https://doi.org/10.59851/gj.34.1-2.1
Jelen tanulmány célja a családi agrárgazdaságok mezőgazdaságon belüli jelentőségének, valamint generációs helyzetének rövid bemutatása, az Európai Unióban és Magyarországon, kitérve a gazdaságátadás, valamint generációs megújulás összetett problematikájára. Magyarország az elmúlt években egy új, komplex és előremutató jogi szabályozást alakított ki e téren, amely európai összehasonlításban is figyelemre méltó megoldásokat tartalmaz. A tanulmány ezen szabályozás és egyéb ösztönzők tömör ismertetésére vállalkozik.
Kulcsszavak: családi agrárgazdaság, gazdaságátadás; generációváltás, agrárjogi szabályozás; EU agrárpolitika
The aim of this study is to provide a brief overview of the importance of family farms within the agricultural sector, as well as their generational situation in the European Union and in Hungary, with particular attention to the complex issues of farm transfer and generational renewal. In recent years, Hungary has developed a new, complex, and forward-looking legal framework in this field, which contains solutions that are noteworthy even in a European comparative context. This study undertakes a concise presentation of this regulatory framework and other related incentive measures.
Keywords: family farms; farm transfer, generational renewal; agricultural law regulation; EU agricultural policy
Jelen tanulmány célja a családi agrárgazdaságok mezőgazdaságon belüli jelentőségének, valamint generációs helyzetének rövid bemutatása, különös tekintettel e gazdálkodási forma társadalmi, gazdasági és strukturális szerepére.[1] A családi alapokon működő agrárgazdaságok nem csupán a vidéki térségek gazdasági stabilitásának alapját képezik, hanem meghatározó szerepet töltenek be a foglalkoztatás, az élelmiszer-ellátás biztonsága, valamint a vidéki közösségek fennmaradása szempontjából is.
Mind Magyarországon, mind az Európai Unió tagállamaiban egyre hangsúlyosabbá válik a mezőgazdaság generációs megújulásának szükségessége, tekintettel az agrárnépesség elöregedésére és az utánpótlás hiányából fakadó strukturális problémákra.
A mezőgazdaságban, a generációs megújulás mellett biztosítható az élelmiszergazdaság működőképessége.
E folyamat eredményességéhez szükséges a megfelelően kialakított és hatékony jogi szabályozás, amely magában foglalja a családi agrárgazdaságok egyértelmű fogalmi meghatározását, az átadás-átvétel jogintézményének szabályozását, valamint az adminisztratív és gazdasági terhek csökkentését célzó jogalkotói megoldásokat. E jogi keretrendszert kiegészíthetik egyéb ösztönzők, mint célzott támogatások, adókedvezmények, stb. támogatva a folyamatot.
Magyarország az elmúlt években egy új, komplex és előremutató jogi szabályozást alakított ki a családi agrárgazdaságok működésére és átadására vonatkozóan, amely európai összehasonlításban is figyelemre méltó megoldásokat tartalmaz, e mellett különböző ösztönzők, könnyítések is bevezetésre kerültek. Jelen tanulmány ezen szabályozás és ösztönzők tömör ismertetésére vállalkozik, különös hangsúlyt fektetve a gazdaságátadás fontosabb jogkérdéseire.
2020-ban 9,1 millió mezőgazdasági üzem (farm) volt az Európai Unióban, az agrárgazdálkodók, túlnyomó többsége (2020-ban 93-94%) családi gazdaságnak minősült. Agrárgazdálkodók alatt a növénytermesztést és állattenyésztést végzőket kell érteni, akik mezőgazdasági termékeket, alapvető élelmiszereket állítanak elő, valamint a mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtanak, és az általuk a termeléshez felhasznált erőforrások vagy "termelési tényezők" földként, munkaerőként, tudásként és vállalkozói szellemként kategorizálhatók.[2] A családi gazdaság alatt olyan gazdaságot kell érteni, amelyben a rendszeres mezőgazdasági munkaerő legalább 50%-át családtagok biztosítják.[3] Majdnem minden tíz gazdaságból hatot (kb. 57%-ot) kizárólag a gazdaság vezetője és családtagjai működtettek. További 36%-ban a családi munkaerő adta a teljes munkaerő legalább 50%-át. Valamennyi tagállamban a családi gazdaságok a domináns gazdaságtípusok. A családi gazdaságok az összes gazdaság legalább 80%-át tették ki átlagosan az összes uniós tagállamban, kivéve Észt- országot (65%) és Franciaországot (58%). Azok az uniós országok, ahol a legnagyobb arányban voltak jelen a családi gazdaságok, Görögország, Románia és Lengyelország voltak (mindegyikben körülbelül 99%-os arány az összes gazdaságon belül).[4]
A családi gazdaságok 2020-ban a hasznosított mezőgazdasági terület többségét tették ki (a 157,4 millió
- 3/4 -
hektárból körülbelül 61%-ot), a teljes mezőgazdasági munkaerő nagy részét (majdnem 78%-ot), az állategységek többségét (majdnem 55%-ot), valamint a standard termelési érték többségét (körülbelül 56%-ot).
Az Európai Unió mezőgazdasági üzemei három jól elkülöníthető méretkategóriába sorolhatók. Az első csoportot a félig önellátó gazdaságok alkotják, amelyek esetében a termelés elsődleges célja a mezőgazdasági termelők és családtagjaik élelmiszer-szükségleteinek kielégítése. A második kategóriába a kis- és közepes méretű gazdaságok tartoznak, míg a harmadik csoportot a nagy mezőgazdasági vállalkozások képezik, amelyek többnyire jogi személyiséggel rendelkező szervezeti formában működnek.[5] A családi agrárgazdaságok ugyan mindhárom méretkategóriában jelen vannak, de túlnyomórészt az első és a második csoportba sorolhatók. Összességében megállapítható, hogy az Európai Unió mezőgazdasági üzemeinek döntő többsége kis méretű gazdaság. Látható, hogy a nem családi gazdaságok egyrészről az EU összes gazdaságának körülbelül 7%-át tették ki 2020-ban, másrészről jellemzően a nagy mezőgazdasági vállalkozások közé tartoznak, amely jóval nagyobb arányban részesednek a mezőgazdasági termelésre használt földterületből (körülbelül 39%), a teljes munkaerőből (körülbelül 22%), az állat- egységekből (körülbelül 45%) és a standard termelési értékből (körülbelül 44%). A legtöbb gazdaság, ide értve a családi gazdaságokat is öt hektár alatti földterületet művel.[6]
Az elmúlt években a mezőgazdasági szektorban végbement strukturális változások leginkább a családi gazdaságokat érintették,[7] az uniós gazdaságok száma 2010 és 2020 között mintegy 25%-kal csökkent, a családi gazdaságok körében ennek jelentősebb volt mértéke (31%).[8] A családi gazdaságok felszámolásának kedvezőtlen következményeire egy skót esettanulmány szolgáltat szemléletes példát. Skóciában 200 évvel ezelőtt egy Hollandia nagyságú földterületet osztottak fel nagyobb nyolcezer és húszezer hektár közötti területű részekre, és adtak el befektetőknek. Korábban a területen mintegy 1,5-2 millió ember élt. A mezőgazdaságban folyó ipari jellegű gazdálkodás miatt Skócia ezen része elnéptelenedett. Jelenleg is dolgoznak a terület újbóli benépesítésén, ami sok pénzbe kerül, lényegesen többe, mintha megőrizték volna a családi gazdaságokra épülő mezőgazdasági modellt.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
