Jól ismert, hogy a polgári jogi jogalkotás, jelesül a Ptk. módosítására, korszerűsítésére hivatottak, nem követik elég gyorsan a gazdasági élet változásait, különösképpen a banki viszonyok fejlődését. Számtalan alkalommal és helyen fejtettem már ki ezzel összefüggő véleményemet, tettem meg különféle javaslataimat, amelynek lényege, hogy a Ptk. lassan már fél évszázados megalkotása óta a bankügyeket érintő "Bank- és hitelviszonyok" című fejezete a bankviszonyok alapvető változásai ellenére sem került - a szinte elhanyagolható kisebb változtatásokat figyelmen kívül hagyva - módosításra. Külön kihangsúlyozva azt, hogy nem kerültek beépítésre a ma már naponta százával megkötésre kerülő új, vagy újszerű szerződési típusok, s nem kerültek korszerűsítésre az e fejezetben megtalálható nevesített szerződési változatok. Ez utóbb említett tekintetében különösen sokat foglalkoztam a bankszámlaszerződés problematikájával.
Az is ismert, ha nem is eléggé, hogy a pénzügyi jogi jogalkotás olykor megkísérelte a polgári jogalkotás eme mulasztását "pótolni", és olyan polgári jogi szerződéstípusokat próbált megfogalmazni, amelyeknek valódi helye a Ptk.-ban (vagy a Ptk. rendszerébe tartozó valamilyen polgári jogi normában) lenne. Szolgáljon példával erre a pénzügyi lízing Hpt.-ben található, következők szerinti szövege:
"Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését."
Más, és nem idetartozó kérdés, hogy mennyiben helyeselhető az a megoldás, ha a pénzügyi jogalkotó "dönt" alapvetően polgári jogra tartozó kérdésekben, mint amilyen adott esetben többek között a kárveszély viselésének kérdése, illetve, hogy szerencsés-e az, hogy a megoldás ellentétes a polgári jogban alkalmazottakkal, s ezzel "bővíti" a kivételek számát.
Az azonban mindenképpen dicséretesnek nevezhető, hogy megkísérli a hiányok valamiféle pótlását, és nevesít olyan banki, pénzügyi társadalmi viszonytípusokat, amelyek csak egyik vetületükben jelentenek - kógens módon - bankokra, bankokon kívüliekre magatartási előírásokat, és e mellett szerződési típusként is "szabályoznak", tipizálnak polgári jogi szerződéses viszonyokat. (E cikk keretében annak kifejtésétől eltekintek, hogy nem ezt a megoldást tekintem a legkívánatosabbnak.)
Minthogy a Ptk.-ban szabályozott bankszámlaszerződés intézménye is olyan (különösképpen a betétszerződés intézményének viszonylatában), ami sok problémát vet fel, főleg annak következményeként, hogy még a tervgazdálkodásra jellemző ismérvek alapulvételével került megfogalmazásra, és ezek körében főleg az nem világos, hogy mi a különbség, illetve van-e egyáltalán különbség a bankszámla és a pénzforgalmi számla fogalmai között, lehetett örvendetes az az új pénzügyi-államigazgatási jellegű jogi norma, amely talán elsőként tett határozott normai különbséget a bankszámla és a pénzforgalmi bankszámla között. Gondolok e tekintetben elsősorban a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló, a bankhiteleket érintő részében hatályban tartott, 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet pénzforgalmat érintő része helyébe lépő, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Pfr.), másodsorban pedig az ezt végrehajtó, a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés helyébe lépő, a pénz- és elszámolásforgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezésre.
A Ptk. bankszámlaszerződéssel foglalkozó 529. §-ának lényege - gazdasági szempontokat is alapul véve -, egyfelől az (illetve eredetileg az volt), hogy a bank (hitelintézet) szerződéses alapot is teremtsen a nála egyébként kötelezően elhelyezendő összegek feletti rendelkezésre, másfelől pedig az, hogy a pénzzel rendelkezők ahelyett, hogy egymásnak készpénzzel fizetnének, a tartozásokat és követeléseket egymás javára, illetve terhére könyveltethessék el a számlákon, ami egyúttal a pénzkezelés egyszerűbbé és biztonságosabbá tételét is szolgálja.
A Ptk. 529. §-a egyébként nem kívánt és nem is tett különbséget bankszámla és pénzforgalmi számla között, miként azzal sem foglalkozott, hogy milyen szervezet vagy személy a számla tulajdonosa.
Abból az alapvető gazdasági célkitűzésből azonban, hogy a kötelezően a bankrendszerben elhelyezendő pénzeszközök "polgári jogiasításáról" szól elsődlegesen ez a Ptk. rendelkezés, ebből következett, legalábbis eredetileg az, hogy ez a számlatípus a pénz elhelyezésére kötelezettek, vagyis a gazdálkodó szervezetek konstrukciója és nem a lakosságé. A másodikként említett célkitűzésből pedig az, hogy ezt a szerződési típust, elnevezésétől függetlenül alapjaiban "pénzforgalmi" célt szolgáló bankszámlaként tipizálták. Más kérdés, de az előbb említetteket nem befolyásolja, hogy időközben a pénz bankszámlán való elhelyezési kötelezettségét kiterjesztették az állampolgárok bizonyos, de korántsem állampolgári minőségükre figyelemmel történt megkülönböztetésen alapuló csoportjaira is.
Annak problémakörében egyébként, hogy a Ptk. nevesítetten pénzforgalmi bankszámláról nem tesz említést, és ezért nem is egyszerű eldönteni, hogy a Ptk. viszonylatában van-e egyáltalán különbség bankszámla és pénzforgalmi bankszámla között, indokolt a következőket kiemelni:
A Ptk. rendszerében a számlaszerződéseknek két alapvető típusa van; az egyik esetében a bank kerül jogviszonyba a nála pénzt elhelyező ügyfelével, nevezetesen a számlatulajdonossal; a másiknál közvetlenül a bank ügyfelei kerülnek jogi kapcsolatba egymással. Az első alapvető típus esetében a Ptk. kétféle alváltozatot nevesít; a bankszámlaszerződést és a betétszerződést; a másik alapvető típus esetében csupán egyet, nevezetesen a folyószámla-szerződést. A folyószámla-szerződés e téma kapcsán figyelmen kívül hagyható. Jelentősége a szóban forgó problémakör szempontjából csak az első alaptípusba tartozó szerződési típusok esetében lehet. A betétszerződés is inkább csak negatív megközelítéssel, mégpedig azért negatív megközelítéssel, mert a betétszerződés esetében a pénzforgalom tulajdonképpen kizárt. Legfeljebb akkor kerülhet előtérbe a pénz forgalmazása (a betétszámlán lévő pénzösszeg más számlájára átutalása stb.), ha a betétszerződés megszűnik. A Ptk. 530. §-a szerinti betétszerződésnek ugyanis éppen az a lényege, hogy a bank a betétszerződés alapján köteles a számlatulajdonos ügyfél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint visszafizetni. Más megközelítéssel: a betétszerződés addig "él", amíg a betétszerződés le nem jár, vagy az ügyfél szerződésszegése azt meg nem szünteti. A szóban forgó esetekben - legalábbis az eredeti változatnál -, azáltal, hogy a betétszerződés a bankszámlán lévő pénzösszeg, vagy annak egy része banki számla alszámlán való speciális célú elkülönítését eredményezi, arról lehet szó, hogy vagy szerződés szerinti kifizetéssel szűnik meg a betétszerződés, vagy szerződésellenes megszűnés miatt kerül vissza a pénzforgalmi célú rendeltetéssel megjelölt pénzösszeg a bankszámlára. (A tárgyaltak szempontjából azt figyelmen kívül hagyhatónak tartottam, hogy a mai viszonyok között már nem szükségszerű az, hogy a betétszerződés alapján bankszámlára kerülő lekötött pénzösszeg a bankszámla alszámlája legyen, mivel nem lehet akadálya annak, hogy önálló betétszerződés kötésére oly módon kerüljön sor, hogy az ügyfél nem is rendelkezik az 529. § szerinti bankszámlával.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
