"A válságból kilábalva, a kegyetlen világpiaci verseny szorításában egyre sürgetőbb, hogy előrelépjünk az innováció területén. Ha nem alakítjuk át Európát innovatív Unióvá, gazdaságainkra az enyészet vár, ötleteink és tehetségeink pedig veszendőbe mennek.[2]"
Az Európai Unióban a szakemberek már a múlt század nyolcvanas éveiben felismerték, hogy az egyetlen lehetőség a világ legfejlettebb térségeivel folytatott verseny megnyerésére a kreativitásban és az innovációban rejlő lehetőségek kihasználása.
Az innováció fejlesztésének első átfogó programja 1983-ban indították. az első kutatási és technológiafejlesztési keretprogrammal. (1983-1887)[3]
Az 1985-ben elfogadott Egységes Európai Okmánynak köszönhetően A kutatási és technológia fejlesztési politika 1986-ban az Európai Gazdasági Közösség hivatalos politikái közé tartozott.[4]
Az európai integráció aktuális tudománypolitikai célkitűzéseit az EU 2000 márciusában a lisszaboni csúcson deklarálta, ennek értelmében a tudásalapú gazdaság fejlesztése "ún. tudás-háromszög" - az oktatás, kutatás és innováció - fejlesztése jegyében fog megvalósulni. A lisszaboni stratégia egyik alapvető elképzelése volt az egyetemek és ipar közti kapcsolat csere (klaszterek) valamint a szellemi alkotások felhasználásában megmutatkozó előnyök jobb ki használása.[5]
Egyre tudatosabbá vált az a felismerés mely szerint a szellemi alkotásokkal kapcsolatos tevékenység különleges fontossággal bír.
1999-ben adták közre az Innováció szabadalmaztatás útján történő fejlesztéséről szóló Közleményt, amely az európai innováció kulcskérdésének a közösségi szabadalom létrehozását és az európai szabadalmi oltalmi rendszer továbbfejlesztését tekintette.[6]
A 2004-es, a szellemi alkotások végrehajtási irányelve (2004/48/EK) rendkívül szemléletesen fejezi ki a szellemi tulajdon szerepét: "A belső piac megvalósítása érdekében az áruk szabad mozgásának, korlátait és a verseny torzulását meg kell szüntetni, és ezzel párhuzamosan olyan környezetet kell megteremteni, amely az innovációt és a befektetést ösztönzi. Ebben a vonatkozásban a szellemi tulajdon védelme a belső piac sikerének egyik alapfeltétele. A szellemi tulajdon védelme nemcsak az innováció és a kreativitás ösztönzése szempontjából fontos, hanem a foglalkoztatás fejlesztése és a versenyképesség javítása érdekében is".[7]
Egyet lehet érteni azzal a sommás megállapítással, hogy a szellemi tulajdon a gazdasági fejlődésnek és a jólét megteremtésének motorja, amelynek kihasznált sági foka egyik országban sem, különösen a fejlődő világban nem érte el a kívánt szintet.[8]
A nemzetközi tanulmányokban, szakkönyvekben általánosan elfogadott innováció fogalom az alábbi:
Innovációnak tekintik a termelési folyamatban bevezetett technológiai fejlesztéseket és a piacképes termékek különböző tulajdonságainak és e tulajdonságok kombinációinak bevezetését. Az utóbbi a termékdifferenciálás forrása és a termelők a kereslet generálásának, piaci részesedésük növelésére használják fel.[9]
Az innováció szűkebb értelmezése a szellemi alkotásokra vonatkoztatva mindazon tudományos, műszaki, kereskedelmi és pénzügyi tevékenység együttes megvalósítása az ipar- jogvédelem és szerzői alkotások terén (egy ötlet átalakulása, újfajta megközelítése), amely új termékek kifejlesztéséhez és értékesítéséhez, új termelési eljárások vagy berendezések hasznosításához, vagy valamely társadalmi szolgáltatás új megközelítésének a bevezetéséhez szükséges.[10]
Az innováció komplex fogalom, a legtágabb értelemben bármiféle megújulást, műszaki, szervezeti és humán innovációt egyaránt jelent. A szűkebb értelemben vett műszaki innováció lényegében az új találmányokon, mint innováció hordozókon alapuló termékek és eljárások megalkotásának, fejlesztésének, hasznosításának piaci értékesítésének folyamata.[11]
Az Európai unióban az európai kreativitás Zöld Könyve[12] alapján a szerzői jogi ágazatokat kulturális[13] és kreatív ágazatoknak[14] (iparágaknak) nevezik, amelyek gyűjtőneve: kreatív iparágak. Ebben az értelemben a kreatív iparágak lefedik a szerzői jogot.
Magyarországon a teljes szerzői jogi szektor bruttó hozzáadott értéke 2002-ben 6,67%-ot, 2006-ban 7,42%-ot, 2009-ben 7,85%-ot tett ki, a nemzeti jövedelemhez viszonyítva[15], ami 2002-ben 987 millió forintra 2006-ban 1524 millió forintra, 2009-ben pedig 1700 millió forintra rúgott, 2002-ben 278 ezer főnek,
- 25/26 -
2009-ben 277 ezer főnek adtak munkát (összes foglalkoztatott létszám 7,1%-a majd 7,98%-a).
A szerzői jogi ágazatok legnagyobb súllyal a bruttó kibocsátásban szerepelnek, 2002-ben 9,69,%-ot, 2006-ban 11,54%-ot, 2009-ben 10,97%-ot tettek ki.[16]
Az Amerikai Egyesült Államokban 2001-ben az összes szerzői jogi alapú iparág, 791,2 milliárd USD becsült értékű bevételt hozott a gazdaságnak, ami a bruttó nemzeti össztermék közel 7,75%-át adta.
A 2010. évi Európai versenyképességi jelentés szerint a foglalkoztatottak 3%-a az EU legdinamikusabb ágazatai között számon tartott kreatív iparágakban dolgozik.[17] A kreatív iparágakban foglalkoztatott alkalmazottak száma az EU-27-ben 2008-ban 6,7 millió volt.[18]
A 2000-2007 közötti időszakban, a kreatív iparágakban az általános foglalkoztatási arány évente átlagosan 3,5%-kal nőtt, miközben az EU gazdaságának egészét tekintve csupán 1%-kal.[19]
A kreatív iparágakban 1,4 millió európai kis- és középvállalat működik. A szellemi tulajdonon alapuló iparágak az átlagosnál nagyobb növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek.
A szellemi tulajdonjogok ösztönzik és védik a műszaki kutatási-fejlesztési beruházásokat (ezek 2008-ban az EU GNP-jének 1,9%-át adták). A szerzői jogra épülő kreatív iparágak (ide tartozik a szoftver- és adatbázis gyártás, a könyv- és lapkiadás, a zeneipar és a filmipar 11) 2006-ban az EU GDP-jének 3,3%-át adták.[20]
A Fortune[21] 500 listán szereplő vállalatokról készült 2002-es indikatív felmérés becslései szerint az egyes vállalatok vagyonának 45-75%-a a szellemi tulajdon-jogokból származik.
A 2009-es becslések szerint az immateriális javak adták az S&P 500-as listáján[22] szereplő cégek értékének 81%-át, 2009-ben a tíz legnagyobb márka által képviselt érték az EU valamennyi tagállamában a GDP átlagosan csaknem 9%-át tette ki.
A szellemi vagyon a vállalatok fennmaradása és jövőbeni teljesítménye szempontjából egyre inkább meghatározó tényező. Az Amerikai Egyesült Államokban 1982-ben a társasági vagyon 62%-át a tárgyi eszközök képezték 2000-ben ezek aránya 30%-ra csökkent,[23] azaz az immateriális javak vállalati vagyonban való részesedése 70% volt.
Európában az 1990-es évek elején az immateriális javak összértéke meghaladta az összvagyon egy harmadát. Hollandiában pedig 1992-ben valamennyi állami- és összértékének több mint 35%-át tette ki. A vállalati érték mintegy 40%-át az immateriális javak teszik ki, amelyek nem jelennek meg az éves mérlegben.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
