Leszkoven Lászlónak, a Miskolci Egyetem Polgári Jogi Tanszéke fiatal adjunktusának immár második monografikus munkáját veheti kézbe az olvasó. Az 1999-ben megjelent, A váltó mint kötelem című monográfia után, melynek logikus, világos fejtegetései jólcsengő nevet szereztek a szerzőnek a váltóval foglalkozó szakmai közönség előtt, Leszkoven László most egy új, lényegesen rövidebb, de nem kevesebb igénnyel és alapossággal megírt kismonográfiával gyarapítja a dogmatikus magánjogtudomány könyvtárát. E vállalkozást megelőzte, megalapozta a szerzőnek a zálogjog szabályai néhány sajátos elemét, jellegét tárgyaló több tanulmánya.
Míg a váltójog "egzotikus" jellegéből és a szerző szándékából adódóan a korábbi munka mindenekelőtt a szakközönséget célozta, e mű olvasóközönségét a szerző éppolyan sikerrel találhatja meg a polgári jog iránt fogékony joghallgatók, mint a jogalkalmazók körében. Világos szerkezete, szemléletes, jól áttekinthető, összefüggéseket felvázoló stílusa kitűnően alkalmazhatóvá teszi, mint oktatási segédanyagot, ugyanakkor széleskörű szakirodalmi bázisa (bár az alapul vett "klasszikusokra" a szerző - a munka elsősorban kézikönyvi jellege miatt - csak a nevek megemlítésével utal) és a különböző érintett jogterületeket kiválóan összefogó szintézis alapján a téma iránti komolyabb kutatások elindítójaként, kiindulópontjaként is szolgálhat. A korábbi és a 2001 szeptemberétől hatályos szabályok részletes összevetése pedig elsősorban a gyakorlati jogalkalmazás igényeit szolgálja ki. A kötet használatát és a témában való eligazodást segíti a legvégén elhelyezett válogatott irodalomjegyzék, amely elsősorban a témában megjelent modern irodalomra irányítja a figyelmet. Hasznos a zálogjog Ptk.-beli szabályainak az 1996:XXVI. és 2000:CXXXVII. törvénnyel módosított szövegeinek függelékkénti egymás mögé állítása is. A munka különös érdemét - véleményem szerint - leginkább mégis az adja, hogy a sorok között a szerző mind a jelenkori, mind pedig a - sajnos, napjainkban feledésbe menni látszó - korábbi jogirodalom jelentős eredményeit feldolgozva ad a gyakorlati szakember számára is útmutatást a zálogjog új és kevésbé új szabályainak alkalmazásához.
1. Az elemzés apropóját a Polgári törvénykönyv 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított új zálogjogi szabályai adták, a munka azonban nem merül ki az új szabályok ismertetésében, hanem gyakorlatilag átfogó jellegű, mély elméleti megalapozottságú képet vázol a magyar zálogjog egészéről.
A piacgazdaság intézményeinek megerősödésével a zálogjog gazdasági szerepe is jelentősen felértékelődött. A rendszerváltást követően a Ptk.-t számos helyen módosították, a zálogjog szabályai azonban gyakorlatilag az 1959-es kodifikáció óta lényegi változás nélkül éltek tovább. Az elodázhatatlan változtatást az 1996. évi XXVI. törvény hozta meg, mellyel az új szabályok megalkotói meg kívánták erősíteni a zálogjog szerződési biztosítéki jellegét. E céltól vezérelve egyrészt visszanyúltak korábbi hazai jogunkhoz, másrészt átvették az európai jogfejlődés egyes elemeit és új jogintézményeket is meghonosítottak (mint például a lebegő zálogjogot). A vitathatatlanul helyes célú módosításnak azonban több hibája is volt, melyet mind a gyakorlat, mind a tudományos közélet oldaláról számos kritika ért. E kritikákra reagálva, a korrekció szándékával alkotta meg a kormányzat - örvendetesen rövid idő alatt - a 2001. szeptember 1. napján hatályba lépett új zálogjogi szabályokat. A szerző és a Novotni Kiadó rendkívül jó időzítését mutatja, hogy a hatálybalépéssel egyidőben jelenhetett meg az elemző munka.
2. A monográfia tizenhárom fejezetre oszlik. A zálogjog általános (elméleti jellegű) megközelítése irányából (a zálogjog jellege, helye a jogrendszerben, forrásai) a jogintézmény sajátos elemeinek (keletkezése, tárgya, fajtái, érvényesítése és megszűnése) tárgyalásán keresztül az önálló zálogjog szabályainak ismertetéséig a zálogjog fogalmi körének teljességét ismerteti.
Nem igyekszik megkerülni a zálogjog klasszikus kérdését: vajon a magyar magánjog mely részében helyezhető el leginkább ez a vegyes karakterrel bíró jogintézmény? A szerző műve tárgyát több irányból közelíti meg. Vizsgálja azt a római jogi felfogás szerinti idegen dologbeli jogként, továbbá a két világháború közötti - Nizsalovszky Endre-féle - megfogalmazás szerinti értékjogként. Ezt követően maga is osztja a jogalkotó álláspontját, amely szerint a zálogjog szabályai-
- 201/202 -
nak élő jellege azok kiteljesedésében, a jogintézmény biztosítéki jellegében, azaz dinamizmusában nyilvánul meg, s emiatt rendszertanilag helyesen tárgyalja azt a törvény a kötelmi (és nem a dologi) jog körében.
A szerző elhivatottságát és bátorságát bizonyítja, hogy olyan kérdésekre is ráirányítja a figyelmet, melyek kapcsán a gyakorlat (és néha a jogalkotó is) elbizonytalanodik. Ekként a sajátos zálogtárgyak tárgyalása során kitér a pénzre, a korlátolt felelősségű társaságban fennálló üzletrészre és a részvényre, mint zálogtárgyra vonatkozó kérdésekre is. E körben mutat rá a szerző az új zálogjogi szabályok több hiányosságára is. Így arra, hogy a novelláris módosítás során a rendhagyó zálogjog illetve a pénz feletti zálogjog kérdésének rendezése szükséges lett volna. A szerző figyelemre méltó véleménye szerint a kft. üzletrészén létesített zálog - mivel az üzletrész nem minősül ingó dolognak - nem esik a zálogjogi novella által bevezetett ingó jelzálog fogalma alá. Hasonló a helyzet az értékpapírok feletti zálog tekintetében is, amikor újfent hangot kap a jogalkotó bizonytalankodása miatti hiányérzet.
3. A rövid történeti és hosszabb elméleti bevezetés után a zálogjog egyes alakzatainak részletes bemutatása-elemzése következik. A legelterjedtebb zálogjogfajta, a jelzálogjog ismertetése gazdasági súlyának megfelelő súllyal szerepel a munkában. Az ingatlanra bejegyezhető jelzálogjog mellett a szerző tárgyalja az ingó jelzálogjogot is, de nem maradtak ki a kevéssé ismert - Leszkoven László szerint szabályanyagukban módosításra szoruló - fajták sem, mint például az úszólétesítmények és a légijárművek jelzáloggal való megterhelésének lehetősége. Külön figyelmet fordít a szerző a - "keresztülfekvő joganyagot" alkotó - keretbiztosítéki jelzálogjog átalakult szabályainak elemzésére, megemlítve annak lehetséges árnyoldalait is (pl. a keret fogalmának "fellazítása").
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
