Magyarországon a nyugdíj-rendszer után a családtámogatási rendszer a második legnagyobb rendszer, amely a társadalom széles körét érinti. Szinte nincs olyan társadalmi réteg, aki valamilyen formában ne lenne érintett vagy jogosult a családtámogatási rendszer valamely elemében. Sajnos azonban a széles társadalmi kör ellenére megfigyelhető, hogy az egyes ellátásokhoz kapcsolódó jogosultságokat, illetve kötelezettségeket sokan nem ismerik, illetve tévesen értelmezik.
Az ellátások nem a társadalombiztosítás keretén belül, hanem a szociális ellátás rendszerén keresztül kerülnek kifizetésre. A családtámogatási ellátások elbírálásában a Magyar Államkincstár jár el, ahol első fokon a kérelmező lakóhelye szerinti Igazgatóságok, illetve másodfokon a Magyar Államkincstár Központ Családtámogatási Főosztálya jár el, mint országos hatáskörű szerv.
A családtámogatási ellátások rendszerét a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. tv. (a továbbiakban: Cst.) szabályozza. A törvény 1998. december 24-én kerül kihirdetésre, de azóta számos módosításon ment keresztül. A törvény célja, hogy "a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat." (Cst. 1. §). A törvény végrehajtásáról a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) gondoskodik.
A családtámogatási ellátások rendszere az alábbi ellátásokból tevődik össze a Cst. 5. §-a alapján:
- családi pótlék: azon belül nevelési ellátás és iskoláztatási támogatás,
- gyermekgondozási támogatás: azon belül gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás, valamint
- anyasági támogatás.
Jelen cikk a családi pótlék mint családtámogatási ellátás részletezésével foglalkozik, de nem kifejezetten a törvény elemzését és ismertetését mutatja be, hanem megvalósult eseteken keresztül az ügyfelek által benyújtott kérelmek során felmerülő értelmezési problémák, illetve jellemző téves ismeretek bemutatását tűzi ki célul. Az egyes jogesetek értelmezése és azon keresztül a szabályozás lényege nem mutatható be, ha a családi pótlék, mint ellátás lényegét, illetve a jogosultak körét nem ismerjük meg. A következő fejezet erre tér ki.
Magyarországon közel 2 140 000 gyermek él, ebből 1 200 000 az igénylő, amely után az állam közel 30 milliárd forintot fizet ki havonta.
A családi pótlék, mint ellátás valójában a XX. század "szüleménye" és történelmi eredetét tekintve nagyon rövid múltra tekint vissza. Európában az első országok egyikeként Magyarországon jelent meg, mint az állami alkalmazottak családi pótléka 1912-ben. Ez ekkor még csak az állami alkalmazottak gyermekes családjainak nyújtott segítséget. 1938-ban kibővült a jogosultak köre a munkás rétegekre is, továbbá az ipari és kereskedelmi cégek megfelelő létszámban foglalkoztatott fizikai dolgozóira. Kezdetben csak a "törvényes" gyermekek után járt, majd ezt a feltételt később megszüntették és az 1940-es évektől a jogosultak száma egyre szélesedett és nőtt.
Valójában az 1950-es évektől kezdett a családi pótlék a népesség egészére kiterjedni. A hosszú folyamat eredményeként az 1990-es évektől már minden külön feltétel nélkül, minden megfelelő korú gyermek után megszerezhető volt az ellátásra való jogosultság: kiterjesztették az egyedülálló anyákra (1959) és az egygyermekes családokra (1983). 1990-től már bevezetésre került a munkaviszonytól független jogosultság és igénybevétel lehetősége. 2006-tól az összege jelentősen megemelkedett a kezdeti időszakok összegéhez képest, valamint 2006-tól a családi pótlék gyűjtőfogalommá is vált: a nevelési ellátás és az iskoláztatási támogatás ellátási formák összesítőjeként.
Az ellátás nagy segítséget nyújt a gyermeket, gyermekeket nevelő családoknak és a gyermekek 18. életévéig, illetve középiskolai tanulmányok folytatása esetén a 20. életév - vagy sajátos nevelési igényű tanuló esetében - a 23. életév betöltéséig jár. Havi rendszerességgel járó juttatás, amit minden megkezdett hónap esetén teljes egészében folyósítanak, függetlenül attól, hogy esetleg a jogosultság már nem a teljes hónapra terjed ki.
- 31/32 -
A Cst. az alapelvei között fogalmazza meg az állam részéről az ellátás folyósításának lényegét és célját: a gyermekek gondozásával-nevelésével összefüggő költségekhez való hozzájárulást, amely azonban nem jelenti a költségek átvállalását; a jövedelmi helyzettől független jogosultságot, vagyis rászorultsági elemeket nem fűz bele az igénylés feltételeibe; valamint kiemelten támogat (magasabb összegű családi pótlékkal) bizonyos jogosulti kört: beteg gyermeket nevelő szülőt, egyedülálló szülőt, több gyermeket nevelő szülőt. Ezzel is kifejezi azt a szándékot, hogy a speciális élethelyzeteket is szem előtt tartja a jogalkotó és a nagyobb "megterhelést" ily módon próbálja enyhíteni.
Nagyon fontos szabály - és sajnos emiatt is sok félreértés és ismerethiány tapasztalható az ügyekben - hogy a családi pótlék nem alanyi jogon járó ellátás, hanem kérelem alapján kerül megállapításra [Korm. rend. 5. § (1) bek.]. Azaz a gyermek megszületésével nem kerül automatikusan fizetésre a gyermeket saját háztartásában nevelő szülő részére, hanem azt a születést követően az illetékes Igazgatósághoz benyújtott kérelem alapján, megfelelő formanyomtatványon állapítják meg és folyósítják. Az ellátás lényege - és ezt a későbbiekben is látni fogjuk - a bejelentési kötelezettségen alapszik.
A családi pótlék mint ellátás - a törvény megfogalmazásában - gyűjtőfogalomként jelenik meg. A Cst. 6. §-ának (1) bekezdése az alábbiakat fogalmazza meg: "A gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó költségekhez az állam havi rendszerességgel nevelési ellátást vagy iskoláztatási támogatást (a továbbiakban együtt: családi pótlékot) nyújt.
Ennek megfelelően a családi pótlék két csoportot foglal magában, ami két nagy, különböző jogosultsági kört jelent.
a) Ebbe a csoportba tartozik a vér szerinti szülő, az örökbefogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, a nevelőszülő, a gyám, valamint az a személy, akinél a gyermeket - külön törvény szabályai alapján - ideiglenes hatállyal elhelyezték. Nagyon fontos jogszabályi kitétel a jogosultság szempontjából a saját háztartásban való nevelés! További jogosultsági kör a gyermekotthon vezetője a gyermekotthonban nevelt gyermek esetében, valamint a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermek után. Az ellátás - Cst. 7. §-ának (1) bekezdése alapján - a még nem tanköteles gyermekre jár a gyermek tankötelessé válása évének október 31. napjáig. Ez az ún. "alapeseti kör", akiknél a gyermek után az ellátás a gyermek születésétől annak tankötelessé válása időpontjáig jár. Ez jelenleg - külön törvény szabályozása alapján - a 3. életév betöltése, amikor a gyermek óvodakötelessé válik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
