Kihirdették a Gazdaságvédelmi Akcióterv végrehajtása érdekében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.évi XLIX. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezéseinek eltérő alkalmazásáról szóló 249/2020. (V. 28.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Rendelet).
A Rendelet célja, hogy a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény szerinti országgyűlési felhatalmazás alapján a veszélyhelyzet gazdasági hatásait valamelyest tompítva, a fizetésképtelenségi és a kényszertörlési eljárások megindítását és lefolytatását korlátozva, e jogintézményeket az extrém helyzethez igazítsa.
Ennek érdekében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.), valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) egyes szabályait - ideiglenesen - eltérően rendeli alkalmazni.
A Rendelet 1. §-a kimondja, hogy hatálybalépését követően a hitelező akkor nyújthat be a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó kérelmet a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben, ha az adósnak küldött fizetési felszólításban a tartozás megfizetésére engedélyezett [Cstv. 27. § (3) bekezdés szerinti] határidő, és az azt követő hetvenöt nap eredménytelenül telt el.
Ez a szabály az adósoknak (akiknek igen nagy része a veszélyhelyzetből eredő korlátozások folytán jövedelem, bevétel nélkül maradt és a kötelezettségeikre igénybe vehető tartalékaik nincsenek, vagy azok igen csekély mértékűek) az egyéb fizetési könnyítések mellett e téren is némi lélegzetvételhez juttató esélyt ad, hogy a cégek tömeges tönkremenetelét valamelyest feltartóztathassa.
A Rendelet értelmében tehát a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti hitelező - úgy, mint eddig - a Cstv. 27. § (3) bekezdésének megfelelően jár el, vagyis, ha az adós a szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejártát követő húsz napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, a hitelezőnek írásbeli felszólítást kell küldenie. Ebben meg kell jelölnie a tartozás jogcímét, összegét, a teljesítési határidőt és meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező a felszámolási eljárás megindítása érdekében a bírósághoz fordul.
Ha a felhívás eredménytelen [vagy beáll a Cstv. 27. § (3) bekezdésében meghatározott valamely kézbesítési vélelem], a Rendelet által biztosított fizetési moratórium értelmében a végső határidő eredménytelen leteltével a hitelező még mindig nem fordulhat bírósághoz, hanem várnia kell még hetvenöt napot, és csak ha az adós ezen idő alatt sem teljesített, akkor nyújthatja be a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmét a bíróságon.
Eltérést jelent a Cstv. eredeti szabályozásához képest, hogy - nyilván annak érdekében, hogy ezt a hitelezőt sújtó két és fél hónapos várakozási időt kompenzálja valahogy a jogalkotó - a megindult felszámolási eljárásokban viszont a bírósági fizetési felszólítás az eredeti legfeljebb negyvenöt naposnál rövidebb időre, legfeljebb csak tizenöt napra szólhat. [A Cstv. 26. § (3) bekezdése szerint ugyanis a megindult felszámolási eljárásban a bíróság is felszólítja az adóst tartozása kiegyenlítésére, de a Rendelet korrekciója értelmében a bíróság a teljesítésre tizenöt napnál hosszabb határidőt nem adhat. Az adós helyzete tehát valamelyest javult - a hetvenöt nap aránylag hosszú idő -, de a bírósági szakban ebből mégis "lecsíp" a jogalkotó azzal, hogy a bírósági eljárásban nemfizetés esetén gyorsabban kerül sor a fizetésképtelenség megállapítására. Ez a rendelkezés érthető, hiszen a körbetartozások miatt a hitelezők is adósok más jogügyletek és más hitelezők tekintetében, nem lehet az egyik csoportot úgy segíteni, hogy ezzel a másik csoportot lehetetlenítjük el. A jogalkotó megpróbált valami kényes egyensúlyt teremteni a gazdasági élet szereplői között, meglátjuk, a veszélyhelyzet elmúltával és a gazdasági élet beindulását követően, hogy ez mennyire sikerült. Az bizonyosnak látszik, hogy rengeteg felszámolási eljárás várható, és nagy valószínűséggel láncreakciók fognak lezajlani.]
A Rendelet hatálybalépését követően további korlátozást jelent a hitelezőknek, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a Cstv. 27. § (2) bekezdés fentiekben említett a) pontos, szerződésből eredő követelések mellett a 27. § (2) bekezdés b) pont szerinti, jogerős bírósági határozaton vagy jogerős fizetési meghagyáson alapuló, az abban megszabott fizetési határidő alatt ki nem egyenlített követelés esetében is csak akkor kezdeményezhet felszámolási eljárást a hitelező [szemben a Cstv. 27. § (2b) pontjában említett 200 ezer forintos követeléssel], ha a követelés összege a kamatok és járulékok nélkül számítva a 400 ezer forintot meghaladja. Ez nyilván szintén segítséget jelent a veszélyhelyzet miatt forrás nélkül maradt vállalkozásoknak átvészelni a legnehezebb időket.
A Rendelet fentiekben meghatározott szabályai a kihirdetést követő napon (május 29-én) léptek hatályba, és a Rendelet 3. § (2) bekezdése és a 4. §-a értelmében a jogalkotó azok hatályát a 40/2020. (III. 11.) Korm.r. szerinti veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbította, vagyis mindaddig, amíg a veszélyhelyzet fennáll, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a)-b) pontjára alapítottan csak a fentiek szerint lehet felszámolási eljárást kezdeményezni. Értelemszerűen a Cstv. 27. § (2) bekezdés egyéb alpontjaira alapított felszámolási eljárások megindítását, azok feltételeit a Rendelet nem érinti, azokat tehát továbbra is a Cstv. szabályai szerint lehet megindítani.
- 1/2 -
A Rendelet 2. §-a a Ctv.-nek a cégek jogutód nélkül megszűnésével és kényszertörlésével kapcsolatos, a veszélyhelyzet alatti eltérő szabályait tárgyalja.
A rendkívüli helyzetben a jogutód nélküli megszűnésre is a rendes életkörülményektől eltérő, igen sok ok és alkalom adódik, ráadásul a cégek piaci életből való kivezetésének akár visszaélésszerű gyakorlására is sor kerülhet. A Rendelet 2. § (1) bekezdése ezért elsődlegesen azt mondja ki, hogy a hatálybalépést követően törvényességi felügyeleti eljárásban a legsúlyosabb intézkedés, a megszűntnek nyilvánítás nem alkalmazható. Egyéb intézkedések elrendelése nem esik korlátozás alá, de a megszűntnek nyilvánítás a már folyamatban lévő, illetve a Rendelet hatálybalépése után indult eljárásokban sem lehetséges.
Ismeretes, hogy a megszűntnek nyilvánítás jogerős elrendelését (ha felszámolásra nincs lehetőség) kényszertörlési eljárás követi, tehát a megszűntnek nyilvánítás korlátozása egyúttal a kényszertörlések korlátozását is jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
