Az elmúlt két és fél évben, amíg az emberiség a világjárvánnyal harcolt, az alapjogi dilemmák hosszú sora is jócskán gyarapodott, és a közvéleményben legtöbb visszhangot kiváltó emberi jogi kérdéssé minden bizonnyal (a kijárási korlátozások, illetve tilalmak mellett) a Covid-19 elleni védőoltások kötelezővé tétele vált. Így az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Vavřička és mások kontra Cseh Köztársaság ügyben hozott ítélete aligha lehetne időszerűbb, mivel segít számba venni, milyen feltételek mellett lehet összeegyeztethető az Emberi Jogok Európai Egyezményével a kötelező koronavírus-oltás.
In the last two and a half years, while the world has been struggling with the pandemic, the long list of fundamental rights dilemmas has grown, and the human rights issue that has certainly generated the most intensive public debates (besides curfew restrictions) is the mandatory vaccination against COVID-19. Thus, the judgment of the European Court of Human Rights in Vavřička and Others v. the Czech Republic could hardly be more timely than to help us in considering the possible conditions under which compulsory coronavirus vaccination may be compatible with the European Convention on Human Rights.
Tárgyszavak: Emberi Jogok Európai Bírósága, Emberi Jogok Európai Egyezménye, magánélethez való jog, kötelező védőoltások, koronavírus-járvány
2021. április 8-án az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB vagy Bíróság) esetjoga újabb mérföldkőhöz érkezett, megszületett ugyanis az első strasbourgi ítélet a kötelező gyermekkori védőoltásokról. Az EJEB Nagykamarája 16:1 arányban kimondta: a kötelező gyermekkori védőoltások nem sértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye[1] (a továbbiakban: EJEE vagy Egyezmény) 8. cikkét, a magánélethez való jogot. Noha a Vavřička és mások kontra Cseh Köztársaság[2] ügynek a koronavírus-járványhoz semmi köze nem volt, a lehetőség óhatatlanul is adja magát, tudniillik, hogy végiggondoljuk, vajon milyen álláspontra helyezkedne a Bíróság a Covid-19 elleni vakcinák kötelezővé tételével kapcsolatban.
Még a tényállás ismertetése előtt, a tanulmány módszertani tisztasága kedvéért az elemzés alá vont jogeset három olyan lényeges jellemzőjét emelem ki, amelyekre oda kell figyelnünk, hogy még véletlenül se torzítsák a Covid-19 elleni vakcinákkal történő összehasonlítást. Az első, hogy a Vavřička ügy középpontjában olyan védőoltások állnak, amelyek az orvostudomány számára régóta jól ismert betegségek ellen nyújtanak védelmet. A második, hogy az ügy tárgyát képező vakcinák beadatásának kötelező jellege abban nyilvánul meg, hogy a jogszabályi előírásoknak eleget nem tevő szülőnek szankcióként közigazgatási bírságot kell fizetnie, illetve, hogy az oltatlan gyermekek nem mehetnek óvodába. Tehát kényszervakcinációról, az oltás szülői akarat elleni beadásáról nincs szó, minthogy arról sincs, hogy az oltási sorral nem rendelkező kiskorú tanköteles korba érve nem kezdhetné meg általános iskolai tanulmányait.[3] Végül a jogeset harmadik lényei sajátossága, hogy mivel a Vavřička ügy gyermekkori védőoltáshoz kapcsolódik, és az eljárás kérelmezői a kiskorúak szülei (törvényes képviselői) voltak, további markáns kérdések merülnek fel a szülő magánélethez való joga, a gyermeknevelésben élvezett szabadsága tekintetében.
- 151/152 -
A Vavřička ügyben a kérelmezők a gyermekek rutinszerű, az orvostudomány által jól ismert betegségek elleni védőoltásai beadatására vonatkozó jogszabályi előírások be nem tartásának következményei miatt nyújtottak be panaszt a Bírósághoz. Csehországban ugyanis a közegészség védelméről szóló törvény[4] és a fertőző betegségek elleni védőoltásokról szóló egészségügyi miniszteri rendelet[5] előírják az állandó lakosok és az állam területén hosszútávú tartózkodásra jogosultak meghatározott ütemterv szerinti kötelező vakcinációját.[6] Kiskorúak esetében a jogszabályi előírások betartásáról a szülők kötelesek gondoskodni, a védőoltások beadatásának elmulasztása pedig kisebb súlyú szabálysértésnek minősül. Ezen túl a bölcsődék és az óvodák csak olyan gyermekeket fogadhatnak, akik az előírt oltásokat megkapták, vagy akikről igazolták, hogy más módon védettséget szereztek, illetőleg akik védőoltást egészségügyi okokból nem kaphatnak. Jelen ügy hátterével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a cseh oltási sor csakis olyan gyermekbetegségek elleni vakcinák beadatását tartalmazza, amelyek az orvostudomány számára jól ismertek, úgymint a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés, a Haemophilus influenzae B okozta fertőzések, a gyermekbénulás, a hepatitis B, a kanyaró, a mumpsz, a rubeola és bizonyos különleges egészségi indikációk esetén a Pneumococcus okozta fertőzések.
A Vavřička ügy névadó felperese egy olyan apa volt, aki nem oltatta be 13 és 14 éves gyermekeit tetanusz, gyermekbénulás és hepatitis B ellen, ezért vele szemben szabálysértés elkövetése miatt pénzbírságot szabtak ki. Továbbá a felperesi oldalon még öt olyan "gyermek kérelmező" állt, akiket azért nem vettek fel óvodába, illetve azért vonták vissza korábbi óvodai felvételüket, mert nem voltak a közegészség védelméről szóló törvény rendelkezéseivel összhangban beoltva. Az egyik beadvány szerint a panaszos szüleinek a kanyaró, a mumpsz és a rubeola oltások biztonságával szemben voltak aggályai, egy másik szülőpár az egyéniesített oltási sor lehetővé tételét hiányolta az egészségi problémákkal küzdő gyermekük számára, mások gondolati és lelkiismereti okokra hivatkozva tagadták meg gyermekük vakcinációját, míg a hatodik felperes biológus végzettségű szülei a saját maguk által egyénileg meghatározott oltási sort adatták be gyermeküknek, kihagyva több, a közegészség védelméről szóló törvényben előírt vakcinát. A kérelmezők az Egyezménynek a 2. (élethez való jog), a 6. (tisztességes tárgyaláshoz való jog), a 8. (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog), a 9. (gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság),[7] a 13. (hatékony jogorvoslathoz való jog) és a 14. cikkeinek (megkülönböztetés tilalma), valamint az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének (oktatáshoz való jog) sérelmére hivatkoztak a kötelező védőoltások beadatásának elmulasztásáért kiszabott jogkövetkezmények miatt. Az EJEB az élethez való jog, a tisztességes tárgyaláshoz való jog, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság, a hatékony jogorvoslathoz való jog, valamint a megkülönböztetés tilalma vonatkozásában a kérelmeket elfogadhatatlannak nyilvánította,[8] így ítéletét csupán a magánélethez való jogra alapozva hozta meg. A 8. cikk tükrében lefolytatott elemzés alapján a Bíróság azt is szükségtelennek látta, hogy a panaszokat az oktatáshoz való joggal összefüggésben külön megvizsgálja.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
