Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évek a gyermekvédelem témájától voltak hangosak, a gyermekvédelem ügye szakpolitikai kérdésből hangsúlyosan büntetőjogi kérdéssé alakult át, pontosabban szólva, büntetőjogi kérdéssé szűkült, és egyúttal a napi politikai kommunikáció központi kérdésévé lépett elő. A sajtóban napvilágra került, majd többször politikai botrányokat is okozó ügyeket nem sorolom. Ami ezeknek a különböző ügyeknek a közös eredője, hogy a gyermekek védelmét célzó büntetőjogi szabályokat a jogalkotó folyamatosan szigorítja. Ez a szigorítási hullám évtizedekkel korábban kezdődött, napjainkban pedig kifejezetten felerősödött.
E tanulmányban az egyoldalú szigorítás mellékhatásait próbálom feltárni. A büntetőjogi gyermekvédelem témája, az utóbbi időszak jogalkotási és jogalkalmazási fejleményei több önálló tanulmányt is igényelnének. Jelen írásban nem törekszem, nem törekedhetek teljeskörűségre, inkább egyfajta szubjektív válogatást adok a felmerülő kérdésekből.
A gyermekek fokozottabb büntetőjogi védelmének kriminálpolitikai gondolata már röviddel a rendszerváltozás után megjelent és - az egyébként a kormányváltásokat kísérő - különböző kriminálpolitikai irányok között is viszonylag stabil tendenciaként figyelhető meg. E téma felvázolásához kiindulásként szükséges tisztázni, hogy a gyermekek büntetőjogi védelme értelemszerűen jelentkezik egyrészről azon jogtárgyak védelme körében, amelyek sui generis módon a gyermeki léthez kapcsolódnak. Ezek a bűncselekmények a Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény; a továbbiakban: Btk.) gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményeket meghatározó XX. Fejezetében a kiskorú veszélyeztetése (208. §), a gyermekmunka (209. §), a gyermekvédelmi jelzéssel kapcsolatos kötelezettség megszegése (209/A. §), a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása (210. §), a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (211. §) és a gyermektartási kötelezettség elmulasztása [212. § (1) bekezdés]; továbbá elsődlegesen a gyermek szexuális fejlődését védő bűncselekményi körben, a Btk. XIX. Fejezetében található szexuális erőszak [197. § (2) bekezdés], szexuális visszaélés (198. §) és gyermekpornográfia (204. §). Az elmúlt évtizedekben e jogtárgyi körben szélesedő kriminalizáció figyelhető meg: új bűncselekményi tényállásként jelent meg a gyermekpornográfia 1997-ben, a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása 2005-ben, a gyermekmunka 2012-ben, és legutóbb a gyermekvédelmi jelzéssel kapcsolatos kötelezettség megszegése. E bűncselekményi körből a szexuális bűncselekményekkel és a 2024-ben kodifikált gyermekvédelmi jelzési kötelezettség megszegésével fogok foglalkozni (lásd II. és III. cím).
Másrészről a gyermekek fokozottabb büntetőjogi védelme tetten érhető abban is, hogy - egyébként meglehetősen heterogén jogtárgyi kört védő - egyes bűncselekmények esetén a jogalkotó minősítő körülményként határozza meg a passzív alany gyermeki, fiatal életkorát. Azaz a felnőtt sérelmére is elkövethető bűncselekmény súlyosabban lesz büntetendő, ha azt gyermek sérelmére követik el. Elsőként e kriminalizációs jelenség lehetséges indokairól és mellékhatásairól szólok.
A passzív alany életkorára alapított minősítő körülmények először a Btk.-t módosító 1993. évi XVIII. törvényben jelentek meg. A törvényjavaslat indokolása szerint a jogalkotó fokozott büntetőjogi oltalmat kívánt biztosítani a legvédtelenebbnek, a gyermekeknek, ezért új minősítő körülményekkel érzékelteti, hogy szigorúbban ítélendő meg a tett, ha az áldozat kiskorú. Ekkor a kábítószerrel visszaélés és a bordélyház üzemeltetése körében emelték ki a tizennyolc éven aluli sértetteket, továbbá az emberrablás és a testi sértés tényállása körében a tizenkét éven aluli sértetteteket.[1]
1999. március 1-jei hatállyal sor került a tizennégy éven aluli gyermek sérelmére elkövetett emberölés minősített esetként való meghatározására, továbbá minősítő körülmény lett a sértett tizennyolc éven aluli volta a személyi szabadság megsértése és az emberkereskedelem törvényi tényállásaiban. Az 1998. évi LXXXVII. törvény indokolása kiemeli, hogy a rendszerváltás - és különösen az 1993. évi XVII., majd az 1995. évi XLI. törvény megalkotása - óta a büntetőjog fokozottabban üldözi a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekménye-
- 1/2 -
ket.[2] Ezt a tendenciát kívánta folytatni a törvény, amikor az emberölés minősített esetei közé iktatta be a gyermekkorú sérelmére elkövetett emberölést.[3] A kúriai kommentár szerint közismert tény, hogy a 14. életévét be nem töltött gyermek az ellene irányuló bűncselekménnyel szemben egyáltalán nem, vagy jóval kisebb védekezésre képes. Ennek a csökkentebb védekezési lehetőségnek a kihasználásával a gyermekkorú élete elleni szándékos támadás erkölcsileg is olyan nyomatékos súllyal jelentkezik, amely indokolttá teszi e téren a speciális minősítő körülmény megalkotását és ezáltal szigorúbb büntetés kiszabását.[4]
A 2013-ban hatályba lépett Büntető Törvénykönyvben pedig szintén gyarapodtak a tizennyolc éven aluli személy sérelmére elkövetést minősítő körülményként büntető rendelkezések: az emberrablás, a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak körében.
Amint látható, e jogalkotási koncepció indoka a gyermekek fokozott kiszolgáltatottsága, védekezésre képtelensége a jellemzően erőszakos bűncselekményekkel szemben. A jogalkotó azonban nem vet számot azzal, hogy ez a fokozott kiszolgáltatottság jellemzően a felnőttekkel szemben áll fenn. A gyermek, fiatal kortársak egymás sérelmére történő elkövetés esetén ez a jogalkotási indok nem feltétlenül állja meg a helyét. Természetesen vannak olyan elkövetési helyzetek, amikor a fokozott kiszolgáltatottság adott (például nagy korkülönbség esetén), de egy mérlegelést nem tűrő, kizárólag a sértetti életkorra alapított minősítő körülmény formájában - álláspontom szerint - ez a helyzet már nem generalizálható úgy, mint a felnőtt által gyermek sérelmére elkövetés során. Vannak olyan bűncselekményi tényállások a Btk.-ban, amelyek a tizennyolc év alatti sértettek esetén tettesi kvalifikációt is tartalmaznak, a minősített esetet csak tizennyolc éven felüli személy követheti el a gyermek sérelmére. Érdekes módon, éppen a nem erőszakos bűncselekmények körében döntött úgy a jogalkotó, hogy ezt a szabályozási megoldást választja. Ilyenkor, ha egy fiatalkorú a kortársa sérelmére követi el a bűncselekményt, csak annak alapesetét valósítja meg.
A de lege lata helyzetet az alábbi táblázatban foglaltam össze.
1. számú táblázat
A sértetti életkor mint minősítő körülmény a Btk.-ban
| minősítő körülmény: 18 év feletti tettes - 18 év alatti sértett sérelmére | - öngyilkosságban közre- működés (162. §) - kábítószer-kereskedelem (177. §) - kábítószer birtoklása (179. §) - kóros szenvedélykeltés (181. §) - új pszichoaktív anyaggal visszaélés (184/A. §) - teljesítményfokozó szerrel visszaélés (185. §) - szeméremsértés (205. §) - zaklatás (222. §) | |
| minősítő körülmény: nincs tettesi kvalifikáció | 18 év alatti sértett | - emberrablás (190. §) - emberkereskedelem (192. §) - személyi szabadság meg- sértése (194. §) - szexuális kényszerítés (196. §) - szexuális erőszak (197. §) - kerítés (200. §) - prostitúció elősegítése (201. §) - gyermekprostitúció kihasználása (203. §) - gyermekpornográfia (204. §) |
| 14 év alatti sértett | - emberölés, továbbá emberölésként minősülő öngyilkosságban közreműködés (160. §) - emberrablás (190. §), - szexuális kényszerítés (196. §) | |
| 12 év alatti sértett | - emberkereskedelem (192. §) - szexuális erőszak (197. §) - gyermekpornográfia (194. §) | |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
