A Családi Jog folyóirat "Mindennapi családjog" főcímet viselő konferenciasorozatának ez évi ülése 2018. május 24-én, a szokásos helyszínen, a Hotel Benczúrban került megrendezésre. Ahogy arra a konferenciát megnyitó beszédében Dr. Katonáné dr. Pehr Erika c. egyetemi docens, a folyóirat szerkesztőbizottságának tagja is felhívta a figyelmet, az immár hetedik ülés alcíme ("Meddig mehetünk el?") ismét beszédes: az előadások és a kerekasztal-beszélgetések ezúttal erkölcsi, ország-, és összeghatárok, a kapcsolattartási jog korlátozása, és az új eljárásjogi szabályok által biztosított mozgástér körül forogtak. Az alábbiakban az egyes előadások és a kerekasztal-beszélgetések során elhangzottak kerülnek röviden ismertetésre.
Határtalanul - a házasság felbontása és annak járulékai az uniós rendeletek és az új nemzetközi magánjogi törvény fényében (dr. Szeibert Orsolya habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK)[1]
A "határokat átlépő" kapcsolatok száma Európa-szerte és hazánkban is folyamatosan növekszik: egyre több házasság rendelkezik valamilyen külföldi elemmel. Ez az apropója a jelen előadásnak is, amelynek célja - a határozatok elismerését és végrehajtását nem érintve - az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó uniós szabályozás és az Nmjtv.[2], valamint az Európai Unió Bírósága kapcsolódó legújabb gyakorlatának bemutatása.
A házassági bontóperek joghatósági kérdéseit a Brüsszel IIa. rendelet[3] szabályozza, amely hét versengő joghatósági okot sorol fel. E kapcsolóelvek - ahogy azt az Európai Unió Bírósága a Hadadi-ügyben[4] megerősítette - egyenértékűek: egyik sem élvez előnyt a másikkal szemben. Ezt egészíti ki az ún. fennmaradó joghatóságról hazai viszonylatban rendelkező Nmjtv.: amennyiben egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, magyar bíróság akkor járhat el, ha valamelyik házastárs magyar állampolgár. Az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat a megerősített együttműködés keretében elfogadott Róma III. rendelet[5] tartalmazza. A rendelet lehetővé teszi ugyan a jogválasztást, de csak meghatározott körön belül: a felek a szokásos tartózkodási hely, az állampolgárság, illetve a lex fori jogát köthetik ki. Ezt az Nmjtv. tovább szűkíti azzal, hogy a jogválasztásra kizárólag a perfelvételi szakban van lehetőség. Arra a kérdésre, hogy a Róma III. rendelet a nem állami hatóság által lefolytatott bontási eljárásokra is alkalmazható-e, az Európai Unió Bírósága a Sahyouni-ügyben[6] nemleges választ adott.
A szülői felügyeleti jog gyakorlásával kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat szintén a Brüsszel IIa. rendeletben találjuk: eszerint e perek lefolytatására a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal. Az Európai Unió Bírósága az OL kontra PQ ügyben[7] kimondta, hogy a szokásos tartózkodási hely állama nem lehet olyan ország, ahol a gyermek ténylegesen soha nem tartózkodott. Ugyanakkor rést ütött a kizárólagos joghatósági szabályon, amikor a Saponaro-ügyben[8] a gyermek mindenek felett álló érdekére hivatkozva engedélyezte, hogy a szoros kötelék állama járjon el. Ez ellentétes a magyar bíróságok gyakorlatával is, amely szerint nem szolgálja a gyermek érdekét, ha ügyében magyar bíróság dönt úgy, hogy ő maga nem tartózkodik az országban[9]. Egy újabb ügyben - bár döntés még nem született - főtanácsnoki indítvány szól amellett, hogy a Brüsszel IIa. rendelet a gyermek és a nagyszülő kapcsolattartására is alkalmazható. Az alkalmazandó jogra vonatkozóan - uniós rendelkezés híján - a 1996-os Hágai Egyezmény[10] szabályai az irányadók. Eszerint elsősorban a lex fori, kivételesen pedig a helyzettel szoros kapcsolatban lévő állam joga alkalmazandó. Ezt követi az Nmjtv. is azzal, hogy a gyermeket érintő családjogi jogviszonyokra a magyar jogot kell alkalmazni, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb.
A tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat az univerzális jellegű Tartási Rendelet[11]
- 53/54 -
tartalmazza, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tartási ügyekben valamely tagállam bírósága eljárhasson. A fő kapcsolóelv itt is a szokásos tartózkodási hely, ugyanakkor a rendelet lehetővé teszi a joghatóság megállapodás útján történő rendezését, e körben pedig a házassági per eldöntésére joghatósággal rendelkező bíróság joghatóságának kikötését is. Szintén az ügyek egyesítését célozza az a rendelkezés, amely megengedi, hogy a szülői felelősség kérdésében joghatósággal rendelkező bíróság a járulékos jellegű tartási igényt is elbírálja. Az alkalmazandó jogot a - szintén univerzális jellegű - 2007-es Hágai Jegyzőkönyv[12] határozza meg.
Bár a házastársak vagyonjogi jogvitáira vonatkozóan létezik uniós rendelet[13], annak Magyarország nem részese, így e téren mind a joghatóság, mind az alkalmazandó jog kérdésében kizárólag az Nmjtv. rendelkezései irányadók. Eszerint a magyar bíróságok joghatóságát hat vagylagos ok alapozhatja meg. E körben kiemelendő, hogy a bontóperre joghatósággal rendelkező magyar bíróság a vagyonmegosztás kérdésében is eljárhat, ha erre a bontóper keretében kerül sor. E rendelkezés azonban lassanként kiüresedik, hiszen az új Pp. rendelkezései szerint bontóperrel vagyoni per nem kapcsolható össze, ez pedig idővel problémát jelenthet. Az alkalmazandó jogra vonatkozóan az Nmjtv. a házassági perekhez hasonló szabályozást tartalmaz: a jogválasztás kizárólag a perfelvételi szakban, meghatározott körben (állampolgárság, szokásos tartózkodási hely, lex fori) lehetséges; annak hiányában a házastársak közös állampolgársága, ennek hiányában (utolsó) közös szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában egyikük szokásos tartózkodási helye, mindezek hiányában pedig a lex fori alkalmazandó. Ezzel kapcsolatban említést érdemel az is, hogy az Nmjtv. - a saját értelmezésében - megadja a szokásos tartózkodási hely fogalmát, ez azonban az uniós rendeletben rögzítettől eltér.
A bizonyítás útvesztői a gyermektartási perekben - egy joggyakorlat-elemzés tanulságai (dr. Makai Katalin ny. kúriai tanácselnök)
A gyermektartási perek az 1990-es évektől kezdődően jelentős változáson mentek át: míg korábban könnyű megítélésűnek számítottak, ma már a legmunkaigényesebb ügyek közé tartoznak. Ennek oka elsősorban az, hogy egy rendkívül dinamikus jogterületről van szó: a gazdasági-társadalmi változások legelőször és a leghangsúlyosabban mindig a tartással kapcsolatos ügyekben mutatkoznak meg. A rendszerváltozást megelőzően könnyen átlátható vagyoni-jövedelmi viszonyok pedig mára lényegesen bonyolultabbá váltak, ami egyúttal a bizonyítás elnehezüléséhez is vezetett. Nehezíti a bíró munkáját az is, hogy a munkalehetőségekre, az elérhető szociális ellátásokra stb. vonatkozóan az irányadó jogszabályok ismerete mellett a valós helyzettel, a tényleges lehetőségekkel is mindig naprakészen tisztában kell lennie. E perek száma ugyanakkor folyamatosan növekszik: a Kúria előtt folyamatban lévő családjogi ügyek mintegy 40%-át teszik ki. Mindebből jól látható tehát, hogy a téma igen nagy jelentőséggel bír. Ez indította a Kúriát arra, hogy joggyakorlat-egységesítő tevékenysége keretében - a kollégiumvezetők és a tudomány képviselőinek javaslatára - 2017-ben többek között e pertípust is górcső alá vegye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
