Jelen tanulmány a nőknek a gyerekvállalás miatti tartós távollétet követően a munka világába való visszatéréssel, annak nehézségeivel kíván foglalkozni. A téma összetettségét mutatja, hogy nem csak jogi, hanem társadalom-szociológiai szempontból is számos kérdést vet fel: Mitől működik a család? Hogy tud helytállni egy anya egyszerre otthon és a munkahelyen? Több terhet visel-e egy családanya, mint egy családapa? Ki és milyen formában segít, hogy a család és a munkahely kényes egyensúlya megmaradjon?
Mind az üzleti életben, mind a helyi és központi döntéshozatalban a férfiak aránya magasabb a nőknél. Ebből a megközelítésből szemlélve a férfiaknak is jut szerep a nők munkaerőpiacra történő visszatérése során. Ez a szerep pedig igencsak meghatározó.
Ezért a férfiak említésekor nem csak a családon belüli szerepüket, hanem a családok életére közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorló döntéshozatali folyamatbeli szerepüket is szükséges érinteni. Mint látni fogjuk, az Európai Unió nemek közötti egyenlőség megteremtését célzó célkitűzései megvalósítása során arra kíván törekedni és a tagországokat is erre buzdítani, hogy teremtsenek egyenlőséget a döntéshozatalban is.[1] Tanulmányomban igyekszem ezt az összetett problémát az Európai Unió egyes tagállamaiban megtalálható jó gyakorlatok és szabályozások, valamint az uniós célkitűzések oldaláról bemutatni, összevetve a tanulságokat a magyar munkaerőpiac és szabályozás helyzetével.
2017. második negyedévében Magyarországon a 15-64 éves korcsoport foglalkoztatottsága 67% volt. Ebből a férfiaké 81%, a nőké 65,6%.[2] 2019. augusztus-október időszakára ez a szám 70,3%-ra nőtt. A férfiak foglalkoztatottsága 77,4%, a nőké 63,3% volt.[3]
Az Európai Unió 2014-es adatai szerint a 15-64 év közötti korcsoport foglalkoztatottsága 64,9% volt. Ebből a férfiaké 70,1%, a nőké 59,6%.[4] A 64,9% jócskán alatta marad annak a még 2000-ben meghatározott célkitűzésnek, hogy az Unióban 2010-re el kell érni a 70%-os foglalkoztatást, a munkanélküliségi rátát pedig 4%-os szinten stabilizálják.[5] Az Európai Unió a foglakoztatáspolitika területén is folyamatosan egyeztet a tagállamokkal és újabb stratégiákat dolgoz ki. A legutóbbi szerint 2020-ra a foglalkoztatottságnak a 75%-ot kellene elérnie[6]. Ez annak fényében még nehezebb lesz, hogy a 2010-re kitűzött arányt sem sikerült elérni, a jelenlegi gazdasági helyzet pedig még mindig kedvezőtlen, még ha más körülmények miatt is, mint a 2008-as gazdasági válságot követően volt.
Az európai gondolkodásban a patriarchális felfogás uralkodik. Ez a gondolkodás jelen van a társadalomban, amely eredményeképpen elfogadottabb egy férfi vezető jelenléte, mint egy nőé mind az üzleti világban, mind a politikában, kormányzati döntéshozatalban.
A patriarchális felfogás a családok élete, működése szempontjából általában úgy jelenik meg, hogy a férj-családapa hagyományosan a családfenntartó, az anya feladata a gyermek ellátása, a háztartás működtetése, az otthon melegének, a családi fészek meghittségének biztosítása.
Ahol a családapának olyan állása van, ami mellett az anya munkából kiesése a biztosított ellátás mellett nem okoz gazdasági zavart, megfigyelhető, hogy az édesanyák viszonylag hosszabb idő után tervezik visszatérésüket a munka világába. Amennyiben pedig második, harmadik gyermeket terveznek, az első gyermek születése után rövid idővel, a gyermekneveléssel összefüggő távollét 2 gyermek esetén akár 4-6, 3 gyermek esetén akár 8-9 év is lehet egybefüggően. Minél hosszabb azonban ez a munkától távol töltött idő, a munkaerő-piacra történő visszatérés egyre nehezebb. Lazul, sőt szinte megszűnik a kapcsolat a korábbi munkáltatóval, illetve fokozódik annak a veszélye, hogy maga a munkáltató a visszatérés tervezett idejére meg is szűnik. A munkáltató számára pedig a munkavállaló csökkent értékűvé válik egyrészt a munkából való hosszú és tervezhetetlen távolléte miatt, másrészt a visszatérése után a meglevő családi kötelezettségei miatt (a gyermek betegsége esetén táppénz, tehát
- 304/305 -
ismételt távollét, illetve a munkavégzésben való csökkentett részvétel, mert például túlmunkát nem, vagy nem olyan arányban vállalnak érthetően ).[7]
Az adatokat tekintve a jelenlegi gyermektámogatási rendszer azon célja, hogy az inaktív nőket ösztönözze a visszatérésre, kevéssé teljesül, nagyobb arányban csak támogatást nyújt az alacsonyabb iskolai végzettségű, korábban a munkaerőpiacon részt nem vevő nők számára.[8] A gyermek születése ezért a dolgozó nő életében, különösen a képzettebb, diplomás nők számára egyértelműen karriertörést jelent.
"Ragadós padló" és "Üvegplafon"- Horizontális és vertikális szegregáció a nők foglalkoztatásában
Horizontális szegregáció alatt a férfiak és nők más-más gazdasági szektorokban, foglalkozásokban való elhelyezkedését értjük.[9]
A "ragadós padló" jelenség a horizontális szegregációhoz kapcsolódik. Az elnevezés azt a tendenciát ragadja meg, amely szerint a gazdaságilag aktív nők többsége az alacsony presztízsű, kevés fizetéssel járó munkahelyeken kényszerül elhelyezkedni, amelyeket alacsony mobilitás jellemez.[10] Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos szakmákban szinte jellemzően csak nők dolgoznak (például ápolónők, de pedagógusok, takarítást végzők).
Vertikális szegregáció a foglalkozási hierarchián belül való előrejutási lehetőségeket foglalja magába, azt a jelenséget, hogy a beosztási szinteken egyre feljebb haladva, akkor is jelentősen csökken a nők aránya. A nők azonos szakmai felkészültség esetén is lényegesen kisebb eséllyel futnak be munkahelyi karriert, mint a férfiak. Az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a női vezetők aránya a fejlett országok gazdaságában. Az is tény, hogy ez a változás kevéssé érte el a felső szintű vezetői pozíciókat, ahova a nők továbbra is csak szórványosan képesek bekerülni. A feminista jogi szakirodalom által leírt "üvegplafon jelenség" szerint a nők munkahelyi előmenetele a férfiakéval szemben eleve korlátozott és azzal is magyarázható, hogy a róluk alkotott kép (pl. érzelmesség és a nagyfokú empátia) alkalmatlanná minősíti őket a vezető pozíciók elfogadására.[11]
Az "üvegplafon jelenség" elnevezés egy kísérletről kapta nevét: halak akváriumába üveglemezt tettek. A halak megszokták, hogy csak az akadályig tudnak úszni az akváriumban, így amikor kivették az üveglemezt, akkor sem úsztak tovább a korábbi akadály vonalánál.[12]
Az "üvegplafon jelenség" mellett említsük meg a "piramis-elvet" is, amely hasonló jegyeket visel. Ezek szerint míg viszonylag sok nő dolgozik gazdasági középvezetőként, a felső vezetésben már jóval kevesebben vannak, és a piramis csúcsán, igazán kiemelt pozícióban alig találunk nőket, noha szakmai képzettségük alapján ugyanolyan arányban kellene szerepelniük, mint a kevésbé fontos munkakörökben.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
