A fenntartható fejlődés és a környezetvédelem kérdései az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kaptak, mind a nemzetközi közösség, mind az egyes nemzetállamok szintjén. A közjó, a közérdek fogalomkörébe napjainkra a környezetvédelem és a fenntarthatóság előmozdítása is beépült. A környezetről való gondolkodás olyan kérdés, melyben az emberiség - egy része - már néhány éve próbál előrelátó lenni és meggyógyítani azt, amit a tevékenységével okozott. A 2010-es évek végén a világ lakosságának erőforrásigénye 70%-al haladta meg a Föld biokapacitását[1] és a Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása 2024-ben már augusztus 1-jén átlépte azt a szintet, amit a bolygó egy év alatt képes újratermelni. Megdöbbentő, hogy 1970-ben még csak december 23-án értünk el erre a pontra.[2] Globálisan évente 2,01 milliárd tonna települési szilárd hulladék keletkezik, és ennek legalább 33%-át nem kezelik környezetileg biztonságos módon. Világszerte az egy főre jutó napi hulladéktermelés átlagosan 0,74 kilogramm, de széles skálán mozog, 0,11 és 4,54 kilogramm között. Bár a Föld népességének csak 16%-át teszik ki, a magas jövedelmű országok a globális hulladék mennyiség mintegy 34%-át, azaz 683 millió tonnát termelnek.[3] Az üzleti élet szereplői tisztában vannak azzal, hogy a jelenleg felhasznált nyersanyagtípusok 20%-a a következő 50, míg közel 35%-uk 100 éven belül ki fog fogyni, miközben legnagyobb részüket nem használjuk fel újra.[4] Kimutatták, hogy az elmúlt nyolc év volt a világ valaha mért legmelegebb 8 éve, és az üvegházhatású gázok, például a szén-dioxid koncentrációja is új csúcsot ért el.[5]
A globális környezeti problémák felismerése és a természeti katasztrófák súlyosbodása nyomán egyre több nemzetközi egyezmény és ajánlás született, amelyek célja a környezetvédelem előmozdítása és a fenntartható fejlődés biztosítása. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek, valamint az Európai Unió is jelentős szerepet vállaltak ezen célok elérésében, kezdetben soft law, azaz puha jogi eszközök, ajánlások megalkotásával, amelyek önkéntes teljesítésre ösztönöztek. Kutatásom során arra a feltételezésre jutottam, hogy az egységes jogi szabályozás megerősítése és kötelező érvényű rendelkezések bevezetése elengedhetetlen a kitűzött fenntarthatósági célok megvalósításához. Ezt alátámasztva az írás első felében bemutatom, hogyan fejlődött a környezetvédelem, elsősorban a fenntartható fejlődés jogi szabályozása a szegmentált soft law előírásoktól a kötelező jogi normákig, és milyen lépések történtek ezen a területen az elmúlt évtizedekben a globális
- 59/60 -
szabályozottság felé történő elmozdulásban. Ezt követően a munkám második részében az ún. ESG szempontrendszert vizsgálom meg, mint a globális környezetvédelmi és fenntarthatósági mozgalom egyik legígéretesebb kezdeményezését, melynek segítségével a nagy szennyező vállalati szféra szereplőit lehetséges környezetbarátabb és felelősségteljesebb működésre orientálni.
Az Európai Unió élen jár a zöldítésben, amit az ESG szabályozásban is érvényre kíván juttatni és ebben a folyamatban Magyarország sem maradhat ki. Uniós kötelezettségeink teljesítése érdekében született ESG törvény főbb rendelkezéseinek bemutatásával zárom a kutatásom, valamint a leírtak összegzésével és a megfelelő következtetések levonásával. Első hipotézisem, hogy az egységes, globális környezeti és fenntarthatósági szabályozás a helyes út a globális klímaválság kezelésére és ezt a történeti evolúció szemléltetésével fogom bizonyítani. Második hipotézisem, hogy a magyarországi ESG törvény szabályai túlmutatnak az alanyként definiált nagyvállalati körön és a kis- és középvállalati szektor szereplőire is jelentős hatást fognak gyakorolni.
A környezet védelme az emberek egészségének megóvása érdekében akkor vált elkerülhetetlenné, amikor a bioszféra - az élet feltételeit biztosító környezet a benne élő élőlényekkel - és a technoszféra - az emberi civilizáció által kialakított mesterséges környezet, a bioszférának az a része, amely az ember természetformáló tevékenysége hatására megváltozott - viszonya az ipari forradalom hatására végérvényesen átalakult.[6] A környezetvédelem és fenntarthatóság kérdésköre a XX. században jelent meg a közbeszédben. A tulajdonosi szemlélet hiányában a környezet érdekeit a modern korig senki sem védte, mert az mindenkié. Fontos mérföldkő volt, hogy a környezetünket érdemi jószágnak tekintjük már, amely különleges védelmet kell, hogy élvezzen, éppen ezért a károkozás definícójába a környezeti kárfogalom is beépült.
Az egyre súlyosbodó természeti katasztrófák nyomán elterjedt a levegő- és vízszennyezéssel, később pedig az egész természeti ökoszisztémával kapcsolatos aggodalom és párbeszéd. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a környezet szennyezése szegmentált és elszigetelt jelenség, ezért csak az egyes és elszigetelt környezetszennyező tevékenységek tiltására és a gazdasági tevékenységek szabályozására irányult a figyelem. A szegmentált megközelítésben a II. világháborút követően történt változás, és a nemzetközi szervezetek létrejöttével egyre nagyobb számban születtek nemzetközi egyezmények, mint például az 1954-es Londoni Egyezmény a tengerek olajszennyezésének megelőzéséről. A korszak vezető politikusai évtizedeken át úgy vélték, hogy a környezet védelmét a minden állami kényszert nélkülöző figyelem felhívás, az edukáció és az önkéntesség is biztosíthatja. A világ vezetői ekkor még
- 60/61 -
túl optimistán úgy gondolták, hogy a földünk, lakókörnyezetünk és életformánk megfelelő állapotának fenntartása olyan közösségi cél, amelyben minden ember és vállalkozás vezetője egyetért és a soft law[7] formájában megfogalmazott elveket önkéntesen, minden jogi kényszerítő eszköz nélkül követni fogják.[8]
A globális klímaváltozás felismerése átformálta a környezetvédelmi jogalkotás helyzetét. Az 1970-es években kezdett a világot irányító politikusok és polgári aktivisták, környezetvédők körében realizálódni, hogy fenntarthatósági és klímavédelmi céljaikat az országok csak sorozatosan egyeztetve és nemzetközi szinten, harmonizált jogalkotási eszközökkel érhetik el. Az önkéntes feladatvállalás és az informális vagy puha jogi ösztönzők önmagukban elégtelenek az egyre súlyosabb globálissá váló problémák megoldásához.[9] Az 1960-as és 1970-es évektől kezdődően a nemzeti kormányok, nemzetközi szervezetek egyre intenzívebben és egyre több alkalommal találkoztak annak érdekében, hogy azonos álláspontot és közös megközelítési módot alkossanak a klímaváltozással kapcsolatos világméretű problémára. A globális környezetvédelmi jogszabályok szinte valamennyi fontos mérföldkövét az 1960-as éveket követően fogadták el. Viszonylag rövid idő alatt a környezetvédelmi jog a jogrendszerünk reformjának részévé, katalizátorává vált. Az Egyesült Államokban Rachel Carson 1962-ben publikálta a növényvédő szerek válogatás nélküli használata elleni támadását, a Néma tavaszt, ezt a könyvet tekintik a környezetvédelmi mozgalmak elindítójának.[10] A nemzeti kormányok és a nemzetközi szervezetek egyaránt magasabb fokozatba kapcsoltak, például az USA[11], illetve a skandináv régió országai[12] elkezdték a pozitív környezetvédelmi jogrendszer kiépítését.
Az ENSZ-ben 1965-ben hangzott el az első felszólalás a környezetszennyezés globális veszélyeiről. Az ENSZ akkori főtitkára, U Thant 1969-ben a következő felhívást intézte a tagállamokhoz: "Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érint; az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a Földön. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen."[13]
A globális problémák megvitatására 1968-ban életre hívott Római Klub is megfogalmazta a kérdést, mely szerint "Alapozható-e a földi erőforrásokra és ökológiai rendszerekre a földi népesség és állótőke további exponenciális növekedése? Mi történhet, ha túlzottan megterheljük ezeket az erőforrásokat?". A szervezet felkérésére már 1972-ben elkészült "A Növekedés Határai" című Meadows jelentés, amelyben megfogalmazták a környezeti erőforrások végességének gondolatát.[14]
Az 1970-es években a környezetvédelem hivatalos elismerést nyert és
- 61/62 -
megkezdődött az intézményrendszerének kiépülése. Az ENSZ égisze alatt
1972- ben megrendezett stockholmi konferencián fogalmazták meg először, hogy szükséges egy közös környezetvédelmi program kialakítása és fejlesztése, amelyben a természetet, mint az emberiség közös örökségét határozták meg. Kimondták, hogy az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez egy olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget, ugyanakkor pedig ünnepélyes kötelezettsége, hogy e környezetet a jelen és jövő nemzedékek számára megóvja és javítsa.[15] Még ebben az évben megalkották az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP).[16]
Az Európai Unió a globális környezetvédelmi törekvésekben az 1970-es évektől kezdődően egyre nagyobb szerepet kezdett magára vállalni. Az első közösségi környezeti akcióprogramot 1973- ban fogadták el, amely a szennyező fizet elvét is beemelte látókörébe, akként, hogy a károkozásért felelős fél köteles viselni minden olyan költséget, ami a környezeti károkozás prevenciójával vagy az okozott károk eltávolításával jár. A környezetjog egyik legelső és legmeghatározóbb elvét, a szennyező fizet elvét, mely soft law dokumentumban született meg, egy 1972-es OECD ajánlásában,[17] az Európai Gazdasági Közösség 1975-ben vette át és határozta meg ajánlásában.[18]
1983-ban az ENSZ Közgyűlés létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot, aminek feladat a fenntartható fejlődés érdekében hosszútávú környezetvédelmi stratégiák kidolgozása, együttműködés kezdeményezése a különböző gazdasági fejlettségű államok között.
Nagy áttörést hozott az Egységes Európai Okmány 1986-ban, a dokumentum lefektette a közösségi környezetvédelem jogi alapjait, módosítva és kiegészítve a római szerződésben foglaltakat.[19] A római szerződés II. cikkét kiegészítették azzal, hogy a közösségnek az a feladata, hogy az egész közösségben elősegítse a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a fenntartható és inflációmentes növekedést, a gazdasági teljesítmény nagyfokú konvergenciáját, a környezet magas szintű védelmét és javítását. Lényegében ettől a ponttól kezdve a tagállamok nem csak kötelesek olyan politikákat folytatni, amelyek a környezetvédelem javát szolgálják, hanem aktívan részt kell venniük a környezetvédelmi politika fejlesztésében. Bevezették a preventív fellépés elvét, a környezeti kár helyreállítását, már a forrásnál és felélesztették a szennyező fizet elvet, a szubszidiaritás, valamint az integráció alapelvei mellett.
Az ózonréteg aggasztó állapota miatt elindult, éveken át tartó kormányközi tárgyalások eredményeként 1987-ben fogadták el a montréali jegyzőkönyvet az ózonréteget lebontó anyagokról és 1989-ben lépett hatályba.[20]
A nemzetközi szervezetek tevékenysége mellett érdemes röviden kitérni a bírósági gyakorlatra is. Az Európai Unió Bírósága ítélkezésében már mint az EK Szerződés 130r. cikk (2)
- 62/63 -
bekezdésére való hivatkozásként jelenik meg a szennyező fizet elve, például a Stanley és Metson ügyben, amikor a brit farmerek nitrát-szennyezéséről döntött a testület.[21] A forrásnál való fellépés elvét, amely először 1972-ben az első ENSZ konferencián Stockholmban nyert megfogalmazást, a Bíróság a Vallon hulladék ügyében[22] a Szerződés 130r. cikk (2) bekezdésére hivatkozva jeleníti meg, mint a Közösség környezetvédelmi cselekvéseinek alapját. A megelőzés elve az Első Akcióprogram óta része a közösségi környezetpolitikának. Az Archo Chemie ügy[23] a hulladékkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlat egyik ismert példája. Ahogy más hulladékokkal kapcsolatos ügyek, ez az ügy is a megelőzés elvét tekinti kiindulási pontnak. A Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szlovák-magyar vitában hozott ítélethez[24] Weeramantry bíró különvéleményében kifejtette, hogy "A környezet védelme szintén alapvető része az emberi jogok jelenleg érvényes doktrínájának, hiszen számos emberi jog, mint például az egészséghez, illetve az élethez magához való jog előfeltétele. Aligha szükséges ezt részletesebben kifejteni, mivel a környezetet ért károk az Egyetemes Nyilatkozatban és egyéb emberi jogi okmányokban említett összes emberi jogot csorbíthatják, illetve alááshatják."[25]
A környezetvédelem előretörésével párhuzamosan kezdődött el a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés jelentéstartama is megszilárdulni. Az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság, azaz a Brundtland-bizottság szakértői csoportja 1987-ben "Közös Jövőnk" címmel ajánlást fogadott el a környezetvédelmi szabályok teljesítéséről. A Brundtland jelentés néven elhíresült dokumentumban a fenntartható fejlődést, olyan fejlődésként határozták meg, "amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket." A fenntarthatóság lényegét a föld erőforrásainak felelős kiaknázásában és szétosztásában ragadhatjuk meg, ami a gazdasági fejlődésnek a társadalmi és környezeti egyensúly védelmével való összeegyeztetésére irányul. A fenntartható fejlődés egyik alapelve, hogy komplex megközelítéssel, egyszerre veszi figyelembe a környezeti ügyek elvárásait, a társadalmi igényeket, és a gazdasági prosperálás szempontjait egyaránt.[26]
Az EU a Maastrichti szerződés elfogadásával a 2. cikkben megfogalmazott célkitűzései közé beemelte a gazdasági tevékenységek harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztésének igényét az uniós politikák keretein belül, ugyanakkor a fenntartható fejlődés elvének tiszteletben tartásával. Ez a szerződés módosította a 130r. cikket, és a megelőzés és a korrekció elvét kiegészítette az elővigyázatosság és a magas szintű környezetvédelem elvével, kiterjesztve a szubszidiaritás elvét az Európai Közösség valamennyi hatáskörére. A fenntartható fejlődés hivatalosan is az Európai Unió egyik hosszú távú célkitűzésévé vált az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdése szerint. Továbbá az adózási szabályok, amelyek addig az Unió számára a verseny és a piac védelmére vonatkozó
- 63/64 -
gazdasági céljainak elérésének eszközei voltak, a környezetvédelem tekintetében is fontos szerepet kaptak.[27]
Az első ENSZ által tartott fenntartható fejlődésről szóló konferenciára 1992-ben került sor Rio de Janeiróban a föld csúcstalálkozóra, ahol a fenntartható fejlődést az egyetlen alternatívaként határozták meg az életminőség javítására anélkül, hogy az ökoszisztémák tűrőképességét túllépnénk. Az ENSZ itt dolgozta ki a kiotói jegyzőkönyvet, ami az éghajlatváltozási keretegyezmény jegyzőkönyve, vagy ha úgy tetszik, protokollja. Alapvetően 1992-ben alkották meg és írták alá, de csak 1997-ben, az ENSZ Klímaváltozási Konvencióján fogadták el és nyitották meg ratifikálásra. A kiotói jegyzőkönyvben a résztvevő államok lényegében azt garantálták, hogy a 2008-2012-es időszakra vonatkozóan több, mint 5%-al csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. A kiotói protokoll elsőként vezetett be jogilag kötelező erejű kibocsátáscsökkentési célértékeket a fejlett országok esetében. Bázisévnek az 1990-es évet adták meg, de ezt a dátumot rugalmasan kezelték. Az egyezményt nem írta alá az USA, aki egymaga az akkori globális károsanyag-kibocsátás több, mint harmadáért felelt és felel napjainkban is. A kiotói egyezmény lejártával új konvenció jött létre a katari Dohában, amelynek keretein belül meghosszabbították a kiotói jegyzőkönyvet 2012-től egészen 2020-ig.
Az alapvető jogok, a környezetvédelem és a fenntarthatóság, fenntartható fejlődés összekapcsolása 1998. június 25-én elfogadott Aarhus-i Egyezményben fogalmazódott meg. Az Aarhus-i Egyezmény résztvevői elismerték, hogy kötelességünk áll fenn a jövő generációk felé, megalapozták azt az álláspontot, hogy fenntartható fejlődés csak minden érintett bevonásával érhető el és összekötötték a kormányzat elszámoltathatóságát a környezetvédelemmel.[28] Az egyezmény a környezethez való jog védelme procedurális elemeinek jelentős részét biztosítja.
A folyamatot 2002-ben Johannesburgban tartott világkonferencia követte, ahol egy politikai nyilatkozatot és végrehajtási tervet fogadtak el a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében.[29]
Az Emberi Jogok Bizottsága 2003-ban határozatot hozott az emberi jogok és a környezetvédelem vonatkozásában a fenntartható fejlődésre figyelemmel, melyben a béke, biztonság, stabilitás és a fejlődéshez való jog kérdését a fenntartható fejlődéssel hozták összhangba.[30]
A 2012-ben megrendezett Rio+20 ENSZ konferencián született döntés alapján 2015-ben került sor a 2015 utáni Fenntartható Fejlődési Keretrendszer, az Agenda 2030 elfogadására, amelynek alapjait a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés, a tartós gazdasági növekedés és a környezetvédelem képezik. A társadalmi és gazdasági együttműködés érdekében 17 Fenntartható Fejlődési Célt (Sustainable Development Goals, SDG)[31] fogalmaztak meg, a kapcsolódó 169 feladattal együtt. A Fenntartható Fejlődési Célok rendszere egyetemes jellegéből kifolyólag minden tagország számára feladatot ad annak megvalósítására, amely
- 64/65 -
holisztikus megközelítést és politikai támogatást igényel, hiszen a célok valamennyi ágazati és tagállami szakpolitikára kiterjedő, összefüggő rendszert alkotnak.
A Koppenhágában 2009-ben rendezett Klímaváltozási Konferencia lefektette az alapokat a Párizsi Megállapodáshoz. A 2015-ben tartott párizsi konferencián fogadták el a Párizsi Megállapodást - formálisan a COP döntés mellékleteként -, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött első egyetemes, jogilag kötelező erejű globális megállapodás, jelenleg 196 ország csatlakozott az egyezményhez, a globális üvegházhatású gázkibocsátás 96%-át lefedve. Az aláíró felek vállalták, hogy fellépnek az éghajlatváltozás ellen és az 1990-es szinthez képest 2030-ra 43 %-al csökkentik a üvegházhatású gázok kibocsátását. A résztvevő országok kormányai abban állapodtak meg, hogy a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 °C alatt tartják, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az emelkedés mindössze 1,5 °C legyen.
A 190 ország részvételével 2021-ben megkötött Glasgow-i Klímaegyezmény egy globális megállapodás, amely megerősíti a globális felmelegedés 1,5°C-ra korlátozásának célját. Arra ösztönzi az országokat, hogy 2022 végéig javítsák 2030-as nemzeti klímacéljaikat, törekvéseket szorgalmaz a szén tüzelőanyagként való felhasználásának csökkentésére és a hatástalan fosszilis tüzelőanyag-támogatások megszüntetésére, felhívást intéz a fejlődő országok számára nyújtott klímafinanszírozásra, pénzügyi támogatást kér az alkalmazkodási intézkedésekhez, és létrehoz egy piacot azoknak az egységeknek, amelyek a kibocsátáscsökkentést képviselik, és amelyeket az országok kereskedhetnek.[32]
A 2024-ben tartott bakui Klímakonferencián (COP29) résztvevő országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a fejlődő világ 2035-ig évente legalább 1300 milliárd dollár összegű támogatást kap a gazdag országoktól, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésre és a szélsőséges időjárás hatásainak kezelésére.[33]
Összegezve a leírtakat, a környezetvédelem és ezzel párhuzamosan a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló jogalkotási folyamat első szakaszát a szegmentáltság és a soft law szabályozás jellemezte, bízva az önkéntes jogkövetésben. A klímaváltozás realizálásával a megindult globális lépések jogi kötőerővel nem rendelkező egyezmények és ajánlások formájában fektették le a környezetvédelem és a fenntarthatóság keretrendszerét. A nemzetek pedig saját maguk dönthettek a megvalósítás részletszabályairól, az igénybe vehető jogi és gazdasági eszközökről és a teljesítés pénzügyi, jogi és időbeli kereteiről.
A vitathatatlan eredmények ellenére, egyre többen kezdik felismerni, hogy a megfogalmazott fenntarthatósági, klímasemlegességi célok kitűzött időben történő megvalósítása a jelenlegi jogi, gazdasági, társadalmi környezetben nem fog sikerülni, ezért az idáig alkalmazott és hatékonynak bizonyuló eszközöket még nagyobb intenzitás-
- 65/66 -
sal és effektívebb módon szükséges felhasználni, és a soft law előírásokat pedig kötelező érvényű rendelkezésekre kell lecserélni.[34] Az országok eltérő kulturális és gazdasági adottságai a klímapolitikában is megjelennek, a megfogalmazott célok és a cselekvések sok esetben nincsenek összhangban egymással, ezt jól mutatja, hogy Kína, a világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója évről évről rombolja az ökoszisztémát. A másfélmilliárd lakosú ázsiai ország egy főre vetített károsanyag kibocsátásban azonban így is jócskán alulmúlja az USA-t. Az említett két ország, valamint India gazdasága a föld károsanyag kibocsátásának majdnem felét adja, annak ellenére, hogy elköteleződtek a fenntarthatósági fejlődés megvalósítása mellett.[35]
A környezetvédelmi jog és a fenntartható fejlődés előtérbe kerülése a vállalati, vagy business szférát is érintette, ennek egyik első leképeződése az ún. ESG szabályok megjelenése volt a 2000-es években. Az ESG elnevezést 2004-ben használta először James Gifford a United Nations Environment Programme Finance Initiative gyakornokaként[36], amikor részt vett - az ENSZ akkori főtitkárának, Kofi Annannak - a világ vezető 55 befektetési bankjának küldött levelének a megfogalmazásában.[37] Más vélemény szerint a kifejezés első használata egy évvel későbbre, 2005. augusztus 25-én az International Finance Corporation nevű szervezet által Zürichben szervezett konferenciára datálható.[38] Az esemény célja - éppen az ENSZ-felhívás alapján - volt, hogy az intézményi befektetők és pénzügyi elemzők központi helyet szenteljenek az ESG-célok által meghatározott értékeknek, különösen a pénzügyi eszközökről készített pénzügyi értékelések, a reál és pénzügyi döntési folyamatok során.[39] Az ESG kérdéseket ezt követően az ENSZ 2006-os Felelős Befektetési Alapelvek dokumentumban említették meg, amely a Freshfield-riportból[40] és az ENSZ meghívására létrejött pénzügyi intézmények közös kezdeményezéséből, a "Who Cares Wins"[41]-ből állt. Ez volt az első alkalom, hogy az ESG kritériumokat be kellett építeni a vállalatok pénzügyi értékeléseibe.
Az azóta eltelt időszakban az ESG hangsúlya és hatóköre folyamatosan nő és bővül.[42] Az ESG kritériumok előmozdításában kulcsfontosságú szerepet játszó nagy intézményi befektetők évek óta magasabb elvárásokat támasztanak a vállalatokkal szemben.[43] Ezzel a folyamattal összefüggésben számos ország, nemzetközi szervezet és az EU egyaránt különböző stratégiákat, programokat, kezdeményezéseket, soft law ajánlásokat és az elmúlt pár évben már kötelező jellegű jogi dokumentumokat hoznak létre és alkotnak, hogy biztosítsák a környezeti megfelelést - többek között - a pénzügyi szektorban. Fontos, hogy a növekvő számú ESG szabályok nem egy jogforrásban találhatók meg, nincs tehát egy közös ESG-törvény, vagy ESG rendelet. Több nemzetközi, EU-s és nemzeti jogforrás adja ki az ESG szabályok együttesét,
- 66/67 -
amelyek hatálybalépése ráadásul eltérő időpontokban történik.
Az ESG-elképzelés átfedésben van az ún. stakeholder-kapitalizmussal, ami a társadalmilag felelős vállalati, vállalatirányítási magatartást jelenti, egyben a modern kapitalizmus hagyományos shareholder (részvényesi) modelljének legjelentősebb intellektuális kihívását.[44] Az ESG-t egy jelentéstételi keretrendszerként tartják számon, de eredetileg befektetőknek készült szempontrendszerként hozták létre. Az ESG rövidítés három angol kifejezés kezdőbetűjét takarja, ezek az Environmental (környezeti), a Social (társadalmi) és a Governance (irányítás) pillérek. Az első pillér a környezeti szempontokat vizsgálja, ide tartozik a vállalatok üvegházhatású gázok kibocsátása, energiahatékonysága, vízfelhasználása és vízgazdálkodása, hulladékkezelése és újrahasznosítása, valamint a biodiverzitás és ökoszisztéma megőrzése. A második pillér a társadalmi hatásokat és felelősségvállalást értékeli, beleértve a munkavállalói jogokat és munkakörülményeket, a sokszínűséget és befogadást, a közösségi kapcsolatokat és társadalmi hozzájárulást, az ügyfélkapcsolatokat és termékfelelősséget, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását. Végül, a harmadik pillér az irányítási struktúrát és gyakorlatot vizsgálja, ide tartozik a vezetői etika és átláthatóság, az igazgatósági összetétel és függetlenség, a kockázatkezelés és belső ellenőrzés, a részvényesi jogok és részvényesi kapcsolatok, valamint a korrupció és vesztegetés elleni intézkedések. A Budapesti Értéktőzsde honlapján található definíció szerint az ESG egy szemlélet, mely olyan befektetési stratégiát takar, amely a vállalatok fenntarthatóságot célzó törekvéseit, így a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat is figyelembe veszi a döntéshozatal során. A környezeti szempont kiemelt területei a klímakockázatok, az erőforrás-gazdálkodás és a tiszta energia, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, a hulladékkezelés; a társadalmi nézőpont fontosabb ügyei a diverzitás, az emberi jogok, illetve a vállalatok társadalmi felelősségvállalás kérdése, a kiberbiztonság; a vállalatirányítás szempontjából pedig az üzleti etika, az átláthatóság, illetve a korrupció elkerülése a sarkalatos pontok.[45] Az ESG pillérek célja, hogy átfogó képet nyújtsanak a vállalatok fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási teljesítményéről, és segítsék a befektetőket a felelős befektetési döntések meghozatalában.
Az ESG jelentéstétel számos témakört érinthet, az egyes területek mélysége is szignifikáns, éppen ezért nehéz eldönteni, hogy mely információk élvezzenek prioritást a vállalatok értékelésében. A jelentéstételi keretrendszer választás és az az által előírt materialitási (lényegességi) vizsgálat elvégzésének célja e számosság és mélység kezelhetővé tétele. Az ESG riportálások formai keretét több független nemzetközi szervezet, vagy kezdeményezés is hivatott biztosítani. Ezek közül kiemelkedik a Global Reporting Initiative (GRI) szervezet, amely a világ talán legelterjedtebb fenntarthatósági jelentéstételi standardját fejlesztette ki. A GRI célja, hogy támogassa a vállalatokat, szervezeteket és kormányokat abban,
- 67/68 -
hogy átlátható módon számoljanak be környezeti, társadalmi és gazdasági hatásaikról, ezzel elősegítve a fenntartható fejlődést. Hasonlóan népszerű keretrendszer a Sustainability Accounting Standards Board (SASB) által felállított standard[46], amely a pénzügyi materialitást - fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok, melyek a vállalat értékére lehetnek hatással - írja elő. Ezzel szemben a GRI szélesebb közönséget célozva dupla materialitást határoz meg és a társadalmi szempontokat is a figyelem középpontjába helyezi. A GRI szabvány szoros kapcsolatban áll az EU által bevezetett irányelvekkel és szabványokkal.[47]
Érdemes röviden kitérni az ESG-vel kapcsolatos aggályokra is.[48] Ezekre mutatott rá például Anthony Kim, a Heritage Foundation vendégkutatója, aki szerint nincs az ESG szabályokban semmi újdonság, mert már az 1970-es években is tudományos vita folyt a vállalatok folyamatos gazdasági növekedéséről és a társadalmi felelősségükről és a vállalatokra erőltetett új követelmények nem javítják a versenyképességet, hanem teherként nehezednek a cégekre.[49] Az Oeconomus kutató csoport azt állapította meg, hogy az ESG-szabályok megvalósítása gyakran technológiai, infrastrukturális és képzési beruházásokkal jár és a megújuló energiaforrásokra való áttérés, az ellátási lánc fenntarthatóságának fokozása vagy a munkafeltételek javítása olykor nagyon költséges lehet.[50] A módszertanok közötti ellentmondások következtében az ESG minősítők és a tanácsadó cégek által használt mérőszámok között jelentős különbségek figyelhetők meg és a vállalatok fenntarthatóságának vizsgálatakor eltérő súlyozással vesznek figyelembe bizonyos értékeket, inkonzisztenciát okozva a rendszerben.
Az Európai Unió élen jár a zöldítést célzó jogalkotásban,[51] jogi aktusai globális normaalkotóvá teszik. A vállalati jelentéstétel és az ESG szempontok jogi formába öntése először a Tanács és a Parlament 2014/95/EU NFRD irányelvében szerepelt. Az NFRD-t sok kritika érte, mivel a jelentés kötelezettek köre túl szűk volt, és a jelentés formája sem volt standardizálva, ezáltal nem lehetett összehasonlítani ez egyes nagyvállalatokat, továbbá a beszámolók is nehezen voltak elérhetők. 2021 április 21-én az Európai Bizottság elfogadta a fenntartható finanszírozás csomagot, melynek eredményeként 2023. január 5-én hatályba lépett 2022/2464 direktíva[52], a CSRD irányelv, amely a NFRD irányelvet módosította. A CSRD kiszélesítette a jelentéstételben érintettek körét és részletezte az elvárt követelményeket. Így a CSRD az EU szabályozott piacain jegyzett összes társaságra kiterjed a tőzsdén jegyzett mikrovállalatok és a nem jegyzett kkv-k kivételével, illetve olyan nagyvállalatokra, amelyek nem uniós entitások, de a leányvállalatuk az EU-ban működik, ezek mellett a biztosítókra és hitelintézetekre is.[53] A folyamat részeként az Európai Bizottság 2023. július 31-én elfogadta az Európai Fenntarthatósági Jelentési
- 68/69 -
Szabványok (ESRS) első sorozatát.[54] Az ESRS a CSRD keretében került bevezetésre, és kötelezővé teszi a nagyvállalatok számára, hogy átfogó jelentéseket készítsenek fenntarthatósági erőfeszítéseikről. Az Európai Unió szabályozásának a célja egy homogén vállalati fenntarthatósági beszámolási (jelentéstételi) követelmények létrehozása és a Taxonómia rendelet[55] által meghatározott beszámolási követelmények és a vállalati fenntarthatósági jelentéstételi követelmények között koherencia ki-alakítása.[56]
A tagállamoknak legkésőbb a CSRD hatályba lépését követő 18 hónapban át kell ültetnie az irányelvet a nemzeti jogba. A CSRD-t 2024. január 1-jétől kell alkalmaznia a jelenleg az NFRD hatálya alá tartozó, az EU szabályozott piacain jegyzett, több mint 500 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatoknak. Esetükben a jelentéstétel 2025-ben esedékes. A CSRD 2025. január 1-jétől érinti az NFRD hatálya alá jelenleg nem tartozó nagyvállalatokat (azaz a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató és/vagy 40 millió EUR árbevétellel rendelkező és/vagy 20 millió EUR eszközállománnyal rendelkező vállalatokat), számukra az első kötelező jelentéstétel 2026-ban esedékes. 2026. január 1-jétől a tőzsdén jegyzett kkv-k és egyéb vállalkozások esetében kell megkezdeni az alkalmazást, 2027-ben esedékes jelentésekkel. A kkv-k ugyanakkor 2028-ig mentesülnek az irányelv kötelező alkalmazása alól, amennyiben ezt megfelelően indokolják. A nem EU-s vállalatoknak 2028. január 1-jétől kell alkalmazniuk a CSRD előírásait, 2029-ben esedékes első jelentéssel.[57]
Az Európai Unió jogának való megfelelés biztosítása érdekében Magyarország 2024. január 1. hatállyal a CSRD által megfogalmazott jelentéstételi kötelezettséget a számviteli törvény módosításával implementálta[58], valamint létrehozta a külön jelentéstételi kötelezettséggel rendelkező ESG törvényt[59], amit a jogalkotó 2023. december 22. napján hirdetett ki és 2024. év január 7. napján lépett hatályba. A két beszámoló nem azonos, mivel a gazdálkodóknak a számviteli törvény szerinti fenntarhatósági jelentésüket az éves pénzügyi beszámolóval együtt, az üzleti jelentés részeként kell elkészíteniük[60], az ESG beszámolót viszont egy külön beszámolóban kell közzétenniük. Az ESG törvény a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet (SFDR) módosításáról szóló, 2020. június 18-i 2020/852 számú európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg. E törvény az 537/2014/EU rendeletnek, a 2004/109/EK irányelvnek, a 2006/43/EK irányelvnek és 2013/34/EU irányelvnek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2464 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja (CSRD).[61]
Az EU jogának való megfelelés mellett az ESG törvény célja, hogy a vállalatok megfelelő információkat hozza-
- 69/70 -
nak nyilvánosságra a náluk felmerülő fenntarthatósági kockázatokról és lehetőségekről, továbbá az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásukról, és átfogó információkkal rendelkezhessenek a gazdasági szereplők a fenntarthatóság és az egységes vállalati felelősségvállalás helyzetéről és jövőbeli irányairól.[62] Az elvárást a jogalkotó alapelvi szinten is rögzítette, hiszen a kettős lényegesség elve biztosítja, hogy a vállalkozások megfelelő információkat hozzanak nyilvánosságra a náluk felmerülő fenntarthatósági kockázatokról és lehetőségekről, továbbá az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásukról.[63]
A jogszabály megfogalmazásában az ESG egy olyan fenntarthatósági kérdésekre vonatkozó szempontrendszer, amely egy adott vállalkozásnál a környezetre, a társadalomra és az irányításra vonatkozó hatásokat és faktorokat értékeli fenntarthatósági szem-pontból.[64] A fenntarthatósági kérdések tekintetében a számviteli törvényre hivatkozik a jogalkotó. Ebbe a körbe tartoznak a környezeti és a társadalmi kérdések, az emberi jogok, valamint az irányítási kérdések, valamint a vonatkozó EU rendeletben[65] meghatározott kérdések.
A törvény alanyi körét a jogalkotó az éves nettó árbevétel, a mérlegfőösszeg, valamint az éves átlagos foglalkoztatotti létszámhoz rendelt referenciaértékekhez köti, azzal, hogy az értékek közül az üzleti évet megelőző üzleti évben háromból kettőnek szükséges teljesülnie.[66] Az alanyi kör hatálya alá tartozó vállalkozás évente ESG beszámolót készít az előző üzleti év fenntarthatósági célú átvilágítási kötelezettségeinek teljesítéséről, amelyet köteles ESG tanúsítóval auditáltatni. A beszámolót a vállalkozás ügyvezető szerve hagyja jóvá, és azt a vállalkozás az üzleti év végét követő hat hónapon belül köteles ingyenesen és nyilvánosan hozzáférhetővé tenni a honlapján.[67] A beszámolókészítés mellett a vállalkozás fenntarthatósági célú átvilágítási kötelezettsége keretében köteles - többek között - kockázatkezelési rendszert létrehozni, belső felelősségvállalási stratégiát és rendszert kialakítani, megelőzési és korrekciós intézkedések megállapítani a vállalkozás saját üzleti hatáskörében és a közvetlen szállítóival szemben, a közvetlen szállítókat nyilatkoztatni a felmerülő kockázatok tekintetében.[68] Megelőzési intézkedések keretében a vállalkozás a közvetlen szállítói és leányvállalatai tekintetében gondoskodnia kell arról, hogy a kiválasztásakor a társadalmi felelősségvállalási és környezetvédelmi elvárások is érvényesüljenek, valamint a közvetlen szállítót nyilatkoztatni, hogy megfelel a vállalkozás vezetése által megkövetelt emberi jogi és környezetvédelmi elvárásoknak, és azokat megfelelően kezeli az ellátási lánc mentén.[69]
A jogalkotó a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát rendeli felügyeleti hatóságként a vállalkozások fenntarthatósági célú átvilágítási kötelezettségei teljesítésének megfelelőségével, az ESG adatszolgáltatási folyamatok átláthatóságával kapcsolatban.[70] A területért felelős miniszter a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter lesz, aki Nemzeti ESG Tanácsot hoz létre és működtet segítve a Hatóság fel-
- 70/71 -
adatait. Új szereplőként jelennek meg az ESG tanácsadók, ESG minősítők és ESG tanúsítók, akiknek jogállására is részletesen kitér jogszabály.
A tanulmányban bemutattam, hogy a globális környezeti problémák felismerése és a természeti katasztrófák súlyosbodása milyen hatással volt a jogfejlődés bizonyos területeire. Áttekintettem a fenntartható fejlődés környezetvédelmi jogba történő implementálásának folyamatát. Az elmúlt 50 évben a fenntarthatóság jogi formába öntése sikeresen megvalósult, azonban a nemzeti és nemzetközi szabályok még nem teljesen harmonizáltak. Ennek oka lehet az egyes országok eltérő fejlettségi szintje, jogi és kulturális sajátosságai, valamint a nagytőke és a klímapolitika gyakran egymással szembemenő célkitűzései. Mindenesetre a vizsgálat bebizonyította, hogy a lokális megoldások helyét átveszik az átfogó nemzetközi szabályozások. Ezt bizonyítja például az ESG reguláció is, amit az Európai Unió, mint a zöldítés vezető globális szereplője egységesíteni próbál.
Magyarország az uniós szabályoknak eleget téve az ESG törvény megalkotásával, továbbá a számviteli előírások kibővítésével részt vesz a fenntartható fejlődést előmozdító jogalkotási folyamatban. Fontos, hogy az ESG törvény szellemiségét a jogalanyok és a szélesebb társadalom is megértse, mivel a jogkövetés szintje nagymértékben függ attól, hogy a hatálya alá tartozók számára világos-e a jogalkotó szándéka.
Úgy tűnhet, hogy a törvény első körben a nagyvállalati szféra résztvevőit érinti, a kis-és középvállalkozások tevékenységét csak marginálisan szabályozva. Jól látható azonban, hogy a közvetlen szállítói körre vonatkozó előírások miatt a kkv szektor szereplői is a jogszabály hatálya alá kerülnek, azáltal, hogy működésükkel kapcsolatban a jogalanyok kockázatfelmérési, kockázatkezelési és a korrekciós intézkedéseket kötelesek elvégezni a megfelelés érdekében.[71] Az érintett gazdasági szereplőknek többlet adminisztratív és pénzügyi terhet fog jelenteni az ESG megfelelés és a megnövekedett költségek csak közép- hosszú távon térülhetnek meg a környezeti tudatosság növekedésével. Ehhez egy támogató, edukáló környezet kialakítása nagy segítséget jelentene, mivel az alapvető tőkehiány, a digitalizáció eltérő fokú használata, az információk elérhetősége,[72] a pénzügyi kultúra alacsony szintje, továbbá a generációváltás szükségessége általában nehezítik a hazai gazdálkodók helyzetét. ■
JEGYZETEK
[1] Bögöthy Zoltán - Hausmann Róbert: Új, zöld és fenntartható adórendszer. In: Baksay Gergely - Matolcsy György - Virág Barnabás (szerk.): Új közgazdaságtan a fenntarthatóságért. MNB, Budapest 2022. 541. o.
[2] https://overshoot.footprintnetwork.org/2024-calculation/ (2024.12.30.)
[3] https://datatopics.worldbank.org/what-a-waste/trends_in_solid_waste_management.html (2024.10.15.)
[4] https://www.pwc.com/hu/hu/kiadvanyok/assets/pdf/korforgasos.pdf (2024.08.17.)
[5] https://hu.euronews.com/2023/04/22/mar-megallithatatlan-a-gleccserek-olvadasa (2024.11.21.)
[6] Lásd erről bővebben: Majtényi Balázs: A környezet nemzetközi jogi védelme. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2012.
- 71/72 -
[7] A soft law olyan egyeztetett, nem szerződési természetű aktus, melyben az államok egymáshoz, vagy valamely jogi területhez való kapcsolatukat rendezik, magatartásukat orientálják anélkül, hogy jogi úton kikényszeríthető kötelezettséget keletkeztetnének. A könnyű vagy puha jog úgyszintén tárgyalás eredményeként jön létre, a szerződések joga azonban nem vonatkozik rá, szerepe inkább politikai, mint jogi természetű. Lásd Boros Balázs Sándor: A Nemzetközi Bíróság Statútuma 38. cikkének újragondolása, avagy a soft law lehetséges helye a nemzetközi jog jogforrási rendszerében. Jog Állam Politika, 2009/1. I. évf., továbbá Arnold Tammes: Soft Law. In: T.M.C. Asser Instituut (eds.): Essays on International & Comparative Law. Springer, Dordrecht. 1983, továbbá https://scholarship.law.missouri.edu/jdr/vol2011/iss2/6 (2024.05.06.)
[8] Tahyné Kovács Ágnes: A "soft law" szerepéről egy környezetjogi szabályozási terület példáján keresztül. Iustum Aequum Salutare 2018/4., 43-54. o., valamint UN Economic and Social Council: Report of the Secretary-General: Problems of the Human Environment. New York, 1969.
[9] Szilovics Csaba - Bujtár Zsolt - Szívós, Alexander: The Impact of Soft Law Rules on the Effective Enforcement of Sustainability Standards. Economics & Working Capital 2023. 1-2. 39-44. o.
[10] https://www.newyorker.com/magazine/1962/06/16/silent-spring-part-1 (2024.03.14.)
[11] 1970-ben megszületett az első jelentős amerikai környezetvédelmi törvény a Nemzeti környezetvédelmi törvény (NEPA), továbbá felállították a Környezetvédelmi Ügynökséget Environmental Protection Agency (EPA), amely 1970. december 2-án kezdte meg működését. https://www.epa.gov/history/origins-epa (2024.12.05.) 1970 április 22. volt az első Föld napja az USA-ban. Törvényt hoztak a levegővédelemről 1970-ben és a vízvédelemről 1972-ben. https://crsreports.congress.gov/product/pdf/RL/RL30030 (2024.12.05.)
[12] Finnországban 1961-ben fogadták el a vízügyi törvényt, amely az első környezetvédelmi törvénynek tekinthető, a vízgyűjtő területeken lévő önkormányzatokat, vállalatokat és közösségeket a vízminőség önkéntes ellenőrzésére és a vízminőséggel kapcsolatos intézkedésekre szervezte. Lásd Vesa Koskimaa -Lauri Rapeli - Juha Hiedanpää: Governing through strategies: How does Finland sustain a future-oriented environmental policy for the long term? Futures. 2021. Vol. 125., Svédországban a benzinre 1924 óta, a dízelre 1937 óta, a szénre, olajra és a fűtési célokra használt elektromosságra az 1950-es évek óta vetnek ki adót, melyeket egységesen energiadóként tartanak számon. https://www.globalutmaning.se/wp-content/uploads/sites/8/2011/10/Swedish_Carbon_Tax_AkerfedltHammar.pdf. (2024.09.13.)
[13] Tahyné: i.m. 50-53. o.
[14] https://greenfo.hu/hir/a-romai-klub-elso-jelentese/ (2024.07.17.)
[15] United Nations: Report' of the United Nations Conference' On the Human Environment. Stockholm 1972. UN Publication, New York, 1973.
[16] https://www.unep.org/who-we-are/about-us (2024.07.18.)
[17] Guiding principles concerning international economic aspects of environmental policies, C (72) 128.
[18] Council Recommendation 75/436/Euratom, ECSC; EEC regarding cost allocation [...] and action by public authorities on environmental matters.
[19] Roberta Alfano: Tributi ambientali. In: G. Giappichelli (ed.): Profili interni ed europei. Turino, 2012.
[20] Mark England, az Exeteri Egyetem kutatója és kollégái elemzése szerint a montréali jegyzőkönyv nélkül az első teljesen hó- és jégmentes sarkköri nyár valamikor 2030 és 2038 közé esett volna, így viszont a modell szerint 2037 és 2054 közé eshet legkorábban. lásd Mark R. England - Lorenzo M. Polvani: The Montreal Protocol is delaying the occurrence of the first ice-free Arctic summer. Earth, Atmospheric, and Planetary Sciences, 2023. Vol. 120 (22)
[21] C-293/97. sz. ügy előzetes döntéshozatali eljárás Stanley és Metson és Társaik, valamint a Korona és az Egyesült Királyság mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere elleni ügyben, 1999. április 29. (ECR 1999 I-02603)
[22] C-2/90. sz. ügy, Bizottság kontra Belga Királyság, 1992. július 9. (ECR 1992-I-04431).
[23] C-418/97 és C-419/97. sz. összekapcsolt eljárások, előzetes döntéshozatali eljárás, az ARCO Chemie Nederland Ltd. és a holland környezetvédelmi miniszter, illetve mások között, 2000. június 15. (ECR 2000 I-04475).
[24] Gabcíkovo-Nagymaros Project (Hungary v. Slovakia) 25. September 1997, General List 92
[25] Dinah Shelton: Human Rights and the Environment: what specific environmental rights are have been realised? Denver Journal of International Law and Policy 2006. Vol. 35. No. 2. 129-172. o., továbbá Szabó Marcel: The Implementation of the Judgment of the ICJ in the Gabcikovo-Nagymaros dispute. Iustum Aequum Salutare 2009. No.1. 15-25. o.
[26] https://eionet.kormany.hu/a-fenntarthato-fejlodes-fogalma (2024.05.24.), Abdallah M. Hasna: Contemporary Society, Technology and Sustainability. The International Journal of Technology, Knowledge and Society 2007. Vol. 5. Issue 1. 13-20. o.
- 72/73 -
[27] Alfano: i.m. 51. o.
[28] https://jesz.ajk.elte.hu/csink56.pdf (2024.11.16.)
[29] https://unfccc.int/sites/default/files/resource/Johannesburg.pdf (2024.10.25.)
[30] Bándi Gyula: Környezetjog. Szent István Társulat, Budapest 2011. 101. o.
[31] Ezen célok az alábbi területeket érintik: 1. A szegénység minden formájának megszüntetése a világon mindenhol 2, Az éhínség megszüntetése, élelmiszer-biztonság létrehozása, az élelmezés fejlesztése és fenntartható mezőgazdaság létrehozása. 3. Egészséges élet biztosítása és jólét megteremtése minden korosztályban élő minden egyes ember számára. 4. Átfogó és igazságos minőségi oktatás megteremtése és egész életen át folytatott tanulmányok lehetőségének létrehozása mindenki számára. 5. Nemek közötti egyenlőség létrehozása, és minden nő és lány felemelkedésének elősegítése. 6. Fenntartható vízgazdálkodás biztosítása, a vízhez és közegészségügyhöz való hozzáférése biztosítása minden ember számára. 7. Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energia biztosítása mindenki számára. 8. Hosszan tartó, átfogó és fenntartható gazdasági növekedés létrehozása, teljes és eredményes foglalkoztatás, valamint méltó munka biztosítása mindenki számára. 9. Alkalmazkodó infrastruktúra kiépítése, átfogó és fenntartható iparosodás megteremtése, valamint az innováció támogatása. 10. Egy országon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése. 11. Fenntartható, befogadó, biztonságos és alkalmazkodó városok és más emberi települések létrehozása. 12. Fenntartható fogyasztási és termelési szokások kialakítása. 13. Gyors cselekedetek a klímaváltozás és hatásai leküzdésének érdekében. 14. A fenntartható fejlődés érdekében az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata. 15. A Föld ökoszisztémáinak fenntartható használata, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás leküzdése, valamint a talaj degradációjának visszafordítása, valamint a biodiverzitás csökkenésének megállítása. 16. A fenntartható fejlődés érdekében békés és befogadó társadalmak létrejöttének elősegítése, mindenki számára elérhető igazságszolgáltatás biztosítása, és minden szinten hatékony, felelősségre vonható és befogadó intézmények létrehozása. 17. A végrehajtás módjainak biztosítása és a fenntartható fejlődés globális partnerségének felélesztése. https://sdgs.un.org/goals (2024.04.14.)
[32] https://unfccc.int/sites/default/files/resource/cop26_auv_2f_cover_decision.pdf (2024.12.07.)
[33] https://cop29.az/en/media-hub/news/breakthrough-in-baku-delivers-13tn-baku-finance-goal (2024.12.20.)
[34] lásd például Jelentés a "soft law" eszközök alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól 28.6.2007 - (2007/2028(INI))
[35] https://www.wri.org/insights/interactive-chart-shows-changes-worlds-top-10-emitters (2024.09.21.)
[36] https://www.legalesg.com/the-united-nations-free-thinkers-who-coined-the-term-esg-and-changed-the-world (2024.12.20.)
[37] Bujtár Zsolt - Ferencz Barnabás: A környezeti, társadalmi és irányítási gondolatiság alapjai. ESG Online folyóirat 2023. 1. 15. o.
[38] Bujtár Zsolt: ESG az intézményi befektetők szabályozása tükrében. In: Bujtár Zsolt - Gáspár Zsolt - Szilovics Csaba - Breszkovics Botond - Ázsoth Szilvia - Szívós Alexander Roland (szerk.): Fenntartható növekedés (ESG) jogi és gazdasági aspektusai. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2022. 4-13 o.
[39] Bujtár Zsolt: Az ESG szabályozás hatása a KKV-kra Magyarországon. Pécsi Munkajogi Közlemények online különszám 2024. 17: 2. 6-20. 7-8. o.
[40] https://www.unepfi.org/fileadmin/documents/freshfields_legal_resp_20051123.pdf (2023.08.03)
[41] https://www.forbes.com/sites/betsyatkins/2020/06/08/demystifying-esgits-history-currentstatus/?sh=50dcc7712cdd (2023.08.01.)
[42] Bujtár: ESG i.m. 5. o.
[43] Bujtár Zsolt: Az értékpapírosítás. Pécsi Tudományegyetem Állam - és Jogtudományi Kar, Pécs 2021. 145. o.
[44] Steven Globerman: It's Time to Move on from ESG. In: Steven Globerman (ed.): ESG Myths and Realities Collected Essays. Fraser Institute, Canada 2024. 190. o.
[45] https://www.bet.hu/site/Magyar/tartalmak/Kibocsatok/Ajanlasok-kibocsatoknak/bet-esg (2024.11.17.)
[46] Sustainability Accounting Standards, jelenleg 77 féle iparág-specifikus standardot kínál. https://sasb.org/about/ (2024.02.26.)
[47] https://grantthornton.hu/fogalomtar/gri-global-reporting-initiative (2024.06.12.)
[48] Lásd például Gregor Dorfleitner - Christian Kreuzer - Christian Sparrer: ESG controversies and
- 73/74 -
controversial ESG: about silent saints and small sinners. Journal of Asset Management 2020. Vol. 21. 393-412 o., vagy Agnes Sipiczki: A Critical Look At The ESG Market. CEPS Policy Insights 2022. No. 15. 1-18. o.
[49] https://www.heritage.org/international-economies/commentary/economic-freedom-the-path-healthy-environments-social-progress (2024.12.15.)
[50] https://www.oeconomus.hu/hirek/esg-veszely-vagy-lehetoseg-magyarorszag-fenntarthato-gazdasagi-konferenciaja/ (2024.12.12.)
[51] Erről lásd bővebben https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/71/environment-policy-general-principlesand-basic-framework (2024.12.05.)
[52] Directive (EU) 2022/2464 of the European Parliament and of the Council of 14 December 2022 amending Regulation (EU) No 537/2014, Directive 2004/109/EC, Directive 2006/43/EC and Directive 2013/34/EU, as regards corporate sustainability reporting
[53] https://arsboni.hu/aszteroidakent-csapodik-a-vallalatokra-az-esg-torveny/ (2024.12.21.)
[54] https://hellononprofit.hu/a-kornyezeti-esrs-szabvanyok-e1-e5-diohejban/ (2024.12.30.)
[55] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról
[56] Bujtár: Az ESG szabályozás i.m. 7-8. o.
[57] https://www.ey.com/hu_hu/climate-change-sustainability-services/hatalmas-valtozasokat-hoz-az-uj-unios-fenntarthatosagi-iranyelv- (2024.02.25.), továbbá https://blogs.dlapiper.com/advocatus/2024/02/torvenyi-kotelezettseg-lett-a-fenntarthatosag-uj-jelentesteteli-es-beszamolasi-kovetelmenyek/ (2024.02.25.)
[58] 2000. évi C. törvény a számvitelről 1. §; 8. § (5); III/A. Fejezet
[59] 2023. évi CVIII. törvény a fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
[60] A gazdálkodó az üzleti jelentésének részeként, a fenntarthatósági jelentésében feltünteti a működése fenntarthatósági kérdésekre gyakorolt hatásainak megértéséhez szükséges információkat, valamint az annak megértéséhez szükséges információkat, hogy a fenntarthatósági kérdések hogyan befolyásolják a vállalkozó fejlődését, teljesítményét és helyzetét.
[61] 2023. évi CVIII. törvény 56. §
[62] 2023. évi CVIII. törvény Preambulum
[63] 2023. évi CVIII. törvény 2-6 §
[64] 2023. évi CVIII. törvény 7.§ 4. pont
[65] 2019/2088 rendelet 2. cikk 24. pont
[66] 2023. évi CVIII. törvény 1.§
[67] 2023. évi CVIII. törvény 23.§ (1)-(3) bekezdés
[68] 2023. évi CVIII. törvény 13.§
[69] 2023. évi CVIII. törvény 19. § (1) bekezdés
[70] 2023. évi CVIII. törvény 11.§ (1) bekezdés
[71] Bujtár: i.m. 20-21. o., továbbá https://www.jogiforum.hu/hir/2024/01/09/hatalyban-az-esg-torveny-az-elso-atfogo-es-egyseges-fenntarthatosagi-szabalyozas-legfontosabb-rendelkezesei/ (2024.12.11.)
[72] SDA Bocconi School of Management's Sustainability Lab és Assicurazioni Generali's SME EnterPRIZE project keretében 2020-tól egy 1240 fős KKV mintán vizsgálja a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettséget a KKV-k körében kilenc országban: Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és 2023-ben először Portugáliában és Horvátországban. lásd https://www.sme-enterprize.com/white-paper/ (2024.12.21.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék.
Visszaugrás
