Latin-Amerikában, az adott korszakban a független fejlődés egyetlen izgalmas kísérlete Paraguayban történt 1813 és 1870 között - olvashatjuk a könyv bevezető soraiban. A neves római jogász és Latin-Amerika-kutató azt a kérdést vizsgálja munkájában, hogy milyen tényezők hatására, s miként éledt fel az antik Róma állami intézményrendszere a fiatal latin-amerikai államban. Elemzi továbbá e modell szerepét Paraguay függetlenségének megszilárdításában.
Pierangelo Catalano munkája első részének első fejezetében kifejti, hogy a korszakot José Gaspar Rodriguez de Francia (1766-1840) - akit legtöbbször Doctor Franciának neveznek - neve fémjelzi, akinek a külső hatalmak, államok és a belső oligarchia ellen irányuló politikáját az ország gazdasági szerkezetében, ("latifundiumok nélküli agrárstruktúra") és földrajzi helyzetén kívül a jellegzetessé váló, erős római ideológiai inspiráció tette lehetővé. Ennek következtében az ország vezetésében az alábbi közjogi intézmények váltották egymást: triumvirátus, legfőbb kormányzó junta, két konzul, diktátor, örökös diktátor, majd újból konzulátus Doctor Francia halálát követően.
A második fejezetben Doctor Francia, e "laikus jezsuita és burzsoázia nélküli jakobinus" ideológiájának forrásait tárja fel a szerző. Elsőként a jezsuiták hatását említi, akiket bár 1767-ben Paraguay területéről kiűztek, továbbra is megőrizték befolyásukat az országban. A továbbiakban Rousseau eszméire utal, amelyeket Doctor Francia a jakobinusokhoz hasonlóan alkalmazott és fejlesztett tovább. Harmadikként a köztársasági Róma történetét emeli ki a szerző, mellyel a paraguayi államférfi olyan műveken keresztül ismerkedett meg, mint például a jeles Charles Rollin Histoire Romaine című könyve.
A harmadik fejezetben Catalano kiemeli, hogy Doctor Francia római inspirációja a jakobinusokéval paralel vizsgálandó: mindkét megközelítés forrása Rousseau Társadalmi Szerződésének IV. könyve. Megállapítja továbbá, hogy a paraguayi kísérlet "a paraguayi paraszt - katonák erejének köszönhetően bizonyult sikeresnek és eredményezte - fejlődése során - egy a nemzetközi kapitalista rendszerrel nyílt konfliktusban álló köztársaság megszerveződését". A szerző bár nem fogadja el az értelmezés marxi sémáját, az antik intézményi formák (a római modell) és a paraguayi társadalmi - gazdasági formák közötti viszony individualizálásának szükségességét hangsúlyozza, mely nézete szerint eredményesebb, mint az Állam és a Nemzet fogalmainak alkalmazása.
Könyve második részében Catalano a független fejlődés intézményi formái között hármat mutat be. A római modell kiépítésének döntő állomása volt az 1813-as kongresszus, melyen a vidék képviselői többséget élveztek az asuncióni kereskedőburzsoázia katonái és civil arisztokráciájának képviselőivel szemben. Az ekkor létrehozott Szabályzat (Reglamento) a szerző szerint "a latin alkotmányosság egyik legeredetibb kifejeződése". Catalano rámutat a Szabályzat és a VIII. év francia alkotmánya által felállított konzulátus nyilvánvaló különbségére, mivel az utóbbi esetben a három konzul státusza nem egyenlő; valóságos hatalommal csak az Első Konzul rendelkezett. A paraguayi Szabályzat szerint ellenben a két konzul mindenben egyenlő jurisdictio-val és auctoritas-sal rendelkeztek, melyet együttesen és összhangban kellett gyakorolniuk.
Szól a szerző arról a gúnyos ellenszenvről, mellyel a polgáriasodottabb latin-amerikai körök és az európaiak kísérték a paraguayi kísérletet. A konzulátus politikája az európaiakkal szemben meglehetősen szigorú volt - írja a szerző példaként hozva fel azt az intézkedést, mely a "fajkeveredés ügyét előmozdítandó" megtiltotta az országban lakó európaiaknak, hogy fehér nővel házasságot kössenek.
A második fejezetben Catalano a diktatúra intézményét tárgyalja. E tisztségre - mely azonban nem jelentett korlátlan hatalmat - Doctor Franciát választották. 1816-ban a kongresszus örökös diktátorrá választotta Doctor Franciát. Ez utóbbi forma bevezetése személy szerint Francia elgondolása volt, melyet " a »despotizmus elleni« küzdelem kivételes eszközéül " szánt. E politika megakadályozta mind az adminisztratív hierarchia, mind pedig egy katonai oligarchia kialakulását. Ugyanakkor a munka mindenki számára kötelezővé vált, s - szerző által idézett beszámolók szerint - felszámolták az írástudatlanságot.
A harmadik fejezetben az "örökös diktátor" halála utáni korszakot tárgyalja Catalano, kifejtve,
- 447/448 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
