A szakmai konzultáció résztvevői számára először dr. Vasady Lóránt Kúriára beosztott bíró ismertette a törvényszékek által felvetett egyes eljárásjogi kérdésekkel kapcsolatos lehetséges megoldásokat az alábbiak szerint
1. Mi a követendő eljárás abban az esetben, ha az újrainduló perekben a felperes nem tud a bíróság felhívására jogkövetkezményt megjelölni a 2014. évi XL. törvény (továbbiakban: DH2 tv.) 37. §-a szerint, mert keresete olyan szerződési feltétel részleges érvénytelenségének a megállapítására irányul, amely alapján nem történt a felek között teljesítés?
Ahogy arra már a Kúria nyári emlékeztetője (a továbbiakban: Emlékeztető) is rámutatott (II/5/4.) a DH2 tv. 37. §-a az Alaptörvény 28. cikkének is megfelelő értelmezés alapján nem zárja ki a részleges érvénytelenség megállapítását abban az esetben, ha az nem olyan szerződési kikötésre vonatkozik, amely alapján a fogyasztót fizetési kötelezettség terheli. Vagyis a törvény e rendelkezése értelemszerűen arra az esetre vonatkozik, amikor a részlegesen érvénytelen feltétel alapján a felek között teljesítés történt, és ennek elszámolásáról az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek levonásával elvileg is rendelkezni lehet. A puszta megállapítás iránti keresetet abban az esetben tehát nem kell elutasítani, ha az olyan szerződési feltétel részleges érvénytelenségére vonatkozik, amely alapján fizetési kötelezettségnek, elszámolásnak fogalmilag nem lehet helye. A teljes érvénytelenséghez képest a részleges érvénytelenség jogkövetkezménye ugyanis az, hogy a kikötés "kiesik" a szerződésből, a klasszikus érvénytelenségi jogkövetkezmények pedig e körben csak akkor értelmezhetőek, ha a részlegesen érvénytelen rendelkezés alapján vagyonmozgás is történt a felek között. Ha a felperes a DH2 tv. 37. §-a szerinti hiánypótlásnak nem is tudna eleget tenni, az eredménytelenség jogkövetkezménye nem vonható le.
A kollégiumvezetők többsége a fenti kúriai állásponttal egyetértett.
2. A 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: DH1 tv.) 6. § (1) és (2) bekezdések alapján befejezett perek milyen viszonyban állnak a folytatódó perekkel, illetőleg az egyedi fogyasztók által indított új perekkel, azaz mi a helyzet az ún. "okafogyott eljárásokkal"?
A DH1 tv. 6. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi intézmény által a törvény 4. § (1) bekezdése szerinti vélelem megdöntése iránt a magyar állam ellen indított pert az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatában [129.] , illetve a 2/2015. (II. 2.) AB határozatában [43] -[52] speciális közérdekű pernek minősítette, amelyben a fogyasztói érdekek képviseletét a magyar állam látta el alperesi pozícióban. A DH1 tv. 6. § (1) bekezdése szerinti pert tehát speciális közérdekű pernek kell tekinteni, amely perben hozott jogerős ítélet személyi hatálya erga omnes jellegű, mind a keresetnek helyt adó, mind a keresetet elutasító rendelkezés tekintetében [2/2015. (II. 2.) AB határozat [50]]. A DH1 tv. 6. § (2) bekezdése alapján az MNB által a pénzügyi intézmények ellen indított pert maga a törvény is közérdekű pernek minősíti. A DH1 tv. 6. § (1) és (2) bekezdése alapján befejezett perekben tehát a bíróság már erga omnes hatállyal jogerősen állást foglalt a perrel érintett szerződéses kikötések tisztességtelensége, illetve tisztességessége kérdésében. Az erga omnes hatály folytán annak ellenére, hogy e perekben a fogyasztók formálisan nem álltak peres félként perben, a 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény 4. pontjában kifejtettek megfelelő alkalmazásával lehetőség van arra, hogy a fogyasztók által ugyanazon szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránti indított egyéni kereseteket a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára alapítottan idézés kibocsátása nélkül elutasítsa, illetve a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntesse.
A másik megoldás az lehet, ha a közérdekű perekben hozott jogerős döntésekre, illetve az ennek következtében beállt törvényi vélelemre tekintettel az egyedi perekben a keresetet a bíróságok ítélettel elutasítják, ugyanis a tisztességtelenség többé már vitássá nem tehető. Mivel a tisztességtelenség megállapítására vonatkozó igényét a fél alappal már nem érvényesítheti, ezért perbeli legitimáció hiányában a keresetet el kell utasítani.
A kollégiumvezetők álláspontja szerint a DH1 tv. 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű perek esetében az egyedi perekben a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazása lehetséges, a pénzügyi intézmények által a DH1 tv. 6. § (1) bekezdése alapján indított kvázi közérdekű perek kapcsán viszont nem alakult ki egységes álláspont. A kollégiumvezetők egy része ez esetben is alkalmazhatónak tartotta a res iudicatára vonatkozó szabály alkalmazását az AB-határozatokban foglaltakra is tekintettel. Gyakorlati megfontolásokból ez a Kúria álláspontja is, noha a perbeli legitimációra alapított keresetelutasítás dogmatikailag vitathatatlanul helyes megoldás. A kollégiumvezetők másik része csak az érdemi ítélettel történő elutasítást tartotta helyesnek. Felvetődött az a probléma is, hogy a perakadálynak a keresetlevél előterjesztésekor kell fennállnia, ami a felfüggesztett ügyek kapcsán a res iudicatára alapított értelmezést vitathatóvá teszi.
3. Ha a felperes a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását kéri, és ennek keretében az elszámolás eredményeképpen a felperesnek áll fenn tartozása az alperes felé, a felperes marasztalásához kell-e viszontkereset?
A DH2 tv. 37. §-ának (1) bekezdése nem azt követeli meg a felperestől, hogy feltétlenül marasztalási keresetet terjesszen elő, hanem azt, hogy kérje valamelyik általa kiválasztott jogkövetkezmény alkalmazását, e körben pedig összegszerűen jelölje meg, hogy szerinte hogyan kellene egymással elszámolnia a feleknek. Ha adott esetben az elszámolás alapján a felperes tartozik az alperesnek és ezért nem kéri az alperes marasztalását, ez nem lehet ok a kereset elutasítására.
- 104/105 -
Tekintettel arra, hogy itt a felperes valójában a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását kéri, és ennek keretében kerül sor az elszámolásra és valamelyik fél marasztalására, ezért - a közös tulajdon megszüntetése iráni perek analógiájára - nem kell külön viszontkereset a felperes marasztalására, mert a felperes kereseti kérelmébe beleértendő az is, hogy adott esetben őt marasztalják, hiszen a fél által megjelölt jogkövetkezmény alkalmazásához a bíróság eleve nincs kötve csak annyiban, hogy nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amelyet valamennyi fél ellenez [lásd: 2/2011. (VI. 28.) PK vélemény 5/a. pontját, valamint a Ptk. 6:108. § (3) bekezdését] .
A kollégiumvezetők a kérdésben egységes álláspontot nem alakítottak ki, a Kúria azonban a fenti megoldással egyetért.
4. Keresetváltoztatás-e a DH2 tv. 37. §-a szerinti jogkövetkezmény megjelölése? Új érvénytelenségi ok megjelölése keresetváltoztatásnak minősül-e?
A felperes marasztalásra irányuló kérelmének előterjesztése (megállapítás helyett teljesítés) a Pp. 146. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem minősül keresetváltoztatásnak. Erre figyelemmel a jogalkotó 2014. december 6. napjától a DH2 tv. 37. §-ában a "keresetváltoztatás" kitételt módosította is.
A Kúria Emlékeztetőjében kifejtettek szerint (IV/7.) keresetváltoztatásnak minősül viszont, ha a felperes új érvénytelenségi okot jelöl meg új tények előadásával, új jogszabályhely megjelölésével (miközben a petitum változatlan). Az eltérő ténybeli alapon nyugvó új érvénytelenségi ok esetében ugyanis más a keresettel érvényesített jog. Ilyen esetben változhat a bizonyítás tartalma is.
A kollégiumvezetők a fenti állásponttal egyetértettek.
5. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt ismételten előterjeszthető-e kereset? Ilyen esetben hiánypótlásnak van-e helye jogi képviselővel eljáró fél esetében?
A DH2 tv. 39. §-ának alkalmazása körében ha a felperesnek több kereseti kérelme is van, azonban felhívás ellenére nem terjeszt elő a 37. § (1) bekezdése szerinti kérelmet és ezért az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelmet akként kell tekinteni, hogy a felperes azt nem tartja fenn, akkor az érvénytelenségi kereset későbbi ismételt előterjesztésére - mivel a petitum is változik - a keresetváltoztatásra a Pp.-ben meghatározott szabályok (Pp. 146., 146/A. §-ok) lesznek irányadóak. A DH2 tv. 37. §-a a hiánypótlás tekintetében is lex specialisnak minősül. Amennyiben a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében foglaltakat, e jogszabályhely második mondata alapján helye van hiánypótlási felhívásnak, tehát a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el a hiánypótlás mellőzésével még jogi képviselővel eljáró fél esetén sem.
A kollégiumvezetők többsége és a Kúria a fenti állásponttal egyetért.
6. Ha részleges érvénytelenség megállapítására irányuló perben a bíróság észleli, hogy az egész szerződés megdől, de a fél - felhívást követően - sem változtat a keresetén, mi a helyes döntés tartalma?
Mivel a bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, a keresetet ilyen esetben el kell utasítani. Fordított esetben viszont - tehát, ha a felperes a szerződés teljes érvénytelensége iránt perel, a bíróság azonban csak részleges érvénytelenséget tart megállapíthatónak - a "többen a kevesebb elv" alapján a részleges érvénytelenség megállapításának, azt meghaladóan pedig a kereset elutasításának van helye.
A kollégiumvezetők többsége, valamint a Kúria a kifejtettekkel egyetértett.
7. Amennyiben a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeként hatályossá nyilvánítás és erre figyelemmel az alperes marasztalását 1 millió forintot meg nem haladó összegben kéri, úgy a keresetlevél a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján elutasítható-e?
A Pp. 387. §-ának (1) bekezdése értelmében a kis értékű perek szabályai a járásbíróság hatáskörébe tartozó, kizárólag pénz fizetésére irányuló követelések érvényesítésére indított perekben alkalmazhatók. A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. tv. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejár követelés, amelynek összege az 1 millió forintot nem haladja meg. Ha a felperes a keresetében a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását is kéri, a kereset nem kizárólag pénz fizetésére irányul, ezért a kis értékű perek szabályai nem alkalmazhatóak és a fizetési meghagyás útján történő igényérvényesítés kötelező esete sem áll fenn, így a keresetlevél a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem utasítható el.
A kollégiumvezetők többsége, valamint a Kúria a kifejtettekkel egyetért.
8. A hatáskör változhat-e a DH2 tv. 37. §-a szerinti felhívásnak eleget tevő fél esetében?
A Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek értékhatártól függetlenül a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartoznak. Ha azonban a felperes a törvényszék előtt indult perben az érvénytelenségi okot megváltoztatja és a marasztalás összege a törvényszéki hatáskört megállapító pertárgy értéket nem éri el, áttételnek lehet helye.
A kollégiumvezetők és a Kúria a fenti állásponttal egyetértettek.
9. A peres eljárás Itv. 58. § f) pont szerinti mérsékelt illetékét ki viseli a keresetlevél DH2 tv. 39. §-a alapján történő idézés kibocsátása nélküli elutasítása, illetve a DH2 tv. 40. § (2) bekezdés szerinti megszüntetése esetén?
A DH2 tv. 40. § (3) bekezdése csak a per 39. § szerinti megszüntetése esetén rendelkezik az illeték állam általi viseléséről, nem szól azonban a 39. § szerinti idézés kibocsátása nélküli elutasítás esetéről. A konkrét törvényi rendelkezés hiányából a jogalkotó feltehetőleg egységes szándéka ellenére az következik, hogy ilyen esetben a mérsékelt eljárási illeték fogyasztó felperes általi viselésére kötelezésre kell hogy sor kerüljön. A kollégiumvezetők ettől eltérő többségi álláspontja szerint azonban a
- 105/106 -
jogalkotó eredeti szándékából kell kiindulni, és idézés kibocsátása nélkül történő elutasítás esetében is az állam viseli a mérsékelt illetéket.
Második előadóként Dr. Parlagi Mátyás, a Fővárosi Törvényszék mb. csoportvezetője tárt további eljárásjogi kérdéseket a szakmai konzultáció résztvevői elé az alábbiak szerint.
1. A másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy jelentősége
A Kúria Emlékeztetőjének II/1. pontja az 1-2. kérdésekre adott válaszában tartalmazza, hogy a DH2 tv. 16. § (1) bekezdése, valamint módosítással érintett (4)-(6) bekezdései alapján el kell határolni egymástól
a) az elszámolás közvetlen megküldésére jogosult személy (aki az elszámoláson címzettként szereplő fogyasztó vagy az elszámolás időpontjában a fogyasztó helyébe lépett jogutódnak minősül),
b) a másolatra jogosult személy, valamint
c) a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy
fogalmait.
a) Az elszámolás közvetlen megküldésére és annak a törvényben meghatározott eljárási rend szerinti vitatására az a szerződésben félként szereplő természetes személy jogosult, aki az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljárva (tehát mint fogyasztó) kötött a pénzügyi intézménnyel olyan kölcsön- (hitel-, illetve pénzügyilízing-) szerződést, amelynek vonatkozásában a pénzügyi intézmény a törvény alapján, illetve a fogyasztó kérésére elszámolásra köteles [DH2 tv. 1. §, 2. §, 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 5. §, 6. § (1)-(4) bek., 7. § (2) bek., 10. § (1) és (3) bek., 16. § (1) bek.] .
b) A DH2 tv. 16. § (4) bekezdése értelmében csak másolatra jogosult:
- bármely adós(társ), aki az elszámolás közvetlen megküldésére nem jogosult, így a házastárs, bejegyzett élettárs vagy élettárs, ha a hitelfelvétel a közös vagyon terhére történt, ám e személyek a szerződésben hitelfelvevőként nem szerepelnek, illetve a szerződés fogyasztói alanyi pozíciójába jogutódként sem kerülnek bele, valamint
- a kezes és a zálogkötelezett, szintén akkor, ha sem közvetlen elszámolásra kötelezett fogyasztóként, sem annak jogutódjaként nem minősül az elszámolás időpontjában.
Aki csak másolatra jogosult, a DH2 tv. 16. § (3) és (6) bekezdései szerint kérheti, hogy részére az elszámolás másolatát a pénzügyi intézmény tájékoztatásul küldje meg, de nem jogosult arra, hogy vele a bank közvetlenül számoljon el, sem arra, hogy az elszámolásra közvetlen jogosulttal szembeni banki elszámolást vitassa.
c) A DH2 tv. 16. § (4) bekezdése szerinti másolatra és elszámolás vitatására jogosult személy az, aki az elszámoláson címzettként nem szerepelt, de a szerződésben hitelfelvevőként vagy lízingbevevőként (kötelezettként) szerződő fél. Vagyis a másolatra jogosult személyek közül csak a hitelfelvevőként vagy lízingbevevőként (kötelezettként) szerződő fél jogosult egyúttal az elszámolás vitatására is, a többiek csak másolatra jogosultak. Azok a másolatra jogosult személyek jogosultak tehát az elszámolás vitatására, akiket a DH2 tv. 16. § (4) bekezdésének 3. mondata egyértelműen meghatároz, vagyis a kezes és a zálogkötelezett nem.
Csak a szerződésben kölcsönvevőként (hitelfelvevőként, illetve lízingbevevőként) szereplő fél - illetve jogutódlás esetén a jogutódja - számára kell az elszámolást közvetlenül megküldeni. Az elszámolással kapcsolatos jogorvoslatra is csak ez a fogyasztó, illetve jogutód válik jogosulttá.
Az Emlékeztető II/6. pontja a 2-3. kérdésekre adott válasza [11-12. oldal] szerint a DH2 tv. 38. § (6) bekezdése szabályozza, hogy az elszámolás mikor minősül felülvizsgált elszámolásnak.
A DH2 tv. 16. § (5) bekezdésének 2. mondata szerint, ha a másolatra jogosult az elszámolást vitatja, a pénzügyi intézmény, a Pénzügyi Békéltető Testület és a bíróság előtti eljárás során a másolatra jogosult esetében a fogyasztóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebből következően a 38. § (6) bekezdésében a fogyasztóval kapcsolatban írtakat alkalmazni kell a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy esetében is. Erre figyelemmel a felülvizsgált elszámolás megítélése szempontjából nemcsak az elszámoláson címzettként szerepelt fogyasztóra (vagy jogutódjára) kell figyelemmel lenni, hanem a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személyre is.
2. Kinek kell az adatokat bejelentenie a bírósághoz?
A DH2 tv. 38. § (1) és (4) bekezdései alapján a felülvizsgált elszámolást főszabályként a fogyasztó fél ellenfelének kell bejelentenie, míg a fogyasztónak csak akkor, ha a keresetlevél az ellenfélnek még nem került kézbesítésre. A bejelentés szempontjából az alábbi esetek lehetségesek.
(i) Ha a pénzügyi intézmény teljesíti bejelentési kötelezettségét, és abból megállapítható, hogy az elszámoláson címzettként szereplő fogyasztó, valamint a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy vonatkozásában is megvalósultak a DH2 tv. 38. § (6) bekezdésében előírtak, vagyis az elszámolás felülvizsgált elszámolásnak minősül, akkor kell a bejelentést követő harmincadik napot követően [DH2 tv. 38. § (1) bekezdés] az iratok új számra lajstromozása iránt intézkedni, és az eljárást folytatni.
(ii) Ha a pénzügyi intézmény tesz bejelentést, és az nem tartalmazza a fenti adatokat, akkor - az eljárás folytatásának mellőzése terhe mellett - fel kell hívni a pénzügyi intézményt, hogy
- jelentse be az elszámoláson címzettként szereplő fogyasztó nevét, a részére megküldött elszámolás kézbesítésének napját, csatolja az ezzel kapcsolatos okiratokat,
- jelentse be, hogy az elszámoláson címzettként szereplő fogyasztó vonatkozásában a DH2 tv. 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolás rendelkezésre áll-e,
- ennek körében az elszámoláson címzettként szereplő fogyasztó vonatkozásában nyilatkozzon a DH2 tv. 38. § (6) bekezdésében írt körülményekről,
- jelentse be, hogy van-e a DH2 tv. 16. § (4) bekezdése szerinti a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy, ha igen, úgy jelentse be az ő vonatkozásában is a fentiek szerinti adatokat és körülményeket, csatolja az ezekkel kapcsolatos okiratokat,
- jelentse be a DH2 tv. 16. § (3) bekezdése szerinti internetes honlapon történő közzététel időpontját.
A felülvizsgált elszámolás bejelentése önmagában nem
- 106/107 -
minősül az eljárás folytatása iránti kérelemnek, ezért azt nem kell elutasítani, hanem a fentiek szerinti felhívást kell kibocsátani, jogkövetkezményként az eljárás folytatásának mellőzését megjelölve.
(iii) Ha a hiányos tartalmú bejelentést a fogyasztó teszi meg annak ellenére, hogy a DH2 tv. 38. § (1) bekezdése alapján ez a fogyasztó fél ellenfelének kötelezettsége lenne, úgy - az eljárás folytatásának mellőzése terhe mellett - szintén a pénzügyi intézményt kell felhívni a fenti adatok bejelentésére.
(iv) Ha a hiányos tartalmú bejelentést a fogyasztó teszi meg, és a DH2 tv. 38. § (1) és (4) bekezdései alapján ez a felperesi fogyasztó kötelezettsége, mert a keresetlevél az alperesnek még nem került kézbesítésre, úgy - az eljárás folytatásának mellőzése terhe mellett - a fogyasztó felperest kell felhívni a fenti adatok bejelentésére, hiszen a perindítás hatályai még nem álltak be, az eljárás még nem vált kétoldalúvá, így bármilyen kötelezettség csak az aktori pozícióban lévő felperest terhelheti.
3. Mikor kell az eljárást folytatni?
A DH2 tv. 38. § (4) bekezdése alapján az eljárást a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell folytatni. A törvény így a folytatásra ténylegesen nem ír elő határidőt, hiszen határidőnek az az időtartam minősül, amely alatt az eljárási cselekményt el kell végezni. Jelen esetben viszont a törvény csak azt tartalmazza, hogy milyen időtartamot követően kell folytatni az eljárást, de azt nem, hogy milyen időtartamig kell a folytatás iránt intézkedni.
A DH2 tv. 38. § (6) bekezdés a) pontja szerint az elszámolás akkor minősül felülvizsgált elszámolásnak, ha a fogyasztó az e törvényben meghatározott időn belül nem élt panasszal a pénzügyi intézmény felé az elszámolással szemben. A DH2 tv. 18. § (1) bekezdése alapján a fogyasztó főszabályként az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül élhet panasszal a pénzügyi intézmény felé, de ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva volt, úgy a panaszt az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a panasz benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig is előterjesztheti.
Erre figyelemmel, ha a pénzügyi intézmény jelenti be a felülvizsgált elszámolást, akkor az eljárás folytatásához nem elegendő önmagában az a részben igazolt, részben állított körülmény, hogy a fogyasztó az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül nem élt panasszal, hiszen a fogyasztó legkésőbb a panasz benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig is előterjesztheti még panaszát, amely a törvényben meghatározott határidőn belüli panasznak minősül, így kizárhatja, hogy az elszámolás a DH2 tv. 38. § (6) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgált elszámolásnak minősüljön.
A pénzügyi intézmény bejelentése esetén ezért az eljárás folytatása iránti intézkedést megelőzően célszerű a fogyasztó nyilatkoztatása arról, hogy
- az elszámolással szemben élt-e panasszal, vagy
- akadályozva van-e a panasz benyújtásában, ha igen, az akadály mikor szűnik meg.
További nehézséget jelent, hogy a DH2 tv. 16. § (5) bekezdésének 2. mondata és a 38. § (6) bekezdése alapján a fogyasztóval kapcsolatban írtakat alkalmazni kell a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy esetében is. Ha nincs másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy, úgy a probléma nem merül fel. Ha a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy peres fél, úgy az ő fentiek szerinti nyilatkoztatásának nincs akadálya. Ha viszont a másolatra és az elszámolás vitatására jogosult személy nem áll perben, úgy a bíróságnak nincs más lehetősége, mint az iratokat nyilvántartásba helyezni a bejelentés adatai szerint alkalmazandó DH2 tv. 18. § (1)-(4) bekezdése (lásd következő bekezdés) szerinti objektív határidő leteltéig, majd ezt követően a pénzügyi intézményt vagy a fogyasztót ismételten felhívni arra, hogy ezen időtartam alatt sor került-e panasz előterjesztésére. Ez a megoldás összhangban áll azzal a fenti megállapítással is, hogy a DH2 tv. 38. § (4) bekezdése a folytatásra ténylegesen nem ír elő határidőt.
A fenti bekezdésben írtak magyarázataként kiemelendő, hogy a DH2 tv. 18. § (2) bekezdése szerint ha az elszámolás a fogyasztóikölcsön-szerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett lakóhelyről "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "nem kereste", "átvételt megtagadta", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza, a panasz az elszámolásról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de - a (4) bekezdés és a 31. § (2) bekezdése esetét ide nem értve - legkésőbb 2015. december 31. napjáig terjeszthető elő. A 18. § (3) bekezdése szerint a tudomásszerzés időpontja
a) ha nem kereste jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,
b) ha "átvételt megtagadta" jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének napja,
c) ha "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza: a DH2 tv. 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon történő közzétételt követő harmincadik nap.
A DH2 tv. 18. § (4) bekezdése szerint ha a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, a (2) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő hatvan napon belül terjeszthető elő.
A fenti rendelkezésekre figyelemmel fontos a pénzügyi intézmény felhívása a tértivevény csatolására, mert a tudomásszerzés időpontja, és így a panasz előterjesztési határideje függ a kézbesítés módjától. A DH2 tv. 18. § (3)-(4) bekezdése indokolja a pénzügyi intézmény felhívását az internetes honlapon történő közzététel időpontjával kapcsolatban, hiszen ez is befolyásolja a panasz előterjeszthetőségének végső időpontját.
Az I/1-3. alatt kifejtettekkel a kollégiumvezetők többsége egyetértett.
1. A szerződés létre nem jöttének megállapítása
Kérdésként merült fel, hogy elő kell-e terjeszteni a jogkövetkezmények iránti kérelmet akkor, amikor a felperes csak annak megállapítását kéri, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre.
A szakmai konzultáción elfogadott álláspont szerint a DH2 tv. 37. §-a csak az érvénytelenség megállapítása irán-
-107/108 -
ti kereseti kérelem előterjesztését nem teszi lehetővé, de a szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztését nem zárja ki. Ezért a felperes ilyen kereseti kérelmet az általános szabályok szerint előterjeszthet, annak nem képezi akadályát a DH2 tv. 37. § (1)-(2) bekezdéseinek speciális rendelkezése. Erre figyelemmel a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye. Ettől eltérő, a per érdemére tartozó kérdés, hogy a megállapítási kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételei fennállnak-e, de erről a bíróságnak ítéletében kell döntenie. Ha a létre nem jött szerződés alapján vagyonmozgás is történt, azt - erre irányuló kérelem esetén - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni.
2. A DH törvények hatálya alá tartozás és a kereseti kérelem
Kérdésként vetődött fel, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha a felperes állítja, hogy az egyedi megtárgyaltság miatt a per tárgyát képező szerződés nem tartozik a törvény hatálya alá, és ezért nem is kell jogkövetkezményi keresetet előterjesztenie. Ki kell-e tűzni az ügyet tárgyalásra, és csak ha a bizonyítás eredményeként kiderül, hogy nem tárgyalták meg egyedileg, akkor lehet-e felhívni a jogkövetkezményi kereseti kérelem előterjesztésére, és alkalmazni az eljárás megszüntetését, amennyiben a felperes a felhívásnak nem tesz eleget?
A többségi álláspont szerint ebben az esetben bizonyítási eljárást kell lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a szerződés a DH1 és 2. törvények hatálya alá tartozik-e, mely bizonyítási eljárás lehet a tárgyalás kitűzése nélkül az, hogy a feleket meg kell nyilatkoztatni arra vonatkozóan, hogy történt-e a felek között banki elszámolás, a banki elszámolást a fogyasztó befogadta-e, mert amennyiben igen, úgy a fogyasztó ezzel a DH1 és 2. törvények hatálya alá vonta magát, így utóbb nem hivatkozhat arra, hogy az egyedi megtárgyaltság miatt a per tárgyát képező szerződés nem tartozik a DH1 és 2. törvények hatálya alá.
Ebben a körben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha a fogyasztó az elszámolás szükségességét korábban is vitatta, úgy ez a kérdés a perben érdemben vizsgálandó a III/2. pontban írtak szerint. Ha a bizonyítás eredményeként a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy a szerződés a törvény hatálya alá tartozik, akkor a DH2 tv. 37. § (1)-(2) bekezdése alapján kell eljárni.
3. Egyéb kereseti kérelmek megengedettsége
Kérdésként merült fel az is, hogy a folytatódó perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében meghatározottakból következően csak a szerződés érvénytelenségéhez, illetve részleges érvénytelenségéhez kapcsolódó igény és ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereseti kérelem terjeszthető-e elő, avagy lehetséges az is, hogy a fogyasztó a szerződés kieső részei kellékhiányából származó, szerződésszegéssel okozott kártérítési igényt terjesszen elő, mint marasztalási kereseti igényt. A folytatódó devizahiteles perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése szerinti, az érvénytelenség meghatározott körű jogkövetkezményének alkalmazására irányuló marasztalási kereseti kérelem terjeszthető-e csak elő? Amennyiben a DH2 törvény 37. § (1) bekezdése lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy kártérítés jogcímére (is) alapított marasztalási kereseti igényt terjesszen elő, úgy ezzel együtt a Ptk.-nak a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó felelősségi szabályai szerint a fogyasztóra hárul-e a kártérítési igény körében az érvénytelen (jogellenes) szerződéses kikötés, a fogyasztót ebből eredően ért kár és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítási kötelezettsége?
Az elfogadott álláspont szerint, mivel a DH2 tv. speciális rendelkezésként csak a szerződés érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos kereseti kérelmek körében tartalmaz tiltó rendelkezést, ezért ennek érvényesülése mellett nincs akadálya - az általános szabályok szerint - egyéb kereseti kérelem előterjesztésének. E kereseti kérelmek körében a bizonyítási teher az általános szabályoknak megfelelően alakul.
4. Az elszámolást követően a törvény hatálya alá tartozás
Kérdésként merült fel, hogy az elszámolást és annak lezárását követően az újonnan indított fogyasztóikölcsön-szerződés érvénytelenségére alapított keresetek nyomán indult devizás perek a DH törvények hatálya alá tartoznak-e.
A DH1 tv. és a DH2 tv. 1. §-ai alapján mindkét törvény hatálya azonos szerződésekre terjed ki. A DH1 tv. 1. § (1) bekezdése alapján a törvény hatálya azokra a meghatározott időtartamban megkötött fogyasztóikölcsön-szerződésekre terjed ki, amelyek részévé vált a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötés. Ezek a kikötések a 3. § (1) bekezdése és a 4. § (2) bekezdése alapján semmisek, melynek következménye a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdése alapján az, hogy a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval a DH2 tv. alapján el kell számolnia. Ha az elszámolás megtörtént, attól még a szerződés a törvény hatálya alá tartozik, hiszen megfelel a DH1 tv. 1. § (1) bekezdésében írt feltételeknek.
1. Ha a pénzügyi intézmény elszámolt
A DH1 tv. 3-4. §-aiban meghatározott semmisségi okok (árfolyamrés, egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések) jogkövetkezményei a DH2 tv. általi elszámolással rendezésre kerültek. Az Emlékeztető IV/14. pontja a 25. oldalon is tartalmazza, hogy ha a pénzügyi intézmény az elszámolást elvégezte, és az felülvizsgált elszámolásnak minősül, úgy a bíróságnak az elszámolási törvény hatálya alá eső kérdések vitathatatlanságát hivatalból is figyelembe kell vennie [DH2 tv. 18. § (5) bekezdés, 29. §, 38. §, Pp. 229. § (1) bekezdés] . Ennek értelmében a bíróság csak a tisztességtelen árfolyamrésen, illetve a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításon - vagy a DH2 tv. 4. § (6) bekezdése alapján a más okból érvénytelen egyoldalú szerződésmódosításon - alapuló érvénytelenségen túlmutató esetben hozhat marasztaló ítéletet, amennyiben a fél által állított, illetve hivatalból észlelt addicionális érvénytelenségi ok a szerződés olyan részleges vagy teljes érvénytelenségéhez vezet, amely fizetési kötelezettséget eredményez, és amelyet a DH2 tv. szerinti banki elszámolás nem érintett.
Ha tehát rendelkezésre áll felülvizsgált elszámolás, úgy az a törvényben megjelölt speciális részleges érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit véglegesen rendezte,
- 108/109 -
ezen érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit a perben hozott ítélet már nem érintheti. A perben csak az elszámolással nem érintett érvénytelenségi körben bekövetkezett vagyonmozgások rendezhetőek. A DH2 tv.-be a 2015. évi CXLV. tv. által beiktatott 37/A. § kifejezetten a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételét írja elő.
2. Ha a pénzügyi intézmény elszámolt, de nem kellett volna
A DH2 tv. 18. § (5) bekezdése szerint, ha a panasz előterjesztésére nem került sor, úgy kell tekinteni, hogy az elszámolásban foglaltakat a fogyasztó elfogadja, és ezt követően az elszámolás nem vitatható. Ha a fogyasztóval a pénzügyi intézmény elszámolt, de a fogyasztó szerint elszámolásnak nincs helye, úgy ezzel az indokkal nem terjeszthet elő panaszt a pénzügyi intézménynél a DH2 tv. 19. § (1) bekezdése alapján, mert erre csak akkor van lehetősége, ha az elszámolási kötelezettség ellenére nem számoltak el vele. Ezzel az indokkal a fogyasztó a Pénzügyi Békéltető Testülethez sem fordulhat a DH2 tv. 21. § (3) bekezdése alapján, és nemperes eljárást sem kezdeményezhet a DH2 tv. 25. § (2) bekezdése alapján.
Mindezekből az következik, hogy ha az elszámolás megtörtént, de a fogyasztó a perben vitatja, hogy elszámolásnak lett volna helye, úgy a perben ezt a kérdést érdemben vizsgálni, szükség esetén bizonyítani kell, hiszen ez a kérdés érdemben korábban, a DH2 tv. szerinti eljárás keretében nem volt vitatható. A fogyasztó azonban a perben az elszámolás szükségtelenségére jóhiszeműen csak abban az esetben hivatkozhat, ha ezt az álláspontját korábban már jelezte a pénzügyi intézmény felé. Ha ennek eredményeként a bíróság arra az álláspontra jut, hogy elszámolásnak nem lett volna helye, úgy az elszámolástól függetlenül rendezheti az esetlegesen fennálló érvénytelenség jogkövetkezményeit.
3. Ha elszámolásra nem került sor, de kellett volna
Más a helyzet, ha a fogyasztó a perben arra hivatkozik, hogy a pénzügyi intézmény nem számolt el vele, pedig ez kötelezettsége lett volna. A fogyasztó erre hivatkozással a DH2 tv. 19. § (1) bekezdése alapján, az ott írt határidőben terjeszthet elő panaszt, melynek elutasítása esetén a DH2 tv. 21. § (3) bekezdés c) pontja alapján a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat, majd a DH2 tv. 25. § (2) bekezdés c) pontja alapján nemperes eljárást kezdeményezhet. Ha a fogyasztó a speciális törvényben előírt határidőben és módon nem érvényesítette az elszámolással kapcsolatos igényét, vagyis nem kérte a törvényben megjelölt speciális részleges érvénytelenségi okok jogkövetkezményeinek speciális eljárásban történő rendezését, úgy ezt már a perben nem érvényesítheti, hiszen e speciális érvénytelenségi okok jogkövetkezményeit a DH2 tv. rendezte, figyelemmel a DH1 tv. 3. § (5) bekezdésére és a 4. § (3) bekezdésére.
4. A perbeli elszámolásnál lehetséges-e szakértő igénybe vétele?
A Pp. 177. § (1) bekezdése alapján a bíróság akkor rendelhet ki szakértőt, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A törvényi rendelkezést a bírósági gyakorlat kiterjesztően értelmezi, és a szakértő kirendelése körében elfogadhatónak tartja azokat az esetköröket is, amelyek nem feltétlenül igényelnének a bíróság szakismereteitől eltérő különleges szaktudást (pl. könyvszakértő), de a perhatékonyság érdekében a bíróságok mégis élnek ezzel a lehetőséggel.
A DH2 tv. 28. § (1) bekezdése csak a nemperes eljárásban tiltja meg a szakértői bizonyítást, így az érvénytelenségi perben a Pp. főszabálya érvényesül. Lehetséges, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazásához szükséges elszámolás olyan magas szintű matematikai ismereteket igényel, amellyel ha a bíróság nem rendelkezik, úgy szakértő kirendelése lehet indokolt.
A III. 1-4. alatt kifejtettekkel a kollégiumvezetők többsége egyetértett.
1. A Pp. 36. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága az érvénytelenségi perekben
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a pénzügyi intézmény által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti marasztalási perek megindíthatók-e a Pp. 36. § (2) bekezdésére alapítottan, a szerződéskötés helye szerint illetékes bíróság előtt.
Az egyik álláspont szerint ez az illetékességi ok egyik esetben sem alkalmazható, mert a szerződés érvényessége vitás, a per nem a szerződésből eredő követelés iránt kerül megindításra. A szerződés érvénytelenségére alapított megállapítási kereset esetén a per nem követelésre irányul, a vagylagos illetékességi ok ezért sem alkalmazható. Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása iránti marasztalási kereset esetén a per szintén nem az ügyletből eredő követelés érvényesítése iránt kerül megindításra, hiszen az érvénytelen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan, arra jogot alapítani nem lehet, a szerződés teljesítését nem lehet követelni. A kereset ekkor nem az ügyletből, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményét szabályozó törvényi rendelkezésből eredő követelés érvényesítésére irányul.
Más álláspont szerint ez az illetékességi ok az érvénytelenségre alapított perek közül csak a marasztalási kereset esetén alkalmazható, mert az érvénytelenség jogkövetkezménye iránti marasztalási keresettel érvényesített igény az ügyletből eredő követelésnek minősül.
A harmadik álláspont szerint e speciális illetékességi ok mindkét esetben alkalmazható, mert a szerződés érvénytelenségére alapított megállapítási és marasztalási kereset is a szerződéssel kapcsolatos, ezért az ügyletből eredő követelés iránti pernek minősül. Ez az illetékességi ok a bírói gyakorlat szerint csak akkor nem alkalmazható, ha az ügylet létrejötte - nem pedig annak érvénytelensége - vitatott (BDT 2000.149., 2000.150., 2002.688.).
A szakmai konzultáció a fenti harmadik álláspontot fogadta el, vagyis a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti vagylagos illetékességi ok alkalmazható minden olyan esetben, amikor nem az ügylet létrejötte, hanem csak annak érvényessége vitatott.
- 109/110 -
2. A Pp. 30/A. §-ának és a 36. § (2) bekezdésének a viszonya
Mivel a szakmai konzultáció álláspontja szerint a Pp. 36. § (2) bekezdése alkalmazható az érvénytelenségi perekben, ezért kérdésként merül fel a Pp. 30/A. §-ának és a 36. § (2) bekezdésének a viszonya. Az Emlékeztető IV/1. pontja a 17. oldalon kifejezetten kimondja, hogy a Pp. 30/A. §-a elsőbbséget élvez a Pp. 36. § (2) bekezdéséhez képest. Ugyanakkor továbbra is bizonytalan, hogy - a Pp. 31. §-ában is írtakra figyelemmel - a 30/A. § olyan általános illetékességi szabálynak minősül-e, amitől a felperes a Pp. 36. § (2) bekezdésére hivatkozva választása szerint eltérhet (31. §), vagy olyan speciális illetékességi szabály, amitől nem megengedett az eltérés.
A szakmai konzultáció álláspontja szerint a Pp. 30/A. §-a szerinti perben nem lehetséges a Pp. 36. § (2) bekezdésében írt illetékességi ok választása. Ez egyrészt következik abból, hogy a Pp. 31. §-a csak az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett teszi lehetővé a 32-41. §-okban meghatározott bíróság előtti perlést, a 30/A. § azonban - szemben a 29-30. §-okban szabályozott általános illetékességi szabályokkal - a felperes személye vonatkozásában szabályozza az általános illetékességet, melytől így a 31. § alapján nem lehetséges az eltérés. Másrészt ezt az értelmezést támasztja alá a Pp. 30/A. §-át beiktató törvényi rendelkezés indokolása is, mely alapján a jogalkotó olyan speciális illetékességi szabályt kívánt megalkotni, amelytől nem megengedett az eltérés.
Ezt követően a résztvevők meghallgatták dr. Szeghő Katalin, a Szegedi Ítélőtábla tanácselnöke előadását a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerülő érvénytelenségi hivatkozások tárgyában. Az előadásban elhangzottak megvitatására, továbbá a devizaalapú kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítása esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozó előadás megtartására idő hiányában nem került sor. Az anyagi jogi kérdések további tárgyalását a résztvevők a Civilisztikai Kollégiumvezetők soron kívül következő, 2015. novemberi Országos Tanácskozására halasztották. ■
- 110 -
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kollégiumvezető.
Visszaugrás
