Az akarati autonómia a nemzetközi kollíziós magánjog egyik sok évszázados, alapvető intézménye: a lényeges külföldi elemmel rendelkező szerződéses kötelmekben a felek szabadon meghatározhatják azt, hogy melyik állam anyagi polgári jogának rendelik alá szerződéses jogviszonyukat.[1] Ettől kezdve a szerződéssel kapcsolatos kötelmi kérdéseket a felek által választott jogrendszer szabályai szerint kell elbírálni.
Az akarati autonómia történetének vizsgálata kiemeli a nemzetközi magánjog általános történeti kereteiből a jogválasztás történetét, és az arra vonatkozó speciális nézetek, esetek és szabályok fényében vizsgálja a jogintézmény alakulását felmerülésétől nagyrészt a mai napig.
A történeti elemzés jelentősége - önmagáért vett érdekességén túl - abban lesz, hogy egyrészt számos ma is aktuális kérdést csak a történeti fejlődésen keresztül lehet megérteni; másrészt vannak olyan folyamatok, amelyek a mai napig is tartanak, és a történeti rész pusztán az előzményeket írja le; harmadrészt vannak olyan jelenségek, amelyek a történeti rész tanulsága szerint ismétlődnek, és a történeti részben leírtak alapján előre kiszámítható egyes kodifikációs események bekövetkezése. Így nehéz lenne megérteni pl. azt a mai tételt, hogy a választható jogok köre korlátlan, anélkül, hogy ne látnánk azt, hogy történetileg milyen értelemben lehetett korlátozni azt, hogy mely államok jogát lehet a feleknek szerződésükre irányadónak választani. Példa arra, hogy egyes folyamatok még nem zárultak le, hogy a kollíziós jognak a jogválasztással kapcsolatos expanziója - a jogválasztással kapcsolatos kérdéseknek szabályozási körébe vonása - annak a mára történetinek nevezhető folyamatnak egy újabb lépcsőfoka, ahogyan az anyagi jogi jogválasztást felváltotta a kollíziós jogi jogválasztás. Példa arra, hogy egyes esetleges jövőbeli folyamatokra a történeti fejlődésből következtetni tudunk az, hogy az állami befolyás növekedésével, annak a gazdasági életre való kiterjesztésével, a fék nélküli liberalizáció korlátok közé szorításával párhuzamosan a nemzetközi magánjogban meg fog jelenni a jogválasztás szabadságának valamilyen mértékű korlátozása. Ennek megfelelően napjainkban, amikor az állami jogalkotás kitér egyes speciális érdekcsoportok védelmére is, mint pl. a fogyasztók, és indokolt forgalomkorlátozó tényezővé válik a fogyasztóvédelem, ugyanaz történik, mint ami a két világháború között vagy a Második Világháború utáni időszakban, főképp a hidegháború egyes hidegebb szakaszaiban történt: a nemzetközi magánjogban a gazdasági életbe történő fokozottabb állami beavatkozás úgy csapódik le, hogy valamilyen módon szűkül a felek jogszabályválasztó joga.
A történeti elemzésnek aktualitást ad az a tény, hogy EU-csatlakozásunk során a hatályos magyar nemzetközi magánjogot is át kell gondolni, és éppen a szerző-
- 443/444 -
désre alkalmazandó jog meghatározásának szabályai képezik az EU nemzetközi magánjogának kiemelt területét.[2]
Megjegyezzük végül, hogy jelen tanulmány általában a jogszabályválasztó jogra vonatkozó nézetek és szabályok történetét tartalmazza, és nem tér ki részletesen egyes speciális jogkérdések történetére. Így tipikusan önállóan vizsgálható a jogválasztás minősítésének - az anyagi jogi és kollíziós jogi jogválasztás "harcának" - a története.
A felhasznált művek közül elmondható, hogy a hatályos nemzetközi magánjogot tartalmazó általános könyvek kevés speciális utalást tartalmaznak a jogválasztás történetére. Ahol ilyen található, ott az témánk szempontjából gyakran mélyebb kifejtést igényelne.[3] Ugyanezek az általános munkák néhol a jogválasztás vonatkozásában olyan információkat tartalmaznak, amelyeket éppen a speciálisan a jogválasztás történetével foglalkozó elemzések cáfolnak meg. Így pl. Mádl a szerződések nemzetközi magánjogi szabályozásának történeti előzményei körében kiemeli Savigny szerepét abban, hogy a felek akarati autonómiájának tanát kiterjesztette az alkalmazandó jog kiválasztására is,[4] aminek fontosságát csak tovább növeli az a tény, hogy összesen öt jogtudóst nevez meg,[5] mint akiknek a szerződésre irányadó jog meghatározása terén kifejtett nézetei erre érdemesek, és ezek közül a Savigny nézeteivel kapcsolatos fejtegetés a leghosszabb. Ehhez képest Szászy 1929-es művének kifejezetten az akarati autonómia történetét leíró részletes fejezetében[6] egyáltalán nem említi Savigny-t, Nygh pedig, szintén az akarati autonómia részletes történetét feldolgozó írásában külön kiemeli, hogy "Savigny-nek a konkrét jogválasztással kapcsolatos befolyása túl közvetett csak ahhoz, hogy azt nézeteiből eredeztethessük".[7]
A történeti részben különösen nagy segítséget nyújtott Niboyet-nak az 1927-ben a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián tartott előadása, amelyik összefoglalta az akarati autonómia történetét, és amit az azt minden valószínűség szerint élőben végighallgató Szászy István tolmácsolt a magyar érdeklődő szakmai közönség számára;[8] valamint Szászy-ridk az addigi pozitívjogi rendelkezéseket történeti és összehasonlító aspektusban bemutató fejezete ugyanebben a munkában.[9] Fontos forrása volt a kutatásnak Nygh-nek a felek nemzetközi magánjogi szerződésekben meglévő autonómiájáról szóló monográfiájának történeti része.[10] Nygh külön hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa az éppen aktuális politikai-gazdaságpolitikai légkör, uralkodó politikai gazdaságtani nézetrendszer és a felek autonómiájának kapcsolatát. A nemzetközi kollíziós szabályozás és az uralkodó kereskedelempolitikai elvek kapcsolatának a vizsgálata egyébként nem csupán angolszász sajátosság. Szászy így ír 1929-es monográfiájában: "/a/ nemzetközi kötelmi jog terén a gazdasági életnek két merőben ellentétes követelményével állunk szemben: az egyik a felek szabadságának, a másik a forgalom biztonságának a lehető legnagyobb mértékben biztosítása. /.../ A felek korlátlan szabadsága kizárja a forgalom biztonságát, a forgalom biztonsága a felek korlátlan szabadságát".[11]
Végezetül rendkívül értékesnek bizonyultak azok a művek, amelyek megírásukkor nem számítottak történeti elemzéseknek, azonban mára az idő múlása azzá tette őket. Kiemelten így van a szocialista jogirodalommal,[12] amit történeti megközelítésben még nem dolgoztak fel.
Végezetül a forráskritikához tartozik, hogy semmilyen forrás nem szól a szerződésre alkalmazandó jog megválasztásának vagy azzal analóg tartalmú jogintézménynek a nyugati kultúrkörön kívüli kialakulásáról, noha nagyon valószínű, hogy egyes népek rendkívüli fogékonysága a kereskedelem iránt - ld. föníciaiak -oda vezetett, hogy viták is keletkeztek idegenekkel létrejött kereskedelmi kapcsolataikban, amiket valami szerint el kellett tudni bírálniuk. Innen már csak egy lépés volt az, hogy azokat a szabályokat, amik szerint a kereskedők egymás között vagy éppen vásárlóik irányában eljártak, ők maguk határozzák meg, ami történetesen lehetett valamelyik állam vagy népcsoport joga is. Ugyanígy vélelmezhető, hogy az ókori görög városállamok kereskedőinek kapcsolatában is
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
