Az Országgyűlés 2007 nyarán fogadta el először az állami vagyonról szóló törvényt. Miután a törvényt a köztársasági elnök megfontolásra az Országgyűlésnek visszaküldte, az Országgyűlés 2007 szeptemberében fogadta el másodszor a törvényt, amelyet a köztársasági elnöknek már az alkotmányos szabályok szerint alá kellett írnia. A törvényt 2007. évi CVI. törvényként hirdették ki, és néhány kivételes §-tól eltekintve a kihirdetését követő nyolcadik napon hatályba is lépett. A törvényhez ugyanakkor igen bonyolult átmeneti rendelkezések fűződtek (59-69. §). Ugyanis a magyar állam tulajdonosi jogait gyakorló Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács már 2007 nyarán létrejött, de ügyvezető szerve, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet ugyancsak igen bonyolult egységesítésével - csak 2008. január 1-jén. A törvény hatályba lépése előtt már megkezdett hasznosítási, illetve értékesítési eljárásokat még a korábbi törvények szerint kellett lebonyolítani 2008. január 1-je után is. Az ÁPV Zrt.-t maga a törvény szüntette meg, jogai és kötelezettségei azonban egyetemes jogutódlással szálltak át az MNV Zrt.-re [60. § (1) bekezdés], a KVI és az NFA is úgy szűnt meg 2007. december 31-ével, hogy valamennyi joguk és kötelezettségük az új rt.-re szállt.
A vagyontörvény hetvenegy §-ból álló jogszabály, amelynek melléklete - hasonlóan a vagyontörvény által túlnyomó többségében hatályon kívül helyezett 1995. évi XXXIX. törvényhez - változatlanul tartalmazza a tartósan állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok felsorolását. A vagyontörvény emellett szoros kapcsolatban van az államháztartási törvénnyel, és annak számos rendelkezését módosítja, vagy hatályon kívül helyezi. Továbbá a vagyontörvény átalakítja a politikai pártok ingatlanhasználatát (67-68. §), a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület tulajdonába adja az akadémiai vagyon azon részét, amit eddig az MTA, mint rábízott állami vagyont kezelt (69. §). Végül egy kissé tudományos feladatot is ad a törvény a Kormánynak, nevezetesen, hogy 2008. december 31-éig terjesszen jelentést a parlament elé az egész privatizációs folyamatról - így a teljes 20 évről, beleértve a korábbi privatizációs célszervezetek, így az NKV Zrt. jogelődjeinek tevékenységét is. Ez a jelentés 2009 januárjában az Országgyűléshez benyújtásra került. Ez a feladat összefügg a vagyontörvény bevezetőjében szereplő azon megállapítással, hogy az intézményes privatizáció Magyarországon befejeződött.
A vagyontörvény érdemi rendelkezéseinek majdnem a fele szervezeti jellegű (II-III. fejezet, 6-22. §). A tág értelemben vett vagyongazdálkodásról a IV-V. fejezet rendelkezik (23-42. §), e rendelkezéshez fűződik alapvetően a Kormány által kiadott végrehajtási rendelet is, nevezetesen a 254/2007. (X. 4.) Kormányrendelet.
A vagyontörvény értékeléséhez hozzátartozik, hogy rendkívül alacsonyszintű jogi technikával készült végrehajtási kormányrendeleteivel együtt. Mindez állandósult módosítási igényre vezet - kihirdetése után három hónapon belül már a 2007. évi CIII. törvény több módosítást hajtott végre rajta, és a kormányrendelet módosítása is állandóan napirenden van.
A vagyontörvénnyel kapcsolatos bizonytalanságot fokozza, hogy a törvényt többen megtámadták az Alkotmánybíróságnál, mégpedig jelentős társadalmi és jogi tekintéllyel rendelkező személyek, illetve szervezetek (pl. Baross Gábor Társaság). Az alkotmánybírósági felülvizsgálat pedig - a törvény bonyolultságánál fogva - nyilván jelentősebb időt igényel. Emellett a vagyontörvényt tüntetések során némileg hisztérikus politikai támadások is érték, nyilván irreális igényekkel is, pl., hogy a vagyonkezelő szervezet kerüljön az Országgyűlés alá, vagy hogy állami tulajdonú társaságot csak kétharmados törvény létesíthessen, illetve szüntethessen meg (egy nyugati országban sincs így).
Véleményem szerint a vagyontörvényt átmeneti megoldásként kell értékelni, amelynek jelentős pozitívumai és negatívumai egyaránt vannak. A vagyontörvényt tehát hosszabb távon meg kell változtatni, az út azonban nem vissza a múltba, hanem a jövőbe vezet. Hosszabb távon az állami reál- és pénzvagyont egyaránt egy egységes, különleges költségvetési szervi jogállásban lévő szervezet kezelje és ez a vagyon kapjon alapvetően kincstári jelleget. Addig azonban ezzel a vagyontörvénnyel kell dolgoznunk.
A törvény preambuluma deklarálja a törvényhozói célkitűzést: "az állami vagyonnal való gazdálkodás új, korszerű rendjének kialakítását", amelynek az eddiginél a bevezető rendelkezések szerint hatékonyabbnak, eredményesebbnek és költségtakarékosabbnak kell lennie. Emellett cél a "nemzet számára tartós értékként megőrzendő vagyon" védelme is. A törvény általános jelleggel az állami vagyonnal való tulajdonosi jogok gyakorlását, illetve a vagyonnal való gazdálkodás (kezelés és hasznosítás) rendjét kívánja szabályozni, de mint látni fogjuk nem terjed ki az állami vagyon teljes körére.
A törvény 1. §-a pozitív és negatív irányban egyaránt körülhatárolja a szabályozás alá tartozó vagyoni kört. Az új szabályozás az állam tulajdonában álló vagyontárgyakra vonatkozik, így az ingatlanokra, beleértve a termőföldekből álló külön törvényben szabályozott Földalap termőföldvagyonát, az ingóvagyont (pl. műtárgyak), az állami tulajdonú értékpapírokat és a dolog módjára hasznosítható természeti erőket, és ide vonja az államot "illető" társasági részesedéseket és más vagyoni értékű jogokat, amelyekre nézve a hivatkozott kormányrendeletet 1. § (3) bekezdése szerint a tulajdonjogra vonatkozó szabályokat "értelemszerűen" kell alkalmazni. Kiveszi az 1. § (3) bekezdése a törvény hatálya alól és külön törvényre utalja az államadósságot, az állami követeléseket, az állami tulajdonú lakásokat és az állami monopóliumokat, amely utóbbiak hasznosításáról a koncessziós törvény rendelkezik. Ugyancsak külön törvény vonatkozik a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Távirati Iroda és az Államadósság Kezelő Központ (mint részvénytársaságok) feletti tulajdonosi joggyakorlásról. A vagyontörvény tehát - bár jelentős integrációt hajt végre - még nem a teljes állami vagyont szabályozza, a teljesen egységes modern államkincstár kialakítása még hátra van.
Az 1. §-ban körülhatárolt állami vagyon felett a törvény eltérő rendelkezése hiányában a magyar állam "nevében" a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács gyakorolja, mégpedig ügyvezető szerve, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. "útján". Eltérő törvényi rendelkezést már maga a vagyontörvény is tartalmaz, amikor a 29. § (2) bekezdésében kimondja, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. feletti tulajdonosi jogokat a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter gyakorolja. A Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. azonban nem a Tanács, hanem a Kormány egyszemélyes részvénytársasága, egyetlen forgalomképtelen részvénye szintén a kincstári vagyonba tartozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
