Ha az európai integráció jogának a társadalomra gyakorolt hatását akarjuk értékelni, indokolt a legalapvetőbb közösséggel, a családdal kezdenünk, annál is inkább, mert a társadalom "legősibb sejtje", a "kultúra továbbadásának elsődleges csatornája a család: a korábbi környezetében szerzett kultúrától egészen elszakadni, s azt teljes mértékben meghaladni senki sem képes",[1] hiszen a családi élet a legtökéletesebb beavatás a társadalmi életbe.[2] Éppen ezért számos állam alkotmánya védelemben részesíti a házasság és a család intézményét. Miként a hazai alaptörvény fogalmaz: "A Magyar Köztársaság védi a házasság és család intézményét".[3] Hasonló vagy még határozottabb támogatást kifejező rendelkezéseket találunk pl. a német, az olasz, a lengyel vagy a portugál alkotmányokban.[4]
Ezek után úgy érezhetnénk, hogy e terület szabályozása elsősorban a tagállami jogok hagyományos területe. Ez azonban még akkor sincs így, ha eltekintünk az Európai Közösség jogától, hiszen számos az ENSZ, az Európa Tanács vagy Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia bábáskodása mellett született nemzetközi egyezmény érinti a családok, ill. tagjaik státusát.[5] A nemzetközi
- 183/184 -
egyezmények sorából ki kell emelni az Európa Tanács 1950-es Egyezményét az Emberi Jogokról és Alapvető Szabadságokról,[6] figyelemmel arra, hogy az Egyezmény a luxemburgi Európai Bíróság számára is gyakran hivatkozási alapul szolgál, különös tekintettel az Egyezmény 8. cikkére, mely szerint mindenkinek joga van a családi élet tiszteletben tartásához, és 12. cikkére, amely kinyilvánítja, hogy a megfelelő életkorú férfiaknak és nőknek joguk van arra, hogy összeházasodjanak, az e jogok gyakorlására irányadó nemzeti jogok szerint.
Az Európai Közösséget életre hívó Római Szerződés s különösen az ahhoz kapcsolódó rendeletek és irányelvek, valamint az Európai Bíróság joggyakorlata szintén több ponton érinti a családok helyzetét. Ez a hatás ugyan többnyire közvetett - figyelemmel arra, hogy a közösségi jog a munkavállalás, a letelepedés és a szolgáltatás szabadsága,[7] ill - a megkülönböztetés, ezen belül különösen a nemek közötti megkülönböztetés tilalma felől közelít a család fogalmához - de egyáltalán nem jelentéktelen.
A közösségi jog - egyebek között a tartózkodás és munkavállalás tekintetében - kedvezményezett helyzetet biztosít a házastársak és más családtagok számára, s ez arra ösztönzi a polgárokat, hogy minél gyakrabban hivatkozzanak e kivételezett státusra, ami viszont óhatatlanul felveti azt az igényt, hogy közösségi jogalkotók, ill. bíróságok ismételten értelmezzék a házastársi kapcsolat vagy a család fogalmát. Másként fogalmazva: a család közösségi jogi viszonyrendszerének felvázolása során mindig figyelemmel kell lennünk a személyek, ill. szolgáltatások szabad mozgása érdekében született szabályokra, mindenekelőtt a Római Szerződés - már hivatkozott - 39-55. (48-66.) cikkeire.
A Római Szerződés 13. (6/A.) cikke felhatalmazza a Tanácsot, hogy a Közösségre átruházott hatáskörök keretein belül, egyhangú döntéssel megfelelő intézkedéseket tegyen a nemen, faji vagy etnikai származáson,[8] valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés legyőzésére.[9] Szintén jelentőséghez juthat a Római Szerződés 141. (119.) cikke, mely eredendően ugyan csak az egyenlő munkáért
- 184/185 -
egyenlő bér elvét fektette le,[10] azonban az elv alkalmazási körét minden tekintetben kiterjesztően értelmezte az Európai Bíróság és nyomában a másodlagos jogforrások is,[11] így ismételten hivatkozási alapul szolgálhatott a családtagoknak járó kedvezmények, sőt a házastársak egymáshoz fűződő jogviszonyai tekintetében is.[12]
A közösségi jog másodlagos forrásai körében elsőként a Tanács 1612/68/EGK rendeletét kell említeni, amely szerint nemcsak a munkavállaló, de a munkavállaló családjának tagjai[13] is jogosultak a munkavállalás helyének államában letelepedni, mégpedig állampolgárságuktól függetlenül. A rendelet adta szabályozást kiegészítette a Tanács 68/360/EGK irányelve a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről. Hasonló jogokat biztosított a Tanács 1973/148/EGK irányelve, mégpedig nemcsak a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorlók, hanem családtagjaik vonatkozásában is. Az újabb fejleményekhez tartozik, hogy az elsőként említett jogforrást kiegészítette, míg az utóbbi kettőt pedig felváltotta, és más rendelkezésekkel együtt egységes szerkezetbe foglalta a Tanács 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak szabad mozgásáról és tartózkodásáról a tagállamok területén. Ez a rendelet a családtagok számára biztosított jogokat fenntartotta, ill. a család fogalmát bizonyos mértékig még ki is terjesztette.[14]
Végül nem szabad elfeledkezni a közösségi szintű nemzetközi magánjogi normák családdal és családjoggal kapcsolatos rendelkezéseiről sem. Így közvetve jelentőséget nyerhet a Tanács 1347/2000/EK rendelete a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. Ugyanilyen fontos kollíziós jogi szempontból az előbb említett rendeletet felváltó 2201/2003/EK rendelet.
- 185/186 -
Az Európai Bíróság újabb gyakorlatában jól érzékelhető irányként bontakozik ki az a törekvés, hogy a Római Szerződésnek a személyek szabad áramlására vonatkozó rendelkezéseit az Európa Tanács Emberi Jogi Egyezményével összhangban értelmezze. Ez a megközelítés már világosan megjelent a Carpenter-ügyben,[15] majd az Európai Bíróság a M/MX-ügyben hozott ítéletében kimondta, a munkavállalók szabad mozgására, a letelepedés és szolgáltatás szabadságára vonatkozó rendeletekből és irányelvekből nyilvánvaló, hogy a közösségi jog elismeri a családi élet védelmének fontosságát, annak érdekében, hogy eltöröljék az alapvető gazdasági szabadságok gyakorlása útjában álló akadályokat.[16] Mint alább látni fogjuk, ez a családbarát és az emberi jogokat hangsúlyozó felfogás egyrészt további lehetőséget teremtett a személyek szabad mozgásának kiterjesztő értelmezésére, másrészt viszont - a közösség jog "túlcsordulásaként" - elvezetett a család fogalmával kapcsolatos olyan érzékeny kérdések vizsgálathoz, mint az egynemű társak együttélése vagy a nemek megváltoztatásának következményei.
Ami a részleteket illeti, a Carpenter-ügyben egy harmadik, (azaz nem uniós) államból érkezett feleség tartózkodási joga a szolgáltatások szabad áramlásával összefüggésben jelent meg. A tényállás szerint a Fülöp Szigetek állampolgárságával rendelkező hölgy ideiglenesen tartózkodott az Egyesült Királyságban, engedélyének lejárta után azonban nem távozott, s nem kérte engedélye meghosszabbítását, viszont házasságot kötött egy brit állampolgárral. A férj hirdetések elhelyezésére vállalkozott orvosi újságokban, külföldön is, ezért gyakran utazott. Az új feleség a férfi előző házasságából származó gyerekeinek gondozását is ellátta, mintegy előmozdítva, megkönnyítve a férj által nyújtott szolgáltatásokat. A feleség a házasság után folyamodott tartózkodási engedélyért, azonban az Egyesült Királyság hatóságai nem fogadták el a kérelmet. A feleség kiutasítása viszont a házastársak elválasztását jelentette volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
