2002 nyarán látott napvilágot a Bizantinológiai Intézeti Alapítvány gondozásában Peter Schreiner Bizánc c. munkája. A könyv egy sorozat része, melynek célja, hogy a bizánci birodalom történetének, kultúrájának bemutatásával minél teljesebb képet adjon erről a jelentős, gyakran meghatározó szerepet játszó történelmi államról, amellyel a magyar nyelvű szakirodalom eddig viszonylag keveset foglalkozott. A szerző - ahogyan arra az előszó is utal - arra vállalkozik, hogy terjedelmét tekintve vázlatosan, de mégis átfogó képet adjon a bizánci állam történelméről, intézményeiről és kultúrájáról.
Az egész mű alapját jelentő első rész felépítésében több újszerű, egyben örvendetes kezdeményezést vehetünk észre. A Bizánccal foglalkozó - magyar nyelven megjelent- müvek többsége a politikatörténetet ismertette, az államszervezet, kultúra, egyház kérdéseivel ritkán foglalkozott. A szerző viszont a politikatörténet eseményeit csak fő vonalaiban tárgyalja, amelyeken keresztül kibontakozik a bizánci történelem alakulása.
A kutatások gyakran visszatérő kérdése, hogy honnan számíthatjuk a bizánci történelem kezdetét. Elsősorban a Római Birodalom 395-ben bekövetkezett végleges kettészakadása lehet ilyen dátum. Ez az időpont azért jelentős, mert ezt követően már nem állt helyre a birodalom egysége, és az ekkor megszülető Keletrómai Birodalom lényegében a későbbi Bizánc.[1] A bizánci történelem kezdeteként elfogadható még a 476. év, amikor Nyugaton megszűnt a császárság, de másfelöl akár a 330. esztendő, Konstantinápoly felavatása. A bizánci történelem első szakasza, vagyis a korabizánci kor végét a különféle szakirodalmi nézetek 565 (Iustinianus halála) és 641 (Hérakleiosz halála) közé datálják. Ekkor kezdődik a középbizánci kor, amelynek végét a régebbi szakirodalom 1204-re, Konstantinápoly keresztesek általi ideiglenes (1261-ig tartó) elfoglalására tette. Ma már inkább a XI. század végét szokták korszakhatárnak tekinteni. A későbizánci kort a város oszmán-törökök általi végleges elfoglalása zárja 1453-ban.
- 313/314 -
A korabizánci kor (IV-VI. század) legfőbb jellemzője a római hagyományok folytatása mind történelmi, mind államszervezeti szempontból. A Theodosius-féle birodalomfelosztás után a keleti részt is komoly veszélyek fenyegették egyrészt a gótok, másrészt a hunok részéről. A hunok Galliában elszenvedett veresége, továbbá a keleti gótok itáliai államalapítása elterelte Bizánc határáról ezeket az ellenfeleket. Emellett a többi jelentős germán nép is a nyugati területeket özönlötte el, ott rendezkedett be, így a konstantinápolyi birodalom Róma bukása után is épen maradt. Iustinianus uralkodása (527-565) idején sikerült visszafoglalni Észak-Afrikát, Dél-Hispániát, majd hosszú harcok árán sikerült a gótok itáliai uralmának is véget vetni. Az így megszerzett területek legnagyobb részét azonban nem tudták megtartani. Iustinianus halála után előbb a hispán vidék, majd az itáliai hóditások nagy része is gyorsan elveszett. Emellett a Balkán térségében felbukkanó avarok elleni háború, továbbá a perzsa Szasszanidákkal fellángoló harcok Keleten alaposan próbára tették a birodalom teljesítőképességét.
A középbizánci kor (VII-XII. század) kezdetét Hérakleiosz császár uralkodásának idejére (610-641) tehetjük. A perzsák birodalmának megdöntésével egy minden eddiginél erőteljesebben terjeszkedő hatalom jelent meg a térségben: az arabok. A Közel-Kelet elözönlése után elfoglalták Egyiptomot (642), és többször ostromolták magát Bizáncot is. Ezzel egy időben szlávok telepedtek meg a Balkánon, vagyis a Birodalom mindkét oldalról létét fenyegető támadásoknak volt kitéve. Bizánc történelmének addigi legnagyobb válságát az állami intézmények, elsősorban a területi igazgatás reformjával sikerült megoldani. A VII. század végén megszervezett új katonai alapú közigazgatási egységek, a thémák megszervezésével sikerült Kisázsiát megvédeni az araboktól, míg a szlávokat csak hosszabb idő alatt sikerült kulturálisan, majd politikailag is asszimilálni. A sikerek mellett Bizánc feladni kényszerült a már korábban szárazföldi összeköttetés nélkül maradt Afrikát, és Itáliában is egyre kisebb területekre szorult vissza. A makedón dinasztia uralkodásának időszakára (867-1025) esik a középbizánci állam fénykora. II. Baszileosz (976-1025) Bulgária meghódításával ismét a Birodalom részévé tette a Balkánt. A korszak vége két nagy történelmi katasztrófához köthető. Az egyik a szeldzsuk-törököktől elszenvedett manzikerti vereség (1071). Ennek nyomán elvesztek a kisázsiai területek, felbomlott az arra épülő théma-rendszer. A XII. században további területveszteségek érték a birodalmat a Balkánon a szerb és bolgár államalapítások révén. A végső csapást azonban Konstantinápoly keresztesek általi elfoglalása jelentette, melynek következményeként 1261-ig Nikaiaban székelt a császár.
A későbizánci korszak (XIII-XV. század) első részében az egykori birodalom több kisebb fejedelemségre esett szét. A Konstantinápolyban székelő Latin Császárság és vazallusállamai egykori keresztes vezérek és Velence irányítása alatt álltak. A Trapezunti Császárság és az Epiruszi Despotátus területén görög dinasztiák rendezkedtek be. A Nikaiai Császárság folytatta a bizánci hagyományokat. 1261-ben Palaiologosz Mihálynak (1258-82) sikerült visszafoglalnia Konstantinápolyt és többé-kevésbé egyesítenie a szétszakadt birodalomrészeket. A nyugatiakkal folytatott harcok és a polgárháborúk azonban teljesen felemésztették Bizánc erejét. 1354-ben az oszmán-törökök elfoglalták Gallipolit, ezzel megvetették lábukat az európai kontinensen. 1422-ben még sikertelenül ostromolták a fővárost, 1453-ban azonban elesett az ezeréves birodalom székvárosa, és átadta helyét egy megszületőben lévő új nagyhatalomnak, az oszmán-törökök államának.
A bizánci történelem iránt érdeklődök számára különösen hasznos a gazdaság- és társadalomtörténetet bemutató harmadik fejezet. A Nagy Konstantin által bevezetett pénzrendszer a középkor legértékállóbb valutáját teremette meg. Az arany solidus, görögül nomiszma a XI. századig Európa elsőszámú fizetőeszköze volt. A "középkor dollárjának" nagy szerepe volt abban, hogy az adózás és az állami tisztviselők, katonák javadalmazása döntően pénzben történt.[2] A bizánci adórendszer 11 közvetlen és számos közvetett adót ismert. Közülük kiemel-
- 314/315 -
kedik a keleti tartományokban szedett fejadó (capitatio) és földadó (iugatio), melyeket a birodalom többi részében nem egymás mellett, hanem kombinálva alkalmaztak. Jelentős volt még a hadsereg és a hivatalnoki kar ellátását fedező annona, melyet hol pénzben, hol természetben szedtek.[3] A bizánci adórendszer később más államokban is megfigyelhető sajátossága a kollektív adózás. A földközösség meghatározott összegű állami adót fizet, melyet nem érint a tagok személyében, számában bekövetkezett változás.
A társadalmat bemutató részből megtudhatjuk, hogy a korabizánci korban a mások földjét művelő colonusok jelentették a vidéki társadalom legalapvetőbb rétegét. A colonus földjét nem hagyhatta el, a föld eladása esetén köteles volt az új tulajdonos földjét is művelni. A 700-as években a korábbi kötöttségektől mentes szláv lakosság betelepedésével megjelent a szabad parasztság, a georgoszok csoportja, amely saját földjét műveli néhány rabszolgával. Őket a központi hatalom is igyekszik törvényekkel megvédeni. A vidéki társadalom újabb ága a katonáskodó parasztok, a sztratióták VII-VIII. századra megjelenő rétege. Az őket szintúgy védő császári kormányzat erőfeszítései ellenére mindkét szabad paraszti réteg a földjeiket összegyűjtő nagybirtokosok (dünatoi) befolyása alá került. A XII. században a pronoiábun a birtokátruházás további formájával találkozunk. A pronoia egyfajta föld feletti haszonélvezet, amely javadalmazottját feljogosította arra, hogy saját területén beszedje az állami jövedelmeket. Ezt azonban nem lehetett továbbadni és szemben a nyugati feudummal tulajdonjogot sem jelentett, hanem így egyfajta haszonélvezetnek nevezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
