Az elmúlt évtizedek társadalmi, politikai változásainak hatására a magánnyomozás, a vagyonvédelem területét speciális törvényi szabályozások jellemzik. A cseh, magyar, szlovák magánnyomozás 1989-2022 közötti evolúcióját áttekintve képet kapunk arra vonatkozóan, hogy a magánnyomozói és vagyonvédelemi struktúra milyen változásokon ment keresztül. Felépítésében, feladatrendszerében jelentős hasonlóságok, eltérések tapasztalhatók.
A csehszlovák állam szétválása, a rendszerváltozás komoly hatással volt a politikára, a társadalomra, a gazdaságra, melyek átrendeződése, változása természetszerűen hatott a magánnyomozásra, a vagyonvédelemre is. Magyarországon és Csehszlovákiában az átrendeződést a magánnyomozás rendszerré alakulása jelentette. A rendszerváltás követően az új jogszabály miatt a két tevékenység megváltozott. A fentebb említett két terület irányítása a Belügyminisztérium alatt álló szervezetek, működésükről és a tevékenységékről nyílt jogszabály 2005. évi CXXXIII. törvény[1] rendelkezik A magánnyomozás, vagyonvédelem struktúrája kamarai felépítése hasonló mindhárom országban, az országos szervezet a legmagasabb, alattuk képződnek le a megyei kamarák. Kamarák tekintetében a cseh kamara biztosít munkát a vagyonvédelmi dolgozók számára, ezzel ellentétben a magyar, a szlovák kamarák nem biztosítanak munkát. A cseh, a magyar, a szlovák detektívszövetségek, a cseh, a magyar és a szlovák vagyonvédelmi kamarák egymással szoros együttműködésben vannak, mivel így több információhoz lehet jutni az ügyekkel kapcsolatosan.
Az 1881. évi XXVI. törvénnyel[2] rendezték a rendőrség helyzetét, majd 1885. november 4-én megalakult az első detektív testület. A detektív neve, címe hivatalos jellegű, azonban senki sem nevezhette magát magándetektívnek. Az üzleti és a magánszféra területén nyomozási tevékenységet végző szakemberek a "magánkutatók". 1914. január 18-án került kihirdetésre a magán-nyomozói tevékenységet szabályozó 135.585/1913. BM számú körrendelet. Bevezetője indoklásában szerepel a jogszabály megalkotásának szükségessége, mely szerint "Az újabb időben igen elszaporodtak azok a vállalatok, amelyek különböző elnevezések alatt, mint magánkutató irodák az Ipartörvény hatálya alá nem eső üzletszerű foglalkozásképpen megfigyelések és kutatások útján bizalmas természetű értesülések megszerzésére vállalkoznak, a közönség megtévesztésével működésüket gyakran olyan feladatok teljesítésére is kiterjesztve, amelyek a közhatóságoknak, vagy közegeiknek vannak fenntartva. A magánkutató (magándetektív) irodák működésének szabályozása.[3]
Az első magánnyomozással (magánkutatással) kapcsolatos jogszabály (135/585/1913 BM számú körrendelet), ami konkrétan szabályozta a tevékenységet: kik lehetnek magánkutatók és milyen feltételnek kellett megfelelnie a magánkutatói irodának. A Tanácsköztársaság kormánya a rendeletet hatályon kívül helyezte. 1923-ban került sor az új jogi szabályozásra a 45.800/1923. BM számú kormányrendelettel, melyet, 1949-ben betiltottak.[4] A 6/1982. (VIII. 1.) MT rendelet, a magánnyomozói tevékenységet betiltotta hosszabb időre.[5] 1995-ben nagy áttörés lett a magánnyomozásban, újra lehet végezni a tevékenységet egy új kormányrendelet alapján.
A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarát (SZVMSZK) az 1998.évi IV. törvény hozta létre. A magánnyomozói tevékenységet átmenetileg szabályozta a 87/1995. (VII. 14.) kormányrendelet.[6] Ez a rendelet oldotta fel a magánnyomozói tevékenység tilalmát. Továbbá ez a 87/1995 (VII. 14.) kormányrendelet helyezte hatályon kívül a 6/1982. (VIII. 1.) miniszteri tanács rendeletét.[7] A rendelet szabályozta a magánnyomozók és a vagyonvédelmi tevékenységének a munkáját.
A törvény betiltása után ez a kormányrendelet szabályozta ideiglenesen a magánnyomozói tevékenységet. A munka menete: "A magánnyomozó munka diszkrét, bizalmi jellegű tevékenység, amely a megbízó érdekeinek szem előtt tartása, a magánjogviszonyhoz kapcsolódik, tehát a magánnyomozó vállalkozóval szemben feltétlen bizalmat, szakmaiságot kell garantálni." Az Országgyűlés megalkotta a 1998. évi IV. törvényt (VI. 9) BM[8]
- 32/33 -
"a magánnyomozói munkával kapcsolatosan, amely a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló törvény végrehajtásáról rendelkezett. Magyarországon a 2000-es évekig két törvény szabályozta részletesen a magánnyomozói tevékenységet, majd 2004 után megszületik a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói törvény.
Ezt követően megalkotásra került a 2005. évi CXXXIII. törvény[9] a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységről, amely a tevékenységet részletesen szabályozza. Az első megalkotott törvény után került kidolgozásra a "22/2006. (IV. 25.) BM rendelet,[10] ami a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény szabályozza a működési engedély, a magánnyomozó működési engedély, az igazgatási szolgáltatási díj és a felelősségbiztosítási szerződés feltételeit".[11] Alapvetően a 2005. évi CXXX. törvény garantálja a két tevékenység működését. A fő probléma az, hogy az általa szabályozott két tevékenység nincs összhangban az európai magán-nyomozói vagyonvédelmi törvényekkel.
A magánnyomozás tekintetében szükséges lenne szabályozni a nyílt nyomozás, a fedett nyomozás erőit, eszközeit, módszereit, ami konkrétan megfogalmazná azt, hogy milyen módon gyűjthet információt a magánnyomozó. A magánnyomozói tevékenység szétválasztása a vagyonvédelmi tevékenységtől mindenképpen fontos lenne. Alapvetően a rendőrségi belső utasításokban megtalálható erők, eszközök, módszerek tananyaga részletesebb szabályozást biztosítana törvényi keretekbe öntve.[12]
A másik kardinális probléma, hogy nincsen konkrétan leírva, hogy a magánnyomozó milyen módon használhat legendát, illetve ürügyet. Amit fontos megemlíteni, hogy a rendőrségi törvényben le vannak írva speciális utasításban, hogyan kell használni a konspiráció és a fedettség szabályait, ellenben a magánnyomozói törvényben ez nincsen leírva.[13] Konkrétan szükségszerű lenne kitérni arra, hogy a magánnyomozó milyen erőket, eszközöket és módszereket használhat legális módon. Továbbá arra is, hogy specifikusan próbavásárlást, hogyan végezhet el szabályosan a magánnyomozó; konkrétan milyen jogai és kötelezettségei vannak úgy, mint ahogyan a nyugat-európai magánnyomozói törvények (francia, német, belga) tartalmazzák. [14]
Kiemelném továbbá, a német rendőrségnél van arra lehetőség, hogy egy külön ügyszámmal megkérve adjanak információt a rendőrségi adattárból a magánnyomozónak. Az magánnyomozónak ügyével kapcsolatos adat megkérését az állami apparátus ellenőrizné. Ami még fontos, hogyan lehetne megvédeni a magánnyomozó konspiráltságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
