Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a szülői felelősségre vonatkozó joghatóság meghatározásával, illetve a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos eljárások keretében számos határozatában[1] állást foglalt a gyermek szokásos tartózkodási helyének beazonosítása tekintetében, folyamatosan és dinamikusan alakítva az uniós bírósági gyakorlatot, emellett több esetben[2] értelmezte a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet[3] (a továbbiakban: tartási rendelet vagy 4/2009/EK rendelet) joghatósági szabályait, továbbá a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-án Hágában kelt Jegyzőkönyv[4] (a továbbiakban: hágai tartási jegyzőkönyv) értelmezésére is volt példa.[5]
A W. J. és az A. P. törvényes képviselő által képviselt L. J. és. J. J. közötti, C-644/20. számú ügyben (a továbbiakban: C-644/20. számú ügy) a tartási kötelezettségre alkalmazandó jog meghatározása kapcsán, a jogellenes elvitellel összefüggésben merült fel a szokásos tartózkodási hely értelmezésének szükségessége. Jelen tanulmányban - annak terjedelmi korlátjára tekintettel - a teljesség igénye nélkül a szokásos tartózkodási hely nemzetközi megítélésének vázlatos bemutatása mellett, a C-644/20. számú ügy alapjául szolgáló tényállást, a bíróság döntését és annak jogi érvelését ismertetem, törekedve az EUB e döntése és a hazai joggyakorlat közötti párhuzam összegzésére.
A határon átnyúló családjogi jogvitákat szabályozó uniós rendeletek és egyéb nemzetközi jogforrások központi eleme a szokásos tartózkodási hely fogalma. A szokásos tartózkodási hely egyrészt a joghatóság megállapítása kapcsán kulcsfontosságú, de kapcsolóelvként megjelenik az alkalmazandó jog meghatározásakor, továbbá meghatározó jelentőségű a gyermek jogellenes elvitele/visszatartása megítélése szempontjából is.
A szokásos tartózkodási hely mint joghatósági kapcsolóelv megjelenik
- a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezményben[6] (a továbbiakban: 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény),
- a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK tanácsi rendeletben[7] (a továbbiakban: Brüsszel IIa rendelet),
- a Brüsszel IIa rendeletet felváltó, 2022. augusztus 1. után indult ügyekben alkalmazandó a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a ha-
- 8/9 -
tározatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló 2019/1111/EU tanácsi rendeletben[8] (a továbbiakban: Brüsszel IIb rendelet),
- a 4/2009/EK (tartási) rendeletben,
- a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án aláírt, a Közösség nevében a 2008. november 27-i 2009/430/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezményben[9] (ún. második luganói egyezmény),
- a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 2016/1103/EU tanácsi rendeletben[10] (a továbbiakban: 2016/1103/EU rendelet),
- a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 2016/1104/EU tanácsi rendeletben[11] (a továbbiakban: 2016/1104/EU rendelet).[12]
A szülői felelősségi ügyekben a gyermek szokásos tartózkodási helyét fő joghatósági okká az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény tette, és ennek nyomán a Brüsszel IIa rendelet (majd a Brüsszel IIb rendelet) is átvette. Az uniós szülői felelősségi ügyekben a gyermek szokásos tartózkodási helyére alapított joghatósági ok általánossá tétele a gyermek legfőbb érdekeinek mint jogpolitikai célnak az előretörésével is magyarázható, ugyanis egy adott személy és egy jogrendszer közötti viszony szorosságát kifejező nemzetközi magánjogi kapcsolóelvként a szokásos tartózkodási hely az egyik eszköze a gyermek legfőbb érdeke érvényre juttatásának.[13] Mivel a gyermeket érintő kérdésekben mindig a gyermek mindenek felett álló (legfőbb) érdekét kell figyelembe venni, ezért tűnik észszerűnek, hogy annak az államnak a bírósága döntsön a gyermeket érintő kérdésekről, amelyhez a gyermek a legszorosabban kötődik, és így biztosítható leginkább, hogy a bíróság elsődlegesen a gyermek érdekeit szem előtt tartó, megalapozott döntést hozzon.[14]
Míg az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény kollíziós szabályai kapcsán arra is tekintettel kell lenni, hogy amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye megváltozik, akkor a joghatóság az új szokásos tartózkodási hely államába tevődik át, addig a Brüsszel IIa rendelet (és a 2022. augusztus 1. után indult ügyekben alkalmazandó, joghatóság kapcsán viszonylag kevés érdemi változtatást hozó Brüsszel IIb rendelet) szülői felelősségre vonatkozó joghatósági szabályai a bíróság megkeresésének időpontjához igazodnak, tehát a gyermek szokásos tartózkodási helyének megváltozása nem eredményezi a joghatóság áttételét.[15]
A szokásos tartózkodási hely mint joghatósági kapcsolóelv a Brüsszel IIa rendeletben (és a Brüsszel IIb rendeletben) nemcsak a szülői felelősségi ügyekben jelenik meg, hanem házassági ügyekben is, az általános joghatóság - a házastársak állampolgársága mellett - a házastársak szokásos tartózkodási helyéhez igazodik. A házastársak kapcsán az egyidőben több szokásos tartózkodási hely tekintetében az uniós bíróság állást foglalt: az IB és FA közötti, C-289/20. számú döntésével a bíróság a házassági ügyek joghatósági szabályainak értelmezése kapcsán kizárta a több szokásos tartózkodási hely egyidejű fenntartását.[16]
A családjogi ügyek jelentős részében a család felbomlásával nemcsak a szülői felelősség gyakorlása, hanem a családi, rokoni kapcsolatból származó tartás is rendezendő problémaként merül fel, így az e területen megalkotott uniós szintű joghatósági szabályok, azaz a tartási rendelet joghatósági rendelkezései között is helyet kapott a szokásos tartózkodási hely elve. A 4/2009/EK rendelet 3. cikke szabályozza az általános joghatóságot tartási kérdésekben; a rendelet e joghatósági szabályai
- 9/10 -
egyben illetékességi szabályok is, mert nem a szokásos tartózkodási hely tagállama területén fekvő összes bíróságra, hanem kifejezetten az alperes vagy jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságra, illetőleg arra a bíróságra utalnak, amely saját joga alapján a személyi állapottal vagy szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
