Deák Ferencről (1803-1876) a híres magyarok egyik életrajzi enciklopédiája, a "haza bölcsének" életművét sommázva és értékelve azt jegyzi, emeli ki, hogy ő "politikus, az első felelős kormány igazságügy-minisztere, a magyar - osztrák kiegyezés egyik megalkotója"[1] volt. - A másik tudományos igényeket követő lexikon pedig, némi hangsúlyeltolódással, de úgyszintén, elsődlegesen politikusi mivoltát kiemelve, Deákot (méltán) jogtudósként is minősíti: Deák Ferenc "liberális politikus, jogtudós, az MTA tagja (1839)"[2] volt. Életrajzának lényeges momentuma, hogy 1855-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választja.
Az újabb magyar jogtörténeti tudományos irodalom nem véletlenül állapítja meg, hogy a magyar történetírás még mindig adós a "Deák Ferenc személyiségének formálódásáról" szóló "tudományos történelmi irodalommal" és értékeléssel, vagy éppen "a deáki életműnek egyoldalúan a kiegyezésre fókuszáló állásfoglalások" ellensúlyozását célzó bemutatásával.[3]
Egyezvén ezzel az állásponttal, kiemelhető, hogy Deák Ferenc nemcsak a sajtószabadságért és a cenzúra megszüntetéséért szállt síkra, ami egyik jelentős feltétele volt a polgári átalakulásnak, hanem ezeken túlmenően, a polgári átalakulás alapvető alkotmányos pilléreinek érvényesítéséért, kialakításáért szállt síkra, mégpedig az alkotmányi jellegű hatályos jogi szabályozás, törvények - a polgári társadalomnak megfelelő reformja, megalkotása útján. A Diétán, az Országgyűlésben, a törvényalkotási folyamatban a jogegyenlőségért, a jobbágyság megszüntetéséért, az ingatlan földtulajdon (földművelők általi) szabad (vételi úton történő) szerzéséért, rendi kötöttségektől mentes forgalmazásáért, az önálló magyar Polgári Törvénykönyvért szállt síkra, továbbá a modern, humanizált Büntető Törvénykönyv, eljárás és végrehajtás meghozatala érdekében nyújtott be indítványokat, javaslatokat. Mindezen, a magyar törvényhozás és társadalom polgári átalakulását, modernizálását célzó törvényhozási indítványaival Deák még a Széchenyi nevével fémjelzett liberális törvényhozás (1825-40) időszakában lépett fel. Történt ez azzal a deáki szándékkal, hogy a történelmi magyar alkotmány lehetséges és szükséges tiszteletben tartásával jöjjön létre a polgári átalakulás. Hozzájárulása a rendi társadalom intézményeinek polgári átalakítását célzó törvények kezdeményezésében, koncepciójának meghatározásában határozható meg. Szándéka az volt, hogy a magyar társadalom modernizációja a jól megalkotott és átgondolt normák útján valósuljon meg, minden olyan területen, ahol ez ezúton lehetséges, a függőségi kényszerpályák béklyóinak lebontásával.
Deák, mint (1832-től) országgyűlési követ, már eb-
- 45/46 -
ben az időszakban nyújtja be korszakalkotó, - a jobbágyság kiváltására, a sajtószabadságra, tulajdonszerzés szabadságára irányuló törvényhozási indítványait, - melyeket az Országgyűlés Felső Háza jobbára rendre elutasít. A parlamenti történetírás jegyzi, hogy Deák törvényhozási indítványai előremutatóak több mint egy évtizeddel anticipálják, megelőzik az 1848-as jogegyenlőségi törvényeket.[4] Valójában, az 1848-as törvények, tulajdonképpen, tartalmukban, eszméjükben, Deáktörvények. Nemcsak azért, mert Deák volt az önálló magyar Országgyűlés (1848) első igazságügy-minisztere, hanem azért is, mert Deák korábbi (liberális, Széchenyi nevével fémjelzett törvényhozásban megfogalmazott) elképzelései majd csak ebben (az 1848-as) parlamentben nyerhettek elfogadást, teljes egyetértést és támogatást.
A Széchenyi-törvényhozás időszakában, Deák által benyújtott törvényalkotási indítványok, magukban hordozták a békés polgári átalakulás lehetőségét, a liberalizációt (ami akkor az osztrák törvényhozástól való függetlenítést jelentette) és tartalmukban, akkoriban el nem fogadott részben is, anticipálták az 1848-as törvényhozást. Deák nemcsak a sajtószabadságért, hanem a parlamenti tevékenység nyilvánosságáért is síkra szállt. Ennek ellenére, a parlamenti jegyzőkönyvek nem tudósítanak minden parlamentben, parlamenti ellenzéki képviselőként kifejtett álláspontjáról.
Megoszlik a parlamenttörténettel foglalkozó szerzők álláspontja arról, hogy Deák, vagy Kölcsey - a Himnusz költője, aki annakidején egy időben volt országgyűlési képviselő, - volt-e első kezdeményezője a magyar Polgári Törvénykönyv meghozatalának. Rendkívül jelentős indítványról van szó, hiszen ez, a jogegyenlőséget természetszerűen favorizáló polgári jogi kodifikáció, többek között, kivette volna a rendek kezéből, a bírói hatalmat. Nem tudni, hogy Deák a jogtudós, vagy Kölcsey a költő, - tudta-e vagy érzett-e rá előbb, hogy a földhöz kötött és földtulajdon nélküli magyar földműves felett éppen a sokszor jogsértő földtulajdonos bíráskodott. A Polgári Törvénykönyv többek között, értelemszerűen, a független bíróság kezébe adta volna a bírói hatalmat. Az 1848-as magyar forradalom és az európai jogi kultúrával foglalkozó mai magyar jogtörténeti irodalom képviselője találóan állapítja meg, hogy a "XVIII. században közös európai követelményrendszerként fogalmazódott meg a kodifikációs folyamat, amelynek hátterében a jogbiztonság és a jogalkalmazás önkény elleni védekezés állott."[5] A magánjog átalakításának 1848-as kísérlete és az osztrák jog uralma c. kiemelkedő tanulmány szerzője írja,[6] hogy a kodifikáció szükségességének gondolata - a gazdaság intézményeinek átalakításával összekapcsolva - első ízben az 1832-36-os Diétán nyert országos nyilvánosságot. Kölcsey a következőket írta ekkor: "Mi a polgári törvényekkel vesződünk; s a szó legteljesebb értelmében a setétség örvényében vergődünk. Az I-ső cikkelytől fogva a XI-dikig, mely jelenben vitatás alatt van, az avicitással összekötött százados előítéletek lehellik keresztül munkálkodásunkat; s nem csak nem távozunk régi elvektől, hanem tetézzük is azokat. (...) Az ősiség ellen csak hat megye volt: Somogy, Zala, Szatmár, Tolna, Temes és Csanád. Parányi kovász ily roppant tömeghez.[7] (Megj.: érdekes, két délvidéki megye, Temes és Csanád is, a polgári átalakulás mellett van). Mit mond ugyanerről, ugyanebben az időszakban, vagy némileg előbb, Deák? A jogtörténeti kutatások azt mutatják, hogy mégis csak Deák javasolta időrendben elsőként a Karoknak és Rendeknek az 1834. május 24-25-i ülésen, hogy "a polgári törvényeket érintő összes javaslatot egyszerre, egy polgári törvénykönyv formájában terjesszék fel megerősítésre."[8] Közben ebben a javaslatban szinte szentenciálisan benne van a (polgári jogi) kodifikáció fogalma, társadalmi és gazdasági rendeltetése. Az időrendi sorrend azonban csupán az ötletek "szerzői jogi szempontjából" fontos, társadalmi szempontból jelentős, hogy a költő és a társadalomszervezésben korszak-meghatározó jogtudós, szinte egy időben, - de előbb mégis Deák, ugyanazt mondják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
