A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a 2011. december 12-én megtartott ülésén a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban tapasztalható jogértelmezési nehézségeket vitatta meg. A tanácskozás eredményeként a Kollégium elfogadta a 2/2011. (XII. 12.) PK véleményt a fogyasztói szerződések érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről, valamint a 3/2011. (XII. 12.) PK véleményt a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről. Az elmúlt években meghozott kollégiumi véleményekkel ellentétben ezúttal nem előzte meg országos vizsgálat a döntéshozatalt, mivel a kollégium keretei között működő, annak ülését előkészítő Elvi Csoport tagjai úgy ítélték meg, hogy ebben a témában jól körüljárható jogalkalmazási kérdések találhatók.
A fogyasztói szerződések anyagi jogi szabályozásának egyik sajátosságát az adja, hogy a kötelmi jogban főszabályként érvényesülő diszpozitívitás alól kivételt jelentő, a szerződési szabadságot korlátozó kógens rendelkezésként jelennek meg. A fogyasztóvédelmi magánjogi szabályok léte abból a felismerésből ered, hogy bizonyos kötelmi jogi relációkban a szerződő felek személyében meglévő lényeges különbségek (eltérő szakmai ismeretek, eltérő információk a szerződés tárgyáról stb.) olyan gazdasági-szakismereti egyensúlytalanságot eredményezhetnek, ami szükségessé teheti a gyengébb szerződéses alkupozícióban lévő fél védelmét. Különösen ilyen helyzet az, amikor az egyik fél egyoldalúan és előre határozza meg a szerződési feltételeket, amelyeket a másik fél - a már említett egyensúlytalan helyzet következtében - nem tud megítélni, vagy nincs arra lehetősége, hogy az egyes feltételek módosítását kérhesse, így olyan feltétel is a szerződés részévé válik, amiről tudja, hogy az rá nézve hátrányos.
A fogyasztói szerződések anyagi jogi szabályozásának másik sajátossága annak jogforrási összetettsége, mivel több EU-s irányelv, illetve az azokat implementáló Ptk. és kormányrendeletek is érintik. Az Európai Unió Bírósága már eddig is több - köztük három magyar kezdeményezésű - előzetes döntéshozatali eljárásban értelmezte a vonatkozó uniós jogforrások pontos tartalmát, a nemzeti bíróságok azzal kapcsolatos feladatait. Ezekből az ítéletekből az is kiderült, hogy a magyar implementálás nem minden esetben hiba nélküli, azaz a Legfelsőbb Bíróságnak ezen irányelvek és a vonatkozó nemzeti szabályozás helyes értelmezésen alapuló összhangját is meg kellett teremtenie. Érdekességként említjük meg, hogy absztrakt jogértelmezés keretei között először foglakozott ilyen jellegű EU jogi problémával a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma.
A fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra a Pp. általános rendelkezései az irányadók, ezért is kiemelten fontos, hogy minden bíró egységesen értelmezze és alkalmazza ezen eljárásokban is a Pp. 3. §-át és 121. §-át, azaz a jogcímhez-kérelemhez kötöttség elvét, a bizonyítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget, a bizonyítás kereteit adó Pp. 164. § és 206. §-ait, valamint a Pp. 41. §-ában szabályozott illetékességi kikötést.
Fogyasztói szerződések esetén a Ptké. II. 5. §-ában feljogosított szervezetek közérdekű keresetet indíthatnak, mely eljárásban hozott ítélet hatálya kiterjed az alperessel szerződő valamennyi fogyasztóra. Ez a perfajta jelenleg a leghatékonyabb eszköz az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal között szerződéseiben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek megszüntetésének. Éppen a hatékonyság biztosítása követelte meg, hogy a joggyakorlatban egyértelműen kirajzolódó jogértelmezési nehézségeket a Legfelsőbb Bíróság megválaszolja.
A fogyasztói szerződés Ptk. 685. § e) pont szerinti fogalmából következően csak az a kötelmi jogviszony minősül ekként, amelyet fogyasztó köt ilyennek nem minősülő személlyel. A Ptk. 685. § b) pontja értelmében fogyasztó az a személy, aki a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból köt szerződést. A fogyasztót azonban nem mindig, hanem csak meghatározott relációban (jogviszonyban), akkor illeti meg magánjogi többletvédelem, ha fogyasztói szerződést köt, vagyis ha a gazdasági élet professzionális szereplőjével áll szemben. A Ptk. a fogyasztó fogalmát tágabban értelmezi, mint az Irányelv 2. cikkének b) pontja, mert a fogyasztó fogalmát nem korlátozza a természetes személyekre. A Ptk. a fogyasztó magánjogi védelme szempontjából azt tekinti lényegi elhatároló ismérvnek, hogy a jogalany a konkrét szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül, vagy azon kívül köti-e meg.
A perbeli jogviszony jogi minősítése a bíróság kötelezettsége. Ennek során a bíróság nincs kötve a felek előadásaihoz, hanem - amennyiben az a rendelkezésére álló adatok alapján lehetséges - külön erre irányuló kérelem, hivatkozás nélkül hivatalból is vizsgálnia kell és meg kell állapítania azt, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül-e vagy sem. A fogyasztói szerződés fennállása objektív szempontok alapján határozható meg, nem feltétel tehát, hogy a szerződő felek ismerjék a szerződés fogyasztói rendeltetését. Ha pl. egy hibás teljesítéssel kapcsolatos perben a bíróság észleli, hogy a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatja a feleket a Ptk. 305/A. § (2) bekezdése szerinti fordított bizonyítási teherről. A jogviszony minősítése érdekében azonban a bíróság hivatalból nem rendelhet el bizonyítást. Kétség esetén, vagyis ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az adott jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül-e vagy sem, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatásnak arra kell irányulnia, hogy a bizonyítási teher általános szabályának [Pp. 164. § (1) bekezdés] megfelelően a szerződés fogyasztói jellegét a fogyasztónak kell bizonyítania, hiszen a szerződés ilyenkénti minősítése az ő érdekében áll.
A fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos perek egyik leggyakoribb jogértelmezési nehézsége, hogy mikor, milyen feltételek megléte esetén minősíthető egy szerződési feltétel egyedileg megtárgyaltnak. Ennek azért van gyakorlati jelentősége, mert a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése alapján csak egyedileg meg nem tárgyalt feltétel minősülhet általános szerződési feltételnek. Ez utóbbitól megkülönbözteti a Ptk. [a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről - a továbbiakban: Irányelv - implementálásának eredményeként] azt a szerződési feltételt, amelyet az egyik fél egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre határoz meg. A lényegi különbség közöttük az, hogy az általános szerződési feltétel esetében az egyik fél a szerződési feltételt több szerződés megkötése céljából határozza meg, míg az egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltétel esetében nincs ilyen cél. Az általános szerződési feltételnek nem fogalmi eleme az, hogy ténylegesen több szerződésben is alkalmazták, hanem elegendő, ha az egyik szerződő fél egyoldalúan azzal a céllal határoz meg egy feltételt, hogy azt több szerződésben kívánja használni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
