- rövid összefoglalás -
Az alsóbb fokú bíróságok Kúriához érkezett jelzései alapján az alábbi eljárásjogi problémák merültek fel az elektronikus kapcsolattartással összefüggésben:
A Pp. szerint:
"130. § (1) A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy
a) a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;
b) a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;
c) a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;
d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt - akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt - a per már folyamatban van (128. §), vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §);
e) a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §);
f) a felperes követelése időelőtti, vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető;
g) a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja [...];
h) külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;
i) a 124. § (2) bekezdésében foglalt ok áll fenn,
j) a felperes a hiánypótlás végett (95. §) neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el."
"132. § (1) A keresetlevélnek a 130. § alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen - a 121. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével - újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti."
"394/I. § (1) Ha a polgári perben a kapcsolattartás valamely fél részéről elektronikus úton történik, és az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát nem elektronikus úton terjeszti elő, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik,
a) a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy
b) az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat hatálytalan és úgy kell tekinteni, hogy az elektronikus úton kapcsolatot tartó nyilatkozatot egyáltalán nem tesz."
Látható, hogy a Pp. 132. § (1) bekezdése értelmében a keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján való elutasítása esetén a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen - a 121. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével - újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására azonban - amint az fentebb látható - nem csak a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján kerülhet sor. Ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a keresetlevelet nem elektronikus úton nyújtja be, azt a bíróság a Pp. 394/I. § (1) bekezdése alapján szintén idézés kibocsátása nélkül utasítja el.
A Pp. 132. § (1) bekezdésének szó szerinti értelmezése alapján úgy tűnik, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdésére hivatkozással történő elutasítás esetén valamennyi, a 130. § (1) bekezdésében nevesített esetben fennmaradhatnak a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok, amennyiben a fél a törvény által biztosított harmincnapos határidő alatt keresetlevelét szabályszerűen újra benyújtja.[1] A fentiek alapján kérdésként merül fel azonban, hogy ha az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett személy a keresetlevelét nem elektronikus úton terjeszti elő, és emiatt a bíróság a Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, alkalmazható-e a Pp. 132. § (1) bekezdése, azaz a keresetlevél újra benyújtható-e; a keresetlevél benyújtásához fűződő joghatályok fenntarthatók-e?
A bírói gyakorlat a vázolt problémára kétféle megoldást alakított ki:
1. Az egyik álláspont szerint a Pp. 132. § (1) bekezdése ebben az esetben is alkalmazható, mert a felperes a keresetlevelet határidőben nyújtotta be, csak nem megfelelő módon. A nem megfelelő módon benyújtott keresetlevél nem hatálytalan, mert ahhoz a jogszabály nem ezt a jogkövetkezményt fűzi. A Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) és b) pontja ugyanis különböztet a szankciók között aszerint, hogy keresetlevél vagy egyéb beadvány kerül nem megfelelő módon benyújtásra. Ezért összegzően a Pp.-ből nem lehet azt kiolvasni, hogy ilyen elutasítás esetén ne lehetne a Pp. 132. §-át alkalmazni.
2. A másik álláspont szerint a Pp. 132. § (1) bekezdése ebben az esetben nem alkalmazható, ennek pedig az az oka, hogy a Pp. 132. §-a a keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján való elutasítása esetén alkalmazandó, márpedig
- 1338/1339 -
az adott esetben az elutasítás nem a Pp. 130. §-án, hanem a Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontján alapul. Abból, hogy a jogalkotó a Pp. 394/I. § (1) bekezdés a) pontja szerinti elutasítást nem helyezte el a Pp. 130. §-ában, az a következtetés vonható le, hogy ilyen esetben nem kívánta lehetővé tenni a Pp. 132. §-ának alkalmazását. Ezért az ilyen típusú elutasításnál a felperesnek már nincs lehetősége a keresetlevelet szabályosan újra benyújtani. (E megoldásnak szigorú jogkövetkezménye van, hiszen a fél a továbbiakban ezt a jogát már nem érvényesítheti, azaz jogvesztő a mulasztás.)
Mindenekelőtt szükséges utalni arra, hogy a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok fenntartása elsősorban akkor bír nagy jelentőséggel, ha az igényérvényesítésre a jogszabályok jogvesztő határidőt állapítanak meg (Vö. 4/2003. PJE határozat). Ezekben az esetekben, ha a keresetlevelet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) terminológiájával élve: visszautasítja), és a keresetlevél benyújtásához fűződő joghatályok sem tarthatók fenn, az idézés kibocsátása nélkül elutasító (visszautasító) döntés a bírósághoz fordulás lehetőségétől zárja el a felperest.
A probléma helyes megoldásához (a jogszabályok értelmezéséhez) a vizsgált jogintézmények alapvető célját (1.2.1.), illetve a vonatkozó emberi jogi és alkotmányos rendelkezéseket, jogszociológiai hátteret kell vizsgálat alá vonni (1.2.2.).
A Pp. 130. §-a az ún. perakadályokat (régebbi terminológiával élve: pergátló körülményeket) tartalmazza. A perakadályok olyan alapvető hiányosságokat jelentenek, amelyek fennállása esetén a per nem indítható meg. E körbe többféle - anyagi és alaki természetű - perakadály tartozik: így például el kell utasítani a keresetlevelet akkor, ha a követelés bírói úton nem érvényesíthető, de akkor is, ha a jogi képviselővel eljáró fél a keresetlevélhez nem csatolta a meghatalmazását, vagy az illetéket nem megfelelően rótta le (fizette meg). A Pp. 132. § (1) bekezdése nem különböztet a 130. §-ban foglalt okok között. Fontos utalni ugyanakkor arra, hogy a bírói gyakorlat szerint - összhangban az 1/2010. (XI. 8.) KPJE határozatban foglaltakkal - a keresetlevél nem nyújtható be újra, ha például a bíróság a keresetlevelet azért utasította el, mert a követelés bírói úton nem érvényesíthető, vagy a keresetindításra előírt határidőt a felperes elmulasztotta. Ezekben az esetekben azonban a keresetlevél nyilvánvalóan azért nem nyújtható be újra, mert ezek a hiányosságok ismételt benyújtás esetén sem orvosolhatók.
Fontos ugyanakkor, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasításához (visszautasításához) megfelelő, a felek szempontjából garanciális jellegű szabályok kell hogy kapcsolódjanak.
A polgári eljárásjogi szabályozás régóta érvényesülő alaptétele: az eljárást megindító beadvány visszautasítása esetén lehetőséget kell biztosítani a feleknek a keresetlevél, vagy a keresetlevél benyújtása hiányosságainak orvoslására, ezzel a joghatályok fenntartására.
Ez a szabályozási filozófia koherens az anyagi jogi rendelkezésekkel is, figyelemmel arra, hogy igényérvényesítési határidő előírása esetén a bíróság a bírósághoz fordulástól zárhatja el a peres feleket. Ezen az elvi alapon áll mind a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvényczikk, mind az új Pp. szabályozása:
A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvényczikk szerint:
"184. § Midőn a biróság a pert a 182. vagy a 183. § alapján megszüntette, vagy a keresetet más okból hivatalból visszautasitotta (!), a keresetlevél beadásának és a perinditásnak magánjogi hatályai fenmaradnak, ha a felperes a megszüntető, illetőleg visszautasitó határozat jogerőre emelkedésétől számitott harmincz nap alatt a keresetlevelet szabályszerüen benyujtja vagy magánjogi követelését egyébként szabályszerüen érvényesiti."
Az új Pp. szerint:
"178. § [A keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása]
(1) A keresetlevél visszautasítása esetén a keresetlevél előterjesztésének joghatásai fennmaradnak, ha a felperes az ügy előzményére hivatkozással, a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen - a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével - újra előterjeszti, vagy igényét egyéb úton szabályszerűen érvényesíti. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye."
"618. § [Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményei]
(1) Ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát
a) nem elektronikus úton, vagy
b) elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon
terjeszti elő - ha e törvény másként nem rendelkezik -, a bíróság a keresetlevelet, a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja, az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat pedig hatálytalan. [...]
(3) Az (1) bekezdés szerinti visszautasító végzés és a (2) bekezdés szerinti megszüntető végzés ellen külön fellebbezésnek van helye."
Ezekből a szabályokból tehát az tűnik ki, hogy a keresetlevél visszautasítása esetén, a visszautasítás okától függetlenül (természetesen ide nem értve azokat az eseteket, ahol a hiányosságok ismételt benyújtás útján sem orvosolhatók) lehetőséget kell biztosítani a feleknek a keresetlevél ismételt benyújtására. Az új Pp. alapján a keresetlevél már akkor is újra benyújtható lesz, ha az kizárólag az elektronikus út mellőzése miatt kerül visszautasításra.[2]
Megjegyzendő az is, hogy az új Pp. szabályaival összhangban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a jogalkotó tudatosan zárta volna el a feleket a keresetlevél ismételt benyújtásának lehetőségétől, vélhetően e szabály hiánya inkább csak kodifikációs hiba, mintsem tudatos jogalkotói választás. Meglehetősen furcsa (észszerűtlen) helyzetet eredményezne egyébként, ha a nem megfelelő módon benyújtott keresetlevelet nem lehetne újra benyújtani, a tartalmilag hiányos keresetlevél azonban - a hiányosságok megfelelő pótlása esetén - újra benyújtható.
- 1339/1340 -
Bár a probléma a fenti fejtegetés alapján is feloldhatónak tűnik, fontos utalni arra is, hogy az elemzett szabályozás értelmezése a tisztességes eljáráshoz való emberi és alapvető jog szempontjából is problémás lehet.
A tisztességes eljáráshoz való jog követelményének biztosítását a Magyarország által 1992. november 5-én ratifikálta és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye, a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének 1. bekezdése is rögzíti, továbbá hivatkozik rá Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikkének (1) bekezdése is.
Az EJEE 6. cikk 1. bekezdése szerint "[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában [...]."
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
A tisztességes eljáráshoz való jogot, ahogyan azt a 6. cikk 1. bekezdése biztosítja, a jogállamiság elvének fényében kell értelmezni, amely előírja, hogy a peres feleknek rendelkezésére álljon egy hatékony bírói jogorvoslat, amely lehetővé teszi polgári jogaik érvényre juttatását (Beles és mások kontra Cseh Köztársaság, § 49.). A bírósághoz való hozzáférés jogának "gyakorlatinak és hatékonynak" kell lennie (Bellet kontra Franciaország, § 38.).[3]
Az EJEB szerint a tisztességes eljáráshoz való jog hatékonysága és gyakorlati jellege csorbulhat az olyan eljárásjogi korlátok miatt, amelyek kizárják vagy korlátozzák a bírósághoz fordulás jogát (az EJEB vonatkozó gyakorlatából lásd: Perez de Rada Cavanilles kontra Spanyolország, § 49.; Miragall Escolano kontra Spanyolország, § 38.; Société anonyme Sotiris és Nikos Koutras ATTEE kontra Görögország, § 20.; Beles és mások kontra Cseh Köztársaság, § 50.; RTBF kontra Belgium, §§ 71., 72., 74.).[4]
Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított - az EJEB-bel lényegileg egyező - álláspontját elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze. Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály értelmezésekor - az Alkotmánnyal fennálló tartalmi és kontextuális egyezés okán - a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlatát figyelembe veendőnek tekinti.
Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás tisztességessége, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű időn belüli elbírálás [8/2015. (IV. 17.) AB határozat].
Az Alkotmánybíróság szerint a bírósági úthoz, a bíróság általi döntéshez való jognak szerves része az eljárás minősége: ez adja a bírósághoz fordulás értelmét [35/2002. (VII. 19.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság 1074/B/1994. AB határozata kifejezetten felhívta a figyelmet a következőkre: az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből az államnak nemcsak az a kötelezettsége folyik, hogy bírói utat biztosítson a személyek polgári jogi jogvitái esetére, hanem az is, hogy a bírósághoz fordulást valóságosan lehetővé tegye. Ez a határozat arra a követelményre is rámutatott, hogy a fair eljárásnak lehetővé kell tennie a jogszerűség érdemi érvényesülését, a hatékony jogvédelem alkalmazását.
Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvénynek XXVIII. cikk (1) bekezdése egyrészt magában foglalja - általában véve - a bírósághoz fordulás jogát, másrészt eljárási garanciákat követel meg. A bírósághoz fordulás joga azt a kötelezettséget rója az államra, hogy a polgári jogi, munkajogi jogok és kötelezettségek (jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson. A bírósághoz fordulás joga - figyelemmel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére - nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra. Azonban - szintén az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján - a korlátozás nem érintheti az alapvető jog lényeges tartalmát, a korlátozásra egy másik alapvető jog vagy alkotmányos érték védelméhez feltétlenül szükséges mértékben és az elérni kívánt céllal arányosan kerülhet csak sor. [36/2014. (XII. 18.) AB határozat]
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás tekintetében az Alkotmánybíróság már a '90-es években megállapította, hogy az olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni, magában foglalja a bírósággal és az eljárással szemben megkövetelt tulajdonságokat, és egyben biztosítja az alkotmányos eljárási garanciák teljesedését. A tisztességes eljárás kereteit garanciák sokasága tölti ki, fogalma nem képez zárt rendszert, a számos részjogosítványból álló jognak a bírósági eljárás egészét áthatóan kell érvényesülnie [6/1998. (III. 11.) AB határozat].
A tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, amely szerint a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás követelménye tehát magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem igényét is [8/2011. (II. 18.) AB határozat].[5]
Az elemzett emberi jogi és alkotmányos szabályozás, valamint az Alkotmánybíróság joggyakorlata és a polgári eljárásjog közötti közvetlen kapcsolatot egyrészt az Alaptörvény 28. cikke, másrészt a Pp. 2. § (1) bekezdése teremti meg:
- 1340/1341 -
Az Alaptörvény 28. cikke szerint "[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."
A Pp. 2. § (1) bekezdése szerint "[a] bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek [...] a perek tisztességes lefolytatásához való jogát érvényesítse."
A Pp. 2. § (1) bekezdése a polgári eljárásjog egésze tekintetében mindvégig érvényesülő alapelvi szintre emeli a tisztességes eljáráshoz való jog követelményét, az Alaptörvény 28. cikke a tisztességes eljáráshoz való jog értelmezéséhez lehetővé teszi az Alkotmánybíróság gyakorlatának felhívását.
A konkrét problémára vetítve mindez azt jelenti, hogy a felmerülő jogkérdést a perjogi szabályozók alapelvi tartalmával összhangban kell értelmezni, ennek folytán pedig kizárólag arra az eredményre lehet jutni, hogy a bírósághoz forduláshoz való jog biztosítása érdekében a felperesnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy keresetlevelét ismételten benyújtsa, s ezzel a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályokat fenntartsa.
Végezetül fontos utalni arra is, hogy - amint arra a Kúria az új polgári perrendtartás közigazgatási egyeztetése során utalt észrevételében - a polgári perek mögött jellemzően valódi emberi konfliktusok állnak. A szabályok értelmezésének vezérfonala ebből következően nem lehet az eljárások minél hamarabb történő lezárása, a perhatékonyság követelményének minél eredményesebb megvalósulása. Ellenkezőleg: a bírósági eljárások célja a valóságnak megfelelő tényállás feltárása útján a társadalomban létrejövő konfliktusok megnyugtató rendezése. Ha a felek elől a bíróság elzárja a bírói utat, és döntésével szemben nem biztosít megfelelő eljárásjogi garanciákat, azzal nemcsak a bemutatott emberi és alapjogi gyakorlatot sérti, de rendezetlenül hagyja a felek közötti vitás helyzetet is. A bírósági eljárás önmagában véve is egyfajta jogorvoslat, amelynek tényleges igénybevételét - észszerű és garanciális keretek között - az állampolgároknak lehetővé kell tenni.
A fentiek alapján egyértelmű álláspontunk az, hogy a Pp. 132. §-ának (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a bíróság a 394/I. § (1) bekezdés a) pontja alapján utasította el a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül. A 394/I. § (1) bekezdés a) pontjára utalás elmaradása kodifikációs hiba, nem tudatos jogalkotói döntés eredménye. Mind a jogintézmény - fentebb részletesen bemutatott - céljának és jogtörténeti előzményeinek, az új Pp. szabályainak, mind a tisztességes eljáráshoz való jog emberi és alapjogi tartalmának, végezetül a peres eljárások szociológiai hátterének vizsgálata ezt az értelmezést erősíti.
A bírói gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a mulasztás következményei mennyiben alkalmazhatók abban az esetben, ha az első vagy a folytatólagos tárgyaláson a korábban jogi képviselővel nem rendelkező, megidézett fél helyett olyan jogi képviselő jelenik meg, aki a tárgyalást megelőzően meghatalmazását elektronikus úton nem nyújtotta be.
(A felvetés további, több egymáshoz kapcsolódó kérdéshez vezetett: Csatolhatja-e a jogi képviselő a tárgyaláson a papír alapon rendelkezésére álló meghatalmazást? Papíralapú meghatalmazás hiányában részt vehet-e a tárgyaláson, és tehet-e érdemi nyilatkozatot? Amennyiben a fél személyesen jelen van, a jogi képviselő részére adhat-e meghatalmazást a jegyzőkönyvbe foglaltan?)
A kérdések megválaszolása több jogszabályi rendelkezés együttes értelmezését teszi szükségessé. Ezek a következők:
A Pp. 394/C. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint, "[h]a a fél jogi képviselővel jár el, a jogi képviselő a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot, kizárólag elektronikusan, az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével nyújthatja be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a jogi képviselő részére."
A Pp. 394/J. § (2) bekezdése rendelkezést tartalmaz kifejezetten a meghatalmazás csatolására vonatkozóan éspedig akként, hogy "[a] jogi képviselő elektronikus kapcsolattartás esetén a keresetlevél vagy az első, a bírósághoz benyújtott beadvány mellékleteként csatolja az általa elektronikus formába átalakított meghatalmazást. A bíróság az eredeti meghatalmazás bemutatására hívja fel a jogi képviselőt az egyezőség megállapítása érdekében, ha e tekintetben alapos kétsége merül fel."
Mint azt a felvetés tartalmazza, a gyakorlatban abból eredően merült fel probléma, hogy a tárgyaláson a fél képviseletében megjelenő személy ilyen minőségben korábban nem járt el az adott ügyben, tehát elektronikusan sem terjesztett elő az adott ügyben korábban olyan beadványt, amelynek mellékleteként csatolhatta volna az elektronikus formába átalakított meghatalmazást.
A bírói gyakorlatban kétféle álláspont alakult ki:
1. Az egyik álláspont szerint a papír alapon tárgyaláson benyújtani kívánt meghatalmazás átvételét is meg kell tagadni. A fél kizárólag az elektronikus úton benyújtott meghatalmazással igazolhatja képviseleti legitimációját.
2. A másik álláspont szerint a papíralapú meghatalmazást a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 22. § (2) bekezdésében előírt módon az irathoz kell csatolni. Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés vagy szabályzat, amelyre hivatkozással a fél - illetve képviselője - által papír alapon csatolni kívánt irat átvétele és csatolása megtagadható. Ugyanakkor alkalmazandó a Pp. 394/I. §-ának (1) bekezdés b) pontja, amely szerint az ilyen módon csatolt beadványban foglalt nyilatkozat hatálytalan.
Mivel az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok körében ide kapcsolható további rendelkezés nincs, a Pp.-nek az általános szabályaiból kiindulva lehetséges a választ megadni a kérdésekre.
A Pp. 135. §-ának (4) bekezdése szerint, "[h]a a fél nevében megjelent meghatalmazott vagy törvényes képviselő a képviseleti jogát, illetőleg a per viteléhez szükséges felhatalmazását nem igazolja, a fél nevében megjelent személyt megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni a meghatalmazás, illetőleg képviseleti jog vagy a per viteléhez szükséges felhatalmazás igazolására."
A Pp. 134. § (5) bekezdésében foglaltak szerint, "[h]a a
- 1341/1342 -
(4) bekezdésben említett hiány pótolható, a bíróság a tárgyalást a hiány pótlása előtt is folytathatja, az ellenfél kívánságára pedig a tárgyalást folytatni köteles. Ha a hiányt a kitűzött határidő alatt, illetőleg az annak leteltét követő tárgyalás bezárásáig nem pótolták, vagy az eljárást a fél jóvá nem hagyta, az ellenfél kérelmére a mulasztás következményeit kell alkalmazni, s a hiány pótlására eredménytelenül felhívott személyt a felmerült költségek megfizetésére kell kötelezni."
A korábban tisztán papír alapon zajló eljárásokban tehát a fenti jogszabályi rendelkezések szerint az a gyakorlat alakult ki, hogy a bíróságok a fél képviseletében megjelent meghatalmazottnak határidőt biztosítottak - mellőzés terhe mellett - a képviseleti jogosultsága igazolására, emellett az eljárást érdemben folytatták.
Álláspontunk szerint ez a gyakorlat folytatandó azokban az eljárásokban is, ahol a bíróság az egyik vagy mindkét féllel elektronikusan tart kapcsolatot. Az a tény, hogy valamelyik vagy mindkét fél elektronikus kapcsolatot tart a bírósággal, nem eredményezheti azt, hogy a Pp. általános - nem az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései - figyelmen kívül maradjanak és ezáltal az elektronikusan kapcsolatot tartó fél hátrányosabb helyzetbe kerüljön, mint az, aki nem tart elektronikus kapcsolatot a bírósággal.
Mindezek alapján, ha a fél jogi képviselője a bíróság részére papír alapon bemutatja a meghatalmazást, a tárgyalás folytatható, a jogi képviselő a perben eljárhat. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a Pp. 394/J. § (2) bekezdése szerint az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett fél a meghatalmazást elektronikusan köteles csatolni, a jogi képviselőt fel kell hívni arra, hogy a meghatalmazást rövid határidőn belül elektronikus úton is csatolja (a bíróság a papír alapon bemutatott meghatalmazást nem digitalizálja). Ha ezt elmulasztja, a korábban megtett nyilatkozatai hatálytalanok.
Bár ez a kérdés nem kötődik szorosan az elektronikus kapcsolattartáshoz, rá kell mutatni arra: a fél a jogi képviselő részére kizárólag akkor adhat jegyzőkönyvbe foglaltan meghatalmazást, ha a jogi képviselő nem ügyvéd, vagy nem vonatkoznak rá speciális - a meghatalmazás jegyzőkönyvbe mondását kizáró - szabályok. A meghatalmazás jegyzőkönyvbe mondására a hatályos Pp. szerint még elvileg széles körben van lehetőség, az új Pp.-ben a jogi képviseletre jogosultak köre szűkül. Az ügyvédnek adott meghatalmazásra az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 26. §-a speciális követelményeket támaszt, amelyek a meghatalmazás jegyzőkönyvbe mondásával nem teljesíthetők. Ha a jogi képviselő jogosult a meghatalmazás jegyzőkönyvbe mondására, álláspontunk szerint a meghatalmazás jegyzőkönyvbe mondása esetén nincs szükség arra, hogy a fél egy külön meghatalmazást elektronikus úton is benyújtson.
Az elektronikus kapcsolattartás a kapcsolattartást lehetővé tevő, az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) által működtetett informatikai rendszer útján valósul meg. Az OBH rendszerében gyakoriak az üzemszünetek, amelyekről az OBH minden esetben közleményt tesz közzé a www.birosag.hu honlapon, illetve a kpintra.justice.hu oldalon egy ún. üzemszünet naplót vezet.
A Pp. 394/G. §-ának (10) bekezdése szerint "[a] törvény, illetve a bíróság által meghatározott határidőbe nem számít bele az a nap, amely során legalább 4 órán át nem üzemelt a kézbesítési rendszer, vagy az Országos Bírósági Hivatal rendszere."
A bíróságok (törvényszékek) gyakorlata eltérően alakul e jogszabályhely alkalmazása vonatkozásában:
1. Egyes törvényszékek által a jogszabályhely alkalmazása során kialakított gyakorlat az, hogy az adott határidő összes olyan napját figyelmen kívül hagyják a határidő számításakor, amely napon 4 órát meghaladóan állt fenn üzemszünet. Ez azt eredményezi, hogy a határidő meghosszabbodik az üzemszünettel érintett napok számával (erre az álláspontra helyezkedett például a Debreceni Ítélőtábla is Pkf.I.20.138/2017/2. sz. határozatában).
2. A fentiektől teljesen eltérő álláspontot képvisel a Tatabányai Törvényszék, amikor egy másodfokú határozatával (2.Pkf.50.097/2017/2.) az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. E határozat indokolásában rögzítettek szerint önmagában az a körülmény, hogy a fél elektronikus ügyintézés útján áll kapcsolatban a bírósággal, nem eredményezheti a törvényi határidő automatikus meghosszabbítását. A Tatabányai Törvényszék álláspontja szerint a Pp. 394/G. § (10) bekezdésének rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni, ezzel ugyanis sérülnének az elektronikus ügyintézést nem választó felek jogai. Szűkítő értelmezés mellett a jogszabályhely rendelkezése akként alkalmazandó, hogy nem számít be a határidőbe az a nap, amely napon a fél eljárási cselekményt kísérelt meg foganatosítani, előkészítő iratot kívánt előterjeszteni, benyújtani és az azért hiúsult meg, mert az OBH rendszere, vagy a kézbesítési rendszer nem üzemelt. Ebből következően nincs jelentősége az üzemzavarnak a határidő számítása szempontjából akkor, ha az ügyfél azon a napon, az üzemzavar időpontjában nem is kívánt semmilyen eljárási cselekményt végezni (fontos megjegyezni, hogy informatikai szempontból dokumentálható az, hogy a fél kísérletet tett e beadvány benyújtására).
Álláspontunk szerint az első megoldási javaslatot kell elfogadni. A határidő számítása szempontjából a Pp. 394/G. § (1) bekezdése úgy értelmezendő, hogy a törvény, illetve a bíróság által meghatározott határidőbe egyetlen olyan nap sem számít bele, amely során legalább 4 órán át nem üzemelt a kézbesítési rendszer vagy az OBH rendszere. Figyelemmel arra, hogy az üzemszünetekről az OBH a honlapján mindenki számára elérhető naplót vezet, elképzelhető, hogy a fél azért nem próbálkozik a beadvány feltöltésével, mert tisztában volt azzal, hogy a rendszer nem működik. Erre tekintettel az üzemzavar megítélése nem köthető a fél magatartásához, az esetleges üzemzavar következményeit nem lehet a fél magatartásától (aktivitásától) függővé tenni.
A Pp. bizonyos esetekben lehetővé teszi közös kérelmek, bejelentések (a továbbiakban e cím alkalmazásában együtt: jognyilatkozatok) benyújtását is, jellemzően akkor, amikor a bíróság pervezető cselekményéhez az ellentétes érdekállású felek egybehangzó jognyilatkozata szükséges. Tipikusan e körbe vonható - a hatályos és az új Pp. alap-
- 1342/1343 -
ján is - a felek szünetelésre vonatkozó közös megegyezésének a bejelentése [Pp. 137. § (1) bekezdés a) pont vagy új Pp. 121. § (1) bekezdés a) pont], valamint az eljárás elhalasztása iránti közös kérelem előterjesztése [Pp. 151. § (1) bekezdés vagy új Pp. 229. § (1) bekezdés].
A közös jognyilatkozatok benyújtásával kapcsolatban a jogalkotó által a Pp.-ben nem rendezett, alábbi probléma merül fel:
Előfordulhat, hogy a perben az egyik fél elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, ekként a bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton tartja, míg a másik fél nem elektronikusan tart kapcsolatot a bírósággal, azaz beadványait papír alapon nyújtja be a bírósághoz.
A Pp. szabályozása azon a dogmatikai alapon áll, hogy a nem megfelelő formában benyújtott jognyilatkozat hatálytalan: ha a fél elektronikus úton tartja a kapcsolatot a bírósággal, jognyilatkozatot kizárólag elektronikus úton teheti meg hatályosan, ellenben, ha nyilatkozatait papír alapon teheti és nyújthatja be - az elektronikus kapcsolattartás választásának lehetősége mellett - jognyilatkozatot hatályosan papír alapon tehet. A fél jognyilatkozata - aláírása - csak a megfelelő alakiságok megtartása mellett hiteles.
Mindezek alapján kérdésként merül fel, hogy ha az egyik fél elektronikusan, a másik papír alapon tart kapcsolatot a bírósággal, a közös jognyilatkozatokat elektronikus úton, vagy papír alapon, esetleg mindkét formában be kell-e nyújtani?
Álláspontunk szerint, ha a perben az egyik fél elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, ekként a bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton tartja, míg a másik fél nem elektronikusan tart kapcsolatot a bírósággal, azaz beadványait papír alapon nyújtja be, a közös kérelmeket (bejelentéseket) az alábbiak szerint lehet benyújtani:
Ha a közös kérelmet az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles fél nyújtja be, elegendő a mindkét fél által aláírt kérelmet papír alapon benyújtani; ha viszont a kérelmet az elektronikus kapcsolattartásra köteles fél nyújtja be, a kérelem benyújtására elektronikus úton köteles, de papír alapon csatolnia kell a másik fél által aláírt papír alapú okiratot is. Ha ki-ki a maga nyilatkozatát csatolja, azt a rá irányadó szabályok szerint teheti meg.
A Pp. 220. § (3) bekezdése szerint az ítéletnek a rendelkező részt követően tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek, és hogy azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani. A feleket tájékoztatni kell arról is, hogy a 256/A. § (1) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása is kérhető.
Az elektronikus kapcsolattartással kapcsolatban több bíróság is felvettette, hogy a feleket kell-e tájékoztatni az "elektronikus út" igénybevételének feltételeiről, vagy az elektronikus kapcsolattartásról. Erre vonatkozóan eltérő gyakorlat alakult ki:
1. Egyes törvényszékek a fellebbezési záradékot kiegészítették az elektronikus útra vonatkozó tájékoztatással, ezáltal a határozat rendelkező része rendkívül terjedelmes lett.
2. Vannak olyan törvényszékek is, amelyek továbbra is csak a fent megjelölt Pp. 220. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatást nyújtják az ítéletben.
Álláspontunk szerint nem javasolt az ítélet (vagy más határozat) rendelkező részét az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó tájékoztatással terhelni, figyelemmel egyfelől arra, hogy ilyen kötelezettséget a törvény nem ír elő, másfelől arra, hogy a felek vagy jogi képviselőik enélkül is tisztában kell hogy legyenek az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó előírásokkal az alábbiakra tekintettel:
A belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet, közigazgatási szerv, az ügyész, valamint a jogi képviselő számára kötelező az "e-kapcsolattartás", így amennyiben felperesként járnak el, nyilvánvaló, hogy a keresetlevél benyújtásakor már az erre vonatkozó információval rendelkeznek. A bíróság az alperest tájékoztatja arról, hogy a perben mikor kötelező az elektronikus kapcsolattartás.
A jogi képviselő nélkül eljáró felek részére (ide nem értve az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett belföldi székhelyű gazdálkodó szervezeteket) az elektronikus kapcsolattartás főszabályként nem kötelező. Az ítélőtábla hatáskörébe tartozó másodfokú eljárásokban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/A. § a) pontja alapján a jogi képviselet kötelező. Tekintettel arra, hogy - a 2016. január 1-je után indult ügyekben - a jogi képviselők a bírósággal kizárólag elektronikus úton kommunikálhatnak, az elektronikus útról való tájékoztatás ebben az esetben sem válik szükségessé. Ha a fél az ítélőtáblához kíván fellebbezni, a megtámadott ítélet (ítélet hatályú végzés) a Pp. 73/B. § a) pontjára figyelemmel tartalmaz tájékoztatást arra nézve, hogy az ítélőtábla eljárásában a fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő félnek a jogi képviselet kötelező; a jogi képviselőtől pedig elvárható, hogy tisztában legyen azzal: kizárólag elektronikus úton kommunikálhat a bírósággal. Ha az eljárás 2016. január 1-je előtt indult, az elektronikus kapcsolattartás a jogi képviselőknek sem kötelező.
A fentiekre figyelemmel a felek érdekei tájékoztatás hiányában sem sérülnek.
Amint azt fentebb láthattuk, mind a hatályos, mind az új Pp. általánosságban mondja ki, hogy elektronikus kapcsolattartás esetén a nem elektronikus úton benyújtott beadvány hatálytalan:
A Pp. 394/I. § (1) bekezdése szerint, "[h]a a polgári perben a kapcsolattartás valamely fél részéről elektronikus úton történik, és az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát nem elektronikus úton terjeszti elő, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik,
a) a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy
b) az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat hatálytalan és úgy kell tekinteni, hogy az elektronikus úton kapcsolatot tartó nyilatkozatot egyáltalán nem tesz."
- 1343/1344 -
Az új Pp. 618. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
"(1) Ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát
a) nem elektronikus úton, vagy
b) elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon
terjeszti elő - ha e törvény másként nem rendelkezik -, a bíróság a keresetlevelet, a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja, az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat pedig hatálytalan."
Speciális jogkövetkezményt fűznek az említett jogforrások a nem megfelelő módon benyújtott keresetlevélhez, amelyet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve az új Pp. szerint vissza kell utasítani.
Nem rendezi egyértelműen ugyanakkor a hatályos Pp. azt a helyzetet, ha a fél a perorvoslati eljárást megindító perorvoslati beadványát (fellebbezés, perújítási kérelem, felülvizsgálati kérelem) nyújtja be elektronikus úton. Kérdés, hogy ebben az esetben ezek a beadványok csupán hatálytalanok, avagy hivatalból el is kell utasítani őket. E kérdéssel kapcsolatban a bírói gyakorlatban szintén két álláspont látszik körvonalazódni:
1. A hatályos Pp. szabályainak szigorú értelmezéséből az következik, hogy ezek a beadványok minden esetben hatálytalanok, a bíróság legfeljebb értesítheti a feleket arról, hogy hatályosan hogyan tudják benyújtani perorvoslati beadványaikat, természetesen a perorvoslati beadvány benyújtására előírt határidőben.
2. A másik álláspont szerint, mivel a perorvoslati eljárást megindító beadványról van szó, a hatálytalanság jogkövetkezményén túl javasolt ezeket a beadványokat kifejezetten hivatalból elutasítani.
Álláspontunk szerint, ha a fél elektronikus úton tart kapcsolatot a bírósággal, a nem megfelelő módon benyújtott perorvoslati beadványt - túl azon, hogy az ilyen beadvány hatálytalan - kifejezetten hivatalból el kell utasítani. E megoldással koherens szabályt tartalmaz - egyszersmind a jelenlegi hiányosságokat pótolja - az új Pp. 618. § (1) bekezdése is, amely szerint, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát
a) nem elektronikus úton, vagy
b) elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon
terjeszti elő - ha e törvény másként nem rendelkezik -, a bíróság a keresetlevelet, a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja, az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat pedig hatálytalan.
A hatálytalanság jogkövetkezményén túlmenően a visszautasítás (hivatalbóli elutasítás) indoka az, hogy ezeknél a beadványoknál az eljárás perorvoslati szakaszát megindító beadványról van szó, a hatálytalansághoz és ehhez kapcsolódóan a visszautasításhoz (hivatalbóli elutasításhoz) garanciális rendelkezések kapcsolódnak [ennek megfelelően például kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselő nélkül eljáró fél beadványa hatálytalan, kivéve a perorvoslati eljárást megindító beadványokat, amelyeket vissza (el) kell utasítani, e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye [Vö. Pp. 73/B. § (4) bekezdés, új Pp. 74. § (2) bekezdés]. A szabályozás elvi alapja - a keresetlevél nem megfelelő benyújtásához hasonlóan - itt is az, hogy a visszautasítás/hatálytalanság az eljárás egy szakaszától zárja el a felet, ez ellen a feleknek jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani.
Erre az álláspontra helyezkedett - álláspontunk szerint helyesen - a Kúria a Pfv.II.20.912/2017/2. számú, illetve a Kfv.I.35.204/2017/2. számú határozatában. Bár szó szerinti értelmezésben a hatályos Pp. alapján a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának nincs jogszabályi alapja, a 394/I. § (1) bekezdés a) pontjára utalással - megfelelő értelmezéssel jobb híján - a felülvizsgálati kérelem hivatalból elutasítható, figyelemmel arra, hogy a vázolt értelmezés szerint az a) pont minden elsőfokú, vagy perorvoslati eljárást megindító beadványra vonatkozik. A szabályozás hiányossága a jogalkotó mulasztásaként értékelhető.
Lezárva: 2017. 06. 27. ■
JEGYZETEK
[1] A pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy vannak olyan, a Pp. 130. § (1) bekezdése által szabályozott esetek is, amelyeknél a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok értelemszerűen nem maradhatnak fenn, pl. az elkésett keresetlevél határidőben többé nem terjeszthető elő.
[2] Az általunk elfogadott jogértelmezést nem megelőlegezendő, ugyanakkor az ésszerűség követelményére utalással megjegyzendő, hogy az új Pp. szabályaival ellentétes gyakorlat elfogadása nem tűnik észszerű jogalkalmazó döntésnek (Vö. Magyarország alaptörvénye 28. cikk).
[3] Kézikönyv a 6. cikkről, A tisztességes eljáráshoz való jog (polgári jogi ág) - A bírósághoz való jog, 13. o.
[4] Kézikönyv a 6. cikkről, A tisztességes eljáráshoz való jog (polgári jogi ág) - A bírósághoz való jog, 13. o.
[5] Lásd még: Németh János - Kiss Daisy (szerk.): Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez, kommentár a 2. § (1) bekezdéshez
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kúriai főtanácsadó.
Visszaugrás
