A koalíciós vagy másként szólva a tarifáhs jog a kollektív munkajogon belül az érdekegyeztetés jogának egyik leglényegesebb területe, amely magába foglalja a koalíciós partnereknek, vagyis a munkáltatói és a munkavállalói (szakszervezetek) érdekvédelmi szervezeteinek, - vállalati szinten a munkáltató és a nála képviselettel rendelkező egy vagy több szakszervezetnek az érdekegyeztetési tárgyalásait, ami kollektív (tarifa) szerződés megkötésére irányul. Az Európai Gazdasági Térség legtöbb, 1990 előtt is a "Nyugathoz"1 tartozott polgári államában ún. tarifatörvények szabályozzák ezt a jogterületet. E tarifatörvények szólnak az érdekvédelmi szervezetek képviseleti jogosultságáról, vagyis arról, hogy milyen feltételek mellett vehetnek részt az érdekegyeztetési tárgyalásokon és köthetnek kollektív (tarifa) szerződést. E tarifatörvények rendezik kötetlenebb vagy kötöttebb módon az érdekegyeztetési tárgyalások lefolytatásának rendjét, valamint a kollektív (tarifa) szerződés megkötésének, formájának és tartalmának, valamint érvényességének és hatályának legfontosabb, strukturálisnak mondható szabályait2.
E törvényekben esik szó arról, hogy az adott ország az érdekegyeztetésnek melyik formáját követi: az állami részvétel nélküli kétoldalú, azaz bipartit rendszert, vagy az állami részvétellel működő három oldalú tripartikat. Itt esik szó arról is, hogy a koalíciós partnerek mikor és milyen feltételek mellett koalíciós-, azaz tarifaképesek. Ezzel függ össze a függetlenség (indepen-dentia) és a reprezentativitás, valamint a felhatalmazás, mint a tarifaképesség leglényegesebb kritériuma3.
Ami magát a tarifaszerződést illeti, a tarifatörvények csupán a megkötés módjáról, hatályáról, a tarifaszerződés felmondásáról, a tarifatársaságból történő kilépés módjáról, a tarifaszerződés kiterjesztésének, esetleges átmeneti felfüggesztésének a lehetőségéről, valamint a különböző generálklauzulák megengedhetőségéről szólnak. A tartalmi kérdésekbe többnyire nem folynak bele, megelégednek csupán annak rögzítésével, hogy a tarifa (kollektív) szerződés jogszabály tartalmával nem állhat ellentétben, alacsonyabb kollektív szerződés pedig a reá hatályos magasabb kollektív szerződéssel nem ütközhet, kivéve, ha a munkavállalók részére kedvezőbb feltételeket állapít meg (kedvezményezési elv = Günstigkeitsprinzip)4.
Magyarországon a koalíciós/tarifális jognak ezt a területét egyelőre csak az Mt. (1992:XXII. tv.) szabályozza, azonban meglehetősen hézagosan. A szakszervezetek jogairól és kötelezettségeiről egy terjedelmes fejezet (II. rész 2. fejezet) szól, még a másik koalíciós partnerról, azaz a munkáltatói szövetségekről a törvényben egyáltalán nem esik szó. A koalícióképesség kérdése is egészen hiányosan van rendezve, az érdekegyeztetés tripartit fórumrendszerét pedig csak két szakaszban, és az is csak az országos szintre szűkítve jelenik meg (II. rész 1. fejezet, 16-17. §). A területi szintű koalíciós jogról és kollektív szerződéskötésről csak a Kjt.-ben (II. rész, 4-7. §) van szó. Az Mt. csupán az országos érdekegyeztetési tanácsnál csak azokat a kérdéseket sorolja fel, amelyekben a kormány a jogi szabályozásra irányuló tervezeteit köteles előzetesen a koalíciós partnerekkel az érdekegyeztető tanácsban megtárgyalni [17. § (1) bek.]. A koalícióképességet is csak részben rendezi az Mt., viszont arról egy szóval sem beszél, hogy a koalíciós partnerek reprezentációs feltételek mellett lehetnek-e tagjai az érdekegyeztetési tanácsnak, és ha igen, melyek ennek az előírásai. Az sincs rendezve az Mt.-ben, hogy országos érdekegyeztetési tripartik vagy bipartik. Egyértelműen csak az állapítható meg, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a kormány a jogszabálytervezeteit az érdekegyeztetési tanácsban a szociális partnerekkel megtárgyalni köteles, tripartit egyeztetésről folyik, a többi kérdésben azonban az Mt. 17. § (1) bekezdésének a szövege szerint az egyeztetésnek állami részvétel nélkül tripartit módon is lehet folynia. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy a munkajogviszony minden területére ki-hatóan az Ét.-n belül - ha ellentmondásosan is - állami részvétellel háromoldalú érdekegyeztetés folyik5. Az Mt.-ben az Ét.-ben való részvételi jogosultsággal kapcsolatos reprezentativitást egy három oldalú megállapodásban rendezték a koalíciós partnerek az állammal, még 1997-ben, azonban a szakminiszter ezt a megállapodást nem terjesztette a kormány elé és így fel sem merült, hogy ebből törvény legyen. Éppen ezért a gyakorlatban ez a tripartit megállapodás nem érvényesül, s így egy kiüresedett papírtigrissé vált. Ezen kívül ez a megállapodás csak az országos általános érdekegyeztetésre vonatkozik. Ezért ez a megállapodás nem érinti sem az országos ágazati, sem pedig a területi általános és ágazati érdekegyeztetést6.
E hiányosságokat is pótolná az a Parlament által is már 2006-ban elfogadott törvénytervezet, amely a koalíciós jogot átfogóan rendezné7. Ez a köztársasági elnöki szentesítés hiányában mind máig törvénnyé nem vált tervezet átfogóan rendezné területi szintig bezáróan az általános és az ágazati érdekegyeztetést főszabályként tripartit módon és ezzel együtt minden szintre kiterjedve a reprezentativitást is. A koalícióképesség már utalt Mt.-beli hiányos szabályaihoz képest azonban többlet előírásokat nem tartalmaz. Ez a jogszabálytervezet azonban többletet jelentene a kollektív szerződés vonatkozásában az Mt.-hez képest, mivel - ellentétben az Mt.-vel, nemcsak a vállalati (cég) kollektív szerződést rendezi, hanem az országos és a területi általános és ágazati kollektív szerződést is8.
A következőkben részben e törvénytervezet, részben pedig a nyugat-európai országok és az Unió tételes jogi előírásai, valamint a kialakult joggyakorlat és szokásjog alapján kívánjuk kitárgyalni azokat a problematikus kérdéseket, amelyeket meglátásunk szerint mind az érdekegyeztetés fórumrendszerének és az érdekegyeztetési tárgyaláson való részvételi jogosultság tekintetében, mind pedig a kollektív szerződés intézményénél a jogi rendezés során a gyakorlatra is kihatóan helyre kellene tenni.
Mint már említettük, a magyar Mt. 16. és 17. §-a szól az érdekegyeztetésről, amely csak az országos általános érdekegyeztetésre vonatkozik. Az országos és a területi ágazati, valamint a területi általános érdekegyeztetésről ugyanis még említést sem tesz. Ezen kívül hiányosan rendezi a koalícióképességet, a reprezentativitást viszont egyáltalán nem szabályozza.
A koalícióképességről az Mt. 32. §-a csak annyit mond, hogy az ellenérdekű féltől függetlennek kell lennie, a harmadik hatalomtól és az államtól való függetlenségről viszont egy szóval sem tesz említést, holott a nyugat-európai jogi szabályozás és koalíciós szokásjog szerint az ilyen függetlenséggel nem rendelkező érdekvédelmi szervezet által megkötött tarifa (kollektív) szerződés semmisnek minősül9. Nálunk Magyarországon az első rendszerváltó kormány megalakulása óta (1990 június) szakszervezeti és munkáltatói érdekvédelmi szervezeti vezetők egyaránt pártlistás képviselőként a parlamentben ülnek. A pártlistán képviselővé vált érdekvédelmi vezetők kötelesek frakciójuk, adott esetben pedig a kormány mellett szavazni pártlistán történt képviselővé válásuk miatt akár akkor is, ha az általuk vezetett munkajogi érdekképviseleti szervnek más az érdeke10. Mindezt figyelembe véve általános alapelvként kellene kimondani a magyar tételes munkajogban, hogy a harmadik hatalomtól és az államtól való függetlenség érdekében munkajogi érdekképviseleti szerv tisztségviselője pártlistán nem kerülhet be képviselőként a Parlamentbe. Ha mégis pártlistán képviselőségre pályázik, akkor a listára való felkerülés előtt érdekvédelmi szervezeti tisztségéről le kell mondania. Ha pedig ez mégsem történne meg, akkor az ilyen személy által megkötött kollektív szerződést az Mt. 32. §-ának a kiegészítése mellett semmisnek kellene tekinteni11.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
