzati szervezeti integritás megőrzése az Európai Unió és a hazai jogrendszer által kijelölt kötelezettségek mentén formálódik.
A 289/2017. (X. 11.) Korm. rendelet (belső kontroll, elszámoltathatóság, felelős gazdálkodás), valamint a 11/2018. (II. 7.) MvM rendelet (ISO 9001 minőségirányítási rendszer bevezetése) alapján minden önkormányzat köteles belső kontrollrendszert működtetni, amely biztosítja a közpénzekkel való felelős gazdálkodást és a korrupciós kockázatok megelőzését. Továbbá számos magyar település - köztük Debrecen, Székesfehérvár vagy Veszprém - az ISO 9001 szabvány alapján vezette be a minőségirányítási rendszert a hivatali szolgáltatások egységesítésére és fejlesztésére. E rendszerek támogatják a jogszerűséget és az elszámoltathatóságot a helyi döntéshozatalban.
Az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség biztosítása szintén kötelező önkormányzati feladat. A 2003. évi CXXV. törvény előírása szerint minden ötven főnél nagyobb településnek helyi esélyegyenlőségi programot kell elfogadnia és kétévente megújítania. Az ilyen programok - mint például Pécs vagy Tatabánya esélyegyenlőségi stratégiái - nem csupán formális dokumentumok: a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, a nők munkaerőpiaci helyzete, a romák lakhatási esélyei és a fogyatékossággal élők közszolgáltatásokhoz való hozzáférése köré szerveződnek. Az Európai Unió 2023/970. számú irányelve (bérátláthatóság) pedig közvetlenül érinti az önkormányzatokat mint munkáltatókat: a nemi alapú bérkülönbségek felszámolása érdekében kötelezővé teszi a béradatok átlátható közzétételét és a fordított bizonyítási terhet.
Az adatvédelmi megfelelés - különösen a GDPR óta - az önkormányzatok egyik legérzékenyebb területe. Az önkormányzatok jelentős mennyiségű személyes adatot kezelnek (pl. adónyilvántartások, szociális ellátások, lakcímnyilvántartás), ezért különösen fontos, hogy megfelelő adatvédelmi tisztviselőt (DPO) alkalmazzanak, adatkezelési folyamatokat térképezzenek fel, valamint bizonyíthatóan eleget tegyenek az érintetti jogok érvényesítésének. Szeged és Miskolc önkormányzatai például sikeresen vezették be az ISO/IEC 27001 információbiztonsági rendszert, ezzel nemcsak jogi megfelelésüket, hanem a lakosok bizalmát is erősítették.
E példák jelzik: a megfelelés, az egyenlő bánásmód és az adatvédelem ma már nem külső nyomás csupán, hanem a helyi demokrácia működőképességének feltétele. A jól működő compliance-rendszer nemcsak jogi kötelezettségeket teljesít, hanem növeli az önkormányzati szolgáltatások minőségét, csökkenti a korrupciót és erősíti a helyi közösségi bizalmat.
A megfelelés (compliance) rendszerei a 21. század globális gazdasági és jogi környezetének meghatározó elemei. Az ISO-szabványokhoz kapcsolódó keretrendszerek ma már nemcsak a minőségirányítás, hanem a kockázatkezelés, a korrupcióellenesség, az adatvédelem és az egyenlő bánásmód biztosításának alapvető eszközei. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a modern megfelelésirányítási rendszerek milyen történeti és elméleti gyökerekből nőttek ki, és miként alakult ki az a normatív ökoszisztéma, amelyben a szervezeti működés és az emberi méltóság védelme találkozik.
A vizsgálat genealógiai perspektívát alkalmaz. Ez nem csupán a szabályok kronológiáját követi, hanem feltárja azokat a társadalmi, politikai és gazdasági kényszereket is, amelyek egy-egy új szabályrendszer kialakulását kikényszerítették. A megközelítés a miértekre keres választ: miért vált szükségessé a piac szabályozása a 17. században, miért jelent meg a kockázatkezelés sztenderdizációja a 20. század végén, miért vált a korrupcióellenes megfelelés globális kötelezettséggé az ezredfordulón, és miért integrálódott az egyenlő bánásmód és az adatvédelem a compliance-rendszerek szerves részeként a 21. század elején.
A tanulmány nyolc nagy egységből épül fel. Az első a piac működésének genealógiáját (1492-1906) tekinti át, a kereskedelmi szabályozás, a monopoltilalmak és a versenyjog alapjait bemutatva. A második a kockázatértékelés megjelenését (1992-2009) vizsgálja, különös tekintettel a PDCA-logikára és az ISO 31000 kialakulására. A harmadik a szabályrendszerek megszilárdulását (2006-2021) elemzi, amikor a compliance tanúsítható rendszerré vált az ISO 37301 és a kapcsolódó szabványok révén. A negyedik az egyenlő bánásmód genealógiáját (1235-2025) dolgozza fel, a középkori eljárásjogi garanciáktól az EU irányelvein és a magyar Ebktv.-n át a bérátláthatósági mutatókig. Az ötödik a személyes adatok védelmének történetét (1637-2025) rekonstruálja, a Ship Money Roll és Warren-Brandeis klasszikus tanulmánya nyomán a GDPR-ig és az ISO/IEC 27701-ig. A hatodik a tágabb ISO - compliance család genealógiáját mutatja be, különös tekintettel a korrupcióellenes normákra és a vállalatirányítás szabványosodására. A hetedik a levonható következtetéseket foglalja össze, míg a
- 32/33 -
nyolcadik a kutatás fő állítását rögzíti: a megfelelésirányítás és az egyenlő bánásmód nem két különálló terület, hanem egymást feltételező normatív struktúra.
Az ISO a globális mérhetőséget és auditálhatóságot biztosítja, az egyenlő bánásmód pedig a tartalmi irányt - az emberi méltóság és társadalmi integritás védelmét. A tanulmány ennek a kettős logikának a történeti és elméleti megalapozását végzi el, bemutatva, hogy a mai compliance-rendszerek milyen hosszú történeti ívből és milyen társadalmi szükségletekből születtek.
A modern megfelelésirányítási rendszerek egyik legkorábbi gyökere a piac szabályozhatóságának kérdésében keresendő. Már a 16-17. század fordulóján megjelentek azok a korai normák, amelyek a gazdasági tevékenységet külső előírásokhoz kötötték, s ezzel megteremtették a későbbi compliance-gondolkodás alapjait. A spanyol korona által kibocsátott Recopilación de Indias (1492-1700) nem csupán gyarmati kormányzási kézikönyv volt, hanem a kereskedelmi erőforrások feletti jogi kontroll manifesztációja is: világosan kifejezte, hogy a piaci szereplőknek - még ha távoli gyarmatokon is működtek - felelősséggel kellett tartozniuk egy magasabb normatív rend előtt.[1]
A koloniális szabályozás mellett a korai önszabályozás példájaként értelmezhető a Mayflower Compact (1620), amely a bevándorlók közösségi házirendjeként a belső normaképzés modelljét mutatta. E dokumentum bizonyítja, hogy a megfelelés gondolata nem csupán vertikális - a szuverén által kikényszerített -, hanem horizontális, közösségi konstrukcióként is értelmezhető. E kettős gyökér - külső kontroll és belső önszabályozás - az ISO-alapú rendszerek egyik tartós dilemmáját előlegezte meg: vajon a szabályozás forrása mindig kívülről érkezik-e, vagy a szervezetek saját működésükben is képesek autonóm módon kialakítani fenntartható normarendszereket.[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
